A következő nagy vívmány az Európai Egészségügyi Unió lesz

Közzétéve: 2021.05.03.

PZ__0042Ujhelyi István már hetedik éve az Európai Parlament képviselője, az MSZP és a DK közös delegációjának meghatározó tagja. A Közlekedési és Turizmus Bizottság első alelnöke, de a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság munkájában is kiemelkedően aktív. Jellemző rá, hogy határozottan, gyakran kifejezetten kezdeményezőleg vesz részt az itthoni politikai vitákban is, így a belpolitikában is pártja egyik jól ismert arca.  Az alábbi interjú a Diplomata Magazinban jelent meg 2021 tavaszán. 

– A magyar delegációt tekintve Ön az ellenzéki oldal egyik legnagyobb tekintélyű képviselője az Európai Parlamentben. Hogy érzi magát; miből kap többet, biztatásból vagy sajnálkozásból?

– Mondhatom, hogy a helyemen, elememben vagyok, imádom a munkámat és úgy érzem, ez a terep nekem való. Tele vagyok sikerélménnyel, hiszen a szakmai, szakmapolitikai ügyekben és témákban nem számítok ellenzéki képviselőnek, az európai többséghez tartozom, ezért sok olyan javaslatom van, amelyek mögé akár kétharmados európai parlamenti támogatást is oda tudunk állítani. Ami pedig a hazai közéletben mutatott, sokszor „politikai fenegyereknek” mondott magatartásomat illeti, a kormányzati propaganda hazug gépezetének kétségtelenül sokszor gyűlik meg velem a baja.

–  Persze attól, hogy ideológiailag, világlátásban nem értenek egyet, a konzervatív jobboldal álláspontja is legitim, ha most nem is ez a fősodor Európában. Mivel tud a maga igaza mellett érvelni az ilyen vitákban?

– Európában nincs a hazaihoz hasonló jobb-bal, pontosabban NER kontra demokrata ellenzék megosztottság. Európa-párti progresszívek vannak és EU-ellenes kisebbségben lévők; Brüsszelben a Fidesz utóbbi kis csoporthoz tartozik. Meggyőződésem, hogy az igazi hazafihoz méltó magatartás éppen az, amelyet magam is képviselek Strasbourgban és Brüsszelben. Ha a globális trendeket nézzük, olyan súlyos évtizedeket élünk meg, amikor kis hazánk – egy nagykövet barátom állapította meg, hogy a magyar közmondások közül leginkább azt kell komolyan venni, hogy ’kicsi a bors, de erős’ – a globális krízisekben nem tud önállóan túlélni. Ezért az Európai Unió adhat nekünk csak biztonságot és stabilitást. A jelenlegi kormányzati kurzus véleményem szerint ezt teszi kockára. Vagyis a nemzeti érdekeket nézve is kifejezetten problémásnak látom a kormány magatartását.

– Ön igazi hazafinak tartja magát, miközben itthon ellenfelei részéről azt kapja meg, hogy a hazája, nemzete ellen dolgozik. Lelki teher ez? Mivel biztatja magát?

– Hosszú évek óta ’hazaárulóznak’, ami végtelenül igazságtalan és hazug. Ez a kormányzati propaganda elfogadhatatlan, egyben mély gödör a hazai közélet stílusát nézve. Ugyanakkor nem veszem magamra, mert tudom, hogy igazam van. Valójában tehát az igazságérzetem ad erőt. Nem esik jól, amikor úgy mennek el mellettem az utcán, hogy miközben fogalmuk nincs, hogy mit teszek az országért, kiköpnek, hogy “hazaáruló”. Ugyanakkor egyre többen vannak, akik biztató szavakkal válnak el tőlem a találkozás után. Lelkileg mindez nem sodor válságba, nem veszem magamra, de megállapítom, hogy nem tesz jót a közéletnek az, amit a kormányzati propaganda művel. Tartalmi vitát közben nem lehet velük folytatni, mert nem teremtik meg az alkalmat, hogy valódi érvek, ésszerű javaslatok ütközzenek. Konkrét példa: tudjuk, hogy súlyos uniós milliárdokat tesz kockára a kormány a hazai korrupciós gépezettel. Az igazi kérdés az, hogy ki az, aki árt az országnak. Az, aki felhívja erre a figyelmet és megpróbál tenni ellene, vagy az a kormány, amelyik korrupt gyakorlatával kockáztatja az uniós források lehívását. Szerintem egyértelmű: a bűnösök ártanak a hazánknak, nem pedig aki nevén nevezi őket.

