“Nem közszolgálat, inkább közgyalázat!” – nyílt levél az MTI igazgatójának

Standard

gazsoNyílt levél Gazsó L. Ferenc, az MTI vezérigazgatója részére

Tisztelt Vezérigazgató úr,

Nem örömmel, sokkal inkább keserű, de annál határozottabb felháborodással írom Önnek az alábbi levelet. Nem csupán az Európai Parlament megválasztott képviselőjeként teszem ezt, de az Önök működését finanszírozó adófizető állampolgárként is. Az, amit az Ön felelős irányítása alá tartozó Magyar Távirati Iroda immár hosszú ideje csinál, bizonyosan nem közszolgálat, inkább közgyalázat. Álláspontom szerint a tudósítási gyakorlatukban tapasztalt és látványosan nyomon következő, politikai alapú szelekcióval nem csupán a demokrácia alapvető értékeit és az újságírói szakmát becstelenítik meg, de semmibe veszik a nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény, valamint a 2011-ben elfogadott Közszolgálati Kódex számos, alapvető rendelkezéseit is. Ez pedig nem maradhat korrekció nélkül, annak elmaradása esetén pedig nem maradhat valós következmény nélkül.
Az MTI évek óta, a törvényileg meghatározott feladataihoz képest látványosan eltérő módon értelmezi saját szerepét és feladatát. Erről korábban volt már kettőnk között – azóta is nyitva maradt – vita, de ugyanebben a kérdésben az év elején őszinte szándékú levéllel fordultam az Ön főszerkesztőjéhez, Toót-Holló Tamáshoz is, aki azonban még csak válaszra sem méltatott. Sajnálatos, de kénytelen vagyok emlékeztetni Önt arra, hogy Magyar Távirati Iroda törvényileg előírt feladata a „kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás”, illetve többek között „a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás”. Hasonlóképp törvényi kötelezettségük „biztosítani a hozzáférhetőséget minden olyan hírhez és tudósításhoz, amelynek ismerete szükséges a nyilvánosság számára az egyéni és közösségi jogok és érdekek megfelelő érvényesítéséhez”. A jelenlegi kormány idején elfogadott Közszolgálati Kódex pedig (ami a „a magyar nemzeti közszolgálati médiaszolgáltatás alapdokumentuma”) világosan úgy fogalmaz, hogy az Önök szolgáltatása „a köz akaratából, a köz szolgálatában működik, a köz által biztosított forrásokból, és ezért a törvényben meghatározott rend szerint a köznek tartoznak elszámolással.” Tisztelt Vezérigazgató úr, ezeket Önök mind semmibe veszik és ezért vezetőként Önnek kell vállalnia a felelősséget.
Az elmúlt hónapokban számos alkalommal döntött úgy az MTI szerkesztősége, hogy bizonyos ellenzéki eseményekről, a kormánypártokkal szembeni kritikus véleményekről és közleményekről egyáltalán nem, vagy csak erősen módosítva tájékoztatják a magyar nyilvánosságot. A tucatnyi különböző eset mellett személyes példával élve: csak az elmúlt egy hétben négy olyan esemény, illetve közlés fűződik hozzám, amelyet „szerkesztői utasításra” egyszerűen elhallgattak, egyetlen sort sem írtak róla a híranyagokban. Nem tartották például közérdeklődésre számot tartónak, hogy a Fidesz EP-képviselői szavazatukkal nem támogatták az elnyomó török állami rezsim elleni közös fellépést (csak a tények kedvéért: hasonló, de kormánypárti közlés viszont több is fellelhető a tudósításaik között), de nem kívánt az MTI tudósítani arról sem, hogy állami finanszírozású iskolai intézmény létrehozását javasoljuk a londoni magyar közösség számára. Arról sem engedték tájékoztatni a szélesebb nyilvánosságot, hogy a magyar ifjúsági szervezeteknek együttműködést javasoltam az ingyenes InterRail-bérlet programjának kidolgozásában, ahogyan – és ez a leginkább szégyenletes és önleleplező – egyetlen sorban sem tájékoztatták a magyar nyilvánosságot arról, hogy a bezárt Népszabadság szerkesztői az Európai Parlament vezetőivel tárgyaltak az elmúlt héten és felszólaltak egy, a médiaszabadság kérdését feszegető konferencián is. Önök tehát, akik az MTI-t érő kritikákat zsigerből a sajtószabadság fennkölt – és egyébként általam hangosan védett – eszményével ütik el, épp egy sajtószabadságról és a magyar médiahelyzetről szóló, magyar felszólalókkal teli eseményről nem voltak hajlandóak tudósítani. Nem erőforrás vagy lehetőség hiányában, hanem szerkesztői utasításra. Sőt, a „szerkesztői döntés” még azt is elhallgatta, hogy Gianni Pittella, az EP szociáldemokrata frakciójának olasz elnöke közleményt adott ki a Népszabadság munkatársaival való találkozója után, aggodalmát kifejezve a magyarországi sajtószabadság helyzetével kapcsolatban. Ezt egyébként a nemzetközi sajtó átvette, vagyis nehéz azzal érvelni, hogy közérdeklődésre nem tartott számot a közlemény. Még egyszer, a biztos érthetőség érdekében: az Ön által vezetett MTI épp a sajtószabadságra hivatkozva hallgatta el, hogy egy vezető európai politikus a magyar sajtószabadságért aggódik. Ez több mint groteszk. Ez több, mint önleleplező.
Tisztelt Vezérigazgató úr, köztünk bizonyosan számos kérdésben éles véleménykülönbség van; ezzel nincs is baj, csak diktatúrákban vagy illiberális államokban kell mindenkinek ugyanazt gondolnia. Jelen esetben azonban a vitát leegyszerűsítő keretek közé szorítja, hogy az Ön, illetve az Önök tevékenységét az erkölcsi és szakmai mérce mellett törvény szabályozza. Politikai kérdésekben nyilván én is hevesebben és szélesebb eszköztárral tudok érvelni Önnel szemben, de arról például, hogy mi a dolga egy európai parlamenti képviselőnek, már nem tudnék mást mondani, csak ami az EU alapdokumentumaiban és a hatályos törvényekben olvasható. Szeretném világossá tenni: európai demokrataként az egyik legfontosabb európai értéknek a szólás- és sajtószabadságot, a tájékozódáshoz fűződő alapvető jogot tartom, amelyet minden eszközzel és mindenáron meg kell védeni. Az évi közel egymilliárd forint adófizetői közpénzből eltartott MTI gyakorlatát illetően azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy politikai vagy más alapon szelektáljon és ezzel érdemi befolyást gyakoroljon a tájékozódáshoz való alkotmányos jog érvényesülésére. Álláspontom szerint: míg egy független, vagy függetlennek mondott sajtótermék (napilap, televízió, rádió) szuverén döntése, hogy a nyilvánosságban megjelent hírekről, eseményekről mikor és hogyan, milyen kommentárral, milyen tálalásban, kinek a nyilatkozatával és magyarázatával számol be a saját olvasóinak, illetve nézőinek, hallgatóinak, addig az MTI ebben (ésszerű keretek között természetesen) nem válogathat. Mert, nem dolga. Hogy érthetőbb legyen: a Magyar Idők vagy a Népszava majd a szerkesztői szabadság jegyében eldönti, hogy a másnapi újságban kinyomtatják-e az MTI híreiben feldolgozott ellenzéki közléseket vagy sem, ilyen típusú értékalapú szelekció azonban a közszolgálati hírügynökség számára nem lehetséges, sőt, egyenesen tilos. Az MTI közfeladata és egyébként önmaga vállalt küldetése is: a nyilvánosság gyors, tárgyilagos és megbízható tájékoztatása. Ebbe pedig nem, hogy nem fér bele, de egyenesen törvénytelen, ha az állami hírügynökség – az egyszerűség és a levezethetőség kedvéért – például az én esetemben egy vezető parlamenti párt tisztségviselőjének, nem mellesleg Magyarország egyik európai parlamenti képviselőjének meghirdetett sajtótájékoztatóiról, közleményeiből egyetlen sort se közöljenek a nyilvánossággal. Ha ezt teszik, ha elhallgatnak a közérdeklődésre számot tartó híreket és közléseket, akkor visszaélnek a közszolgálatiság eszményével, a nyilvánosság tájékoztatásában betöltött szerepükkel, az Önök működésére fordított adóforintokkal és megszegik az Önök működését előíró törvényeket is.
