Közzétéve: 2024.07.14.
Jövő hét kedden hivatalosan is megalakul az új összetételű Európai Parlament, csütörtökön pedig várhatóan a többség újabb öt évre Ursula von der Leyent választja majd meg az Európai Bizottság elnökének. Az elmúlt napok turbulens közéletét vitathatatlanul Orbán Viktor kormányfő túlzó nagyvonalúsággal „békemissziónak” nevezett, de valójában provokatív, orosz érdekeket kijáró és európai érdekekkel seftelő kalandozásai uralták, pedig vannak itt még más, meglehetősen aktuális kérdések a napirenden: például, hogy kit fog jelölni a szintén rövid időn belül megalakuló új Európai Bizottság tagjának a magyar kormány. Nagyon nem mindegy ugyanis a delegált személye, különösen akkor, amikor Orbán és a Fidesz, valamint az Európai Unió kapcsolata soha nem látott mélységekbe zuhant. Politikai szemtanúként a brüsszeli bennfentesektől úgy tudom, hogy jelenleg négy név van a miniszterelnöki kalapban: közülük pedig a Fidesz egyik EP-képviselője, Győri Enikő lehet majd – akár kisebb kurflik után, de – a végső befutó. Ha ezzel nem rontom a helyzetét, akkor leszögezem: a jelenlegi helyzetben Győri szerintem kifejezetten jó választás.
Kezdjük egy lépéssel távolabbról: a Karmelita eredeti tervei szerint Varga Judit EP-listavezető és EU-ellenes „szabadságharcos” lett volna a következő uniós biztos, ezt a jól felépített forgatókönyvet azonban a kegyelmi botrány és a kényszerű politikai lefejezések tönkre tették. Az tudható, hogy a még hivatalban lévő, jelenlegi uniós biztosunk, Várhelyi Olivér halmozottan terhelt szereplővé vált Brüsszelben és emiatt szinte bizonyosan nem újrázhat. Még úgy sem, hogy egyáltalán nem kizárt: Orbánék első körben (vagy akár Győri Enikővel közösen, amolyan női-férfi tandem-jelöltpárosként, amit Ursula von der Leyen öt éve javasolt a tagállami kormányoknak) őt fogják ajánlani az Európai Bizottság tagjának, mert ezesetben leginkább csak golyófogónak küldik majd előre, hiszen szinte bizonyosan nem kap majd többségi támogatást az Európai Parlament szakbizottsági képviselőitől. Várhelyire nemcsak, hogy ráégett az Orbán-pártiság billoga, de az utóbbi időben kifejezetten sok baki és kellemetlenség történt körülötte: elég csak a bekapcsolva maradt mikrofonjára gondolni, amikor egy parlamenti vitában az őt felkérdező EP-képviselőkre utalva azt mondta a mellette ülő kollégájának, hogy „hány hülye van még?!”, vagy a grúz/georgiai kormányfő Kobahidze felháborodására, miután a helyi kormány által – a civilek vegzálására és orosz mintára – elfogadni szándékozott „átláthatósági törvény” kapcsán Kobahidze állítása szerint Várhelyi egy telefonbeszélgetésben megfenyegette, mondván az Európai Bizottság számos ellenintézkedést tehet, ha átmegy a törvény, majd igencsak furcsán és félreérthető módon állítólag hozzátette: „látta mi történt Ficóval, nagyon óvatosnak kell lennie”. Várhelyi mindkét esetben azt mondta, hogy csak félreértették a szavait, de a magyarázkodásban egyértelműen behorpadt a politikai páncélja, ráadásul az általa vitt bővítési portfólió sem hozta az elvárt és leszüretelhető eredményeket, és akkor még nem beszéltünk az ukrajnai csatlakozás körüli, épp a magyar kormány miatti feszült viták roncsolásáról. Nem kizárt tehát, hogy Várhelyit dobja be elsőnek az Orbán-kormány, de ennek célja csak az lesz, hogy a – sok esetben ugyancsak durcás óvodásként viselkedő – európai intézményrendszer büntetőleg és tüntetőleg visszadobhassa; ezzel megágyazva a valódi jelöltnek, akit már biztosan át fognak engedni a szűrők.
Ez utóbbi lenne információim szerint Győri Enikő, aki mind szakmai, mind politikai szempontból egyébként jó választásnak tűnik. Úgy hallom, hogy a névsor harmadik és negyedik helyén szerepel még Ódor Bálint EU-nagykövet és Bóka János EU-ügyi miniszter is, de előbbi leginkább csak D-tervnek tűnik, Bóka pedig a december végéig tartó soros magyar uniós elnökség karmestere, akit ebben a helyzetben kivenni a zenekarból több mint indokolatlan lenne. Győri ezzel szemben bevethető, a Fidesz külpolitikusai, EP-képviselői közül az egyik legrutinosabb és – ami a kormánypárt jelenlegi dagonyázásában kimagasló előny – egyik legelfogadottabb européer politikusa Brüsszelben. Sokat gondolkodom is rajta, hogy a hozzá hasonló, valóban polgári-konzervatív értékeket valló, gondolkodó politikusok hogyan viselhetik el a Fidesz populista széljobbra csúszását, de ezt majd a visszaemlékezésekben elolvassuk egyszer. Győri volt a felelőse a tizennégy évvel ezelőtti, első magyar uniós elnökségnek, kívülről-belülről ismeri az Európai Uniót, öt éven át a madridi nagykövetséget vezette, négy idegennyelven beszél és – csak hogy a radikális ellenzékieket is zavarba hozzuk – egykoron még amerikai és mexikói ösztöndíjasként a ma már sorosista, üldözendő „dollármédia” kategóriájába tartozó HVG hetilapnak írt helyi tudósításokat. Ahogy fentebb írtam, Győri politikai értelemben is jó döntés Orbánnak: borítékolhatóan jó munkát fog végezni, az elfogadottsága egyértelmű és – miként csendes asszisztálása is mutatja – a Fidesz jelenlegi, sokszor abszurdba forduló új irányvonalát is képviselni, de legalábbis elfogadni kész.
