Közzétéve: 2023.07.07.
A jövő évi EP-kampányra kíván koncentrálni a következő időszakban Varga Judit, ezért távozik posztjáról – legalábbis ezzel a gyengére sikerült szöveggel indokolta sietős lemondását az Orbán-kabinetből. Az egész kormányátalakítás és Varga Judit EP-listavezetői jelöltsége mögött – brüsszeli értesüléseim szerint – ennél valamivel nagyobb játék van kibontakozóban, amelynek sziluettjeit már látni is lehet.
Nem példa nélküli, hogy egy meghatározó pozícióban lévő politikus kedd este még kivont karddal rohamoz a harcmezőn és hosszútávú harci stratégiákról beszél az eligazításon, majd szerda reggel hirtelen rájön, hogy valójában elfáradt, de legalábbis más kihívás érdekli. Szájer József indokolta legutóbb meglepetésszerű visszavonulását azzal, hogy egyre nagyobb „lelki megterhelést jelent számára” a napi politikai küzdelem és inkább „szellemi területen” kívánja folytatni a munkáját. Aztán hamar kiderült, hogy mi volt a lelki megterhelés igazi oka. A skót kormányfő, Nicola Sturgeon is hasonlóan meglepő bejelentést tett nemrég, mondván közel tíz év kormányzás után hirtelen elfáradt és inkább átadja a helyét olyannak, aki friss erőként tudja tovább vinni a skót függetlenség kivívásáért folytatott politikai küzdelmet. Aztán pár nappal később rendőrök vitték el előbb a férjét, majd valamivel később őt magát is a kormányzópárt pénzügyi botrányával összefüggésben. Puff neki. Kár, hogy Szájer József egyébként valóban figyelemre méltó politikai karrierje így ért véget és kár, hogy egy rendkívüli politikusi tehetséggel megáldott miniszterelnöknő – legyen a skóciai ügynek bármi is a vége – kormányzati teljesítménye ilyen csúfos zárófejezetet kap. Nem állítom, hogy Varga Judit hirtelen távozása kizárólagos és közvetlen összefüggésben van az egyre intenzívebben felbugyogó, az Orbán-kormányt egyértelműen magas szinten érintő Völner-Schadl korrupciós üggyel, de azt állítom, hogy ebben a botrányban Varga Judit hitelessége komoly károkat szenvedett és a mai napig adós maradt saját felelőssége, illetve esetleges érintettsége megnyugtató tisztázásával. Nem állítom, hogy Varga távozása közvetlen összefüggésben van a Pegasus-botránnyal, de azt állítom, hogy ezügyben is alapos és minden részletre, vezetői felelősségre kiterjedő elszámolással még adós a Fidesz-kormány. Nem állítom, hogy az Európai Bizottsággal való jogállamisági egyeztetések zsákutcás és eddig eredménytelen folyamatából igyekeztek kimenteni a minisztert, de azt állítom, hogy Varga kudarcot vallott ebben a folyamatban, hiszen a jogállamisággal kapcsolatos tárgyalás az ő felelősségi körébe tartozott, amelyben láthatóan nem sikerült „pénzzel fogható” eredményt felmutatnia. Sőt, nyilván központi ukázok szerint haladtak ebben az ügyben, vagyis személyes felelőssége akár mérsékelhető is lehet, de tény: az uniós források még mindig be vannak fagyva, az okosba’ megoldani kívánt jogállamiság-reparáló trükkök pedig nem jöttek be. Nagyon nem.
Varga Judit igazságügyminiszteri teljesítményét nem tisztem megítélni – még szakmabeliként sem kívánom -, majd megteszik a választók és a jogtudósok. Az bizonyos, hogy ebben a székben olyanok ültek korábban előtte, mint Deák Ferenc és Bethlen István, de épp jelenkorunkból is példát hozva: mint például Vastagh Pál, vagy a megkérdőjelezhetetlen szaktudású és erkölcsű Bárándy Péter. Maradjunk annyiban, hogy az igazságügy államigazgatási krónikáiban mérsékeltebb fejezetek fognak szólni a most távozó miniszter munkásságáról. Az, hogy Varga Judit az Európai Parlamentben folytatja, tulajdonképpen logikus lépés is lehet, hiszen nem ismeretlen a terep számára: éveken át volt Áder János EP-képviselő asszisztense. A brüsszeli folyosókon ugyanakkor azt beszélik, hogy még a fideszes kollégákat is meglepte a hirtelen bejelentés (azt most hagyjuk is, hogy a Fidesz olyan demokratikus párt, hogy az EP-listavezetőt nem választják, hanem a Főnök kijelöli, esetleg megengedi neki, hogy maga jelentse be a döntést a kormánylapban), hiszen korábban felmerült ugyan a brüsszeli váltás, de állítólag ez nemrég pont, hogy lekerült a napirendről. Olyannyira, hogy megbízható folyosói források egyenesen készpénznek vették már, hogy Navracsics Tibor lesz a Fidesz EP-listájának első helyén, azzal a csavarral, hogy KDNP-sként ő majd az Európai Néppárt frakciójában foglal helyet.
