Szétcincálná az uniót az orbánizmus

Standard

nQmfOpkc_2_1000x700– Lesz az Európai Unió „vezetője” Orbán Viktor?

– Magasztos „európai vezető”, amelyet ő a tükörben szeretne látni, a lakájmédiája pedig láttatni, biztosan nem lesz. Ugyanakkor már most is meghatározó figura: tagja annak a „hazug brüsszeli elitnek”, amelynek a leváltását a legutóbbi tusványosi beszédében meghirdette. Az európai közösség jelenlegi irányát és – nem egy esetben hibás – döntéseit ugyanis a keresztény-konzervatív európai jobboldal határozza meg, amelynek a magyar kormányfő is aktív tagja. Orbán ezen felül azoknak a nacio-populista erőknek az egyik legerősebb alakja – háta mögött egy országnyi hatalommal és tengernyi ellopott pénzzel –, amelyek legszívesebb szétcincálnák az uniót.

– Néhány éve azt érezhettük, Orbán kifelé kormányoz a közösségből, ami a nyakára hozhatná az Európai Ügyészséget, de mintha most reménye lenne arra, hogy a saját nemzetállami populista képére formálhatja az uniót.

– Sokan mondják, Orbánnak víziója van Európáról, ezért jár minimum egy lépéssel más politikusok előtt. De ez hazugság! Egyet tud: az ő rendszere összeférhetetlen azzal az Európai Unióval, amelyet a világégést hozó háborúk után összeraktak az alapító atyák, éppen a hozzá hasonló politikai akarnokok miatt. Az unió nemcsak gazdasági érdekközösség, hanem a békét, stabilitást, demokratikus értékeket tűzzel-vassal védő intézményrendszer. Orbán hosszú távú dinasztiaalapítási szándékai pedig összeférhetetlenek ezzel. El kellett döntenie, kifelé viszi Magyarországot ebből a közösségből – ahogyan azt a Brüsszel ellen hangoló kampánnyal tette –, vagy előáll egy új politikával, mint tette Tusványoson. Négy éve a saját illiberális rendszerét hirdette meg, most ennek kiterjesztését a kelet-közép-európai tagállamokra. És itt jön, amit említett: Orbán megpróbálja a saját képére, berendezkedésére formálni az uniót. Pontosan tudja, hogy sohasem lesz „európai vezető”. De azt is tudja, hogy ha három-négy hasonló kormányfőt maga mögé tud állítani a térségben, akkor nem lesz rajta fogás. Ez utóbbi viszont egyenlő az európai közösség szétverésével.

– Mi lesz, ha jövőre túlnyerik magukat a populisták és euroszkeptikusok, akik egymással sem értenek szót, de abban közösek, hogy gyűlölik az idegent, az emberi jogokat és a liberalizmust?

– Ha létezne az Európai Egyesült Államok, közös választott vezetővel, egyfajta birodalomra hasonlító, kiforrott hatalmi gépezettel, és azt foglalná el Orbán Viktor, akkor a saját képére tudná formálni a közösséget. Ahogyan Trump próbálja ezt az Amerikai Egyesült Államok élén. De az Európai Uniót éppen a belső egyensúly és a kompromisszumkényszer működteti, és ha ilyen politikai erők vennék birtokukba, azonnal darabokra esne szét. A populista nacionalisták soha nem tudnak hosszú távon közös célokat és építkezést felmutatni. Az olasz újfasiszta, a magyar horthysta és az idegenellenes német AfD képtelen lenne átfogó parlamenti többséget adni, hiszen alapvető kérdésekben nem értenek egyet, még a menekültkrízis egyébként közös pontnak látszó kezelésében sem. Amikor a „Hungary first” érdekei szembe találkoznak, mondjuk, a populista „Germany first” érdekeivel, azonnal feloldhatatlan a feszültség. Ezzel együtt nem dőlhetünk hátra, mert bár hosszú távú építkezésre ez a populista blokk képtelen, az európai közösség – feltehetően külső nagyhatalmi erők által támogatott – szétverésére pont elégséges.

