Közzétéve: 2024.10.05.
Továbbra sem hajlandó kifizetni az Európai Bíróság által jogerősen megítélt pénzbírságot a magyar kormány, amelynek végösszege így minden egyes nappal újabb, közel egymillió euróval gyarapodik. Orbánék a magyar emberek kárára kuruckodnak, magatartásuk valójában a hűtlen kezelés bűntettével ér fel. A legszórakoztatóbb önellentmondás, amikor azzal fenyegetik az Európai Uniót, hogy beperlik az intézményt az ügyben; viszont épp attól a bíróságtól várnának ezesetben elégtételt, amelynek az ítéletét épp ők nem hajlandóak végrehajtani. Ha eddig nem értették, hogy mi a jogállamisági probléma a Fidesz-kormánnyal, ez az ügy tökéletesen megmutatja.
Az Európai Bíróság idén júniusban hozott jogerős határozatot arról, hogy Magyarországnak egy egyszeri 200 millió eurós (közel 80 milliárd forintos) bírságot kell megfizetnie (ha határidőre nem teszi, akkor napi egymillió eurós, azaz nagyjából 400 millió forintos plusz bírság terheli) a menedékkérők befogadásával kapcsolatos korábbi eljárás során hozott ítélet végre nem hajtása miatt. A hatalmi propaganda-gépezet és az azt kiszolgáló médiahálózat kellően lebutította a magyar közéletet ahhoz, hogy erről az ügyről se lehessen érdemben és objektíven beszélni, pedig számos tanulsága van. A könnyebben fogyasztható magyarázatokra nyitott kormánypárti szavazók fejét azzal tömik, hogy „Brüsszel ránk akarja kényszeríteni az illegális migránsok befogadását” és mivel a magyar kormány ennek ellenáll, ezért akarják pénzbírsággal megbüntetni. Nos, ebből egyetlen szó nem igaz. Ha bárkit érdekel a valóság ebben az ügyben, akkor politikai szemtanúként röviden összefoglalom számára a lényeget és a tanulságokat.
Az egész eljárás közel tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor anagy menekülthullám idején az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen, amiért nálunk a menedékkérelmek elbírálása, valamint a menedékkérőkkel szembeni intézkedések ellentétesek voltak a hatályos uniós szabályokkal, többek között az Európai Unió2013-as nemzetközi védelemről szóló irányelvével. Egymondatosan leegyszerűsítve: a magyar kormány olyan módszereket alkalmazott, amelyeket jogszerűen nem tehetett volna meg. Jogsértőek voltak a déli határon felállított „tranzit zónák”, ahol a higiéniai, élelmezési és biztonsági körülmények nem voltak megfelelőek. Mindenki pontosan tudja, hogy a kormány alapvető célja a vállalhatatlan körülményekkel részben épp az volt, hogy a nem kívánatos menekültek szépen önként szivárogjanak vissza Szerbia felé. Hasonlóképp jogsértő volt, hogy korlátozták a menekültkérelmek jogorvoslati lehetőségeit, mivel a fellebbezés eredményét az érintettek nem várhatták meg Magyarországon, pedig erre az uniós szabályok értelmében lehetőségük lett volna. Az ítélet azt is kifogásolta, hogy aki nem szabályszerűen tartózkodik az országban, azt tulajdonképpen érdemi vizsgálat nélkül, mindenféle körülményeire (idős, gyermek, állapotos, kínzások korábbi áldozata) tekintet nélkül és haladéktalanul Szerbiába kényszerítik át. Az Európai Bizottság kifogásai kapcsán – amelyek, még egyszer rögzítem, mindössze a hatályos közös szabályok betartását kérte számon – a magyar kormány tett bizonyos lépéseket: a tranzit zónákat papíron felszámolta és új eljárást is bevezetett a menedékkérelmek beadása kapcsán (azokat csak akkor bírálják el, ha a kérelmező előzetes szándéknyilatkozatot tett a kijevi vagy belgrádi magyar nagykövetségen), amely módosítás azonban nem, hogy orvosolta volna a felmerült problémát, de még inkább súlyosbította azt; a hatályos uniós szabályok szerint ugyanis amenedékkérelmeket a tagállamok határain is be lehet nyújtani, és ezt nem köthetik semmilyen „adminisztratív alakisághoz”.Aki elveszett már a jogi megfogalmazások között, annak röviden és egyszerűen: az EU nem azt kifogásolta, hogy nem fogadunk be „illegális migránsokat”, hanem azt, hogy a menedékkérelmek befogadása és elbírása (mindegy milyen eredménnyel) nem felel meg a hatályos jogszabályoknak. Mivel a magyar kormány nem tett eleget a kötelezettségszegési eljárás keretében megfogalmazott kéréseknek, az Európai Bizottság bírósági eljárástkezdeményezett, 2020 decemberében – vagyis majd négy