Ujhelyi István: Orbán politikai fenomén

Standard

Ujhelyi-Istvan-lead-02(1)De így is jöhet a Jobbik 2018-ban. Lehet Orbán az MSZP elnöke? Nagyinterjú a szocik alelnökével, legfőbb brüsszelesével, badacsonyi fröccsözőjével.

Szerző: Nagy JózsefHír24.hu      (megjelent: 2015.06.29.)

Mit gondol a pornóról?

– Például azt, hogy nekem szexfilmet nézve sosem a politika jutott az eszembe. A politikai pornó műfajával pedig csak most ismerkedem, hogy meghallgattam a miniszterelnök szavait.

– „Az ideológusok általában bajban vannak, amikor meg akarják határozni, mi az ördög ez. Épp, mint a pornó: nem tudod pontosan körülírni, de amikor látod, akkor tudod, hogy az az.”Az új Magyarországot körülvevő értetlenségről fogalmazott így Orbán Viktor.

– Jogos az az értetlenség. Amúgy kocsmában mond az ember ilyeneket és még ilyenebbeket. De biztonságpolitikai konferencián, nemzetközi környezetben, miniszterelnökként?! Pedig voltak jó hasonlatai, amikre én is csettintettem.

Mondjon egyet.

– Annyira azért nem voltak jók, hogy megjegyezzem. Érdemes óvatosan bánni a képes beszéddel.

Abban ön is erős. Az MSZP legutóbbi pártértekezletén hidegvágót adott át Tóbiás József pártelnöknek, kérve, bontsák együtt az orbáni vasfüggönyt. Látva az MSZP szerény szerszámozottságát, erőn felülinek tetszik a vállalás.

– A hidegvágó szimbólum: Horn Gyula bontotta vele a vasfüggönyt, az eseményről készült fotó lett rendszerváltásunk jelképe. A pornó viszont nem éppen pozitív fogalom, bár Orbán láthatóan vonzódik a színpadias megoldásokhoz. Eleve egy ilyennel kezdte pályafutását 1989-ben, a Hősök terén, ahol bátran kizavarta az oroszokat, bár mentek ők maguktól is.

Politikusi erény felismerni a változást, s kell bátorság az élére állni. Ezt teszi most is a kormányfő bevándorlás-ügyben a kerítéssel és a plakátokkal: látja, merre tart az unió, fölkapja a zászlót, s nyugtázza, hogy róla beszél a kontinens.

– Primitív politikai haszonszerzés! Vérbő politikai pornó. Brüsszeli kollégáktól hallom, és nem csak szocialistáktól, hogy ilyet hatalmon lévő európai politikus a náci Németország bukása óta nem tett, kormányzati felelősséggel a vállán, közpénzből senki nem fogott uszító kampányba.

Fizikából tudni, hogy lendület egyenlő tömeg szorozva sebességgel. Ha kicsi a tömeg, vagyis kis létszámú nép vezetője az ember, akkor nagy sebesség, értsd ütős szöveg kell az eredményességhez.

– Lendülettel sok mindent megváltoztatható, de ahhoz ügyesség is kell, hogy használható tárgy, s ne romhalmaz legyen a vége. Orbán egyetlen célja a bevándorlózással, hogy erősítse itthon a pártja népszerűségét – s ez a számítása be is fog jönni. Tagadhatatlanul politikai fenomén. Közéleti bűvész. Hogy is fogalmazott annak idején Kósa Lajos?

Táltos. Aki mellé kéne egy törzsfőnök.

– Találó szöveg, lám ön is kapásból emlékszik rá.

Hisz’ nekem nyilatkozta. Bocs.

