Közzétéve: 2021.12.10.
Nem kérdés, hogy Orbánék szándéka a migráció kapcsán beadott alkotmánybírósági beadvánnyal a feszültség további élezése volt az Európai Unió és a Fidesz-kormány között. Ahogyan arra korábban több alkalommal is felhívtam a figyelmet: a lengyel mintára készült beadvány kapcsán az Alkotmánybíróság feladata nem pusztán egy jogi vita elrendezése, de saját függetlenségének bizonyítása és a Fidesz-kormány kontrollvesztettségének megakadályozása is volt egyben. Ez utóbbi céloknak csak részben sikerült megfelelnie a kormánypárti delegáltakkal feltöltött taláros testületnek.
Az Alkotmánybíróság mai döntése nem kérdőjelezi meg ugyan az uniós jog elsőbbségét, Orbánék nem kaptak zöld lámpát az Európai Unió Bírósága ítéleteinek semmibe vételéhez; a jogászi kiskapuk azonban lehetőséget adnak, illetve adhatnak akár a HUXIT előkészítésére is. Az Alkotmánybíróság ugyanis tulajdonképpen a magyar jogalkotó kezébe adta a lehetőséget – és jól ismerjük a fideszes viszonyulást a jog saját érdekek szerinti hajlítgatásához -, hogy adott esetben az Uniós hatáskörgyakorlás hiányosságának vagy épp hatékonytalanságának kimondásával visszavegye és maga gyakoroljon bizonyos hatásköröket. Ez jóval gyengébb döntés, mint a lengyel Alkotmánybíróság hasonló állásfoglalása, azonban ez is érdemi lehetőséget adhat Orbánék kezébe a további jogi dúláshoz.
Az világos és egyértelmű, hogy a Fidesz immár nem csak politikai játékként, hanem – ki tudja milyen háttérhatalmi szándéktól vezérelve és finanszírozva – már konkrét célnak tekinti az Európai Unió meggyengítését és szétverését. Orbánék frusztrációból eredő és egyértelműen elmeháborodott politikai ámokfutása könnyen az EU-tagságunk végét jelentheti. A kormányváltás tétje tehát immár nem pusztán az, hogy Magyarország lehet-e újra demokratikus és szabadlevegőjű ország, hanem hogy maradhat-e még a hazánk biztonságát és gyarapodását garantáló európai közösség tagja.
Ujhelyi István
európai parlamenti képviselő
Budapest/Brüsszel – 2021.12.10.