Ujhelyi az Indexen: Orbánék teljes mellszélességgel támogatják ugyan a schengeni bővítést, de bokamagasságban már aktívan gáncsolják

Közzétéve: 2023.08.19.

Részben székely felmenők utódaként Biharban születtem, majd Szegeden alapítottam családot és lettem országgyűlési képviselő. Az egész életem a határmenti szétszakítottság és lehetséges együttműködés mentén zajlott. Régóta állítom, hogy a trianoni döntés máig fájó sebeire éppen hazánk uniós tagsága nyújt részbeni gyógyírt. Az Európai Unió összetartó és belső határok nélküli közössége képes ugyanis – egyelőre legalábbis részben – valóban újraegyesíteni a nemzetet. Régóta állítom, hogy hazafiság és európaiság kiegészítői egymásnak, nem pedig ellentétei. Csak a Fidesz heccelő propagandája állítja szembe őket egymással a saját politikai haszonszerzése érdekében. Ráadásul Orbánék mintha tudatosan elfelejtenék, hogy amikor „erős nemzetállami” struktúráról beszélnek, akkor azzal az is együtt jár, hogy a velünk szomszédos erős nemzetállamok sem kérnek adott esetben abból, hogy beleszóljunk: náluk hogyan működjön az állam és a nemzeti kisebbségvédelem. A magyar nemzet valódi újraegyesítése nem kirakati álszenteskedésekkel, nem sunyi pénzherdálással, hanem Erdélyben és a Székelyföldön például azzal történhet meg, ha végre nem lesz határellenőrzés Magyarország és Románia között, hanem ugyanúgy szabadon közlekedhetünk majd, mint a felvidéki magyarok Szlovákiából. Ehhez az kell, hogy végre Románia is része legyen a schengeni rendszernek; ezt megválasztott magyar EP-képviselőként évek óta aktívan szorgalmazom. Hiába azonban, ha épp a „nemzeti” Fidesz-kormány az, amelyik ennek tudatos, fű alatti akadályozója. Hogy is van ez?!

Kezdjük röviden ott, hogy milyen politikát is képviselt a Fidesz nem is olyan rég, még mielőtt átfordult volna a populista elmebaj irányába. Az általam rendszeresen hivatkozott és ajánlott utolsó írásos fideszes választási program már 2009-ben fontos ügyként hivatkozott a schengeni bővítésre. Orbánék kijelentették, hogy a határok virtuálissá válása a rendszerváltozás folyamatának egyik nagyon fontos állomása, „uniós tagságunk kézzel fogható hozadéka”. Prioritásként jelölték meg, hogy Románia és idővel Bulgária is csatlakozhasson a schengeni térséghez; ezt ekkor még a 2011-es (!) magyar uniós elnökség idejére jósolták. „A külső határ ellenőrzésére és őrizetére való felkészülésükhöz készek vagyunk segítséget nyújtani és várjuk, hogy a két ország polgárai, így az erdélyi magyarok is teljes mértékben élvezhessék a szabadság térségéből fakadó jogokat. El kell érni azt is, hogy e két ország úgy váljon a schengeni övezet részéve, hogy általuk is erősödjön a biztonság és a jogérvényesítés az Unióban; Magyarország biztonsága is azon múlik, e két jelölt ország teljesíti-e a schengeni feltételeket” – írták még 2009-ben. Persze tudom, hogy a Fidesz ma már leginkább a gyökeres ellentétjét csinálja annak, amit az utolsó írásos választási programjában vállalt (nem véletlenül szoktam annyit idézni), hiszen ebben még például „aktív migrációs politikát” és a közös európai bevándorlás-politikában való részvételt szorgalmaztak, vagy épp „migránsok hosszabb-rövidebb távú munkavállalásának és letelepedésének” a támogatásáról írtak. Innen pedig, néhány év korlátlan hatalom után, sikerült eljutniuk a gyűlöletkeltő plakátokig, az EU közös politikáinak vétójáig és igen, például a románok schengeni csatlakozásának csendes megfúrásáig.