Ujhelyi-Istvan-03– Ja, úgy könnyű. Szóval Orbán arra játszik, hogy 2018 tavaszán a „Fidesz vagy Jobbik?” kérdéssel szembesüljenek a választók, s a magyarországi közép – beleértve a balliberálisokat és a mérsékelt konzervatívokat – a kisebbik rosszra, vagyis a narancsra szavazzon. Ez a másfél évtizede Franciaországban lezajlott Le Pen versus Chirac történet újrajátszása, ahol ugye a második fordulóban a balosok is a gyűlölt Chiracra ikszeltek. A bökkenő az, hogy nálunk lassan eltűnik a szélsőjobb és a mérsékelt jobb közötti fal: egyik oldalról a Jobbik csákányozza a kutyuskampányával, a másik oldalról Orbán bontja radikális üzeneteivel, a halálbüntetés felvetésével és a bevándorlók elleni uszítással. Hamarosan kezet foghatnak a sitt fölött. Ha ez így megy tovább, 2018-ra lesz egy megunt, korruptnak, tehetetlennek tartott Orbán, valamint egy még ki nem próbált, dinamikus Vona. Életveszélyes.

– Önök tudnának tenni ellene. Mondjuk azzal, hogy kormányzóképesnek mutatkoznak.

– Háromból két időközit mi nyertünk!

– Angyalföldön mindig is az MSZP győzött, Veszprémben pedig egy fideszesből lett liberális mögé állt be a komplett balos ellenzék.

– A kampányban az MSZP teljes helyi bázisa megmozdult.

– Van még olyan, hogy MSZP-s helyi bázis?

– Létezünk.

– Itthon a színfalak mögött nyírják egymást, Brüsszelben a paraván előtt is, innovációnak, ötletnek nyoma sincs, a pártelnököt nem látni, se a mostanit, se az előzőt. Az egykori ballib koalíció összezsugorodott helyén a Magyar Szocialista Párton kívül a DK, az Együtt, a PM és a Liberálisok osztozkodnak, plusz ott az LMP – de közösen sincsenek fidesznyien, sőt lassan jobbiknyian sem. Ez lenne a „létezés”?

– Valóban sok minden tragikus körülöttünk.

– Komolyan kérdezem: megeshet, hogy pár év alatt eltűnik az MSZP?

– Attól azért nem tartok. Sőt. A Tóbiás József pártelnök által véghezvitt szervezeti változások lassan meghozzák gyümölcsüket. Ha az utolsó órában is, de hozzányúltunk a struktúrához, így a még Mesterházy Attila előtti években felgyülemlett és azóta hordozott adósságállományt is letudjuk.

– Spórolnak?

– Alkalmazkodunk az Orbán-rezsim körülményeihez.

– Spórolnak.

– Ésszerűsítünk. Átalakítjuk a még az MSZP 1989-es megalakuláskor létrejött megyei struktúrát.

– Orbán ezt kilenc éve, a 2006-os választási veresége után lépte meg a Fidesszel.

– Mi most jutottunk idáig. Elképesztő belső érdekkonfliktusokkal szabjuk át a sokak által éveken átrettentően irigyelt, minden megyében irodákat, fizetett forradalmárokat fenntartó szervezetünket.

– Fordítom. Két és fél évtizeden át belefért a pártbüdzsébe, hogy békeidőben is fizessenek párszáz, jobbára csak a kampányok alatt rakkoló embert, de hogy 2010-ben elbukták a kormányzati és a helyhatósági pozícióikat, s vele az aktivistáik közállásba helyezésének lehetőségét, pénz híján fel kellett számolni a hálózatot.

– Valóban nem volt mód a fenntartásra. Az átalakítást Tóbi tisztességgel elvégezte, emiatt is igazságtalan számon kérni rajta, hogy közben nem táncolt a színpadon.

– Csak azért nem táncolt, mert nem jutott rá ideje?

– Nem az ő műfaja. Tóbi menedzser, s a pártnak ilyen elnökre van szüksége.

– Kívülről nem látszik a párt.

– Keveset jár vidékre. Ha a kezébe veszi a Veszprém Megyei Naplót, vagy épp a dél-magyarországi napilapot, olvashat az aktivitásunkról. A földügyekkel foglalkozó Gőgös Zoli barátom a legnagyobb termeket is megtölti. Botka fellépésein a csilláron is lógnak, követelik, mutassuk már meg magunkat.

