Közzétéve: 2024.09.22.
Helyénvaló lenne már az írásom első mondatában idézni Henry David Thoreau amerikai írót, a polgári engedetlenség filozófiájának megalapozóját, mondván: „az ember annál gazdagabb, minél többről tud lemondani.” Azután eszembe jutott a Karinthy-gyűrűs kiváló humorista és még annál is kiválóbb író, Bödőcs Tibor, aki viszont úgy fogalmazott: „minél szegényebb egy ország, gazdagjai annál bizarrabb tollazatban járják egyre debilebb táncaikat.” Kérdezhetik, hogy mire ez a két idézet a vasárnapi nyílt levelek mai részében, de a két mondat valójában összeér a mai magyar – és európai – valóságban.
A „fizessenek a gazdagok!” politikai programja, vagy legalábbis szlogenszerű követelése régóta visszatérő és jogos elem a szociáldemokrata oldalon. Hét évvel ezelőtt Botka László miniszterelnök-jelölti vállalásainak zászlóshajója volt és bizony működött is az akkori közvélemény-kutatások szerint; aztán sajnos tudjuk mi lett a történet vége. A Demokratikus Koalíció akkor még tévútnak mondta Botka kijelentését, azóta azonban már a DK is magáévá tette ezt a szlogent; ahogyan az MSZP is hirdetett újra azonos tartalmú programot, de volt ilyen követelést megfogalmazó kampánya a Szikra Mozgalomnak is nemrég. Nem véletlen, hogy ez a szociáldemokrata értékrendből következő jogos követelés rendre újra felbukkan, hiszen pontosan kimutatható az egyre mélyebb szakadék a vagyonosok és a szegények között. A világ öt leggazdagabb embere 2020 óta több mint kétszeresére, 869 milliárd dollárra növelte vagyonát, eközben a világ legszegényebb rétege, azaz hatvan százaléka még többet nélkülözés ez a tendencia a tudósok szerint tartós lehet. Ijesztő adat, hogy a világ leggazdagabb egy százaléka birtokolja a globális pénzügyi eszközök közel felét, vagyis ötvenkilenc százalékát – beleértve a részvényeket, kötvényeket, valamint a magántulajdonban lévő vállalkozások részesedéseit. Nincs olyan valamirevaló szakértő, aki ne az igazságosabb adózásban látná elsősorban a megoldást, még akkor is, ha a mélyszegénység globális felszámolása akár százévekben is mérhető. De nem kell feltétlen messzire mennünk, a magyar valóság is pontosan rámutat arra, hogy milyen igazságtalan és aránytalan keretek között kell élnünk: Magyarországon a leggazdagabb egy százalék birtokolja az összvagyon több mint egyharmadát, ami kiugrónak számít a fejlett országok között, a felső tíz százaléké pedig az összvagyon fele. A Szakonyi Péter szerkesztette „A 100 leggazdagabb magyar” című kiadványból például kiderült, hogy Mészáros Lőrinc – gazdasági válság és háborús vészhelyzet ide vagy oda – most is egyharmaddal, immár közel ezer-milliárdra tudta növelni egy év alatt a vagyonát. Szociáldemokrata közéleti gondolkodóként, egykori pártpolitikusként, de egyszerű, hatgyermekes családapaként is azt gondolom, hogy ez nincsen jól. És akkor még nyomdakészen fogalmaztam.
