Közzétéve: 2025.02.21.
Régóta mondogatom baráti társaságokban – félig humorizálva, félig komolyan -, hogy nagyon ráférne a világra egy földönkívüli inváziós támadás, mert ha egy ilyen általános külső fenyegetés érne minket, akkor pillanatok alatt szétporladna az emberek közötti (bármilyen alapú) megkülönböztetés okozta szembenállás és remélhetőleg – ha akárcsak átmenetileg is, de – egységbe forrna az emberiség. Félreértés ne essék, nem vágyom holmi csillagok háborújára, de néha jó érzés eljátszani a gondolattal, hogy az ember egy kis időre nem farkasa a másiknak, hanem bajtársa a bajban. Ahogyan azt a víziót is régóta rágom sokadmagammal, hogy miként lehetne hatékonyabb egységbe szervezni az európai közösséget, bár én szemben másokkal nem az Európai Egyesült Államok föderális formációjában látom a megoldást, hanem valami nagyon hasonlóban, de kevesebb adminisztratív központosítással, viszont több együttműködéssel, kibővített uniós hatáskörökkel. Sokszor használtam már a háromlábú szék hasonlatát – ez jelenti számomra Európa jövőjét. Ha az öreg kontinens és a közel félmilliárd lakosa nem nő fel az egyre abszurdabb geopolitikába csavarodó nagyhatalmak mellé, akkor csak egy rongyos kesztyűbáb lesz, amit bármelyik erőpólus a kénye-kedve szerint használhat; akkor a széknek csak két lába lesz, ami pedig hamar elborul. Ideje lenne egy „repülőrajtnak” az Európai Unió összerántásában is, mert láthatóan rogyadozik az építmény: belülről is rágják, kívülről is ütik. Visszatérve az űrlényes példához, milyen jó lenne, ha egy általános külső fenyegetés az európaiakat is össze tudná kapni és bátor, önérdekérvényesítő egységbe kovácsolódnának. Jelentem a külső fenyegetés már régóta kopogtatott az ajtón, sőt, szőrös medvemancsát már jó ideje be is tette a küszöbön, most pedig a fésületlen tollú amerikai sas kezdett el körözni és karmolni. Magyarországról nézve ráadásul egyelőre az látszik, hogy a hazánkat irányító hatalom pedig mintha nem Európa összetákolásán és önálló lábra állásán, hogy azt ne mondjam bátor szuverén kiállásán ügyködik, hanem egyszerre mondja fel Moszkva szövegeit és – mint valami olcsó szado-mazo burleszkben – rajongva hajbókol az új-washingtoni korbácsütlegek előtt. Hát mikor, ha nem most kellene több Európát, szorosabb összekapaszkodást, tökösebb kiállását követelnie azoknak, akik szlogenként harsogják, hogy „make Europe great again!” Ha tényleg komolyan gondolták. Ugye, hogy.