– Hiszen ők sem látják önöket. Bezzeg a Jobbik ott van az „emberek között”. Miben ügyesebb a radikális jobb, mint az MSZP?

– Dehogy jobb! A Jobbik Szegeden egy-két százalékon áll.

– Országosan tíz százalékpontot ver önökre.

– A tavalyi választáson hány parlamenti helyet nyert a Jobbik, s hányat az MSZP?

– És ma hányat nyerne, s hányat önök?

– Háromfelé estünk szét, két volt miniszterelnökünk önálló pártot csinált. Ezek után vicces a négy-öt évvel ezelőtti MSZP-s nagyságrendet kérni rajtunk számon.

– Mindhármukon számon kérhető az a nagyságrend.

– Én már akkor is különutas voltam: nagyon egyben tartottam volna a rendszert, s ma is nagyon egyben tartanám, pontosabban egybekovácsolnám.

– Gyurcsánytól Mesterházyig? Na, ez a vicces.

– Van akkora színpad, amin elférünk mindannyian.

– 2014-ben egymás szagát sem tudták elviselni a frontharcosok, mitől változna ez a következő választásra?

Ujhelyi-Istvan-07– A tavalyi eredménytelenség, remélem, mindenkit elgondolkodtat. Természetesen a közös párt nem kovácsolható újjá, a közös ellenzéki front viszont elengedhetetlen, választóink is ezt követelik tőlünk. Hát mi zajlott a tavalyi EP-választáson? A bal szimpatizánsai azt látták, hogy az egyik listát Bajnai Gordon vezeti, a másikat Gyurcsány Ferenc, a harmadikat Szanyi Tibor. Bázisunk nem értette, ma sem érti, kire is kell ikszelni. Sokan kedvelik például Jávor Bencét, de a pártjára nem szavaznának, mert számukra értelmezhetetlen egy ilyen kis formáció. Én magam is kapok leveleket DK-soktól, PM-esektől, melyekben szimpátiájukról biztosítanak, de megjegyzik, a pártom elfogadhatatlan nekik. Csodálkozunk az elbizonytalanodáson és a szétesésen? A szétszórattatás nem tud sikerre vezetni.

– Szóval miben jobb a Jobbik, mint az MSZP? Miért van tele az ovisoknak mesét olvasó Vonával a sajtó, s miért nincs cuki szoci?

– Vona valóban szárnyal a meseolvasással, ám ha mi csinálnánk, beleégnénk. Mehetne akár a pártelnökünk cukikampányolni, a média azt hozná le, miért nem a valós kérdésekkel foglalkozik ez a hülye.

– Jogosan?

– Csak részben. Ugyanis a modern politika tele van szimbólumokkal, szimbolikus ügyekkel, szimbolikus cselekvésekkel. Még egy amerikai szenátusi kampányban is csupán két-három momentumot tudsz felmutatni a politikai hitvallásodból. Ha lehajolsz egy szál virághoz, és nem letéped, hanem megszagolod, azon rugózik a komplett sajtó, vajon miért úgy döntött a stábod, hogy bal kézzel érintsd meg azt a növényt.

– Nálunk is van ilyen.

– Milyen?

– Gyurcsány Ferenc pár éve eltévedt gyereket talált a hegyen. Az is a stáb ötlete volt?

– Nem hiszem. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy a politikában minden nyilvános tett egyúttal szimbólum.Én nemcsak EP-képviselőként, hanem már házalelnökként is adtam át óvodától sóbarlangig mindent, egy szabolcsi településen pedig nem öt percet meséltem, míg kattogtak a fényképezőgépek, hanem komplett mesedélutánt tartottam a gyerekeknek. Egyébként azt nem írta meg senki.

– Bezzeg Vonát.

