Közzétéve: 2025.02.09.
Van a vicc az elefántról és a kisegérről, akik egyszerre indulnak át egy vashídon, a kiegér pedig félúton büszkén cincog fel az ormányosnak: „hallod Jumbo, hogy dübörgünk?!” Nekem minden alkalommal ez a régi példapoén jut eszembe, amikor újabb nyilatkozatot olvasok a Fidesz miniszterelnökétől vagy a kormány valamely meghatározó szereplőjétől, ahogyan ájult rajongással támogatnak mindent, amit a régi-új amerikai elnök, Donald J. Trump csinál. Még nem tartunk ott, hogy olyan áhítatos érzelmekkel tekintsenek fel a magyar kormánytagok a Fehér Ház új urára, mint ahogyan Semjén Zsolt tud pislogni egy-egy miniszterelnöki viszontválasznál a parlamentben, de néha már közelítünk ehhez a zavarba ejtő helyzethez. Persze, engem aztán egyáltalán nem zavar, hogy ki milyen odaadással éljenzi Trump minden egyes levegővételét a Karmelitában és környékén, ugyanis vagyok annyira nyitott és befogadó, hogy ne ez határozza meg a véleményalkotásomat. Az kétségtelenül libabőr-hatású, hogy egy ennyire szuverén, saját lábon álló, utcai harcos hatalom miként képes ilyen önfeladó rajongásra – a ki tudja milyen forrásokból szervezett CPAC programoktól az amerikai elnökválasztás eredményéhez kötött szuverén magyar költségvetésig -, de sok abszurditást láttunk már a NER elmúlt tizenöt évében. Mindenki úgy szuverén, ahogy akar, illetve ahogy tud.
Az a fajta „all-in” kalandorság azonban, amelyet a Fidesz a geopolitikai rulettasztal felett játszik, mindenképpen szokatlan és még a szerencsejátékos orbáni működéshez képest is túlzóan és feleslegesen merész húzásnak tűnik. Arra a demagóg kritikai gyorsvonatra nem szállok fel, ami Orbánékat azért pofozza mert Trump ígérete ellenére mégsem sikerült huszonnégy óra alatt békét teremteni Ukrajnában. A régi-új elnök bizonyos kijelentései és – nyilvánvalóan sok esetben persze direkt nagyotmondó, ajtóberugós tárgyalótechnikás – lépései azonban mégiscsak ellentétesek azzal, amit a mindenkori magyar kormány egyébként örömmel fogadna. Éppen ezért öngól a kritikanélküli ájult rajongás az új amerikai adminisztráció felé, mert óhatatlanul lesznek olyan lépések, amelyek fájni fognak Magyarországnak. Nem kicsit, nagyon. Mégpedig nagyon egyszerű okból: az a fajta politikai stíl, amit Trump a korábbi elnökségéhez képest most láthatóan még nagyobb svunggal visz (America First), legtöbb esetben alapvetően ellentétes a mi érdekeinkkel. Az USA új elnöke büntetővámokkal akarja sújtani például az európai autógyártást, hogy megvédje vele az amerikait. Lehet a „libsi-gyűlölő” facebook-csoportokban kajánkodni a német gazdaság térden rúgásán, mondván „jól meg is érdemlik a „willkommens-kulturos migránssimogatók”, de mégiscsak az a helyzet, hogy mi itt Európában ugyanabban a csónakban ülünk (még ha egyesek ellentétesen is eveznek olykor), vagyis, ami a nagy európai gazdaságoknak fáj, az nekünk is csípni fog. Különösen igaz ez a német gazdaságnak, a német autóiparnak való sajátos kitettségünk kapcsán; emlékezzünk csak vissza, hogy a Fidesz-kormány a saját gazdasági alulteljesítését is legutóbb a német gazdaság gyengülésével igyekezett megmagyarázni. Akkor most miért ünneplik Trumpot, ha tervezett lépéseivel erre rá fog tenni egy lapáttal?!
