Ujhelyi: a kvótareferendum hazugság

Standard

00345564Ez a népszavazás nem több szélsőséges provokációnál – fogalmaz Ujhelyi István. Az MSZP alelnöke, európai parlamenti (EP-) képviselője felhívta a figyelmet: nincs ugyanis olyan uniós döntés, amelyről jelen esetben véleményt kellene mondani. Vagyis, egy feltételezett, papíron nem létező európai határozatról szavaztatják meg az országot, amelyet ráadásul hiába utasítana el a többség, ebben a formában jogi következménye sincs. Ujhelyi szerint Orbán Viktor és kormánya hazaáruló kampányt folytat, s a vesztébe vezeti az országot, hiszen a Brexit új helyzetet teremtett: “most már nincs időhúzás, nincs szőnyeg alá seprés. Európa vagy összerántja magát, vagy elpusztul”. Népszava-interjú.

– Áder János után szabadon: a helyzet valóban változatlan?

– Inkább azt mondom, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik. A brit népszavazás másnapján új korszakra ébredtünk, az eseményekből pedig mindenkinek okulnia kell. A magyar kormány nem tanul mások, de még a saját hibáiból sem. A birodalmi múlttal és erős gazdasággal bíró Nagy-Britannia is láthatóan megroggyant az Európai Unióval való szakítástól, gazdasági és politikai válság formálódik a szigetországban. Ehhez képest a magyar kormány tagjai folytatják az Unió elleni szabadságharcot és immár nyíltan vállalják kilépési szándékukat. Ehhez csatlakozott Áder János köztársasági elnök is, akit az európai közösséghez való viszonyáról és még EP-képviselőként tett – egyébként integráció és mélyen Európa-párti – vállalásairól kérdeztem. Az államfőtől eddig gyenge székelyviccre – meg a kvótareferendum kiírására – futotta csak, amely jól mutatja a jobboldali politikai elit hozzáállását Európához.

– Tehát Magyarország az Unió tagja marad?

– Ha rajtunk, európai demokratákon múlik, akkor bizonyosan. Ha Orbán Viktoron és kontrollt-vesztett pénznyelőin múlik, akkor nem feltétlenül. A legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a magyar választók egyelőre nagy többségben az EU és – ez talán még érdekesebb – a mélyebben integrált, azaz szorosabban együttműködő európai szövetség pártján állnak, vagyis szemben a Fidesz mostani, avítt, Európában csak háborút szító nemzetállami víziójával. Hangsúlyozom: egyelőre. Az oligarchák fogságában vergődő kormánynak láthatóan semmi sem drága, ezért addig tolják a populizmus biciklijét, ameddig késő nem lesz. Pedig elég lenne Orbán nagy barátjának, David Cameronnak a példájából tanulni: hazárdjátékosként és kizárólag saját politikai győzelméért képes volt addig feszíteni a közhangulatot, míg a megtévesztett tömeg akarata visszafordíthatatlanná vált. Orbánék a plakátkampánnyal, a kétfenekű mondatokkal, a veszélyes uszítással és az Unióról szóló aljas hazugságokkal már kiengedték a szellemet a palackból. Remélem nem késő még visszazárni.

– De ez csak a kvótareferendum kommunikációs kampánya, vagy esetleg egy tagságról szóló népszavazás is felmerülhet?

– A kvótareferendum alapjaiban hazugság. Beszéljünk egyenesen: ez a népszavazás nem több szélsőséges provokációnál. Nincs ugyanis olyan uniós döntés, amelyről jelen esetben véleményt kellene mondani. Vagyis, egy feltételezett, papíron nem létező európai határozatról szavaztatják meg az országot, amelyet ráadásul hiába utasítana el a többség, ebben a formában jogi következménye sincsen. Pontosan látható, hogy a dolog nem szól másról, mint az emberek éberségét fenntartani, beszédtémát, félnivalót adni nekik. Tipikus goebbelsi technika ez, aki olvas történelemkönyveket, ismeri a hasonló példákat. A kormány valódi szándéka jól tetten érhető. Legutóbb Szijjártó Péter külügyminiszter beszélt arról, hogy “Brüsszelt meg kell állítani”, a népszavazás célja pedig nem más, mint hogy megmutassa Brüsszelnek: nem folytathatnak “az európai emberek akaratával ellentétes” politikát. Szomorú, de a választók elől azt eközben elhallgatják, hogy az Európai Unió mi magunk vagyunk, a döntéseket mi hozzuk, a Fidesz-kormány tagjai ott ülnek minden, utólag hazug módon kifogásolt döntés meghozatalánál. Csak egyetlen példát hadd hozzak, ami jól mutatja a Fidesz és Orbán hazugságát az európai döntésekkel kapcsolatban. Az Európai Bizottság kezdeményezésére az Európai Parlament – a fideszes EP-képviselők szavazatával – korábban nagy többséggel fogadta el a roaming-díjak eltörléséről szóló javaslatot, amely a mechanizmus értelmében végül a tagállami kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács asztalára került. A vélhetően multiérdekek által befolyásolt tagállami vezetők azonban ellenálltak és csak lépcsőzetes, időben kitolt díjcsökkentést engedtek. Tudható, hogy a magyar kormány sem támogatta a mielőbbi és teljes díjkivezetést, vagyis a magyar kabinet asszisztálásával (is) fúrták meg, hogy az emberek már az idei nyáron olcsón telefonálhassanak haza külföldről. Fideszes szóhasználattal élve: az emberek helyett a multik oldalára álltak. Hát, ennyit arról, hogy ki és hogyan dönt Brüsszelben.