– A Jobbiknak – különösen vidéken – sikerült feljátszania magát arra a polcra, ahol a le nem járt szavatosságú, „akár még bele is kóstolnék” választék található. Ma már reális veszély, hogy 2018-ban valamilyen formában Jobbik-kormányzás lesz. Harcolni kell ellene, de ebben a küzdelemben az erőtlenné vált Orbánra aligha számíthatunk.

– Orbán erőtlen? Nem mondja.

– Nincs benne erő! Erőszak, erőfitogtatás, na, az van benne. Nem tud kormányozni, képtelen érvényesíteni az akaratát.

– Az van a törvényhozásban, amit akar.

– Én egész fiatalon kormányoztam elég sokáig, és párszor rácsodálkoztam a politika érdekességeire. Nem az ám a legfontosabb, mi van fölül, a kormányzati és az állami apparátusokban. Hanem a végek! És ott ma már Jobbik-kormányzásra készülnek. A helyi fideszes vezetők egyre többen és egyre gyakrabban járnak el esti sörre, hétvégi kerti sütögetésre a Jobbik-elnökkel, megy az információáramlás, sőt úgy hallom, már az ügyészségeken is a szélsőjobbhoz dörgölőznek, mondván, sosem lehet tudni. A Fidesz számos alapszervezetében egymást rugdossák ki a tagok, vagy épp a pesti pártközpont oszlatja fel őket. Vajon miért? Mert egyre több településen ér össze a két párt ottani vezérkara. Ezért egyre nyilvánvalóbban hibás az orbáni stratégia, miszerint az MSZP-t kell karanténban tartani, finanszírozásunkat, forrásainkat elapasztani, intézményrendszerünket megsemmisíteni, még az írmagunkat is kiirtani. Mit művelt velünk a HírTV, és ugyanezt miért nem tette a Jobbikkal? Tipikus keleti tempó.

– A nyugati milyen?

– Nyugat-Európában küzdenek, de közben vigyáznak is a másikra a mérsékelt politikai erők, hiszen tudják, ha legyilkolják egymást, kalandorok vehetik át a hatalmat.

– Azt szeretné, hogy Orbán Viktor vigyázzon önökre?

– Isten ments!

– Hát most mondta.

– Nem pont ezt mondtam.

– „Én választást tudnék nyerni a baloldallal. Csak most épp nem érek rá.” Állítólag Orbán Viktortól való az idézet.

– Jó geg.

– Pláne, hogy valószínűleg tényleg képes lenne rá.

– Orbán kétségtelenül megkerülhetetlen személyiség, bármit mond a pornótól az illiberalizmusig, mindenki azt elemzi. De a bal jobb kezekben van nálunk.

– Lesz messiás pártelnök, aki új Medgyessy Péterként a vesztes pozícióból kivezeti a brigádot? Keresik az alkalmas kádert?

– Nem pártelnököt kell keresni, hanem olyan embert, aki képes összekovácsolni a már emlegetett ellenzéki frontot.

– Mesterházy visszatér?

– Attila nem visszatér.

– Hanem?

– Hanem itt van folyamatosan. Dolgozik, mozog. Örülök, hogy legalább ő nem egy másik pártot ment el szervezni, mint a kollégák.

– Szóval nem kék norvég az MSZP?

– Kék norvég?

– A Monty Python madara, ami „nem halt meg, csak pihen”. Illetve éppen hogy meghalt.

– Dehogy halt meg! Még csak nem is pihen. Attól, hogy a delfin nem ugrik folyton a vízfelszín fölé, odalent azért mozog.

– Delfin?

– Delfin! Ön madaras hasonlatot hozott, én vizeset.

– Lehet, nem is delfin, csak sneci.

– Majd kiderül, ha ugrik… Sneci? Azt Simicska mondta Orbánra, nem? Vagy valami hasonlót. Ha már pornó.

