Közzétéve: 2024.04.28.
Egy történelmi pillanat – egy sokatmondó arc
Évente legalább egyszer, az uniós csatlakozásunk májusi évfordulóján előveszem ezt a fényképet. Értékes kordokumentum, amely minden négyzetcentiméterében tűpontos: a tekintetek, a kézmozdulatok szavak nélkül is pontosan leírják a pillanatot. A fotó akkor készült, amikor 2003. áprilisában, az unió soros elnökségét ellátó Görögország fővárosában, Athénban az akkori magyar kormányfő Medgyessy Péter és az akkori külügyminiszter Kovács László aláírják Magyarország uniós csatlakozásának szerződését. Egy olyan megismételhetetlen, sorsfordító pillanat volt ez a hazánk történelmében, amelyre évszázadokat vártunk és amelyért – túlzás nélkül állítható – a valódi szabadságharcaink során számtalan magyar adta az életét korábban. Mi, magyarok mindig Európához akartunk tartozni, a fejlődő és felvilágosult Nyugathoz; kompországunk pedig 2004 május elsején végre a viharos hányattatások után békés kikötőjébe ért.
Ezt a pillanatot örökíti meg az a fotó, amelyen Horn Gyula és Boross Péter korábbi miniszterelnökök között Orbán Viktor korábbi és jelenlegi kormányfő is látható, akkor épp ellenzéki vezetőként. A Fidesz elnöke karjait egymásba fonva, láthatóan erős sértettséggel – talán undorral – figyeli, ahogy hazánk aktuális, baloldali vezetői kitörölhetetlenül részeseivé válnak a magyar történelemnek. Nem akarom megfejteni, hogy azért viselkedik-e így Orbán, mert nem tudja megbocsátani, hogy egy évvel korábban vereséget szenvedett és abban a pillanatban nem ő ült ott az Akropolisz lábánál és nem az ő keze alatt sercent a toll a történelmi papíron vagy nemes egyszerűséggel csak nem bírta palástolni az európai közösség iránt érzett és benne már ekkor meglévő gyűlöletet. Kevesen emlékeznek rá, de erre az athéni ceremóniára egy nagyobb kormányzati delegáció indult Budapestről, a hivatalos csoportba az akkori miniszterelnök (szép, azóta kikopott gesztusként) minden fontos politikai vezetőt, így az ellenzéki pártok képviselőit is meghívta, hiszen az uniós csatlakozásunk közös ügyünk, közös erőfeszítésünk eredménye volt. Orbán viszont elutasította a közös delegációban való utazás lehetőségét és – szemben a többiekkel – ő „magánúton” érkezett Athénba a feleségével. Sőt, a Fidesz akkori frakcióvezetője, a későbbi államfő Áder János pedig – akit szintén hívtak – egyszerűen lemondta a részvételt az eseményen. Mindez persze annak fényében nem újdonság, hogy Orbán és Áder volt az a két fideszes politikus, aki annak idején látványosan távolmaradt a hazánk uniós csatlakozását ratifikáló országgyűlési szavazástól is, mivel épp akkor „fontos vidéki pártprogramjuk” akadt. Ezeket azért ne felejtsük el. Én nem fogom.
Idén május elsején lesz huszadik éve, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lett. Húsz év, két elképesztő évtized, egy kerek évforduló. A Fidesz-kormány azonban láthatóan és vállaltan semmivel sem kíván megemlékezni minderről: központi ünnepség vagy bármilyen más állami rendezvény helyett csak uszító plakátokra telik tőlük. Brüsszel a fideszes propagandában most – illetve már megint – a pokol legsötétebb bugyra, az Európai Unió pedig minden rossz eredője, a magyarok elleni nemzetközi soros-összeesküvés központja. A Fidesz logikája szerint az Európai Unió miatt magas a költségvetési hiány, drága a benzin, rekordmagas a magyar infláció, de „Brüsszel” miatt rohanta le az agresszor Putyin is a szomszédos Ukrajnát, az EU miatt esik az eső vagy van éppen aszály, és egészen nyilvánvaló, hogy a bicskei pedofilsegítőnek is valójában a brüsszeli bürokraták adtak kegyelmet. Nevetgélve ironizálhatunk persze a kormányzati kommunikáció teljes abszurditásán, de inkább fájó a helyzet, mintsem vicces. Húsz éve vagyunk az Európai Unió tagjai, ez a közösség pedig korábban nem tapasztalt biztonságot és fejlődést, gyarapodást hozott mindannyiunknak. Kinek hatvanpusztányit, kinek kevesebbet, de hozott. Végtelenül elszomorító, hogy az épp regnáló hatalom ezt az évfordulót is képtelen a nemzetet összetartó ünnepként kezelni. Végtelenül dühítő, hogy tudatosan és kártékonyan igyekeznek szembe fordítani saját támogatóikat az európai közösséggel. Nézegetem ezt a fényképet és arra gondolok: vajon, ha Orbán Viktor neve szerepelne a csatlakozási szerződésen és nem Medgyessy Péteré, akkor másképp viszonyulna ez a kicsinyes, pitiáner ego-hatalom az Európai Unióhoz? Meglehet. Talán még tűzijáték is lenne a Dunán.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázötvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.04.28.