Közzétéve: 2025.07.06.
Nem lennék teljesen őszinte, ha azt mondanám, hogy az elmúlt tizenhat évben minden egyes választásnál valóban hittem a kormányváltás esélyében. Még ha azt is mondtam a választóknak (és magamnak), mert azt kellett mondani, mi mást. Ideig-óráig persze bennem is megrezgett néha valami, de a legbelsőbb zsigereimben szinte egyszer sem éreztem, hogy most megvan, most reccsen a rendszer. Főleg nem az utolsó napokban, amikor a legtöbbször már pontosan lehetett érezni: hiába minden szorgalom és beletett munka, most sem fog sikerülni. Régi motoros vagyok ebben a politika nevű szakmában, elég jól megérzi az orrom a széljárást. Most is jelez valamit és jóval optimistább vagyok a közéleti mozgásokat és hangulatot érzékelve, de óvatos is vagyok és erre inteném a kormányváltásban érdekelt ellenzéki tábort is. Nincs még lefutva a meccs, bármilyen oddsokat is írnak a kutatók a meccs előtti eredményjelzőre, bármekkora elégedetlen tömeg vonul is át a budapesti hidakon, szánalmas bohócot csinálva a Fidesz eddig rettegett miniszterelnökéből és arrogáns, illiberális rendszeréből. Lehet vágni a centit, jóleső érzés persze, de messze van még ez a május és ezt most tényleg nem szabad elrontani.
Kovács László híres és találó mondata, hogy választást kell nyerni, nem pedig közvélemény-kutatást. Ezt persze leginkább azok szokták hivatkozni, akiknek épp nem kedvező adatokat mérnek. Jómagam sem becsülném túl a most piacon lévő számokat, de alá sem becsülném azokat. Az persze önmagában rendkívül nevetséges – és egyúttal jelzésértékű is -, ahogy a fideszes valóságmagyarázó kisiparosok heves igyekezettel próbálják vicc kategóriába tuszkolni a Tisza párt előretöréséről szóló jelentéseket, majd az állami pénzből eltartott kutatóintézetükkel felmutatni egy ellenkező számsort. Politikai szemtanúként pontosan emlékszem arra, amikor Deák Dániel, a XXI. század vezető elemzőjeként 2019-ben milyen magabiztossággal állította az összes közmédiában, hogy Tarlós István győzelme nem kérdéses az önkormányzati választáson, Karácsony Gergelyt szerinte még az ellenzékiek sem tartják hitelesnek és alkalmasnak. „Nem várható fordulat októberben (…) Mindent egybe vetve úgy tűnik, hogy még akkor sem szereznének többséget az ellenzéki pártok a Fővárosi Közgyűlésben, ha a billegőnek számító kerületek többségét megnyernék” – fogalmazott akkor a sokat látott elemző, korabeli nyilatkozatainak néhány morzsája még fellelhető a hivatkozott intézet honlapján, a legrosszabbul öregedő mondatait persze javarészt már törölték. A lényeg azonban mégis az, hogy a kormányzati kisdobosok határozottan állították a kutatásaikra hivatkozva, hogy Tarlós győzelme Karácsony felett nem kétséges, a kerületek többsége is a Fidesznél marad. Ehhez képest Tarlós jó hat százalékkal kapott ki, a Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz durva kisebbségbe szorult, a huszonhárom kerületből pedig tizennégy ellenzéki kézre került. Ez a korábbi hathoz képest földindulásszerű elmozdulás volt akkor. A Fidesz elemző-kutatói pedig ebből mit sem érzékeltek előre. Vagy pontosan tudták, de ahogy jó pártmunkástól elvárható – mint tőlem is minden egyes országgyűlési kampányhajrában – azt mondták, amit kellett. Még ha nem is volt igaz.
Ha a 2026-os választás esélyeit nézzük, akkor az ellenzéki előnyt jelző kutatásokat tartsuk most meg mi is a „wishful-thinking” kategóriában és maradjunk ezúttal kizárólag a kormánypártok által kézben tartott és államilag pénzelt intézményeknél. Azt is tegyük félre, hogy Lázár János egyik elszólása szerint „fifty-fifty” a helyzet és ne hasson ránk az a tény sem, hogy Orbán nemrég bevallotta: amikor Márki-Zay Péternek annak idején az ellenzéki előválasztás után jelentőst előnyt, de legalábbis egyenlő esélyeket mértek, azok a számok bizony a helyükön voltak. A közpénzfaló kormányközeli intézet szerint jelenleg a Fideszre 44 százalék, a Tisza pártra pedig 39 százalék szavazna. Azt is egyértelműsítették, hogy a fővárosban és a megyei jogú városokban ők is masszívan vezető Tisza-tábort mérnek, az egyéb városokban kiegyenlítettebb már a verseny, a vidéki kistelepüléseken pedig továbbra is magabiztos Fidesz-előny van. Nehéz egy állami pénzzel kitömött szervezet ilyen típusú elemzését komolyan venni, de ha elfogadom, hogy ez most a helyzet – illetve, ez az, amit kormányoldalon még be mernek vallani – akkor ez a maximum öt százalékos különbség azt jelenti: tényleg fordul a széljárás. Tényleg érdemi és – ez is fontos – egyre növekvő esély van a rendszerdöntésre, ugyanakkor még nincs zsebben a meccs. Egyik oldalnak sem. És aki ennek a felelősségét komolyabban veszi, az emelheti fel a kezét a végén. Afelől nincs kétségem, hogy a hatalmat, a sértetlenséget és az összeharácsolt vagyont féltő NER-elit pontosan tudja, hogy mire számíthat, ha elbukik.
Soha ilyen reménytelinek nem láttam és éreztem még a helyzetet. A közélet hangulata, a kormányoldal repedező szövetei, a láthatóan ijedt kapkodás egyre több ügyben, mind azt jelzi: most tényleg meg lehet reccsenteni a rezsimet. Ha el nem rontjuk azzal, hogy elhisszük, csak ki kell húzni májusig, hagyni őket vergődni és a végén úgyis magukra rántják a rendszer maradék jenga-tégláit is. Szeretnék hinni a rendszerdöntésben. Sőt, hinni akarok benne. De túl sok mindent láttam és éltem át az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy tudjam: messze van még a választási hajrá és addig még sok taktikai döntést kell meghozni. Ha most a NER-en kívüli szférában mindenki újra egymás ellenében kezd el versengeni, egymás hibáinak kezdünk el szurkolni és még jól tunkolunk is benne a közösségi felületeken, akkor elveszítjük a fókuszt. Van kritikám, de értem a Tisza taktikáját és látom, hogy mennyire szenved tőle a rezsim. Ha a régi politikus kollégáimból a régi reflexek jönnek majd elő a maradék időben, akkor a régi eredményeket írjuk fel újra a táblára. Ma nem az a kérdés, hogy milyen pártokból és konkrétan kikből áll majd az új magyar Országgyűlés, hanem, hogy tizenhat év után lesz-e végre rendszerdöntés vagy megint magára hagyjuk ezt az erejét, dühét egyre jobban érző, jól látható többségbe került választói akaratot. A mai tudásom szerint egyéniben a Tiszára fogok majd szavazni, még akkor is, ha a számomra ismeretlen jelölttel állnak elő a körzetemben. A rendszerdöntéshez ez kell. Az a Tisza felelőssége, hogy olyan embereket találjon, hogy az új időszak minősége utólag is vállalható legyen és ne csak egy tiszavirág életű próbálkozás.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Ötszáztizennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2025.07.06.