Ujhelyi-Istvan-lead-01(1)– Tobzódunk. Az is pornó, amit a magyar ellenzéki képviselők produkálnak Brüsszelben: négy balos háromfelé húz. Két szoci, ön és Szanyi, valamint két DK-s, Niedermüller Péter és Molnár Csaba alkotja a delegációt. Melyet kezdetben Szanyi vezetett, aztán egyszer csak ön lett a főnök. „Szimpla puccs. Három gyurcsányista összeállt egy baloldali ellen” – Szanyi foglalta így össze a történteket. Puccs volt?

– Dehogy puccs. Nem állítom, hogy súrlódásmentesen virul a delegáció, de legalább él, aktívan dolgozik.

– Ön gyurcsányista?

– Ezt nem tudom értelmezni. Én európai demokrata vagyok. És működtetem a delegációt.

– Szanyi azt nyilatkozta nekünk, nem állnak szóba egymással. Így szólt a párbeszéd az interjúban: „Beszélnek egymással?” „Ha van miről, akkor igen.” „Van miről?” „Nem nagyon.”

– Most erre mit mondjak?

– Ha Brüsszelben a két szoci sem ért szót, mit várnak az itthoniaktól?

– Tudnék én is jól idézhető mondatokban válaszolni, de pont az összefogás reményében nem veszem fel a kesztyűt. Szanyi jár a delegációs értekezletekre, s minden erőmmel azon vagyok, hogy hatékonyan működjünk együtt.

– A következő EP-listán rajta lesznek mindketten?

– Hol van még 2019?! Előbb még 2018-ban kormányt kell otthon alakítanunk.

– Aha.

– Rengeteget dolgozunk,ha ezt kívülről nem is mindig látni. Ha kiteszek egy posztot a Facebookra, kapásból érkezik harminc olyan komment, hogy ne csak dumálj, csinálj is valamit. Na de mit még?

– Még?

– A kampányban elképesztő energiát fektettem abba, hogy bekerüljek a sajtóba. Most ügyeket intézek, nem kampányolok. Ha személyes kampányba kezdenék, sokan félreértenék. Így is azt mondják, túl sokat szerepelek.

– Mármint a saját pártjában mondják ezt?

– Vannak ilyen hangok. Kérdezik olykor, miért mozgok ilyen sokat a nyilvánosság előtt.

– Lenne pártelnök?

– A közeljövőben biztos nem. Arról pedig fogalmam sincs, mi leszek hatvanévesen. Örülök, hogy annak ellenére túléltem húsz évet a magyar politikában, hogy voltak vagabund, túl aktív időszakaim.

– Vagabund?

– Átmentem rogánba, vagy ha úgy tetszik, korai szijjártóba: minden szembejövő kamerának harciasan nyilatkoztam, én akartam lenni a nagyon megmondó ember, a mindenkinél okosabb srác, vágytam a szereplésre.

– Aztán?

– Aztán kormányzati és törvényhozói tapasztalattal, Szeged város parlamenti képviselőjeként jöttem rá: bele kell érni minden pozícióba. A következő öt-tíz évben európai tanulásra, kapcsolatépítésre van szükségem. Szóval nem tervezek párelnök lenni, miközben persze tudom, hogy tele pletykával a ház.

– Onnan kanyarodunk el, hogy rengeteget dolgozik.

– Szakpolitikai kérdésekkel és Magyarország érdekeinek képviseletével foglalkozom. Turizmuspolitikában jelenleg én vagyok a legmeghatározóbb felelős politikai vezető az Európai Parlamentben, de a világpolitikai aktualitások a külügyi bizottságban is adnak elég feladatot. Eközben százasával fordulnak hozzánk magyar társadalmi szervezetek, magánszemélyek, ügyeikkel fölkeressük a megfelelő tisztviselőket, ha van rá mód, javaslatokat teszünk a bizottságnál. És vagyunk erre összesen ketten szocialista EP-képviselők, miközben az előző ciklusokban volt, hogy kilencen voltunk. Aztán. A múlt héten Budapestre hoztam az EP-frakciónk teljes vezetését, plusz uniós képviselőket és háromszáz egyetemistát, összesen ötszáz embert. A Parlamenttel szemben felállítottuk a Dunán az Európa-hajót, és arról beszéltünk, nagy lesz a baj, ha az unió nem talál megoldást az ifjúsági munkanélküliségre és a fiatalok kilátástalanságára.