– Valódi oka lehet Orbán Viktornak kivezetni az országot az EU-ból?

– Orbán vagy elvesztette józan ítélő- és cselekvőképességét, vagy egyszerűen a hatalmi mámor és az anyagi javak habzsolása kényszeríti az EU-val való szembenállásra. A jelenlegi, sokszor valóban rosszul és gyenge hatékonysággal működő EU ugyanis még szemet huny a demokrácia, a jogállam és az egyszerű emberi tisztesség ellen elkövetett bűntettei felett. Kioszt néhány kokit és sallert, elfogad néhány elítélő határozatot, de aztán mindig hagyja, hogy a zsebre dugott kezű miniszterelnök diadalittasan hazabotorkáljon Felcsútra. A Brexit viszont új helyzetet teremtett, most már nincs időhúzás, nincs szőnyeg alá seprés. Európa vagy összerántja magát, vagy elpusztul. Egy szorosabban működő Unióban viszont – ahol például szövetségi ügyészség felügyelheti a közösségi források felhasználását – nem lehet kisvasutakra, egyéb gyermekkori álmok megvalósítására, “saját lábon álló” rokonokra, közvagyonból hízó strómanokra költeni a közpénzeket. Egy jól, jobban működő EU-ban az Orbánhoz hasonló despotákat börtönbe teszik, nem szószéket adnak nekik. Az EU éppen ebbe az irányba halad, Orbánék pedig éppen ezért fordulnak végletesen a másik irányba. A tragédia, hogy mindannyiunkat a szakadékba fognak rántani. Ha hagyjuk.

EP-038037A_Schulz_Ujhelyi– Milyen következményekkel járna az országnak a kilépés?

– Mivel hasonlóra még nem volt példa, ezért pontos következménylistát nem lehet összeállítani. A britek kríziséből viszont érdemi következtetéseket már le tudunk vonni. A magyar gazdaságot jelenleg az uniós források, vagyis a nyugati befizető államok adócentjei tartják működésben. Ha megszűnnek a támogatások, hamar maga alá omlik a teljes rendszer. Csak azok tudnak majd túlélni, akik állami megbízásokból, családi kölcsönökből, letelepedési kötvények százalékából kellően sokat felhalmoztak az offshore-számláikon vagy horvátországi villáikban. Azok viszont biztos vesztesek lesznek, akik jelenleg is külföldön tanulnak vagy dolgoznak, mert egy magyar kilépés után elveszítjük ezt a szabadságunkat is. Az újra záródó határokról, útlevél-ellenőrzésekről, a vámok miatt növekvő árakról, a fizikai védelmünk meggyengüléséről már nem is beszélve. A békés brit társadalomban őrületes szociális szakadék repedt fel a Brexit nyomán, elképzelni is szörnyű, milyen társadalmi krízis alakulhat ki egy olyan, egyébként is megosztott országban, ahol az országgyűlési választások végeredményét hídfoglalásokkal vitatják, a kormányellenes tüntetések tévéostromig fajulnak, a fákat védő, vagy épp népszavazni akaró polgárokat pedig tarfejű verőemberekkel bírják “jobb belátásra”. Magyarország sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem elég erős ahhoz, hogy leszakadjon Európáról. Aki mégis erre felé tolja az országot, vagy csak eszement módon belengeti a lehetőségét, az szerintem köztörvényes hazaárulást követ el. Pont. Nincs mit szépíteni rajta.

– Ha mégis csupán játék a szavakkal ez a kampány, mi a cél?