– Mit tapasztal a kevésbé reflektorfényben lévő EP-szakbizottságokban?

– Szinte ölre megyek azokban a vitákban, amelyekben az egységes vízumpolitikáról, közlekedési fejlesztésekről beszélünk. Az euroszkeptikusok azt mondják: adjátok a pénzt a nemzeti kormányoknak, azok majd elköltik. Csak akkor nem találkozna egymással a két autópálya vagy külön szabályzata lenne a légi irányításnak a francia és az olasz térségben.

– Az EU tűzzel-vassal védi a demokratikus intézményrendszert – mondta az imént. A magyar választó viszont azt látja, tehetetlen a rendszerszintű korrupcióval szemben. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hiába tárt fel tíz ügyet, még nyomozás se nagyon indul.

– Európa nem volt felkészülve egy Orbán-típusú emberre. Extrém lesz a párhuzam, de kifejező: úgy, ahogyan a berlini olimpia idején sem volt felkészülve a korai Hitlerre. Eszébe nem jutott az alapító atyáknak, hogy egy ilyen figura ekkora túlhatalomra tehet szert. És hát az ég áldja meg, nem tudok elégszer rámutatni – ez a másik válaszom –, Európát az európai jobboldal irányítja! A német kormány szövetségi kancellárjától az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökein át a legfontosabb biztosokig és bizottsági elnökökig mindenhol az európai keresztény pártcsalád politikusa ül. Orbán elvtársai. Ha a brüsszeli intézményeket ostorozzuk, legalább ezzel legyünk tisztában!

– Erre utalt a Politicóban megjelent véleménycikkében is, ahol azt írta: az Európai Néppárt (EPP) „bűnrészessé vált a magyar demokrácia halálában”

– A konzervatív pártcsaládon belüli sakkjátszmák és a parlamenti mandátumok számolgatása is szempont a néppártiak számára, hiszen Tajani parlamenti elnök esélyesebb egy szocialista jelölttel szemben, ha a fideszes szavazók is voksolnak rá. A nyugat-európai politikusok sokáig azt hitték, Orbán nem veszélyes, és Merkel szerint is jobban lehet kezelni házon belül. Mi itthon tudjuk, hogy ez nem igaz. Amikor ostorozom a saját S&D-frakciómat és az Európai Szocialista Pártot, azt azért teszem, hogy észrevegyék: attól mi még nem lehetünk elégedettek Junckerrel, mert adott két tockost Orbánnak. Ez az európai tehetetlenség és kiüresedettség, amelyet sokszor látunk, éppen a jobboldali pártcsaládnak köszönhető. Ez egy fontos kitétel, mert a kormányfő idehaza rendszeresen arról beszél: a brüszszeli liberális, „sorosista” elit, karöltve a szocialistákkal, rendszeresen ráront a nemzetre. Ehhez képest a brüsszeli elit ő maga. Mindenhol a párttársai ülnek. Ezek a politikusok asszisztáltak ahhoz, hogy Orbán lebonthassa a médiaszabadság, az alkotmányosság és a jogállamiság pilléreit. Azért írtam a Politico-cikket, hogy figyelmeztessem őket: Európa és benne Magyarország sorsa nagyban függ attól, hogy meddig asszisztálnak Orbán Viktorhoz.

– A migráció és annak kormánykommunikációja évek óta gúzsba köti a hazai közéletet. Nem nehéz megjósolni, mi várható az EP-kampányban. Lesz fogás e nyálkás populizmuson?

– Szálazzuk szét. Évek óta bírálom az uniót azért, mert a működése nem elég erős ahhoz, hogy az immunrendszerének a gyengeségeit kiküszöböljük. De én nem szétszedni akarom, hanem erősebbé és egységesebbé tenni. Nem igaz tehát az a propagandaszöveg, hogy a szocialisták szerint úgy jó minden, ahogy van.