évvel ezelőtt – pedig született egy ítélet, amely el is marasztalta a magyar kormányt. Mivel azonban az elmúlt években ennek ellenére sem történt semmi (vagyis, leegyszerűsítve: Orbánék magasról tettek a jogerős bírósági ítéletre), az Európai Bizottság újabb eljárást indított, immár a végrehajtás elmaradása miatt, pénzbírság kiszabását kérve. Ez utóbbi ügyben született idén nyáron az a szintén jogerős döntés, hogy Magyarországnak fizetnie kell. A büntetés tehát elkerülhető lett volna, ha a kormány már a kötelezettségszegési eljárás idején megfelelő módon módosítja az eljárási kereteket, de legkésőbb az első bírósági ítélet megszületése után. Azzal, hogy ezt nem tették meg és megvárták, amíg a végrehajtás elmulasztása miatt milliárdos bírságot szabnak ki, majd most még ezt sem hajlandóak politikai számításból, az EU-ellenes retorika alátámasztása érdekében végrehajtani és ezzel minden egyes nap tovább növelik a végén behajtható bírság összegét, álláspontom szerint konkrétan és tudatosan megkárosítják Magyarországot, illetve az adófizető magyar polgárokat. Ugyanis a végén így vagy úgy, de nekünk kell ezt a pénzt kifizetni. Jogászként tisztában vagyok a kijelentés extrémitásával, de bizony egyáltalán nem elrugaszkodott állítás, hogy a jelenlegi kormány ezzel a tudatos jogsértéssel tulajdonképpen a hűtlen kezelés bűntettét is megvalósítja.
A kormány kommunikációja, illetve válaszreakciója az ügyben egyszerre nevetséges és vérlázító. Szánalmas bohócokat csináltak azokból a kormánytagokból, akiknek azzal kellett nyilvánosan megfenyegetniük „Brüsszelt”, hogy ha tovább erőltetik az Unióban ezt a bírság dolgot, akkor majd Volán-járatokon fogják a belga fővárosba buszoztatni az illegális migránsokat. Bődületes hülyeség. Az már inkább csalódást keltő volt, hogy a Fidesz olyan alsóbb szintű döntéshozói is, akik egyébként ennyi év NERokrácia után is még képesek voltak megőrizni a józanságukat, arról beszéltek, hogy az Európai Bíróság döntése „politikai támadás Magyarország ellen.” Ez utóbbi kijelentés ugyanis több, mint problémás. Egyszerre szikár hazugság és egyszerre rombolja az Európai Bíróságba, illetve önmagában az igazságszolgáltatás intézményeinek egészébe vetett bizalmat. Ami pedig életveszélyes játék. Azon persze csak nevetni lehet, hogy a Fidesz-kormány azzal revolverezik vissza: ők is készek beperelni az Európai Bizottságot, amiért Brüsszel nem vállal semmilyen segítséget a heroikus határvédelem költségeiből. Tehát, ugyanazon a bíróságon akarnak pereskedni és nyerni, amelynek jogerős ítéletét közben simán semmibe veszik. Ezen az alapon, ha Magyarország nyerne egy ilyen fenyegetésként beígért perben és az Európai Bizottság az Orbán-kormány gyakorlatához hasonlóan bütykös fityiszt mutatna, akkor egy szavunk sem lehetne ezután. A különbség ráadásul az, hogy ha mi továbbra sem fizetünk, akkor az Európai Bizottság szépen levonja vagy adott esetben visszatartja majd az összeget a nekünk járó uniós források soron következő kiutalásai során.„Oszt’, jó napot!” Persze, tisztában vagyok vele, hogy ilyenre nem nagyon volt még példa és Orbánék szokás szerint most is arra játszanak, hogy mivel nincs bevett gyakorlat a renitensek megrendszabályozására, ezért a végén mindig meg lehet oldani a dolgokat okosba’. Politikai szemtanúként igyekszem mindig a lehető legobjektíven elemezni, így azt gyorsan hozzá is teszem: abban kétségkívül volt némi politikainak ható megfontolás is, hogy a bírságot kiszabó ítéletet nem az európai parlamenti választások előtt, hanem csak azután hirdették ki. Nem feltételezem, hogy mindezt azért tették, hogy – miként néhány kormánypárti megmagyarázó ezt már megfogalmazta – a Fidesz választási eredményeit gyengítsék. Már csak azért sem, mert a kormányzati kommunikációt ismerve pont jól jött volna nekik, ha erre ráengedhetik a rogáni valósághajlításrohamosztagosait. Sokkal valószínűbb, hogy épp azt akarták az Európai Bíróságnál elkerülni, nehogy épp azzal vádolják meg őket, hogy bármelyik politikai érdeket segítve beavatkoznak a választások kimenetelébe az ítélet kihirdetésével – ezzel együtt nekem van azzal jogászi és ízlésbeli problémám is, hogy direkt késleltették a nyilvánosságra hozatalt.