A nehezebb kérdés azonban, hogy milyen tárcát, vagyis milyen portfóliót kaphat majd a magyar uniós biztos, mert hiába jó szakember Győri, ha egy súlytalan területet kap majd az Európai Bizottság új elnökétől. És miért is kapna valami kimagaslóan fontosat Ursula von der Leyentől, amikor őt a Fidesz-kormány teljes gőzzel a magyarellenes összeesküvés sorosista hálózatának egyik vezetőjeként festett fel még nem is olyan rég a hazai nyilvánosságnak. Értem én, hogy a politikában nincs helye a sértődésnek és a kisszerűségnek, de az európai döntéshozók is csak emberből vannak és nyilván nem szeretik magukat uszító plakátokon látni, majd utána az alakoskodó plakátoló minden kérését mosolyogva teljesíteni. Politikai szemtanúként úgy tudom, hogy Orbánék továbbra is szeretnék megtartani a bővítéspolitika területét, de úgy hallom, hogy az Európai Bizottság régi-új elnöke ezt semmiképp nem támogatja, ráadásul elvben a lengyelek is bejelentkeztek erre a portfólióra. Sokkal valószínűbb, hogy valami kevésbé fontos és befolyásos tárcát kap majd a magyar uniós biztos: a brüsszeli folyosókon ezzel kapcsolatban már azzal viccelődnek, hogy ha Ursula von der Leyennek van egy cseppnyi humorérzéke, akkor – és Győrihez női jelöltként ez még passzolna is – az „egyenlőség” elnevezésű portfóliót adja a magyaroknak, amelynek felelőseként a Fidesz delegáltja küzdene ezután például a homofóbia, a transzfóbia, vagy a gender-fóbia ellen. Nos, ez utóbbi valóban elég sajátos húzás lenne; jelen viszonyok között pedig még simán benne is van a pakliban.
A jövő heti parlamenti alakulóülés után felgyorsulnak majd az események, az új Európai Bizottság tagjait augusztus végéig minden tagállami kormánynak meg kell neveznie – ezt az EU-tagországok egynegyede már meg is tette. Függően attól, hogy hány biztos bukik majd el és mennyire lesz turbulens a következő néhány hónap: november végén, december elején felállhat az új Európai Bizottság. Ehhez persze előbb arra van szükség, hogy Ursula von der Leyen mögött meglegyen jövő hét csütörtökön a többség, legalább 361 EP-képviselő támogató szavazata. Az bizonyos, hogy a néppárti-szociáldemokrata-liberális nagykoalíció mellette voksol majd, de nem véletlenül tárgyalt, illetve tárgyal még a zöldekkel és az Orbánék által korábban új pártcsaládnak remélt ECR-csoporttal. Felettébb sokatmondó, hogy a von der Leyenről szóló szavazást eredetileg csütörtök délután háromkor tartották volna, de előre hozták két órával korábbra – nehogy kritikus mennyiségben loholjanak el idő előtt a hazafelé induló repülőjáratokhoz a képviselők és emiatt ne legyen meg a szükséges többség. Biztos, ami biztos. Az várható, hogy Ursula von der Leyen egyelőre csak néhány alaptételt fog felvillantani az új Európai Bizottság munkaprogramjából a beszédében, a részleteket nyilván majd csak akkor, ha megvan a teljes testület is mögötte. Biztos vagyok benne, hogy első helyen fog szerepelni a versenyképességi megállapodás tető alá hozása, a védelempolitika és a védelemipar megerősítése, a Zöldeknek tett gesztussal a green deal jövője, a szociáldemokraták felé kacsintva a szociális Európa víziójának továbbvitele, de bizonyosan része lesz a munkaprogramnak a bővítéspolitika és az EU belső működésének megreformálása is, különös tekintettel a bővítés jelentette kihívásokra és a már most is göröngyöket okozó jogállamisági kérdések kezelésére. Szintén nagy falat lesz a következő hét éves uniós költségvetés forrásainak előkészítése, de ez leginkább már csak a ciklus második felében lesz aktuális. Izgalmas hónapok és még izgalmasabb évek elé nézünk tehát az európai politikában; politikai szemtanúként én bizonyosan továbbra is követni és elemezni fogom az eseményeket.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy politikai szemtanúként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhatvanhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a hazánknak.
dr. Ujhelyi István
politikai szemtanú / az Esély Közösség alapítója
2024.07.14.