Közzétéve: 2023.09.26.
Orbán Viktor egy fél-huxitra játszhat, és van is erre jogi megoldás. Ez esetben Magyarország norvég mintára az Európai Gazdasági Térség tagja marad: a gazdasági együttműködésekben benne lehetünk, de a közös politikai mozgásokból kimaradunk – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Ujhelyi István. Véleménye szerint lesz egy olyan pillanat, amikor az EU is azt fogja mondani, hogy kényelmesebb számára a fél-huxit, minthogy továbbra is az Európai Tanácsban akadékoskodjon Orbán Viktor.
Magyar Hang: Közel tíz éve, 2014 óta ül képviselőként az Európai Parlamentben. Az eltelt idő alatt hogyan változott Magyarország megítélése az Európai Unióban?
Ujhelyi István: 2014-ben már túl voltunk egy ciklusnyi NER-en, az Európai Parlament elfogadta az Orbán-kormányt elmarasztaló úgynevezett Tavares-jelentést, és érdemben kezdte vizsgálni a magyar demokrácia helyzetét. De akkoriban még nagyon kevés tudással rendelkezett az Orbán-kormány működésének természetéről. Azóta már minden parlamenti frakcióban ülnek olyan uniós képviselők, akik kifejezetten az Orbán-rendszerre szakosodtak és tökéletesen tisztában vannak a magyar helyzettel. A strasbourgi plenáris hétre meghívtam az Egységes Diákfront vezetőit, akik a meghatározó frakciók politikusaival egyeztettek a magyar diáktüntetők ellen indított rendőrségi eljárások ügyében. Mindenki, akivel tárgyaltak, pontosan tudta, miről szól a bosszútörvénynek elkeresztelt státusztörvény. Nagyon sokat változott a parlament hozzáállása és felkészültsége az elmúlt kilenc évben. Épp ezért nem könnyű ma magyarnak lenni az uniós intézményekben, főleg azok után, hogy a tavalyi országgyűlési választásokon nagyot bukott a hazai ellenzék. Az európai képviselők a választások előtt még optimisták voltak, és úgy vélekedtek, bármely országban elzavarná a nép az ilyen típusú hatalmat. Számukra is nagy csalódást jelentett az újabb fideszes kétharmad.
El tudta nekik magyarázni, mi történhetett?
Próbáltam velük érzékeltetni, mennyire lejt a pálya a Fidesznek, mennyire leuralták a jogintézményeket, az államigazgatást, a médiát vagy a gazdasági szektort. Az unióban teljesen egyedülálló jelenséggel állunk szemben.
Jövő júniusban EP-választások lesznek. Látja-e a jobboldali fordulat jeleit, amelyben öt éve is reménykedett Orbán? Mi lesz, ha előretörnek az EU-ellenes optimisták?
Az ősz ebből a szempontból kulcsfontosságú lesz: három országban tartanak olyan választást, amely érdemben hatással lehet a magyar külpolitikai folyamatokra. Az első, amelytől fordulatot remélhet Orbán Viktor, az a szeptember végi szlovák választás lesz, majd Lengyelországban és Hollandiában is az urnák elé járulnak az állampolgárok. De nem tartok attól, hogy jövő tavaszra áttörnek az európai populista erők, és jelentősen átrendeződnek az erőviszonyok az európai szintű politikai pártok között. Az kétségtelen, hogy a korábban a Fidesznek is otthont adó Európai Néppárt egy része elkezdett kacsingatni a szélsőjobb felé, de szerintem a parlamenti karéjnak azon a szélén a kollégák között – mondhatni – szinte „gyakorló elmebetegek” is ülnek. El nem tudom elképzelni, hogy például Roberta Metsola EP-elnök valaha is leülne velük tárgyalni.
Most úgy tűnik, a feltételezhetően újraválasztására készülő bizottsági elnök, Ursula von der Leyen fúrásával harcolná ki a kormány a visszatartott uniós támogatásokat. Orbán Tusnádfürdőn beszélt arról, hogy az unió a hétéves költségvetés módosítását kéri, „de ahhoz egyhangúság kell. És akkor tartani kell a zsákot, és kész. Ez van. Így. Ez a terv”.