Mindez azért is különösen izgalmas, mert hamarosan – egészen pontosan valamikor a nyáron – elkezdődhet a következő hétéves uniós költségvetés (2028-2034) előkészítése és vitája. Ami jelen állás szerint ebben a törékeny és turbulens időszakban nagyban megváltoztathatja, befolyásolhatja, eldöntheti az Európai Unió működését, rövid- és középtávú sorsát. Apró túlzást megengedve: koporsószeg vagy mászókötelet rögzítő szegecs lesz a következő hétéves költségvetés az Európai Unió jövőjében. Az Európai Bizottság ugyanis ambiciózus és újszerű átalakításokkal teli javaslatot készül letenni az asztalra – ennek egy kivonatolt előváltozata hivatalos közleményként a napokban már megjelent -, ehhez azonban nyilván az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is lesz majd szava, ráadásul jól ismerünk olyan hatalomban lévő politikusokat, akik már most vétóval fenyegetnek, így ennek az újabb hosszútávú büdzsének az elfogadása és hatékony tartalommal való megtöltése valóban egyedi feladat lesz az EU történetében. Amit egyelőre most látunk – az Európai Bizottság már hivatkozott közlései alapján -, hogy Ursula von der Leyen nagyobb költségvetésben gondolkodik, alapvetően azért, hogy az új prioritások finanszírozására elegendő „pénzügyi tűzerő” legyen. És itt nemcsak arról beszélünk, hogy több pénz kell jusson például a mindent leuraló új célkitűzés, vagyis a versenyképesség mindig eddiginél hatékonyabb megerősítésére például az innováción, a gazdaságösztönzésen és a növekedés-élénkítésen keresztül, hanem olyan geopolitikai kényszerek miatt is szükség lesz több forrásra, mint például a védelempolitikai, védelmi ipari fejlesztések és költések finanszírozása. Viszont nem lesz egyszerű több forrást és nagyobb büdzsét összekalapálni, hiszen 2028-tól már törleszteni kell a covid-járvány után a helyreállítási eszköz létrehozására közösen felvett hitel részleteit is, ami az Európai Bizottság számításai szerint a jelenlegi főszámok esetében éves szinten akár húsz százalékkal alacsonyabb költségvetést is eredményezhet. Feltéve, ha nem emelik meg a következő hétéves költségvetés (MFF) főösszegét és nem nőnek mondjuk a tagállami befizetések, illetve nem alakítanak ki saját uniós forrásokat, saját önálló bevételeket, amelyekről már régóta vitáznak a brüsszeli buborékban. Teszem hozzá halkan, hogy ezt a közös hitelt, amelyet 2028-ban törleszteni kezd majd az Európai Unió, mi még csak papíron láttuk, mert a Fidesz-kormány jogállamisági bűnei miatt nem tudtuk lehívni a ránk eső összeget.
A következő hétéves költségvetés kapcsán radikálisan formabontó – és emiatt nyilván számos vitát generáló – elképzelés az Európai Bizottság részéről, hogy átláthatóbb, dinamikusabb költségvetést akar és ezért a jelenlegi, több mint negyven különböző pénzügyi alapot össze kívánja vonni, és a tervek szerint a következő uniós költségvetés már csak mindössze három pénzügyi kalapból fog állni. A hivatalos közlésekből kiolvasható, hogy az egyik ilyen pénzügyi struktúrában/kalapban a tagállamoknak járó, vagyis a nemzeti borítékokban szereplő eddigi összes forrás lenne összegereblyézve (például: mezőgazdasági támogatások, kohéziós pénzek, területfejlesztési források, szociális alap, stb.), ám itt nem ér véget az újítás, az Európai Bizottság ugyanis egyértelmű utalást tett arra, hogy abban gondolkodik: ezeket a pénzeket is úgynevezett „mérföldkövek” teljesítéséhez kötik, amelyeknek részei lehetnek a jogállamisági jelentésekben megfogalmazott ajánlások is. Ehhez pedig egyre biztosabb, hogy a Fidesz-kormány mellett más országvezetők sem fognak feltétlen lelkesedéssel hozzájárulni. Politikai szemtanúként és a demokratikus jogállami berendezkedést illetően elhivatott közéleti emberként a szándékot és célt értem, a megvalósíthatóságában azonban – ebben a politikai klímában – már kevésbé hiszek. A három említett kalapból a második az EU külső tevékenységét finanszírozó büdzsé lehet majd (humanitárius segélyek, fejlesztéspolitika, védelempolitika például), a harmadik pedig a versenyképességi alap lehet a tervek szerint, amely a gazdasági növekedést, az innovációt, a kutatás és fejlesztést és a digitalizációt ösztönzi majd. Ez nyilván a legkevésbé megosztó tétel, hiszen ebben kivétel nélkül minden európai kormányzat érdekelt. Olyannyira, hogy Orbánék korábbi jelszava szintén az európai versenyképesség megerősítése volt, miként a tavalyi soros magyar uniós elnökség egyik legnagyobb eredményének is a szerényen csak budapesti deklarációnak nevezett versenyképességi paktum elfogadását tartották. Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ha Orbánék továbbra is hazárdjátékot játszanak majd és a józan érdekérvényesítés mellett/helyett a nettó zavarkeltés és az EU-ellenes aknamunka érdekében megvétózzák majd az új hétéves költségvetés elfogadását, akkor nem csak a jogállamisági számonkérést fúrják majd meg, hanem a közös versenyképességi csomagot is. Bár kétségtelen, hogy azt bizonyították már az elmúlt évtizedben, hogyha valami a saját, szűk érdekeikről szól, akkor nekik tényleg semmi sem drága. Főként, ha más fizeti a kárát.
