Közzétéve: 2024.11.10.
Országimázs – egy fontos céllal és tartalommal bíró kifejezés, amely az első Orbán-kormány idején a kapcsolódó állami intézmény „laza közpénz-kezelése” miatt meglehetősen sajátos gellert kapott és azóta is magán viseli ezt a foltot. Mondhatnám, hogy nem lett „Happy End” a történet vége, azóta pedig, ha országimázsról beszél az ember, még mindig korrupció-ízű a szája széle tőle. Pedig annál jelentősebb dologról van szó és egyre fontosabb lesz nemcsak Magyarország, hanem egész Európa szempontjából. Turisztikai szempontból nem mondanám a legelőnyösebbnek, hogy jelenleg Magyarország brandje és értéke részben sajnos összemosódik az ország politikai megítélésével, amely – legyünk megengedőek és korrektek – minimum hullámzó az éppen aktuális illiberális botránypolitizálás mentén. Nyár elején fogalmaztam meg először azt a javaslatomat, hogy az év második felében esedékes magyar uniós elnökséget használjuk fel arra, hogy megmutatjuk az ország szebbik arcát, az európai és kooperatív attitűdjét, ezzel némi „békét” hozva (egy újabb kifejezés, amely eredeti jelentéséhez képest káros gellert kapott manapság) az európai és globális viszonyrendszerünkben. Nem állítom, hogy a hamarosan véget érő magyar uniós elnökség szakpolitikai kérdésekben teljesen eredménytelen vagy totálisan súlytalan lett volna, de azt állítom, hogy a hosszútávú politikai szövetségépítés/javítás és az országimázs szempontjából kihagyta az értékes ziccert.
Ha pedig már a hatalmi erőtérben igencsak sajátosan kezelt ágazatokról és a kapcsolódó országmarketingről beszélünk, nem mehetünk el a turizmus ágazat mellett. A szektor érezhetően a NER egyik fontos terepe lett 2010 óta, amely abban az esetben példaértékű és hibamentesen pozitív lenne, ha mindez arról szólna: miként kaphat több központi figyelmet és támogatást ez a jelentős ágazat. Magyarországon azonban a turisztikai szektor kapcsán a jelek szerint inkább leuralásról, térfoglalásról és szűkkörű szüretelésről beszélhetünk. Az ágazat elhivatott támogatója és tapasztalt szakembereként nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos a turisztikai szektor megbecsülése és valóban nemzetstratégiai ágazattá emelése. Ez a gazdasági szegmens ugyanis nem pusztán financiális, de szociális szempontból is jelentős tartalékokat hordoz. A turizmus a harmadik legerősebb gazdasági ágazat Európában, amely közel huszonötmillió embernek biztosít megélhetést és közel 350 milliárd euró éves bevételt teremt. Azt viszont az elmúlt évekből megtapasztaltuk, hogy – mint oly sok más gazdasági ágazat – ez a szektor sem válságálló és érdemi hiátusokkal bír a fenntarthatóság területén is.
Az ENSZ szakosított turisztikai szervezetének (UN Tourism) uniós intézményekhez rendelt nagyköveteként éppen ezért egy úttörő víziót tettem nemrég az ágazati szereplők asztalára: egy globális megállapodás tervét a válságálló turizmusipar érdekében. A technológia fejlődésével ez a szektor is egyértelműen globálissá vált: szabályos forradalom zajlott le az iparágban, aminek következményeivel azonban még nem sikerült megfelelően lépést tartanunk. Egy globálissá vált iparág tehát globális megoldásokat igényel. Szükség van egy globális paktumra a kormányzati szereplők, a nemzetközi intézmények és a magánszektor képviselői között. Enélkül a problémák csak sokasodni fognak. Vízióm szerint elsőként mindenekelőtt szükség van egy átfogó és globális megállapodásra, amely megfelelő és állandó mechanizmust biztosít a szektort érintő krízishelyzetek kezelésére. Másodszor szükség van egy közös fejlesztési stratégiára, amely kiemelt prioritásként kezeli a harmonizált iparági fejlesztéseket és a turizmus igényeinek megfelelő infrastruktúra kiépítését a fejlődő térségekben is. Teljesen egyértelmű, hogy ahol fejleszteni tudjuk a turizmust, az nemcsak más desztinációk túlterhelésén könnyíthet, de érdemi szociális és gazdasági változásokat is előidézhet. Harmadszor szükség van egy globális paktumra a szektor szereplőivel, hogy minél hatékonyabban hozzájáruljunk a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez, a fenntarthatóság biztosításához, a CO2-kibocsátás mérsékléséhez és az ehhez vezető politikák hatékony koordinálásához. Három fontos lépés az iparágnak, de nagy előrelépés a világgazdaságnak és társadalmainknak.
Ezt a javaslatcsomagot bontottam ki és vitattam meg az elmúlt időszakban, ha úgy tetszik egy globális misszió keretében az ágazat fontos döntéshozóival és képviselőivel. Az elmúlt hetekben számos fontos szakmai programon vettem részt Brüsszelben, illetve Kazahsztánban és Közép-Ázsiában, majd moderátor voltam a Világgazdasági Fórum szakpolitikai eseményén San Franciscoban, hogy ezt követően az egyik vezető turizmusipari összejövetelen szólaljak fel Kínában, majd utána Indonéziában tárgyalva végül Londonban fejezzem be az első nagykört a szakmailag szintén kiemelt jelentőséggel bíró World Travel Market rendezvényén. Azóta már újra úton vagyok, ezúttal Dél-Amerikába, hogy az ENSZ turisztikai szervezetének éves közgyűlésén vitassam meg európai nagykövetként az ágazat legfontosabb kihívásait, köztük az általam javasolt „global pact”, vagyis „globális megegyezés” részleteit. Biztos vagyok benne, hogy a következő időszakban – és erre garanciát látok az új Európai Bizottság várható összetételében és portfólió kiosztásában is – a turizmusipar új lendületet és a neki végre kijáró figyelmet fogja megkapni az érintett döntéshozóktól. Biztos abban is, hogy az Európai Unióban új lendületet fog kapni a „Brand Europe” víziója, és épp a globális feszítések ellentartásaként érdemi imázsépítésbe, illetve imázserősítésébe fog kezdeni az európai közösség. Ebben Magyarországnak nemcsak helye, de fontos szerepe is lehet. Már amennyiben a közös kihívásra hasznos feladatként, nem pedig a feladatból kivehető haszonként tekintenek majd a döntéshozók.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszáznyolcvannegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.11.10.