Orbán nyilvánvalóan valamilyen különös játékot készít elő: mégpedig a jelenleg felrajzolódó sziluettek szerint egy kétkörös erőpróbát. Miután a következő uniós ciklusban is ők jelölhetnek uniós biztost, ezért erre a posztra dafke-jelleggel, amolyan zsebre dugott kezű kivagyisággal Varga Juditot fogják bejelölni, amire az Európai Parlament többsége – ez a szélsőségesek várható megerősödése és a végső arányok ismeretének hiányában is biztosan állítható – harcos elutasítással fog válaszolni, és ahogyan a pénzügyi összeférhetetlenségei miatt már a jogi bizottság előtt elbukó Trócsányi Lászlót, úgy Varga Juditot is el fogják utasítani. Számításaim és értesüléseim szerint ekkor fogja majd a Karmelita ura előhúzni Navracsics Tibort, aki vitathatatlanul nagyobb elfogadottságnak és tiszteletnek örvend Brüsszelben, mint a kormány más tagjai, például a távozó Varga. Miután, ahogyan azt korábban is jeleztem, Navracsics deklaráltan KDNP-tag, vagyis az Európai Néppárthoz tartozik, így amikor másodszor már őt jelöli majd az Orbán-kormány a következő Európai Bizottságba, a vélhetően ismét legnagyobb frakcióként az EP-ben ülő Néppárt (EPP) támogatására is automatikusan számítani tudnak. És Navracsics simán be is húzza a posztot. Újra. Meghúzgáltuk a brüsszeliek bajszát, nyomhattak egy barackot a fejünkre és végül mégis minden úgy lett, ahogy mi akartuk, na ugye.
A folyamat mögött ugyanakkor érteni és érezni kell a belső problémákat is, amelyek bizonyosan okoznak majd néha turbulenciát a Fideszben. Bárhogyan is, de a NERista EP-delegáció tagjai is emberből vannak, normális emberi önérzettel. A kormánypárt brüsszeli csapatában pedig már most is vannak fajsúlyos szereplők (a szürke eminenciás, de a párt működésében annál fontosabb Gyürk András; a párt alelnök Gál Kinga, de a külügyi vonalon rangidős Győri Enikő is), akiknek nyilván kezelni kell majd tudni, hogy visszatér az egykori régi asszisztens, immár az egyik vezetőjükként. Azt is hiteles helyekről lehet tudni, hogy Navracsics és Varga Judit munkaviszonya is igencsak terhelt: az igazságügyi tárca alá tartozó brüsszeli Állandó Képviselet például egy időben rendszeresen gátolta, de legalábbis látványosan nem segítette az immár uniós forrásokért felelős Navracsicsot a miniszteri tárgyalásainak elején. Ha a fentebb vázolt forgatókönyv valósul meg tehát, időnként számíthatunk zötyögésekre a Fidesz kinti gépezetében.
Ami Bóka János uniós ügyekért felelős új miniszter kinevezését illeti, ez a döntés alapvetően helyes és logikus. Bóka jó szakember, aki még az SZDSZ-es Szent-Iványi István mellett tanulta el a brüsszeli fogásokat, ezt a liberális elhajlást ezek szerint már megbocsátották neki. Mindenesetre, ha a kormánypropagandán túli valóságra kíváncsi az új miniszter Magyarország és az EU viszonyában, akkor én szívesen adok neki felvilágosítást: politikai szemtanúként itt ülök a sűrűjében. Bóka kinevezése inkább a jövő évi magyar EU-elnökségnek szól (rendszerint minden tagállam miniszteri szinten kezeli ezt a projektet), mintsem az uniós forrásokról szóló tárgyalások kudarcának. Ugyanakkor persze mielőbb látni és tudni kell a pontos felelősségi szinteket is: vajon a tárcavezető Bókához kerülnek át az uniós forrásokról szóló tárgyalások is, vagy – ahogy hallani – az részben marad a tárcanélküli Navracsicsnál? Jelzés értékű lesz, ha ebben lesz változás és jelzésértékű lesz az is, ha nem. A belső konfliktus pedig garantált. Az abszurd a helyzetben egyébként az, hogy a befagyasztott pénzek lehívása továbbra is tulajdonképpen egyetlen ember döntésén múlik: a Fidesz miniszterelnökén. Ha Orbán kész visszabontani a NER-nek nevezett felépítményét és teljesíteni a jogállamisági kritériumokat, akkor a pénzek másnap elérhetővé válnak. Navracsics vagy majd Bóka ugyanis hiába hoz össze egy jó dealt a Schuman-téren, ha a Karmelitában arra egy pufi középső ujj a válasz.
Megjelent az Index.hu oldalán 2023.07.07.-én