Az objektív értékelés kapcsán illik megjegyezni, hogy a magyar állampárt a tőle megszokott szakmai színvonalon már hozzászólt az Európai Bizottság még nem hivatalos, még nem teljesen kibontott és átfogó vita előtti elképzeléseiről. A Fidesz részéről eddig elsősorban Deutsch Tamás – mint amolyan ’doyen’ – pozícionálta magát és pártját az ügyben: szerinte a „brüsszeli bürokraták valódi célja a tagállami szuverenitás korlátozása és az USA-ban is megbukott globalista erők kiszolgálása”. Deutsch állítása szerint egy ilyen költségvetés zsarolási eszköz lenne Brüsszel kezében, és „a geopolitikai változásokat figyelembe nem véve továbbra is a háború-, illegális migráció- és woke párti baloldal érdekeit szolgálja.” Ha ennél egy kicsit szakmaibban próbáljuk meg és kellő objektivitással értékelni a helyzetet, akkor le kell szögeznünk: a sorozatos válságok (covid, orosz agresszió) jelentős kiadásokra kényszerítették az európai közösséget, ami a jelenlegi hétéves költségvetés erős kimaxolását is magával hozta. Vagyis, valamilyen struktúrális újragondolásra mindenképpen szükség van. A nagyhatalmi szkander és a sajátosan erőszakos amerikai érdekérvényesítés pedig további kihívások elé állítja Európát, amelyre a következő költségvetésnek is válaszokat kell majd adnia. Ha azt a logikát vesszük alapul, hogy a megváltozott geopolitikai környezetben, a sok tekintetben magára maradó európai közösségnek leginkább a szorosabb egységgel, valamiféle hatékonyabb kooperációval és működéssel, a versenyképesség erős berúgásával kell tudnia reagálni, akkor ebbe a logikába az Európai Bizottság javaslatcsomagja – szükséges finomításokkal persze – tulajdonképpen beleillik. Az a kérdés, hogy ezt akarjuk-e. Illetve, hogy az EU-ellenes bomlasztók mit akarnak és mit engednek, valamint, hogy nekik mit engednek. Az, ha felértékelődnek a jogállamisági kritériumok és jelentések, hogy a közös forrásokat a közös szabályoknak való korrekt megfelelés keretében lehetne a jövőben felhasználni, egy normális világban és politikai közösségi életben teljesen normális. De, nem lehetünk olyan naivak, hogy azt mondjuk: normális közegben élünk, mert nem. Egy végtelenül abszurd történelmi időszakba léptünk, amely nem ígér gyors lefutást és végképp nem fájdalom- és konfliktusmentes fejlődést. Épp ezért állítom innen a közéleti lelátóról, hogy a következő uniós költségvetés elfogadása és tartalommal töltése az Európai Unió jövőjét illetően rég nem látott kulcsszerepet kaphat. Talán az egyik utolsó tesztje lesz annak, hogy képesek vagyunk-e még közösen menni előre, kompromisszumokat találva és kötődve a közös erkölcsi-elvi értékrendünkhöz, tanulva a magunk mögött hagyott világégésekből vagy sem. Ha nem, akkor tort fog ülni a tunyaság(unk)on a politikai erőszak.
Az alábbi írás az Index.hu véleményrovatában jelent meg 2025.02.21.-én