Közzétéve: 2015.05.24.
-(Húsvét vasárnapra tekintettel ezúttal szombaton)
– Keresztények és demokraták; avagy ötezer-hétszázharminc órával Orbán tusványosi beszéde után –
„Lehet-e méltóságról beszélni akkor, amikor hiányzik annak a lehetősége, hogy az emberek szabadon kifejezhessék gondolataikat, vagy korlátozások nélkül megvallhassák hitüket? Létezik-e méltóság egy világos jogi keret nélkül, amely korlátozza az erő uralmát, és a törvényt helyezi előtérbe a hatalom zsarnokságával szemben? Milyen méltósággal rendelkezhet egy férfi vagy nő, aki a diszkrimináció különféle fajtáinak tárgya? Milyen méltósága van annak a személynek, aki nem jut táplálékhoz, aki a létminimum alatt él, vagy ami még rosszabb, nincs munkája, amely méltósággal ruházza fel?” – ezeket a kérdéseket Ferenc pápa tette fel néhány hete az Európai Parlament strasbourgi ülésén, amelyen szociáldemokrata képviselőként magam is jelen voltam. Fontos szavak. Követendő szavak minden magyar politikus számára.
A második világégés után Európa talpra állítása és megerősítése részben a kereszténydemokrata erőknek volt köszönhető. Közös Európánk bölcsője a keresztény-zsidó kultúrkör, amelynek értékrendjétől azonban egyes álszent képviselői láthatóan egyre messzebb sodródnak. Ennek a társadalmi és politikai filozófiának az egyik fontos alapja ugyanis a parlamentáris rendszer melletti elkötelezettség, a decentralizáció, az állam szerepének visszaszorítása, az emberi méltóság, a szabadság és a felelősség hangsúlyozása, az európai integráció és az atlanti szövetség egyértelmű támogatása. A kereszténydemokrácia magyarországi képviselőitől ez mintha jelenleg távolabb állna.
A magyar társadalomban ismeretlen támogatottsággal bíró KDNP többek között azt ígérte választási programjában, hogy „takarékos, jól működő és korrupciómentes” államot épít. Hogy „enyhítik a szegénységet”, hogy kapkodás helyett „átgondolt lesz a jogalkotás”, hogy új programokat alkotnak a „hajléktalanság enyhítésére”, vagy hogy lezárják a nemzetbiztonsági múltat. Tanulságos, hogy a békét hirdető kereszténység magabiztos képviselőjeként a magyar ipar fellendülésének egyik motorját programjuk szerint épp a hadiiparban látták; olyannyira, hogy külön nemzeti hadiipari stratégiát szorgalmaztak! Mindaz, ami a Fidesz-KDNP kormányzása alatt eddig történt, szembemegy az európai kereszténydemokrácia kiemelkedő képviselőinek célkitűzéseivel és vállalásaival. De, még Ferenc pápa tanításával is. Az állami centralizáció, a demokratikus intézményrendszer erőszakos szétfaragása, az emberi méltóságot sutba dobó közmunkás-rendszer, a szociális támogatások hálójának erkölcstelen szétszabdalása, a létminimum alatt élők kilátástalanságával szembeni pökhendi érzéketlenség, a nőkkel szembeni nyílt otrombaság, a társadalomban meglévő feszültségek továbbfeszítése mind olyan bűnös tett, amellyel elkövetőinek egyszer el kell számolnia. És még mielőtt valaki Húsvét idején a keresztényi hagyományok meggyalázásával vádolna, leszögezem: kizárólag azokat kritizálom, akik a kereszténydemokráciát magukra húzva, de azok értékeit és tanításait nem követve hirdetnek álszent politikát.
A szociáldemokrácia és a keresztény-szociális politika hosszú ideje megfér egymás mellett, sőt alapértékeik megtartásában még ki is egészítik a másikat. Európának szüksége van erős és progresszív kereszténydemokrata erőkre. Magyarországnak pedig szüksége lenne egy hiteles, önazonos, demokratikus és európai kereszténydemokrata pártra. Amellyel az orbáni rezsim bukása után az ország érdekében még akár együttműködni is lehetne. Hogy, amint azt Ferenc pápa mondta: elérkezett az idő, hogy egy olyan Európát építsünk, amelynek középpontjában nem a gazdasági élet, hanem az ember áll.
Én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
2015. április 4.