Éppen ezért az elsők között írtam alá azt az európai polgári kezdeményezést, amely uniós szintű nagyvagyon-adó bevezetését szorgalmazza, a bevételt pedig az EU saját forrásaként a környezeti és társadalmi átmenetre, illetve a fejlesztési együttműködésre irányuló uniós szakpolitikák megerősítésére fordítaná. „Ez az adónem az éghajlatváltozás elleni és az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet szolgálná, és lehetővé tenné, hogy az e célkitűzések megvalósításához szükséges erőfeszítés méltányosabban terhelje az uniós polgárok között” – olvasható a TaxTheRich-kampány leiratában. A kezdeményezés mögött nagyszerű szakemberek állnak, így például Thomas Piketty, a legendás francia közgazdász, Andor László korábbi magyar uniós biztos, Paul Magnette, a belga szocialista párt elnöke, Lars Koch híres dán kenus, a szegénység ellen küzdő Oxfam főtitkára, Aurore Lalucq francia EP-képviselő, vagy épp az osztrák Marlene Engelhorn, aki multimilliárdos örökösként maga is a gazdagokat sújtó magasabb adóterhek mellett kampányol. A kezdeményezők szerint az egyre szaporodó válságok a nemzeti kormányok és az Európai Unió által követett gazdasági, költségvetési és szociális politikák csődjének a tünetei. Rámutattak arra is, hogy a világ leggazdagabb egy százaléka több szén-dioxidot bocsát ki, mint az emberiség szegényebbik fele. Az európai uniós nagyvagyon-adó létrehozását már sokan szorgalmazták – civil szervezetek, tudósok és megválasztott képviselők, most ez a polgári kezdeményezés vette kezébe az ügyet. Nincs egyszerű dolguk, hiszen a szabályok értelmében ahhoz, hogy érvényes legyen a kezdeményezés legalább egymillió aláírást kell összegyűjteni, ráadásul el kell érni minden tagállamban a lakosság bizonyos százalékában meghatározott minimumküszöböt is, és legalább hét tagállamban át kell lépnie az összegyűjtött szignóknak ezt az értéket ahhoz, hogy végül megfeleljenek az elvárásoknak.
Sajnos, egyelőre nem áll túl jól a kezdeményezés: az Európai Bizottság honlapja szerint jelenleg az aláírások valamivel több mint egyharmada van csak meg, ráadásul bizonyos tagállamokban kifejezetten alulteljesít egyelőre a nagyvagyonok megadóztatása érdekében indított kampány. Míg Franciaországban például már közel kétszáz százalékosan teljesítették a számot, addig Bulgáriában még a szükséges mennyiség két százalékát sem sikerült összegyűjteni. Érdekesség, hogy az életszínvonal alapján a gazdagabb országokba sorolt északi és nyugati tagállamokban kifejezetten jól halad a gyűjtés (Németországban 135 százalék, Svédországban ötven százalék, Finnországban harminc), addig az olyan tagállamokban, ahol a vagyoni különbségek jóval érzékenyebbek, ott kevésbé lelkesek, vagy inkább talán kevésbé értesültek a polgárok. Romániában a szükséges aláírások alig hat százaléka van meg, Lengyelországban ez négy százalék, Magyarországon pedig eddig a szignók közel nyolc százalékát sikerült csak egyelőre összegyűjteni. Az biztos, hogy rajtam/rajtunk nem fog múlni, az általam alapított Esély Közösség büszkén áll a kezdeményezés mellé és gyűjti a támogató aláírásokat, ezzel is – minimálisan, de – növelve az arányokat. Örülünk annak, hogy a Szociális Demokráciáért Intézet, az MSZP és a Societas az elmúlt hónapokban már számos kitelepülést és szakmai programot szervezett az ügyben, de jól látjuk, hogy ennél is több kell a sikerhez, hiszen az október 9-i határidő vészesen közelít. Ezért az Esély Közösség nevében arra kérjük a magyarországi pártokat, civil szervezeteket, közösségeket is, hogy álljanak ők is az európai nagyvagyon-adó kivetésének követelése mellé és bírjuk rá az Európai Unió vezetőit arra, hogy azoktól szedjenek be plusz forrásokat a fenntarthatóság megteremtése érdekében, akiknek bőven van miről lemondania. Ha Ön is aláírná a kezdeményezést, az alábbi linken teheti meg: https://eci.ec.europa.eu/038/public/#/screen/home
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhetvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.09.22.