Közzétéve: 2023.12.10.
Bevallom sokáig kellett gondolkodnom azon, hogy mi volt a 2010 óta regnáló és korlátlan hatalommal felruházott fideszes kurzus legotrombább bűne az elmúlt évtizedben; de nem azért, mintha ne lenne miből válogatni, épp az okozott nehézséget, hogy túl sok esetben lépte át a NER nyerészkedő tagozata a morális és erkölcsi határokat, így szinte alig lehetett súlyozni közöttük. Van azonban mindenképpen egy olyan eseménysor, ami hatgyermekes családapaként és magyar állampolgárként számomra a Fidesz-kormányzás legaljasabb húzása volt: a több mint hatvanezer honfitársunk halálát hozó covid-járványon való anyagi nyerészkedés. Ezt mifelénk halálkufárságnak szokták hívni, a rosszabb környékeken ennél durvábban. A gyilkos kór idején való közpénz-lenyúlás olyan bűn, amely soha nem évülhet el és a benne szerepet vállaló strómanok és a nekik lehetőséget biztosító hatalmasok egyszerűen nem úszhatják meg az elszámoltatást. Előbb vagy utóbb minden egyes járványon szerzett forintért meg kell fizetni.
A NER szerencséje – vagy épp a tudatos közélet leuralásának és a nyilvánosság manipulálásának eredménye -, hogy a covid időszakának fideszes mocsarára már csak kevesen emlékeznek, de ha még el is jut hozzájuk néhány hírmorzsa ezzel kapcsolatban, már kevésbé viszi át az ingerküszöböt. Pedig nem merülhet feledésbe egyetlen részlete sem! A szabad nyilvánosság kis szigeteiként működő oknyomozó szerkesztőségek áldozatos munkájának köszönhetően tudjuk, hogy a covid alatt a kormány egészen pontosan 722 milliárd forintot költött el úgy, hogy közbeszerzés lefolytatása nélkül döntött bizonyos megrendelésekről. Csak összehasonlításképp: ez az összeg nagyságrendekkel több, mint amennyit a magyar kormány a komplett pedagógusbér-emelésre vár most Brüsszeltől. A Fidesz persze arra hivatkozott annak idején, hogy egészségügyi válsághelyzet volt és gyorsan kellett cselekedni: ezt nem is vonja kétségbe senki. Azt azonban egyszer meg kell majd magyarázni, hogy mennyiben gyorsította meg a válságkezelés idején az életmentő eszközök beszerzését a fideszes strómancégek közbeiktatása, amelyek milliárdokat kaszáltak a túlárazott bizniszeken. A téma aktualitását az adja, hogy a legtöbb közpénzt ilyen közbeszerzési eljárás alól felmentett módon az az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ), illetve jogelődje, az ÁEEK költött el ebben az időszakban (konkrétan jóval több mint százmilliárdot), amelynek – épp a sajátos szerződések megkötése előtt kinevezett – főigazgatóját épp most menesztette Orbán Viktor; állítólag a rekordméretű kórházi adósságállomány miatt mutatták fel bűnbaknak. Az OKFŐ azóta sem számolt el az ekkor kötött, minden egyes részletében korrupció-gyanútól bűzlő szerződésekkel, az erre irányuló jogos és jogszerű adatigényléseket rendre lesöpörték az asztalról. (És még kérdezik, hogy mi a baj a magyar jogállammal…)
Csak két példa a legocsmányabb nyerészkedésre: az OKFŐ a covid-járvány idején, 2020 novemberében több nagyértékű szerződést is kötött bizonyos cégekkel antigén-gyorstesztek beszerzésére. Csak ekkor összesen mintegy ötmilliárd (!) forintnyi közpénzt költöttek el az OKFŐ-n keresztül, a három különböző céggel megkötött összesen öt szerződés közül az egyik mindenképpen szembeötlő. Egy alig pár hónapja alakult, Minerva nevet viselő tanácsadó céggel kötött az OKFŐ kerek hárommilliárd (!) forintért szerződést antigén-tesztek leszállítására. A vonatkozó szerződés megkötésének körülményeiről, a megbízott cég kiválasztásának indokairól, annak részleteiről és teljesítéséről nem tudni semmit; csak annyit, hogy sikeresen lezárult, a pénzt kifizették. A hivatkozott szerződés megkötése előtt alig néhány hónappal megalapított Minerva Tanácsadó Kft. alapítója és tulajdonosa az a Martos Dániel volt, aki évekig a ferencvárosi Fidelitas, majd (Kocsis Máté jelenlegi Fidesz-frakcióvezető „felségterületén”) a helyi Fidesz egyik vezetője volt; sőt, a Fidesz egyik korábbi alelnökének személyi titkáraként is dolgozott. (Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz felsővezetésének milyen köze volt ehhez a sokmilliárdos bizniszhez?!) Szintén oknyomozó újságírók derítették ki, hogy a hivatkozott cég a szerződés teljesülése után hamar tulajdonost váltott és a vállalkozás immár egy borsodi zsákfaluban élő, stróman formájú huszonéves fiatal nevére került; amelyből azóta százmilliós osztalékot ki is mentettek. Nem állítom, hogy ez maga az egyértelmű korrupció, de szerintem a bűntetőjogi szakkönyvekben a példa valami ehhez igencsak hasonló lehet. Minimum bűzlik. Nem kicsit. A másik hasonlóan bicskanyitogató beszerzésben is egy olyan cég volt érdekelt, amelyet az OKFŐ annak ellenére választott ki, hogy a milliárdos biznisz megkötése előtti években szinte semmi bevétele nem volt, eredeti profilja pedig – kapaszkodjanak meg – a thai masszázs volt. Annyiban mindenképpen hasonlított ez a kft. a korábban említetthez, hogy ebben is fideszes érdekeltek voltak: a kormánypárt egyik korábbi neves képviselője, illetve egy korábbi államtitkár, a mostani belügyminiszter egyik bizalmi ismerőse volt tulajdonos. Több mint másfélmilliárd forintért szállítottak covid-teszteket az OKFŐnek, a kimutatások szerint 49 százalékos haszonnal. Hogy más cég, olcsóbban tudta-e volna teljesíteni ugyanezt, nem tudjuk; hiszen a dokumentáció és a döntés előkészítés máig nem nyilvános.