Már nem is titkolják, hogy a vétójoggal megint zsarolni próbálnak. Mint amikor a maffia embere betoppan egy étterembe, és azt mondja, hogy ide a pénzt, különben szétverünk mindent. Persze 2019-ben még aktívan kampányoltak Ursula von der Leyen megválasztása mellett, most meg épp az ellenkezőjére készülnek. De ezt már mindenki látja, és tudják, hogy egy tolvaj magatartáshoz kell igazítani a jogszabályokat. Kétes dicsőség, de Orbán Viktor azzal biztosan bekerül a történelemkönyvekbe, hogy neki köszönhetően lett ilyen kiélezett kérdés a jogállamiság az Európai Unióban. Ez a mechanizmus egyébként nem Magyarország ellen szól, hanem a jövő Európájában minden új és régi tagot érintő fegyelmező eszközt jelent. Úgy látom, az unió ebben a kérdésben nem tud engedni, és akkor is alkalmazza a jogszabályokat, ha emiatt zsarolni próbál az Orbán-kormány. A bizottság ma már elég kreatív módon kezeli ezeket a kísérleteket.
Milyen árat fizetünk azért, mert a miniszterelnök egyre jobban gátolja az EU működését? Mennyit ér meg nekünk Orbán hatalmon tartása?
Azt el kell ismerni, hogy a magyar társadalom jó része örömmel és boldogan szavaz Orbánra. De egy idő után nekik is meg kell majd érteniük, hogy a további fejlődés, a béke és a gazdasági jólét gátja maga az Orbán-rendszer. Miért is van befagyasztva több milliárd eurónyi uniós támogatás? Azért, mert összeférhetetlen a NER és az Európai Unió jogrendszere, demokratikus berendezkedése. Ha egy idő után meg is kapjuk a visszatartott források egy részét, vannak olyan támogatások, amelyekről már most lemaradtunk. Ilyenek például az Erasmus-pénzek. Mikor fogja ezt a magyar társadalom megelégelni?
Egyelőre van bűnbak, és ez épp az EU.
Ha a magyar társadalomban nem alakul ki az a meggyőződés, hogy a rendszer hazudik az Európai Unióról és a hozzá fűződő viszonyról, akkor valóban megeshet, hogy az unió ellen fordulnak az emberek. Kész csoda, hogy ilyen intenzív kormányzati propaganda mellett még mindig többségben vannak az EU-pártiak, de ez gyorsan elkophat. Akkor viszont nincs megállás a huxitig.
Lát-e esélyt arra, hogy idén vagy az EP-választásokig megjönnek a felfüggesztett uniós pénzek? Akkor talán a huxit is elnapolódik.
A visszatartott uniós forrásoknak lesz olyan része, amely talán jövő tavasszal megérkezik. De szerintem Orbán Viktor igazából nem akar megállapodni, csak húzza az időt. Miután a társadalom nagy részével sikerrel elhitette, hogy a balliberális ellenzék áskálódása vagy az LMBTQ-mozgalmak miatt nem jön a pénz, neki még könnyebb is, ha nem kell igénybe vennie a szigorú szabályok szerint elkölthető támogatásokat. Nyilván arra játszik, hogy megvárja a következő EP-választást, hátha változnak az erőviszonyok, és akkor a fideszes EP-képviselők valamint az Európai Tanácsban az ő szavazata is többet nyom a latban, akár meg is változtathatja a bizottság mozgásterét. De szerintem csalódni fog, Brüsszel már kellőképpen felkészült Orbánból.
De akkor folytatódni fog az EU ócsárlása, s a végén meglesz a társadalmi támogatottság a kilépéshez.
Orbán egy fél-huxitra játszhat, és van is erre jogi megoldás. Ez esetben Magyarország norvég mintára az Európai Gazdasági Térség tagja marad: a gazdasági együttműködésekben benne lehetünk, de a közös politikai mozgásokból kimaradunk. Szerintem lesz egy olyan pillanat, amikor az EU is azt fogja mondani, hogy kényelmesebb számára a fél-huxit, minthogy továbbra is a Tanácsban akadékoskodjon Orbán Viktor. Nem akarok ötleteket adni a kormánynak, de attól tartok, hogy ez lesz a vége. És az emberek nem fogják pontosan érteni, hogy ez mekkora veszteséget jelent számukra és milyen történelmi zsákutcába manőverezzük magunkat.
Mondhatja a kormány, hogy majd külső, keleti pénzzel váltjuk ki az elmaradó forrásokat.