Egyértelmű tehát, hogy hazug és káros a kormánypárt kommunikációja az Európai Bíróság milliárdos pénzbírságot kiszabó ítélete kapcsán. Konkrétan nem igaz, hogy az Európai Unió nem támogatja a határvédelmet: a hétéves költségvetésből Magyarország erre a célra összesen mintegy 104millió eurót fordíthat. Az sem igaz tehát, hogy a pénzügyi bírsággal „illegális migránsok tömegeinek” befogadását akarnák Magyarországra kényszeríteni, hiszen konkrét eljárásbeli módosításokat, jogi garanciákat kértek, amelyeket a kormány direkt és tudatosan nem tartott be a jogerős ítélet ellenére sem. Nem, egy szóval nem állítom azt, hogy a menekültkérdés ne lenne probléma és azt sem állítom, hogy nincs szükség az illegális bevándorlás megfelelő szabályozására, illetve szankcionálására; mindig is azt mondtam: a szolidaritásnak nincs határa, a befogadásnak van. De itt nem is erről van szó, hanem arról, hogy nem tartunk be hatályos európai jogszabályokat, vagy ahogy az ítélet is fogalmazott: a magyar kormány „szándékosan kivonja magát a nemzetközi védelemmel kapcsolatos közös uniós politika egészének alkalmazása alól”. Azt sem állítom, hogy a Fidesznek nem volt joga kifogásolni, vitatni az Európai Bizottság kritikáit és ne lett volna joga képviselni az ügyben saját álláspontját, de azt állítom: ha megvívta az ezzel kapcsolatos, éveken át tartó jogi csatát és a végén jogerősen elbukott, akkor viszont kötelessége a következményeket vállalni és megfelelni a vonatkozó ítéletnek. Ezt hívják ugyanis jogállamiságnak és jogállami biztonságnak. „Töröm a fejem, hogy hogyan oldjuk meg úgy a bírság fizetését, hogy ez nekik jobban fájjon, mint nekünk” – fogalmazott Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke. Aki elvben egy felelős, demokratikus jogállam vezetője lenne. Nonszensz, abszurd elmebaj. Azt is kevesen tudják, de szorosan ide tartozik, hogy Magyarország, pontosabban a magyar kormány sportot űz abból, hogy nem hajtja végre az európai bíróságok ítéleteit. Egy friss tanulmány szerint a strasbourgi emberi jogi bíróság jogerős döntéseinek 76 százalékát nem hajtotta végre eddig, de az uniós szabályok végrehajtásával kapcsolatos ügyeket vizsgáló, luxembourgi székhelyű Európai Bíróság pénzbüntetéssel járó ítéleteinek több mint a felében is csak részben tettek eddig eleget. Ez nyilván több szempontból is probléma: egyfelől súlyos anyagi terheket jelent az adófizetőknek, illetve – ahogy jeleztem is – tudatosan rombolja az igazságszolgáltatás és az uniós intézmények hitelességét, az abba vetett elengedhetetlen bizalmat. Ha ugyanis a magyar kormány sem tartja be a vele szemben hozott jogerős ítéleteket, akkor egy magyar állampolgár miért lenne köteles a számára hátrányos döntéseknek eleget tenni? Gyorsan rávághatjuk, hogy azért, mert egy jogállamban így szokás. Mert ez a garanciája annak, hogy akit sérelem ér, azjogorvoslatra lelhet. Kérdés, hogy amikor maga az állam nem tartja be ezt a legalapvetőbb jogállami keretet, akkor az az ország mennyiben tekinthető még demokratikusnak és jogállamnak. Szerintem tudják a választ.
Egyetlen apró kitérő még a végén: tavaly májusban az izlandi fővárosban tartottak uniós csúcsot, ahol az állam- és kormányfők közös nyilatkozatban álltak ki többek között amellett, hogy országaik az európai bíróságok ítéleteit teljeskörűen, hatékonyan és késlekedés nélkül fogják végrehajtani. Magyarország képviseletében Novák Katalin köztársasági elnök adta ehhez egyetértését.
Az alábbi cikk az Index.hu véleményrovatában jelent meg 2024.10.04.-én