– Valóban ennyire pőrén ott van az utcán a megosztottság, a sok indulat, ahogy említette? Mióta tapasztalja? Új jelenség ez?

– Húsz éves korom óta folyamatosan közszereplő vagyok, sok mindenhez hozzászoktam már. Ennyire érvek nélküli indulatok, ekkora megosztottság azonban korábban nem volt. Voltak konfliktusok már az MDF-kormány idején is, a későbbi kormányok alatt is, de ami a propagandagépezet működése nyomán mára előállt, az korábban nem látott és egészségtelen. Ráadásul generációkra megmérgezték az ország lelkét ezzel a gyűlölködéssel.

– A brüsszeli-strasbourgi légkör meg az itthoni nagyon eltér ezek szerint. A hatalom kérdése viszont Magyarországon dől el. Mivel tudja segíteni a pártját és az összefogó ellenzéket, hogy eredményesebb legyen?

– Ezernyi információt hozunk. Megmutatjuk a valóságot, és rengeteg javaslatot teszünk. Az elmúlt napokban például a kollégáimmal magunk szedtük össze, hogy mekkora segítséget nyújt az Unió a koronavírus-járvány kezeléséhez, miközben itthon folyamatosan azt hallani, hogy Brüsszel nem segít, hanem árt. Be tudtuk bizonyítani, hogy az európai intézmények nélkül nem sikerült volna túlélni a 2020-as évet. Másfelől én vagyok az, aki az MSZP nevében arra próbálom rávenni, ha úgy tetszik rákényszeríteni a kormányzatot, hogy nyújtson be a foglalkoztatottak, munkavállalók érdekében egy olyan pályázatot, amelynek keretében akár 80 százalékos bértámogatást is nyújtani lehetne az Európai Unió segítségével, elsősorban a szolgáltatói szektornak. EP-képviselői lehetőségeimmel élve én magam lobbiztam ki, hogy legyen ilyen pályázat és hozzáférhessünk a forrásaihoz. Az alap létrehozása szakmai siker, és ezt ellenzéki képviselőként is el lehetett érni.

– Ha már a konkrétumoknál tartunk, álljunk meg itt, a szigorúan vett szakmapolitikai munkánál. Beszéljen az eredményekről, a sikerekről!

– Van két olyan program, amely a nevemhez fűződik és mondhatjuk, hogy a következő évtizedekben mindenképpen meghatározó lesz. Az egyik az Európai Egészségügyi Unió. Ennek az alapjait én tettem le és vitattam meg a szakmai szervezetekkel. Idővel sikerült bővíteni, majd elfogadtatni a Parlamenttel, a Bizottsággal, sőt a Tanáccsal is. Ez azt jelenti, hogy a közegészségüggyel is foglalkozó bizottságban meglévő tagságomnak köszönhetően egy nagyon jelentős, az egész európai egészségügyet meghatározó és átalakító programnak lehetek az egyik kezdeményezője és gazdája. A másik példa a fiatalokat megcélzó, DiscoverEU nevet viselő program, amelynek keretében idén újra több mint hatvanezer európai, tizennyolc éves fiatal kaphat egy hónapig érvényes ingyenes vasúti bérletet. Ezzel pedig a pandémia után keresztül-kasul beutazhatják Európát. Ezek a programok hosszú távon segítik, befolyásolják az európai integrációt.

