Közzétéve: 2016.01.18.
Az Európai Parlament „Oscar-díjának” is szokták nevezni azt az elismerést, amelyre idén két magyar képviselő kapott csak jelölést, a demokratikus baloldali pártok tagjai közül a szocialista Ujhelyi Istvánt. Az MSZP európai politikusa – aki turizmus kategóriában jutott a döntőbe – már azt is elismerésnek tartja, hogy a nemzetközi szervezetek ajánlották a díjra. Ujhelyi a stop.hu-nak adott interjújában többek között arról is beszélt: brüsszeli munkája miatt tulajdonképpen ő maga is egy turista, aki bőröndökből él.
– Komoly vagy amolyan frappáns köszönő beszéddel készül?
– Milyen beszédre gondol?
– Amelyet a nagyobb elismerések átvételekor szoktak mondani a díjazottak, Önt pedig a brüsszeli Parliament Magazine versenyében idén az Év Képviselőjének járó díjra (MEP Award) jelöltek. Kinek fogja megköszönni majd, ha márciusban átveszi?
– Ne siessünk ennyire előre, ahhoz, hogy köszönőbeszédet kelljen majd mondanom, előbb meg kell nyerjem a díjat. A turizmus kategóriában két tehetséges és sikeres képviselőtársammal, egy néppárti és egy szocialista politikushölggyel versenyzek az elismerésért. Ismerve őket, nehéz futam lesz, ezért semmiképpen sem szaladnék előre. Ráadásul a döntőben már csak a képviselők szavaznak a jelöltekre, ez pedig már a nagy nemzetek, nagy frakcióinak is a játéka. Számomra már az is komoly eredmény, hogy – mint azt a szervezőktől megtudtam – tizenkét nemzetközi szakmai szervezet jelölt a díjra. Ez azt jelenti, hogy a turisztikai szakma elfogadja és támogatja mindazt a munkát, amit az elmúlt évben végeztem az ágazat érdekében. Ha köszönőbeszédet kell majd mondanom, akkor elsőként nekik és a magyar turisztikai szervezeteknek fogom ajánlani az elismerést, akikkel szintén napi munkakapcsolatban vagyok. Legutóbb például az európai szervezetek által Brüsszelben elfogadott, az európai turizmusról szóló, „Turizmussal a növekedésért és munkahelyekért” című szakmai kiáltványt vitattuk meg egy közös konferencián, amelynek megfogalmazásánál szintén bábáskodtam.
– Turizmus kategóriát idén először hirdettek ebben a politikusi versenyben. Mitől lett olyan fontos ez az ágazat?
– Attól, hogy fontossá tettük. Eddig ugyanis a turizmus amolyan megtűrt mostohagyermek volt az európai színtéren. Az Európai Parlament közlekedési és turisztikai bizottságának turizmusért felelős alelnökeként az elmúlt hónapokban azon dolgoztam, hogy Brüsszel kezelje a helyén ezt a gazdasági szempontból is kiemelten fontos szektort. Az európai intézményrendszer szemével nézve a turizmust sokan nemzeti hatáskörű kérdésnek tartják, pedig egyáltalán nem szabadna így kezelni. A turizmus a világ GDP-jének közel tíz százalékát termeli meg, világszerte összességében több mint kétszázötvenmillió munkahelyet biztosítva. Európában ugyancsak a GDP közel tíz százalékát adja, közvetlen módon tizenhárommillió munkahelyet garantálva és majd kétmillió vállalkozásnak nyújtva megélhetést. Ez az EU foglalkoztatási rátájának körülbelül öt százaléka. Most, amikor Európában több mint tizenkétmillió tartósan munkanélküli ember keresi eredménytelenül a megélhetését és amikor majd minden hatodik fiatal nem talál magának munkát, akkor erős és új együttműködésekre van szükség. Ezért szorgalmazom a turisztikai ágazat kiemelt támogatását és – mint a harmadik legnagyobb foglalkoztató szektor – bevonását a szociális problémák hatékony kezelésébe. A brüsszeli politikusoknak nem csak a turizmus jelentőségét kell nagyon gyorsan felismerniük, hanem azt is, hogy csak az ágazat szereplőivel összefogva érhetnek el eredményeket.
– Az elmúlt időszak terrorcselekményei és fenyegetései nyilvánvalóan komoly negatív hatással vannak a turizmusra is. Milyen lépéseket tudnak tenni az ágazati szereplők?
