Közzétéve: 2016.04.24.
Kérés Pokorni Zoltánhoz és a józan fideszesekhez
Amikor az Orbán Viktor vezette Fidesz hat évvel ezelőtt újra kormányra került, a párt egykori elnöke és talán még mindig meghatározó személyisége, Pokorni Zoltán azt mondta: „azon múlik a következő kormány sikere, hogy a sajátjait illetően is kemény tud-e lenni (…) egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét, ezt kell nagyon világossá tenni”. Aztán, amikor kormányzati zsarolással elvették az emberek magánnyugdíj-pénztári befizetéseit, még szótlan maradt. Amikor alig álcázott módon elvették a trafikokat, kisemmiztek tisztességes családi vállalkozásokat, majd többségüket a haveroknak osztották vissza, nem volt egyetlen szava sem. Amikor a kollégiumi jóbarát cégei nyerték szinte kizárólagosan az állami megrendeléseket, szótlan maradt. Amikor a jóbarát kiesett a bizalom köréből, de jött helyette más oligarcha, aki ugyanolyan leplezetlen módon habzsolja be azóta is a közpénzeket, szótlan maradt. Amikor a kormánytagok hányingerkeltő módon urizálni kezdtek, de a leszakadtaknak azt mondták: negyvenhétezerből is meg lehet élni, szótlan maradt. Amikor a kormányfő rokonsága versenytárs nélkül nyerte el az uniós közbeszerzéseket, szótlan maradt. Amikor közpénzmilliókat talicskáztak át magukat civilnek mondó marionett-szervezeteknek, szótlan maradt. Amikor a miniszterelnök hóbortjára kiemelt figyelem és pénzforrás jut, miközben az oktatási rendszer szétesik, az egészségügy helyzete pedig már nemzetbiztonsági kockázatot jelent, szótlan maradt. Amikor a nemzeti értékeket nagymellénnyel óvó párttársai szemérem nélkül lenyúlják az állami földeket, szótlan maradt. Amikor kétes állami hitelekből tömnek ki pártközeli vállalkozókat és építenek fel kétes minőségű médiabirodalmakat, szótlan maradt. Amikor kormánybarát brókercégek borultak be a kisemberek megtakarításaival, de fura szerencsével a kormányzati milliárdokat még sikerült időben kimenteni, akkor is szótlan maradt. Amikor többmilliárdnyi támogatást zárol az Európai Unió, mert visszásságokat talál a kormányzati elosztórendszerben, szótlan maradt. Amikor prominens fideszesek házai maguktól nőnek, gyermekeik ingatlanvagyona látványosan hízik, amikor egyes képviselők mosógépcserére is a rászorulók elől veszik fel az állami támogatást, továbbra sem mond semmit. Amikor a kormányfői „jobb kézbe” került jegybank titkolni próbálta, hogy miként osztotta szét a haveroknak milliárdszám a magyar emberek közvagyonát, ismét csak nem szólt egyetlen szót sem. Amikor, az azóta egyetemi rektorrá emelt Lánczi András (Századvég) már nem is titkolva, nem is leplezve azt mondta: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”, még többen maradtak szótlanok a polgári oldalon.
Tisztelt Pokorni úr és minden, jó érzésű Fidesz-szavazó: ha nincs is ideje a „kézlevágásnak”, de régóta ideje van a mértéktelen és szégyenletes lopás megakadályozásának. Nem maradhatnak szótlanok, némaságuk eddig is felért a cserbenhagyással, a bűnsegédlettel. Vegyék végre észre, hogy a nemzet kirablásával együtt Önöket is meglopják. Most már a maradék tisztességüktől is.
778 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Nyolcvannyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2016. április 24.