– A TRAN-bizottság első alelnökeként a koronavírus-járvány turizmusra gyakorolt hatásai révén azonnali teendőket kapott.  

– A közlekedést és a turizmust valóban közvetlen közelről érintette a vírus és a károk sürgős intézkedéseket igényeltek és igényelnek most is. Ugyancsak az én javaslatomra már elkezdtünk dolgozni az Európai Egészségügyi Unió mintájára létrehozandó Európai Turizmus Unió keretrendszerén, amely hatékonyabb együttműködéseket és célzottabb támogatási megoldásokat hozhat az ágazatban. Pénzt vagy életet! Ha nem lehet mihamarabb életet lehelni a szektorba, akkor pénzügyi támogatással kell megmenteni annak a 23millió európai polgárnak a munkahelyét, akiknek a turizmus ad megélhetést.

– A következő itthoni nagy politikai összecsapásig bő egy év van. Továbbra is az uniós keretek között látja a jövőjét, vagy itthon folytatná? Indul előválasztáson, egyáltalán, kapott ilyen felkérést?

– Három cikluson át dolgoztam a magyar Országgyűlésben Szeged parlamenti képviselőjeként. Voltam az Országgyűlés alelnöke és voltam államtitkár a Bajnai-kormány idején. Most úgy érzem, hogy a három itthoni ciklus után három európai képviselői megbízatás adhat további fejlődési pályát. Nem tervezek itthon indulni egyik körzetben sem előválasztáson, erre vannak más, kiváló jelöltek.

– Visszatérve oda, hogy húsz éves kora óta… Mindmáig a pártjának országosan ismertté vált utolsó fiatal nemzedékéhez sorolható. Valós szükséglet a fiatalítás, vagy erre igazából csak egy esetleges választási győzelem adhat esélyt?

– Az egész magyar közéletnek folyamatosan szüksége van friss erőkre. Ez nem egyedül az MSZP problematikája. Ugyanakkor örömmel újságolom, hogy nem győzünk eleget tenni a meghívásoknak, egyetemi, szakkollégiumi, középiskolai rendezvényekre várnak – a mostani helyzet miatt leginkább online formában. Érdeklődő, mélyreható beszélgetések ezek, amelyek engem is inspirálnak. Van egy új “forrdalmi ifjúság”, amelynek képviselői rendkívül kritikusak a kormányzattal szemben, rendszerkritikusak is, miközben érdeklődnek a politikai munka iránt. Ez jó jel.

– Rendkívül mozgalmas az élete. Merre vannak a gyökerei, honnan származtatja az identitását, hol talál értékekben meg közösségként is otthonra az ugyancsak népes családja?

– Bihar szülötte vagyok, a felnőtté válásomnak Debrecen és Szeged az állomásai. Politikai pályafutásom eredendően Szegedről indult, de ma már a Budapest–Brüsszel tengelyen mozog. Az igazi családi otthonunk viszont, ahová, mint a meleget adó kályhához mindig visszatérünk, az több nemzedék óta Badacsony. Hat gyerek mellett – közülük a nagyobbakat már fiatal felnőttnek lehet tekinteni – úgy érzem, hogy majd az unokák számára is itt lesz a család találkozópontja.

– Tehát a turbulens életforma és a sok teendő mellett is együtt van a család.

– Ahogy múlnak az évek, egyre inkább úgy érzem, hogy nem hagyunk mást hátra, mint a gyermekeinket. Igyekszem hatással lenni mind a hatukra, feladatomnak, felelősségemnek is tartom ezt. Akinek nem volt módja ekkora családban élni, el sem tudja képzelni, milyen izgalmas egyben tartani a csapatot, vagy éppen csak tudni, hogy ki merre jár és mit csinál.

Diplomata Magazin – 2021

copyrighted 2022, Dr. Ujhelyi István