– Magyarország előző uniós biztosa, a szocialista Andor László a teljes ciklusa alatt erről beszélt.

– És nem csak beszélt róla. Az ő nevéhez kötődik az Ifjúsági Garancia Program, amivel kapcsolatban én hetente tárgyalok uniós biztosokkal, s teszek javaslatokat. Egy éve tartom napirenden a külföldre költöző sok százezer magyar fiatal ügyét, tartottam sajtótájékoztatót Ferihegyen, Facebook-csoportokba csekkoltam be, Berlinben, inkognitóban sört csapoltam kint élő honfitársainknak. Jövő héten egyébként Budapesten konferenciát is rendezünk a témában. Folytatom. Cserdi roma polgármesterét kivittem Brüsszelbe, és javasoltam pilot-programnak a cserdi modellt. Hatalmas dolog lesz, ha összejön. Elkészítettem saját honlapomat, az ujhelyi.eu-t, amelyen keresztül átlátható módon bárki nyomon követeti a munkámat. Mondok még! Beleálltam a roaming-díj eltörlésébe! Úgy volt ugye, hogy most év végén kell kivezetni a roaming-díjat egész kontinensen, ám újabban az Európai Tanács, vagyis tagjai, a miniszterelnökök azt pedzegetik, toljuk odébb három évvel a bevezetését. Mire én fellázítottam az Európai Parlamentet. „No roaming” feliratot tetettem minden képviselő asztalára, itthon pedig egy hónapja sajtótájékoztatón követeltem Lázártól, árulja el, a rezsicsökkentő magyar kormány milyen álláspontot vett fel roaming-díj ügyben az Európai Tanácsban.

– Milyet?

– Míg a Fidesz EP-képviselői szóban a díjak mihamarabbi eltörlése mellett érveltek, addig Lázár János – írásbeli megkeresésemre a napokban megküldött – válaszából egyértelműen kiderült, hogy a magyar kormány a fokozatos, elnyújtott kivezetést támogatta. Lázár miniszter tájékoztatása szerint az Orbán-kormány álláspontja az, hogy a „roaming-díjak elhamarkodott megszüntetése” csak negatív következményekkel jár. Ez egyértelműen a fideszes kormánypárt kettős beszédét és teljes zavarodottságát mutatja. Fájó, hogy ezen ügyek közül egy se ment át a magyar sajtón.

– Miért nem?

– Miért, miért?! Mert le vagyunk írva. Le vagyunk sajnálva. De voltunk ennél rosszabb helyzetben is, például 1992-ben, amikor beléptem ebbe a pártba. Bár jelenleg nem jutunk médiaközelbe az akcióinkkal, el fog érkezni a pillanat, amikor majd minket emel a közhangulat.

– Mitől érkezne el?

– Attól, hogy felfedezi a társadalom: európai demokratákra van szüksége.

– Mitől fedezné fel?

– Rájön, hogy nyugalomra van szüksége. Orbán bármilyen zseniális, boszorkánykonyhájában bármennyire kidekázva, mit diktál politikai haszonszerzése, kezdi elveszíteni a kontrollt, és egyre inkább túltolja ezt az erőből politizálást. Nem alakítja a társadalmat, hanem kettétöri. Elérkezik a pont, amikor egy széles társadalmi réteg, benne számosan mérsékelt jobboldaliak azt mondják: ez már nagyon gáz. Beszélnünk kell az emberekkel. Én bár csupán heti egy-két napot vagyok itthon, fogadóórákat tartok, meghirdetem a megyei lapban, s jönnek is a választók. Az a dolgunk, hogy megtaláljanak bennünket. Engem akár a nyári szabadság alatt is a badacsonyi strandon, fröccs mellett. Csak álljanak szóba velünk!

(hír24.hu)