Az történik ugyanis a közélettel kevesebbet foglalkozók figyelmét elkerülve, hogy Orbán Viktor és kormánya rövidtávú politikai érdekei mentén olyanokkal szövetkezik, akik egyelőre (szintén leginkább csak politikai játszmaként) tűzzel-vassal ellenzik Románia és Bulgária felvételét a schengeni övezetbe. Ausztria és a Fidesz miniszterelnökével baráti viszonyt kiépítő konzervatív osztrák kancellár, Karl Nehammer volt az, aki tavaly konkrétan megvétózta Románia felvételét, mégpedig azzal az indokkal, hogy amíg nem rendeződik az európai menekültkérdés, addig szó sem lehet a románok csatlakozásáról. A csavar azonban, hogy az uniós menekültügyi reformot meg épp Orbán és a lengyel elvbarátai miatt nem lehet végrehajtani, ott ugyanis az illiberálisok tartanak ellen – vagyis, a román schengeni csatlakozás egyelőre azért hiúsul meg, mert Orbánék számára a politikai játszmájuk sokkal értékesebb, mint az erdélyi magyarok határoktól mentes, szabad mozgása. Azt csak halkan tegyük hozzá, hogy miközben az osztrák vezetés talán már túlzottan is kritikus és szigorú elvárásokat fogalmaz meg például Romániával szemben a menekültüggyel összefüggő határrendészeti kérdésekben, addig lelkes szövetségese annak az Orbán Viktornak, aki a menekültkrízis idején konkrétan tízezerszám „lökte át Ausztriába” a szerb határtól számolatlanul és ellenőrizetlenül átbuszoztatott menekülteket. Azt is csak említés szintjén hozom ide, hogy a magyar kormány által teljesen abszurd körülmények között szabadon engedett „embercsempészek” többsége is nyilvánvalóan Bécs felé vette az irányt. Ennyit a biztonságról.

Az mindenképpen izgalmas, hogy Orbán még Tusványoson is belengette: a 2024 július elsejétől hivatalba lépő féléves magyar uniós elnökség egyik kiemelt prioritása lesz Románia schengeni tagsága, amelyet a magyar kormány egyébként „teljes mellszélességgel” támogat. Az lehet, hogy mellszélességgel támogatja, de bokamagasságban meg aktívan gáncsolja. Ha a Fidesz miniszterelnöke valóban komolyan gondolná, amit mond, akkor a saját kisstílű politikai érdekeit háttérbe tolná és valóban fontos és előremutató lépéseket tenne a teljes európai közösség, benne a teljes magyarság érdekében. De, hogy leegyszerűsítsem: elég lenne csak mindazt megvalósítani, amit az utolsó írásos választási programjukban rögzítettek ezzel kapcsolatban, máris előrébb lennénk. Sajnos, egyébként a 2024-es magyar uniós elnökség (azt is várjuk ki persze, hogy végül milyen mozgástérrel és tartalommal, de) kevésbé lesz alkalmas arra, hogy ezt a kérdést – vagy jószerivel bármilyen érdemi kérdést – rendezni tudjon. Ez nem is feltétlenül az EU-ellenes Fidesszel szembeni uniós ellentartás, hanem az időzítés miatt lehet így, hiszen közvetlenül a magyar elnökség előtt tartják az EP-választásokat, így ezekben a hónapokban fog csak felállni az új parlament és bizottság. Átmeneti időszakban pedig érdemi döntések ritkán születnek. Egy tény: nemcsak az európai közösség, de Magyarország és különösen a teljes magyarság fontos érdeke, hogy Románia is mielőbb Schengenen belül legyen, ezzel biztosítva a szabad(abb) mozgást az erdélyi magyarok számára is. Ha Orbánék számára ez valóban fontos ügy, és ha a nemzetegyesítést sem csak egy reggeli dajcstomi-posztban kiírható szlogennek gondolják, akkor valódi lépéseket tesznek és változtatnak a politikájukon. Ha a schengeni bővítés fontos, akkor nem blokkolhatják annak megvalósítását és nem szövetkezhetnek azokkal sem, akik helyettük vétózzák azt. Ilyen egyszerű a képlet.

Megjelent az Index.hu oldalán 2023.08.19.-én

copyrighted 2022, Dr. Ujhelyi István