– Orbán Viktor mindig azt a játékot játszotta itthon és külföldön is, hogy berúgta az ajtót és öles léptekkel átgázolt a tisztesség és erkölcs határán. Az ezt követő felháborodás, tüntetés és fenyegetés után háromlépésnyit mindig visszahúzódott, amit az erkölcs oldalán állók tévesen meghátrálásként ünnepeltek. Holott Orbán így is legalább két ölnyivel beljebb volt minden tisztességes határon. Nagy lendülettel és erőszakosan tolta kijjebb újra és újra a határokat. Úgy, hogy a végén már fel sem horkantunk, amikor ismét megerőszakolta a demokráciát és a jogállamot. Mert már túl magasan van az ingerküszöb. Ki emlékszik még arra, amikor a Medgyessy-kormány első kancelláriaminisztere, Kiss Elemér azért mondott le posztjáról, mert egykori (!) ügyvédi irodája néhány megbízást kapott a kormánytól? Akkor még botrányt, összeférhetetlenséget, erkölcstelenséget kiáltottunk. Most pedig miniszteri sógor, koma, testvér, kollégiumi ismerős tolja ki talicskával a magyar emberek pénzét, bármiféle következmény nélkül. Egyszerűen hányingerkeltő. Erről szól a kvótareferendum és az Unió-ellenes kampány is. Addig tolni az ingerküszöböt, ami után, ha visszalépnek két centit, még mindig túlteljesítették az eredeti tervet. Ez a habonyi taktika addig működik, ameddig az emberek hagyják, hogy kifosztható, szétrabolható hülyének nézzék őket. Vagy, ameddig túl nem feszítik a húrt és egyszer csak ott találjuk majd magunkat, mint a britek.

– Orbán szerepet kíván vállalni az EU elkerülhetetlen reformjának folyamatában?

– Ha komolyan gondolná, hogy egy erősebb, jobb Európai Uniót és benne Magyarországot akar építeni, akkor nem plakátolná tele az országot uszító szövegekkel, nem vétózna meg minden közös megoldásra tett javaslatot. Akkor nem rabolná le a svédasztalt és hagyná hátra a mosogatnivalót. Azt mondta egyszer a kormányfő, hogy ne azt figyeljük, amit mond, hanem amit tesz. Nos, amit tesz, az az európai közösséget romba döntő, felelőtlen és gerinctelen populizmus.

– Mit jelent, hogy egy múlt héten elfogadott EP-határozat kiköti: “ugyan néhányan az integráció lassításának pártján vannak, az EU magját mindenképpen meg kell erősíteni”?

– Hogy kétsebességessé válik az Európai Unió: a magországok együttműködése szorosabbá és kontrolláltabbá válik, aki pedig ezt nem vállalja, az a perifériára szorul. Utóbbiak immár háborítatlanul utazhatnak majd a kisvasútjaikon, ülhetnek a stadionjaikban, de további közösségi forrást és védelmet már nem fognak kapni. Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy a Fidesz EP-képviselői mind megszavazták ezt a határozatot, miközben odahaza a nemzetállami retorikát harsogják. Jól láthatóan zavarban vannak a kollégák: tudják, mi lenne a helyes, de nem, vagy csak részben merik azt is tenni. Történelmi és gerincpróbáló időszak ez. Elválik, ki hogyan vizsgázik.

– Hasonlóképp vészjósló a Martin Schulz-Sigmar Gabriel, vagy az alapító tagállamok külügyminiszterei között kötettett paktum is?

– Az Európai Parlament német elnöke és a német alkancellár közös dolgozata csak egy a sok közül, amely a lehetséges, új európai struktúrákat vázolja fel. Sigmar Gabriel és francia kollégája Emannuel Macron korábban már felvetette egy kétkamarás Unió lehetőségét, de nemrég olvashattuk Frank-Walter Steinmeier német- és Jean-Marc Ayrault francia külügyminiszter javaslatait is, amelyek a Brexit után ugyancsak felgyorsítanák az átalakulási folyamatokat. Vészjósló tény, hogy ha továbbra is szabadságharcot folytatunk, akkor nem lesz olyan forgatókönyv, amelyben végül ne a vesztesek oldalára sodródnánk.

– Lenne esélye Magyarországnak a “sebesebb” Európához tartozni?

– Van esélye és csak ez az egy esélye van. Ha kimaradunk a belső körös Unióból, ha deklaráljuk a kívülállásunkat, akkor újabb generációkra elveszítjük az európai fejlődés lehetőségét. Ez a választópont, ez a jelenkor Magyarországának legfontosabb eldöntendő kérdése: Európát vagy Orbánisztánt választjuk?! A magyar történelem során sokszor döntöttünk már rosszul. Most elég lenne helyesen.

Megjelent a Népszava 2016.07.06.-i számában, a szerző: Bíró Marianna