Lehet, de milyen áron? Az uniós visszatérítendő támogatás kamata egy százalék körüli, ilyen alacsony felárral soha nem fogja finanszírozni a Kelet hazánkat. De más sem: legutóbb majdnem hat százalékos kamat mellett keltek el a nemzetközi piacon a tízéves magyar eurókötvények. Csak óvatosan mondom, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek magyar eladósodásának következményeit több generáció nyögte. Most is ugyanez zajlik, és a vége is ugyanaz lesz: minden rendszer megbukik egyszer.
Ez volt az Ön által indított, és a valamikori balatonszárszói találkozók örökébe lépni kívánó SzázSzó Találkozó egyik üzenete.
Addig nem lesz rendszerváltás itthon, amíg fel nem ébred a magyar társadalom, külső erőkben pedig ne reménykedjünk. A változás elérése a választók dolga, de azt is látom, hogy 2-3 százalékos ellenzéki pártok versengéséből nem lesz kormánybuktatás. Alulról, helyben kell építkezni, ezért nem is látom értelmét az újabb és újabb pártalapításoknak. Az Esély Közösséget is azért szerveztük, hogy helyi közéleti akvtivitást tudjunk kifejteni, érdekeket tudjunk képviselni.
Érte bőven kritika a SzázSzót: volt, aki a melegre panaszkodott, akadt, aki unta, Nagy Zsolt színművész pedig ki is fakadt, mondván: „két órája nem történik más, mint hogy dagasztjuk a szart”.
Egy nullkilóméteres, párttámogatás nélküli programról van szó, amelyet lelkesedésből szerveztünk. Az elmúlt hetekben a SzázSzó-jelenségről többet írtak a magyar sajtóban, mint az ellenzéki pártok összességéről, és nemcsak a Farkasházy Tivadarral való összefeszülés okán, amelyet azóta viccből el is neveztünk médiahacknek. Szerintem várakozáson felül sikeres volt a kezdeményezés: mintegy kétszázan jelentek meg, neves értelmiségiek, közgazdászok, politikusok, művészek bukkantak fel, és viszonylag sok volt a fiatal. Ami a szervezést illeti, mi is kértük, hogy a résztvevők mondják el a véleményüket.
Milyen jelzéseket kapott a pártoktól?
Nagyon furcsállottam, hogy pártpolitikai körökből ilyen reakciók is érkeztek: „látod István, azért nem szabad ilyen rendezvényeket szervezni és ilyen embereket meghívni, mert úgy lehet vele járni, mint te most Nagy Zsolttal”. De hiszen épp azért szervezzük a SzázSzót, hogy legyen olyan hely, ahol Nagy Zsolt vagy bárki őszintén elmondhatja, mit gondol. Ha azért nem jön egy ilyen programra valamely ellenzéki párt vezetője, mert attól fél, hogy meg kell hallgatnia a róla szóló kritikai megjegyzéseket, akkor ez részben magyarázza is, miért nem sikerült a rendszerváltást elérni.
Ha minden rendszer megbukik egyszer, ki jöhet Orbánék után? Van, aki egy szakértői kormányban látja a megoldást.
Szerintem egy nemzeti válogatottra van szükség: az ellenzéki pártok, a civilek, a közéleti szereplők és a szakemberek köréből össze lehetne rakni egy álomcsapatot. Nem zárnám ki belőle a politikusokat, főleg olyanokat nem, akik már láttak belülről kormányzást. A kérdés csak az, hogy ezt ki rakja össze, kinek lesz hozzá felhatalmazása. Nem titkolom, hogy vannak titkos favoritjaim, de bárki nevét mondanám, többet ártanék vele, mint amennyit használnék.
Jövőre befejezi EP-képviselői pályafutását, és már közel egy éve otthagyta az MSZP-t. Mi a következő lépés: pártot alapít, csatlakozik valamely hazai párthoz vagy marad független?
Nagyon kritikusan szemlélem az ellenzéki pártok politizálását, és nem találtam meg a helyemet egyik létező formációban sem. Ezért is döntöttem úgy, hogy szünetet tartok a politikai pályafutásomban. Kicsit azt is szeretném bizonyítani, hogy meg tudok élni a „való” világban is: vannak is már állásajánlataim, amelyek részben Brüsszelhez kötnek. Hivatásos politikusból közéleti aktivistába vedlek át, de azt tervezem, hogy néhány év múlva visszatérek a politikába.
Megjelent a Magyar Hangban 2023.09.23.-án