Méltatlannak és felháborítónak tartom, hogy múlt vasárnap (2016.11.27-én) az MTI tudósítója szerkesztői utasításra meg sem jelent a londoni magyar iskola felállítását szorgalmazó sajtótájékoztatónkon; vagyis még csak nem is az elhangzottak, hanem a résztvevők személye és a tájékoztató meghirdetett címe alapján döntöttek arról, hogy az „MTI-közszolgálatilag” érdektelen. Több mint felháborítónak tartom, hogy amikor ezzel kapcsolatban tájékoztatást és indoklást kértem az MTI szerkesztőségének ügyeletes vezetőjétől, kérdésemre azt közölte: a döntést egy olyan szerkesztő hozta meg, aki azóta már elment az épületből, így nem elérhető. Döntésének okáról pedig azért nem kérdezhetem meg, mert sem a neve, sem az elérhetősége nem nyilvános. Minimum furcsa, hogy egy közpénzből működő, a nyilvánosságot szolgáló intézmény kerüli a nyilvánosságot; titkolja a munkatársainak és a felelős döntéseket meghozó vezetőinek nevét. Ugye emlékszik még, Önök „a köz akaratából, a köz szolgálatában működnek” és ezért elszámolással is tartoznak. És, még mielőtt esetleges viszontválaszában ennek kapcsán ismét a sajtó- és a szerkesztői szabadságra, annak politikusi befolyásmentességére hivatkozna, legyen világos: nem a közlés tartalma vagy stílusa, hanem puszta elmaradása miatt vártam volna tájékoztatást. És a félreértések, valamint fals viszontválaszok előtt szögezzük le ismét: Önök nem egy piaci alapon működő, kereskedelmi médium, hanem egy közszolgálati feladattal felruházott, közpénzből finanszírozott hírügynökség. Vagyis, a rendszerint és minden vitatható döntésükre jollyjokerként hivatkozott „szerkesztői szabadság” éppen odáig és csakis odáig húzódhat, amit az Önök működését keretbe foglaló törvények előírnak. Ha ezt tagadja, úgy nemcsak szereptévesztésben van, de tudatosan törvényt is sért.
Tisztelt Vezérigazgató úr! A MTI hírkezelési gyakorlata immár túllépett a szakmai és erkölcsi határokon, súlyosan sérti a tájékozódáshoz való alkotmányos jogot és ellentétes az MTI működését keretbe foglaló, hatályos magyar törvényekkel is. Ezúton szólítom fel Önt arra, hogy felelős vezetőként állítsa helyre a több mint száz éves múlttal rendelkező Magyar Távirati Iroda hitelességét és becsületét, egyúttal garantálja az állami hírügynökség törvényes és szakmai alapon történő működését! Ha erre – politikai vagy más kényszerek miatt – nem képes, úgy a lehető leggyorsabban adja át az MTI vezetését olyan személynek, aki képes a törvényes működés garantálására. Amennyiben a törvénysértő és az európai, demokratikus értékekkel szembenálló gyakorlat továbbra is fennmarad, úgy mielőbbi megszűntetése érdekében az MTI felügyeleti szervéhez, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz, valamint szükséges esetben európai fórumokhoz és az európai nyilvánossághoz fordulok. Nem fogok addig nyugodni, amíg a jogszerű és pártatlan közszolgálati tájékoztatás gyakorlata helyre nem áll a jelenleg Ön által irányított intézményben. Úgyis, mint az Európai Parlament megválasztott képviselője és a közszolgálati tájékoztatás működését adóforintokból finanszírozó állampolgár.

Várom megtisztelő válaszát,

dr. Ujhelyi István
európai parlamenti képviselő
Brüsszel, 2016-11-29