Közzétéve: 2015.06.07.
Ideje észhez térni: jön a kettészakadó Európa; avagy 7258 órával a miniszterelnök tusványosi beszéde után
Nyilvánvalóan kevesen figyeltek fel a magyarországi közvéleményben a német és a francia gazdasági miniszter napokban (a brit The Guardian című lapban) publikált közös írására. Pedig réglátott fontosságú cikkről van szó. Arról már régóta zajlik a vita, hogy az Európai Egyesült Államok felé kell-e vinni ezt a politikai és gazdasági közösséget vagy inkább visszafordítani az egyre több jogosítványt kapó nemzetállami hálózat felé. Régóta húzódó vita ez, amelyben vaskos érvek csapnak össze mindkét oldalról: az utóbbi időben – bár a köpönyegforgatás tőle megszokott dolog – még Orbán Viktor is hol egyik, hol másik mellett érvelt. Néhány éve például kizárólag egy erős integrációban és a minél előbb bevezetendő euróban látta a magyar biztonságot, most a nemzetállami illiberalizmust hirdeti és tolja minél távolabb tőlünk az eurózónát. Nos, a már hivatkozott Sigmar Gabriel német és Emmanuel Macron francia miniszterek (előbbi a jövő heti, budapesti PES-kongresszus egyik vendége lesz) határozott irányt mutattak ebben a vitában, egyszersmind sürgetve az Unió magközösségét abban, hogy zárják végre le a bénító folyamatokat és húzzák meg azt a merész lépést, amelyről egyébként már évek óta beszélnek a brüsszeli folyosókon.
Röviden, a két miniszter azt javasolja: osszák fel az Uniót kétfelé, az eurózóna tagok kapjanak külön parlamentet, közös költségvetést és közös adókivetési jogot, a lemaradó országok pedig legyenek egy jóval gyengébb, másodsebességű Európa részei; igaz, több szuverenitással. Ez utóbbi nyilván öröm Orbán Viktor és a hozzá hasonló kalandorok számára.
Felelős európai politikusként szeretném felhívni a magyar közvélemény és a politikai döntéshozók figyelmét is arra: ideje észhez térni! Ez a Guardian-cikk nem pusztán David Cameronnak szóló üzenet volt. Az Európai Unió kétségkívül sokadik, de talán legmélyebb válságát éli, amelyet nemcsak gazdasági, de társadalmi feszültségek is épp a végletekig feszítenek. A populista/nacionalista erők szirénhangú szólamai – józan emberként tudjuk, hogy – puszta hazardírozás. Rövid időre támogatás nyerhető ugyan a közgazdaságilag, politikailag, de még erkölcsileg is megvalósíthatatlan kinyilatkozásokkal, hosszú távon azonban évtizedes leszakadást hozhat, ha többségbe kerülnek. Különösen akkor, amikor Európát nemcsak belső, de külső kihívások is feszítik.
A kétkamarás Unió ötlete egyáltalán nem elrugaszkodott és nem alaptalan. A vezető államok (amelyek adófizetői jelenleg Magyarország fejlődését is nagyrészt finanszírozzák) érdekét valóban az szolgálja, hogy ha a populizmusba fulladó, „ugribugri” országok nem értik a mélyebb integráció előnyeit, akkor megcsinálják az elitklubot nélkülük. Nekünk persze lesz majd végre több szuverenitásunk – talán a Fidesz és a Jobbik örömére még a halálbüntetést is bevezethetjük -, csak épp az ígért európai polgárosodást és jólétet kell egy kicsit elnapolni. Úgy néhány évtizeddel. Tessék jól elolvasni Gabriel és Macron szavait, mert világossá teszik, hogy merre fordul(hat) Európa és hogy mi megint lemarad(hat)unk. Azért, mert történelmileg megint rossz helyre állunk. Orbán egyértelművé tette, hogy melyik irányt választotta Magyarországnak. Tartok tőle, hogy fájdalmas lesz majd a történelemkönyvekből megtudnunk: tévedett.
Én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2015. június 7.