Közzétéve: 2015.05.24.
– Még egyszer és utoljára a halálbüntetésről, avagy hatezerhétszázötven órával Orbán tusványosi beszéde után –
Egyszerű hazugság a Fidesz érvelése, miszerint azért kell a halálbüntetésről beszélni, mert jelenleg ez foglalkoztatja az embereket. És ha az embereket foglalkoztatja valami, akkor egy tisztességes kormány nem tehet mást, mint napirendjen tartja a kérdést – hangzik el naponta a kormánypárti magyarázat. Ügyes, de egyszerű hazugság. A halálbüntetésről ugyanis csak azért beszélünk, mert Orbán Viktor hasznosnak látta bedobni a gumicsontot: addig sem a fideszes brókerügyet szálazzuk tovább, nem firtatjuk az amerikai kitiltás máig ismeretlen érintettjeinek kilétét, nem foglalkozunk a gyanús körülmények miatt leállított uniós fejlesztésekkel, egyszóval nem a kormány kötelező bukását jelentő ügyek szerepelnek napirenden. Ügyes hazugság, hiszen helyettük a halálbüntetésről kérdeznek minden fórumon, tévéműsorban, piaci csevejben. Igen, még magam is ezt hoztam fel témának, de egyszer és utoljára. Azért, hogy rámutassak a halálbüntetés gumicsontja mögötti orbáni ügyeskedésre.
Az ugyanis tény, hogy a halálbüntetés visszaállításáról értelmetlen érdemi vitát folytatni. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke mondta nagyon helyesen, hogy Európában a halálbüntetés tilalma emberi jogi alapvetés, ami erkölcsi tekintélyt ad nekünk, európaiaknak, hogy az emberi méltóság elvével ellentétes büntetési forma ellen fellépjünk szerte a világban. Ennyi. Sem jogilag, sem erkölcsileg nem támogatható a kérdés. Pont.
Orbán viszont ezzel is ugyanazt a játékot játssza, mint minden más, hasonló esetben. Berúgja az ajtót, odaköp a padlóra, méterekkel arrébb tolja a küszöböt („legyen tagállami hatáskör a halálbüntetés kérdése”), majd amikor heves pofozkodás után végül pár centivel visszább tudják tolni, mindenki elégedett. Leginkább ő, hiszen többet ért el, mint eleve akart. Ezzel is Orbán nyer. Az európai vezetők ugyanúgy át vannak dobva a palánkon, mint az egyetemi szakok beszántása miatt demonstráló hallgatók vagy az újabb sarcokat jelentő útdíj ellen tiltakozó polgárok. A Fidesz elnöke mindig háromszor annyit és háromszor akkorát kér, mint amennyit egyébként beszedni szándékozik. Amikor a tiltakozások eredményeként végül egyharmadnyit visszakozik belőle – például egyes szakaszok kivétele a megadóztatott útpályák közül -, a megsarcolt fél úgy érzi: elért valamit, sőt, győzött. Pedig ugyanúgy a vesztes oldalon áll, mint előtte. Ha elfogadjuk a kormány tárgyalási technikáját, legtöbbször bizony a vesztes oldalon maradunk.
Ha Orbán tényleg arról akar beszélni, ami valóban foglalkoztatja az embereket, akkor konzultáljon velük inkább az egészségügyi dolgozók vérlázító és megalázó helyzetéről, a százezres tömegben külföldre emigráló magyar fiatalokról, a létminimum és a minimálbér közötti vállalhatatlan különbségről, az egyre növekvő élelmiszerárakról és a még mindig rekordmagas áfáról, az oligarcha-befolyástól mentes kis- és középvállalkozások fuldoklásáról, az oroszoknak kiárusított energiabiztonságról, a közmunkások kilátástalanságáról, a magyarországi és a bemenekülő kisebbség elleni állandó feszültségszításról. Ha Orbán gumicsontját rágjuk csak, továbbra is kéjes mosollyal fog etetni mindannyiunkat.
Én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2015. május 17.