– Kétségtelen, hogy az egyre általánosabbá váló terrorkockázat komoly veszteségeket okoz bizonyos régiókban: gondoljunk csak az egyiptomi és a törökországi eseményekre, amelyek után érdemi visszaesés mutatkozott a beutazások számában. De, hogy közelebbi példát is hozzak, a brüsszeli kijárási tilalom és a folyamatos készültség a belga főváros turisztikai eredményeit is érezhetően megingatta. A terror célja, hogy félelmet okozzon. Ha hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk az általános félelem, akkor a terror győzött. Belgium egyébként ismét csak jó példa az ellenlépésekre is. Legutóbb Brüsszelben indult egy kampány a turizmusért felelős városi tanács kezdeményezésére, amely során telefonfülkéket helyeztek el a központi tereken, még a rettegett Molenbeek negyedben is. A CallBrussels számokat bárki felhívhatta a világból, az arra járó brüsszeliek pedig felvéve a kagylót, elmondhatták az érdeklődőknek, hogy a város működik, biztonságos, szép, lehet jönni nyugodtan. Apró ötlet, de hatásos.
– Említette, hogy a turisztikai szektor érdemi megoldást hozhat az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatban is. Mire gondol?
– Az Európai Parlamentben többek között arra tettem javaslatot, hogy az európai turisztikai szakma és az Európai Bizottság uniós forrásokat felhasználva indítson egy olyan programot, amely a turisztikai szektorban együttműködéseket találva, munkahelyeket és átképzéseket biztosítva ezreknek adhat újra munkalehetőséget. Azt várom, hogy a magyar kormány is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, de eddig válaszra sem méltattak. Ha a Fidesz valóban fontosnak tartaná a munkahelyteremtést, akkor felismerné a turizmusban rejlő lehetőségeket és azonnal csökkentené a szektor fejlődését gátló adóterheket. Miközben Magyarországon a szállásdíjakra kiszabott ÁFA eléri a 18 százalékot, az ételekre és italokra pedig rekordméretű, 27 százalékos ÁFA-terhet vetettek ki, addig Németországban és Máltán például ez a kulcs alig 7 százalék, de Horvátországban sem több 13 százaléknál. Az ilyen fullasztó adóterhek mellett a szektor fejlődése nem fenntartható, a magyar fiatalok kivándorlása pedig nem csökkenthető. Ötven évvel ezelőtt alig másfélmillió turista járta csak a világot, jelenleg ez a szám meghaladja a másfélmilliárdot. Ez a szektor volt az egyetlen, amely a gazdasági világválság idején is minimális növekedést tudott felmutatni. A magyar turizmus rekordszámokkal zárja a tavalyi évet, vagyis minden amellett szól, hogy ki kell használni az ágazatban rejlő lehetőségeket. Ha ezt a magyar és az európai politika nem veszi észre, akkor vak.
– A díjra való jelölés kapcsán az egyik fórumoldalon Önt a brüsszeli „Mr. Tourism”-nak nevezik. Ezek szerint nemcsak politikusként, de magánemberként is elkötelezett utazó?
– Ezt a becenevet a szakbizottsági kollégák aggatták rám, miután vérre menő vitákat folytattunk a turisztikai kérdések fontossága miatt, én pedig meglehetősen heves tudok lenni, amikor jó ügyért kell harcolni. Bár nem szeretem ezeket az elnevezéseket, ezt a ragadványt – még ha alapvetően cukkolásból is tették rám – örömmel viselem. Ami a magánemberi oldalt illeti: az európai parlamenti képviselők világát sokan úgy képzelik el, hogy olcsó emberek, drága öltönyökben csak utazgatnak a világban és közben nem csinálnak semmit. Kétségtelen, hogy az elmúlt hónapokban számos országban megfordultam, mert a szakmai feladataim oda szólítottak. De, és ez igaz a brüsszeli és strasbourgi munkanapokra is, tulajdonképpen bőröndökből élek és gyakran reptereken ülve dolgozom. Zaklatottabb élet ez annál, mint amilyennek látszik. Amikor nem az európai porondon igyekszem helytállni, akkor járom Magyarországot: fogadóórákat tartok, szakmai programokon, előadásokon veszek részt. Ha úgy tetszik, sokszor magam is turista vagyok a hétköznapokban.
(Megjelent: stop.hu; 2016.01.18.)