– Van elég kormánymédia, amely ezt szajkózza.

– Ettől mi még azt gondoljuk, hogy az Európai Unión változtatnunk kell. Egyik példája éppen a menekültkrízis, amit összekevertek a migránskérdéssel, teret adva a populistáknak. Az elmúlt időszakban egyébként minden olyan döntés megtörtént, amiért két-három éve könyörögtünk: jelentős költségvetési többletet kap a közös határvédelem, a menekültekkel kapcsolatos tagállami és európai intézkedések ügye, benne a kitoloncolási keret növelésével, és nagyságrendekkel több pénz lesz a határokon kívüli megelőzésre, vagyis a migráció okainak megfékezésére helyben.

– Van érdeklődés „A mi Európánk” című konzultációjuk iránt?

– Jóval túl vagyunk a tízezredik beérkezett véleményen, ami meglepő, mert lényegében csak most indul az ezzel összefüggő és az S&D-frakció együttműködésével tervezett kampány.

– Milyen EP-kampányra számít?

– A szerencsés nyugat-európai választó kétféle kampánnyal fog találkozni: a szélsőséges és idegenellenes orbáni populizmus paneljei mellett minden értelmes politikai erő el fogja mondani, milyen döntések születtek meg az európai térségben, és ezek miért fontosak a folytatáshoz. Mi azért vagyunk szerencsétlen helyzetben itthon, mert néhány kivétellel minden médium az orbáni agymosást folytatja majd, miszerint nélküle azonnal milliókat telepítenének be a szomszédjainkba. Arra törekszem, hogy ne akarjunk belemenni abba a zsákutcába, hogy csak a Fidesz Európájáról beszélünk. Én a mi Európánkról szeretnék beszélni, ami békét, fejlődést, stabilitást ad és egy nagy európai együttműködés felé mutat. Kicsit egyébként olyan lesz ez az EP-kampány, mint a nagy birodalmi gépezettel szemben erdőbe szorult partizánegységek, akik tudnak sikereket elérni, de jelentős eszközrendszerre nem számíthatnak.

– És magas választói részvételre sem.

– Szerintem lesz érdeklődés, mert Orbán a magyar EP-választások történetében először megemelte a tétet, kormányzati kampány fogja biztosítani a részvételt.

– Tippelnék: krónikus migránsozással, esetleg újabb „Nemzeti Konzultációval” hangolják majd a Fidesz-híveket.

– Mi ezzel szemben valódi párbeszédet folytatunk és a választók valódi értékelésére, álláspontjára vagyunk kíváncsiak. „A mi Európánk”-konzultáció ilyen, nem propagandakonyhákban kimért, irányított hergelésről szól. Akik értik, milyen a mi Európánk, és értik, hogy az EP-választás is egy lehetőség Orbán hatalmának elgáncsolására, azoknak el kell menni szavazni májusban. Egyetlen európai demokrata sem maradhat otthon, mert tényleg sorsfordító lehet az eredmény.

– Talpra áll addig az ellenzék a tavaszi gyomorszájon rúgás után?

– Nem a magyar ellenzék van válságban, hanem a magyar demokrácia. A demokratikus intézményeknek csak egy kis szeletét jelentik az ellenzéki pártok. Mi van a civilekkel, a szakszervezetekkel, a független sajtóval?

– A civileket éppen bedarálja az államhatalom. A korrupciót bírálók mellett már a Madártani Egyesület sincs biztonságban.

