Közzétéve: 2025.01.19.
Hátborzongatóan messzire kerültünk a magyar euró bevezetésétől – olvashattuk nemrég a sajtóban. Ennek a vaskos és sajnos nagyon igaz ténynek alapját a GKI Gazdaságkutató egyik nemrégiben megjelent elemzése adja, amely világossá teszi, hogy a magyar euró bevezetése a közeljövőben nem reális, mivel jelentős távolságban vagyunk a maastrichti kritériumok teljesítésétől. Bár Magyarország az EU-csatlakozással annak idején vállalta az euró bevezetését, a makrogazdasági mutatók azonban nem teszik lehetővé a csatlakozást az eurózóna előszobájának számító, úgynevezett ERM II rendszerhez. Lássuk az objektív, tényszerű okokat.
A költségvetési hiány az egyik legfőbb akadály. Bár 2012 és 2019 között sikerült „prudens fiskális politikát” folytatni, és a hiány megfelelt a három százalékos GDP-arányos kritériumnak, a koronavírus-válság óta a hiány tartósan magas. 2024-ben például a hiány 5 százalék körül alakult, és a 2025-ös optimista cél is csak 3,7 százalék. Az igaz persze, hogy a Fidesz-kormány 2026-ra már 2,9 százalékos hiánycéllal tervez, de az elmúlt időszakban inkább az volt biztos, hogy az ehhez hasonló vállalások valamilyen „külső ok” miatt mégsem teljesültek. Az euro kritériumok kapcsán az államadósság szintje szintén erősen problémás. Bár 2012 után az adósságráta csökkent, a koronavírus-válság ezt a trendet megfordította. A nominális államadósság az elmúlt évtizedben megduplázódott, és a GDP-hez viszonyított arány sem közelít a kívánatos 60 százalékos szinthez. Nagyon nem. De az infláció is hosszú ideje kihívást jelent. Bár 2014 és 2016 között a rezsiköltségek mesterséges lenyomása miatt az infláció megfelelt a kritériumoknak, az alacsony eurózónás inflációs szinthez képest ez már nem bizonyult elégségesnek. A 2022-2023-ban tapasztalt rekordmagas infláció után ugyan stabilizálódott a helyzet, de a feltételek teljesítését ez ugyanúgy nem segítette. Az elemzők állítása szerint a hosszú távú kamatok szintje is akadályozza az euró bevezetését. Míg 2014 és 2020 között Magyarország is élvezhette az alacsony kamatkörnyezet előnyeit, azóta a hazai kamatok jelentősen megemelkedtek, így nem teljesítik a szükséges kritériumokat. Ha a kedvező makrogazdasági környezethez politikai akarat is társult volna, Magyarország 2014 körül már csatlakozhatott volna az euró előszobájának számító ERM II-höz. Azonban 2024-re a magas kamatok, a költségvetési hiány és a fiskális fegyelem hiánya miatt távol kerültünk ettől a lehetőségtől. Tíz évvel ezelőtt volt egy lehetősége a kétharmados felhatalmazással, kontroll nélküli, teljes felelősséggel felruházott „nemzeti kormánynak”, de nem élt vele. Mert az európai közösség elleni szabadságharc és a pitiáner nyerészkedések fontosabbak voltak.
Valószínűleg néhányan már unják, de kénytelen vagyok ismét egyik kedvenc hivatkozásomhoz, a Fidesz utolsó írásos választási programjához nyúlni. Nem azért, mintha nem lehetne az elmúlt évek száz másik történésében tetten érni a Fidesz totális hazugságait és kétszínűségét, de mégiscsak ez a kormánypárt utolsó vállalás-gyűjteménye, amit illik komolyan venni. Legalább nekünk, választóknak – ha már ők azóta minden sorát megtagadták. A 2009-es, „Igen, Magyarország többre képes!” című – egyébként végtelenül európai, vállalhatóan konzervatív értékeket képviselő és ezzel kapcsolatos vállalásokat tevő – dokumentumban többek között azt írták a jelenlegi kormánypárt vezetői: „szükségünk van az euróra, az annak bevezetéséhez szükséges maastrichti konvergencia-kritériumokat pedig nem vitatni, hanem teljesíteni kell”. Sőt, olyan mondatokat is leírtak, miszerint „jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk”, ezért „mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy következetes gazdaságpolitikával a lehető leghamarabb bevezethessük a közös valutát”. Hát, ez eléggé zavarba ejtő, miután a Fidesz az elmúlt évek gazdasági ámokfutásával tudatosan épp ennek ellenében cselekedett.
Ráadásul nincs olyan reprezentatív felmérés, amely nem azt jelezné, hogy a magyar emberek márpedig mielőbb euróval akarnak fizetni. Az Euronews egyik korábbi kutatása szerint például a magyarok nyolcvankilenc százaléka (!) érzi magát felkészültnek az euróra és hatvankét százalékuk támogatja a mielőbbi bevezetését; ez egyébként jóval nagyobb átlag, mint a többi, hasonló cipőben járó tagállam hasonló adata volt akkor. Arról természetesen lehet és kell vitatkozni, hogy mikor áll készen a magyar gazdaság az euró bevezetésére, de hogy arra a kormányzatnak láthatóan és vállaltan törekednie kellene, az biztos. Mégsem teszi. Ahogyan érdemi társadalmi konzultációt, illetve többséget sem szervez az ügyben, pedig erre még a Fidesz tett javaslatot korábban a már rongyosra idézett választási programjában. Varga Mihály távozó pénzügyminiszter és leendő jegybankelnök nem is olyan régen egy interjújában azt mondta: gondolkodni kellene az euró bevezetésén. Nem gondolkodni kellene, uraim, hanem cselekedni. Mert a Fidesznek hiába nem érdeke a szorosabb európai együttműködésekben való részvétel (Putyin nem örülne ennek), nekem szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországnak viszont igen. Utóbbi pedig mégiscsak fontosabb.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázkilencvennegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.01.19.