Közzétéve: 2015.05.24.
– Hatmilliárd forintnyi álszent pökhendiség avagy hatezerkétszáz-harminchat órával Orbán tusványosi beszéde után –
6000000000 forint. A most meghirdetett új nemzeti konzultációval együtt összesen ennyi közpénzt tapsol el az illiberális kormányzat álszent és irányított módon megfogalmazott kérdőívekre, fidesz-propagandával sújtott tájékoztató levelekre. Ez körülbelül ötszáz kórházi szakápoló tíz éves bére, ebből legalább harmincezer éhező gyermek étkeztetését meg lehetne oldani, körülbelül háromezer külföldre emigrált magyar fiatalnak lehetne hazatelepülési programot biztosítani, ennyiből rövid idő alatt lecsökkenthetőek lennének a kórházi várólisták. A demagógnak látszó, de valójában húsbavágó felsorolás hosszan folytatható még.
Orbán Viktor hallja a centrális erőtér összeomlását kísérő robajt, hallja a betonszilárdságúnak megálmodott építmény egymásra rakott köveinek csikorgó zuhanását, ezért – kreativitását vesztve – a régi fegyverhez nyúlt: úgy tesz, mintha számítana neki az emberek véleménye. Az Európát érő menekültáradat és az egyre testközelibb terrorizmusveszély kétségtelenül gyors válaszokat igénylő kérdés. Európának érdemi, rövid és hosszú távon egyaránt hatásos, de emellett emberi, egyszóval európai választ kell találnia. Orbán téved, amikor nemzeti szintre osztaná ennek a felelősségét: a szociális kilátástalanság és az életveszély elől menekülők ügyét az európai közösség csak egységes, közös felelősséget és feladatot vállaló módon lesz képes megoldani.
A miniszterelnök aktuális, ismét újabb egymilliárdba kerülő konzultációja nem csak azért álszent és – a Fidesztől megszokott módon – lekezelően pökhendi, mert egy valódi párbeszédben a szereplők nem sarkított kinyilatkoztatásokhoz keresnek megerősítést. Egy valódi konzultációban valódiak az érvek és a valódi a befolyásolás lehetősége. Hogy is mondja Orbán a kérdőív bevezetőjében? „Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.” Már ebből az első mondatból süt a lekezelő hazugság. A kormányfő ugyanis olyan fontos kérdésekben, mint például a magánnyugdíjak államosítása, a munkavállalói jogokat csorbító új munkatörvény-könyve, az európai értékek egyoldalú és nyilvános felmondása, a vasárnapi zárvatartás vagy épp Magyarország energiafüggőségének évtizedekre szóló kiárusítása, viszont már nem érezte fontosnak, hogy kikérje a választók véleményét. Vagy nem tartotta a nemzet életét érintően fontos kérdésnek, vagy nem tartotta elég felnőttnek a választókat, esetleg pontosan tudta, hogy mi lenne a válasz. És az nem tetszett volna neki.
„Nem engedem, hogy a kormány ki legyen szolgáltatva bármilyen civil szervezetnek vagy szakszervezetnek, ha szót akar érteni az emberekkel. Nekem meg kell, hogy legyen az a rendszerem, amellyel bármelyik magyar emberrel bármikor szót tudok váltani, ha ő hajlandó velem szóba állni. Ez a konzultáció” – fogalmazott korábban Orbán Viktor. Kedves Miniszterelnök úr, arról már nem próbálom meggyőzni, hogy a civil- és szakszervezetek érdekképviseleti kontrolljának jelenléte mennyire fontos a jó kormányzásban, ezért csak arra hívom fel a figyelmét: nemrégiben három ’nemzeti konzultációt’ is tartottak az országban. Újpesten, Veszprémben és Tapolcán a választók határozott véleményt formáltak Önről. Esetleg konzultáljon az ingyentanácsokat adó barátaival arról, hogy ez mit is jelent.
Én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2015. április 26.