Olvasom, hogy Orbán Viktor szerint hamarosan egy „külön dealt” fogunk kötni az Egyesült Államokkal, a brüsszeliek „meg ehetik, amit főztek”. Nos, a Fidesz miniszterelnöke okos ember, pontosan tudja, hogy mivel az Európai Unió tagjai vagyunk (még), ezért legtöbb esetben köt minket a közösségi szerződés, igazán jelentős „külön-bizniszt” az Egyesült Államokkal tehát nem tudunk kötni. Hacsak nem lépünk ki előtte az EU-ból. Addig mi itt, demokráciát szerető európaiak együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt fizetjük a fideszes lombkoronasétányokat. Lehet persze egy Trump-Orbán megállapodás része a kettős adóztatás tilalmáról szóló újbóli megegyezés, a vízumkérdés könnyítése vagy az amerikai befektetési aktivitás érdemi és tudatos növelése, de ha az új elnök valóban meglépi az Európai Unióval szembeni szankcióit, az – ne legyen meglepetés – minket is pofán fog csapni. Az pedig, ha egy ilyen „külön-deal” leginkább arról szól majd, hogy miként tudja az amerikai adminisztráció hatalomban tartani illiberális kisbarátját Magyarországon (kritikus civilek elfojtása, „guruló dollárok” a fideszes hátországnak, közösségi médiás kampánysegítség, rogánantalok levétele a szankciós listákról, stb.), az Orbánnak lehet, hogy előnyös, de a szuverén Magyarországnak bizonyosan káros és sérelmes.
Ha politikai szemtanúként igyekszem a lehető legobjektívebben figyelni az eseményeket, akkor annyi megengedést kell gyakoroljak a kormányzati szereplők felé, hogy a nyilvánosság előtt ugyan ebből még keveset mutatva, de nyilvánvalóan ők is tudják, hogy Trump kiszámíthatatlansága és agresszív troll-politikája bizony nem teljesen frankó. Nem véletlen, hogy Orbán maga mondta egy óvatlan pillanatában: „tüdőn lőné a magyar gazdaságot”, ha az amerikai elnök valóban komolyan gondolja, hogy a NATO-tagállamoknak a GDP öt százalékát kell honvédelemre fordítani, különben az amerikaiak újragondolják az észak-atlanti együttműködés mélységét. De magam is meglepődtem, amikor Bayer Zsolt kormány-írnok a HírTV egyik műsorában a minap odáig gyengült már, hogy azt mondta: továbbra is drukkol Trumpnak, de azért a gázai övezetről szóló javaslata „elég meredek”. Igaz, kezeljük a helyén, hiszen Bayer volt az is, aki annak idején a putyini agresszió megindulása előtt pár nappal konkrétan hülyének nevezte azokat, akik az orosz támadásra figyelmeztettek.
A rajongásba vegyült zavart mégis talán a szankciós politika körüli verbális szégyenfutam mutatta meg leginkább kormányoldalon. Orbánék előbb az amerikai választás megvárását javasolták a szankciós csomagok megvitatása előtt, majd Trump győzelme után harcosan jelezték, hogy na, itt aztán most már akkor vége az oroszokat sújtó szankcióknak. A Fidesz kormányfője be is jelentette, hogy ő bizony most már tényleg meg fogja vétózni a következő csomagot, mert új szelek fújnak a tengerentúlról, ’nix ugribugri’. Nem sokkal később aztán zavartan összenéztek a feltűrt ingujjasok a Karmelitában, amikor Trump meglepően harcias hangnemet ütött meg Moszkvával szemben, mondván, ha Oroszország nem állítja meg ezt a „nevetséges” háborút, akkor – idézet Trump posztjából – „nincs más választásom, minthogy minden orosz termékre nagy büntetővámot, szankciót és adót rójak ki”. Ezt követően a NER tizenöt évének eddigi talán legnevetségesebb – Orbántól merőben szokatlan – miniszterelnöki magyarázkodása következett, amit tényleg nehéz volt szekunderszégyen nélkül hallgatni. A közrádióban a miniszterelnök azt kezdte ecsetelni, hogy míg Brüsszel a ’háborúpárti’ logikája miatt döntött szankciókról Oroszországgal szemben, addig Trump a béke érdekében fenyeget ugyanezzel és ez szerinte két külön kávéház. Aham, igen. Furcsa lesz, amit írni fogok, de őszintén megsajnáltam Orbánt ebben a pillanatban. Sok otrombaságot, tudatos és gerincroppantó hazugságot mondott az elmúlt években, de ez olyan kifacsart és nevetséges valósághajlítás volt, amely még a fideszes szlogeneken szocializálódó közeget is jobban zavarba hozta, mint anno a nemváltó óvodásokról szóló népszavazás. Ezt a magyarázkodást meg kellett volna hagyni valami alsóbb szintnek: mondjuk valószínűleg Gulyás Gergely sem bírta volna szájszéli mosoly nélkül, egy ekkora hülyeséget talán leginkább Menczer Tamás tudott volna hitelesen elmondani. De, hogy ne legyünk teljesen komolytalanok, a Fideszben egy valaki biztos örül annak, hogy Trump is az oroszok elleni szankciók mellett érvel: Budai Gyula, aki „a szankciókból fakadó kihívások miatt szükséges gazdaságvédelmi intézkedésekért felelős miniszteri biztos” feladatait látja el hosszú hónapok óta. Legalább nem hiába.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázkilencvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.02.09.