Közzétéve: 2016.04.10.
Orbán Viktor és a személyiségtorzulás
Kepes András huszonkét évvel ezelőtt a méltán híres „Desszert” című műsorában azt a kérdést tette fel az akkor még meglepően nyitott, őszinte és szabadelvű Orbán Viktornak, hogy meg lehet-e úszni személyiségtorzulás nélkül a hatalomba kerülést vagy sem. A későbbi miniszterelnök azt mondta: erre egyelőre nincs személyes válasza, mert még nem került életében ilyen helyzetbe, „tehát majd hogyha egyszer ez megtörténik véletlenül, akkor majd visszaemlékezve meg tudom mondani”. Orbán akkor az általa követett nyugat-európai liberális (!) pártvezéreket hozta fel reménykeltő példaként, akik szerinte személyiségtorzulástól mentes, „kiváló morális állapotban” lévő emberek. Mentorát, a német Otto Graf Lambsdorff grófot is példaként említette, aki még a Liberális Internacionálé elnökeként segítette, támogatta a Fidesz megalakítását és felemelkedését. A sors sajátos játéka, hogy Orbán mentora és példaképe később pénzügyi botrány miatt távozott miniszteri székéből, adócsalásért pedig meg is büntették. Orbán élete azóta szintén nagyot változott: szembefordult egykori radikális liberális és szabadelvű elveivel és már harmadik miniszterelnök ciklusát tölti. Kérdés, hogy ha most kellene válaszolnia Kepes András kérdésére, vajon mit mondana.
A magyar kormányfő személyiségtorzulását számos példán tetten lehet érni, nem pusztán a liberalizmustól a mélykonzervativizmusig való köpönyegforgatáson. Sokatmondó, hogy a rendszerváltás után még arról szónokolt az Országgyűlésben: nem lehet minden tekintetben helyreállítani a ’47-es tulajdoni állapotokat és „nehezen hihető, hogy komolyan gondolhatja bárki, hogy a korábbi kormányok kodifikációján nyugvó összes jogügylet érvénytelen, és ezért helye lenne valamiféle eredeti állapot helyreállításának.” Ehhez képest a nemrég áterőszakolt új alkotmány első sorai azt rögzítik, hogy hazánk 1944-ben elvesztette állami önrendelkezését, amely csak 1990 májusában állt helyre. Orbán egykoron az állam és egyház hatékony szétválasztása mellett érvelt a KDNP-vel szemben, ma kormánykoalícióban és egyházi kooperációval vezeti velük az országot.
Az, hogy a mai kormányfőnek kizárólag a saját hatalmi struktúráinak minden áron való megőrzése áll csupán szándékában, teljességgel világos. A befolyás, az ellenőrzés, a habzsolás az első. Csak egyetlen példa: míg az európai közösség működése kapcsán lesöpri a mélyebb integráció felé mutató szándékokat a nemzeti szuverenitásra hivatkozva, addig az oktatásban, a kultúrában, a szociális ellátórendszerekben is értelmetlen centralizációt erőszakol ki, semmibe véve az iskolák, önkormányzatok, műhelyek önrendelkezését. Felháborodik, ha az Unió korábban elfogadott kompromisszumok végrehajtását kéri tőle, mondván ne szóljanak bele a dolgába, de közben a másik oldalon azt sem tűri, hogy egynél több történelemtankönyvből lehessen tanítani. A hazug kisökör kajánul nevet Jupiteren.
Orbán egykoron azt mondta: nem vágyott semmilyen pozíció után, kizárólag a magyar fociválogatott kapitányi és a magyar labdarúgó szövetség elnöki posztja érdekelte. Nos, az ország bizonyosan jobban járt volna, ha a Fidesz elnöke maradt volna a labdánál. De, talán Orbán Viktor is, aki így talán megmaradhatott volna egy nyitott, őszinte, tisztességes embernek.
764 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Nyolcvanhatodik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2016. április 10.