A sor sokáig folytatható, például a közbeszerzési törvény eljárásai alól szintén mentesített beszerzéssel megvásárolt lélegeztetőgépek ügyével: a közel 17ezer gépet (amelyek egy jelentős részének használhatóságát eleve kétségbe vonják a szakértők) összesen mintegy 300 milliárd forintért vásárolta meg a kormány. Mondhatják ezesetben is, hogy gyorsan kellett dönteni, mert mindenki kapkodott a gépek után és örüljünk neki, hogy volt elérhető egyáltalán; halálos járvány idején nem nézzük az árcédulát, csak az emberéletet. Ez utóbbi nagyon helyes és nemes gondolat, egyet is értek vele. De azért az minimum magyarázatra szorul, hogy az állami kórházellátó beszerzéseihez képest ezek kétszer annyiba kerültek, de az olaszoknál is több mint tízszer, a németországi hasonló beszerzés költségénél pedig ötvenszer magasabb egységárat fizettünk a kínai gyártónak. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar kormány által készített legrosszabb járvány-forgatókönyv számításai szerint is elég lett volna 8ezer darab, ehhez képest vettünk extra felárral 17ezret. Amelyeket most százmilliókért őrzünk raktárakban. Ordít a korrupt nyerészkedés gyanúja az egész sztoriról, amit csak megerősített, hogy amikor a Transparency International pereskedett az egyik ilyen lélegeztetőgép-beszerzés dokumentációjáért (mivel meglehetősen furcsa pénzmozgások is történtek: a maláj beszállítócég tulajdonosának magánszámlájára is utalt a kormány néhány milliárd közpénzt például), akkor derült ki, hogy a kapcsolódó minisztérium illetékesei menetközben „leselejtezték” a kapcsolódó dokumentáció egy jelentős részét, például a beszállító átvizsgálási jelentését. Épp véletlenül ez került sorra a darálóban, hát előfordul az ilyen, oszt’ jónapot. Pofám leszakad.
A covid-járványban több mint hatvanezer magyar ember halt meg. Nemzetközi összevetésben arányosan jóval több, mint más országokban. Nem kétlem, hogy a Fidesz-kormány igyekezett a tőle telhető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy a világjárvány hatásait közös hazánkban a lehető legkisebbre csökkentse és a lehető legtöbb magyar életet óvja meg. Legyünk ebben méltányosak és korrektek. Hogy tehetett volna-e többet és másként, erről kellő távolságtartással és objektivitással ideje lenne majd érdemi vitát folytatni – szerintem a járványkezelésben a Fidesz-kormány (minden szándéka ellenére) nem teljesített jól. Ettől függetlenül értékelve, azt pedig egyszerűen aljasnak és megbocsáthatatlan bűnnek tartom, hogy ebben az időszakban is képesek voltak az ellenzék elleni uszító-hergelő kampányra (baloldal = víruspárti), a NER bizonyos féregnyúlványainak pedig megteremtették a lehetőséget a gusztustalan nyerészkedésre; sőt, vélhetően egyes felsőkörök maguk is részesedtek ebből a vámszedésből. Nem állítom, hogy a Fidesz minden egyes vezető politikusa tudomással és egyetértéssel bírt ezekről a sötét üzletekről, de azt igen, hogy félrefordították a fejüket és félre fordítják azóta is. Ezeket a beszerzéseket és ügyleteket a lehető legnagyobb transzparencia mellett fel kell tárni és meg kell tudni indokolni. Az OKFŐ új vezetése ebben máris komoly választás elé került: folytatja az eddigi titkolózás és sunyizás gyakorlatát, vagy jogállami intézményként teljesíti a kötelességét és elszámol.
A covid-járvány legviharosabb hónapjaiban a Fidesz egyik EP-képviselője – sokan talán most ismerik meg először a nevét -, Schaller-Baross Ernő adott be dörgedelmes írásbeli kérdést az Európai Bizottsághoz, amelyben az uniós szerződésekben foglalt transzparencia követelményeire hivatkozva követeli az EU oltóanyag-beszerzési eljárásainak teljes nyilvánosságát. Biztos vagyok benne, hogy képviselő úr velem együtt fogja követelni ugyanezen erkölcsi és morális cölöpökre állva a kormányzati beszerzések teljes nyilvánosságát is. Ezzel ugyanis tartozunk minden adófizető magyarnak, de még inkább tartozunk azoknak az elhunyt magyar honfitársainknak, akik miközben az életükért küzdöttek, addig néhány semmirekellő NER-üzér a rajtuk nyert guruló forintokat számolgatta.
A cikk az Index.hu oldal vélemény-rovatában jelent meg 2023.12.08.-án.