– A civileket felmorzsolta, a sajtó nagy részét bedarálta, a szakszervezeteket eljelentéktelenítette a Fidesz. A fő kritika nyilván az ellenzéki pártokat éri, hiszen mi indulunk a választásokon, de lássuk be, nem egyedül vagyunk a pályán ilyen lerongyolódott mezben és fizikumban. Ezért említettem a partizánegységeket, máshogy nem megy. Így, ebben az állapotunkban fogunk nekimenni a kampánynak. A szocialista pártnak egyébként az elmúlt három hétben mindennap volt érdemi politikai akciója. A kivándorlás ügye, az utasok jogaival visszaélő repülőcégek gyakorlata kapcsán létrehozott Fapados Etikai Kódex, a nyíradonyi cigánysor vízellátása, A mi Európánk programja, hogy csak az utóbbiakat mondjam. A Magyar Szocialista Párt feléledt. Kívülről is ezt hallom, és belülről is így élem meg. Az persze kérdés, hogy a többi ellenzéki erő minket akar majd folyamatosan kiütni a nyeregből vagy hajlandóak-e csatasorba állni a kormány ellen.

– Az EP-választás listás, nincs összefogáskényszer. Ez akár jó hír is lehetne.

– Mi biztosan együttműködő partnerekkel, de önálló szocialista logikával indulunk el az európai parlamenti választásokon.

– Mire számít: a kampányra tekintettel lesz bátorsága az EU intézményeinek a Magyarország ellen elkezdett eljárásokat folytatni? Kötelezettségszegési eljárások, esetleg a 7-es cikkely intézménye. És lenyeli vagy kiköpi a Fideszt az Európai Néppárt?

– Erről is írtam a Politico című, befolyásos brüsszeli lap hasábjain Anna Maria Corazza Bildt svéd néppárti képviselő véleményére reflektálva. A néppártiak tudják, hogy ősszel el kell dönteniük, mihez kezdenek Orbán Viktorral. Nem egyszerű a helyzetük. Eközben – a csapdahelyzetüket tovább elemezve – a szeptember közepén esedékes plenáris ülés tárgyalja a Sargentini-jelentést, és a teljes parlamentnek szavazni kell róla. A teljes néppárti masszának is.

– Miközben azt is mérlegelniük kell, hogy ha kivetik magukból a Fideszt, akkor két kézzel kap utánuk a populista bázis.

– De azt is, hogy azok a sajtóhírek, amelyek arról szólnak, hogy mit engedett meg az Európai Néppárt Orbán Viktornak, rombolják az ottani kereszténydemokrata pártok hitelességét. Hiszen ők éppen az ilyen emberek ellen próbálnak fellépni a saját hazájukban. Orbán és Wilders barátkozására a holland mérsékelt jobbközépnek értelmes reakciót kell adnia. Nem sunnyoghat tovább az európai jobboldal. Októberben pedig az Európai Bizottság következő, jobboldali elnökjelöltjéről kell döntenie a Néppártnak. Ekkor a Fidesznek és Orbánnak is színt kell vallania, aki legutóbb a „brüsszeli elit” leváltását és teljes sorcserét hirdetett. Ilyen kijelentések után rendkívül szánalmas és humoros látni azokat a felvételeket, amelyeken a Fidesz potentátjai öt évvel ezelőtt a Hősök terén kampányolnak – a most minden kormányzati szócső által iszákos sorosistának beállított – Junckernek.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett?

– Európai szinten nincsenek hiú reményeim. Azért fogok küzdeni, hogy egyben maradjon a mi Európánk. Apai felelősség, hogy nem hagyjuk tönkretenni mindazt, ami biztonságot, stabilitást, békét és fejlődést biztosít a gyermekeinknek. Magyar viszonylatban a kormány és a rendszer egyik legnagyobb bírálója maradok, és ehhez gyűjtök voksokat a jövő májusi EP-választáson. Azt javaslom az MSZP-nek, vegyük vissza a tőlünk jogtalanul elbitorolt nemzeti érzést, emeljük magunkhoz a hazafiságot, és a haza, a szeretet és Európa hármasában fogalmazzuk meg a kampányunkat. Bízom benne, hogy mindez együtt több mandátumot jelent majd, mint 2014-ben.

Szerző: Balassa Tamás | Megjelent a Vasárnapi Hírek 2018. augusztus 17.-i lapszámában