Közzétéve: 2015.11.26.
– Az MSZP kongresszusának ajánlott vitairat; készítette: Ujhelyi István –
„Az európai gyökerek olyan mélyek, hogy az európai eszme minden válságot, forradalmat túl fog élni” – fogalmazott Jean Monnet, az Európai Unió egyik alapító atyja. Valljuk, hogy így van. És akarjuk, hogy így is legyen. Jelenkorunkban az európai közösség a világégések utáni – és egy nem remélt világégés előtti – legmélyebb válságát éli, a megoldások pedig egyelőre csak középtávon láthatóak. Mi, magyarok egy keletről érkező, de mindig nyugatra tartó büszke nemzet tagjai vagyunk, amely számos történelmi viharon keresztül is mindig a szellemében és értékvállalásában nyugatos felvilágosodás felé tartott. Az Európához való tartozásunkról és a szabad értékválasztásunkról szólt 1848 szabadságharca, 1956 forradalma és 1989 rendszerváltása is. Európa és benne Magyarország mostani kihívásai miatt pedig erről kell, hogy szóljon 2015 és az utána következő időszak is. Napjainkban az emberi jogokra, az igazságos és szabad tömegdemokráciára és a nyugatos szolidaritásra épülő európai vízió, a Nobel-békedíjas európai projekt került válságba. Választanunk kell a nemzeti egoizmus táplálta különállás és a nyomában megvalósuló kétsebességes Unió, vagy a valós, értelmes kompromisszumok mentén szorosabbra fűzött integráció között. Addig, amíg még van választási lehetőségünk.
Felelős európai demokrataként valljuk, hogy az Európai Unió szellemiségének és céljainak nincsen alternatívája; működésének és felépítésének viszont igen. Közösségünk nem fordulhat vissza a békés integráció útján, nem zárkózhat be tudatlan gyűlölet emelte falak mögé, de határozottan és radikálisan meg kell reformálnia az Unió működését, belső és külső feszítésekkel szembeni védelmi reflexeit.
Magyarország érdeke, hogy Európa egységes szövetség legyen. A jelenkor háborús tapasztalatai megmutatták, hogy a különálló, agresszív egonacionalizmuson alapuló nemzetállami megoldások csupán átmeneti eredményt hoznak, hosszútávon kizárólag a meglévő problémák elmélyítését és eszkalálását jelentik. Aki nemzeti álérdek mögé bújva bontja Európa egységét, az Magyarországot is védtelenné teszi. Fel kell vállalni, hogy nem jelenti sem a nemzeti identitás, sem a szuverenitás feladását, ha a rövidtávú nemzeti érdekeket adott esetben felülírja a hosszú távú európai érdek. A közösség tagjaként késznek kell mutatkozni a kiérlelt kompromisszumokra és csakis azokra. Partnerséget, védelmet és szolidaritást csak akkor várhatunk el, ha ezeket magunk is készek vagyunk biztosítani európai szövetségeseinknek. Egy bölcs és megfontolt döntés soha nem egyenlő a gyengeséggel.
A jelenlegi Európai Unió csak részlegesen képes az értékközösségünk és benne Magyarország érdekeit szolgálni. Mi, európai demokraták sem szeretjük az Uniót olyannak, amilyen most. Ezért újra kell gondolni az Európai Unió alapszerződéseit, az európai közösség béketeremtő, befogadó és szabad szellemiségét megőrizve a leghatékonyabb és leggyorsabb jogi megoldásokkal újra kell fogalmazni az intézményi működés garanciát, javítani kell a hatékonyságot és biztosítani kell a progresszív, de megfontolt politikai integráció lehetőségét. Magyarország érdekeivel ellentétes és hosszú távon csak lemaradást és értékvesztést jelent, ha megvalósul a kétsebességes Európa, amelyben bizonyosan a perifériára szorulunk: feltehetően több önrendelkezéssel, de kevesebb forrással, gazdasági lehetőséggel és védelemmel. A mindenkori magyar kormánynak arra kell törekednie, hogy Magyarországot a mag-Európához kösse: ne hagyja az Unió másodlagos tagjai közé silányítani, egy másodkörös schengeni övezet részévé tenni. Magyarországnak csak a haladó Európában van helye. Magyarország a hazánk, Európa a jövőnk.
Hazánk érdeke, hogy az európai szövetség képes legyen betartatni az Európai Unió szerződéseit és demokratikus alapelveit minden tagország kormányával. Az Uniót képessé kell tenni arra, hogy értékeinek védelme ne csak papíron valósuljon meg, de megfelelő eszközrendszere is legyen a tagállami kormányokat a szerződések és az európai szellemiség betartására. Nem tartható, hogy az európai közösség bármely tagja gazdasági vagy politikai kalandorsággal megbontsa a szövetséget és az alapértékeket tisztességesen tartó tagállamokkal fizettesse meg annak pénzbeli és politikai árát. Igaz a tétel, miszerint a magyar polgárt is sok szempontból az Európai Unió óvja – nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben.
A gazdasági válság és az Európát feszítő finanszírozási problémák kétségtelenül átértékelik az euró-övezet hatékonyságának kérdését, a stabilitáshoz azonban stabil álláspontok is szükségesek. Míg korábban a mindenkori kormányok a közös valuta mielőbbi bevezetésében látták Magyarország biztonságának garantálását, most tudatosan mind távolabbra kerül az euró-övezethez való csatlakozás céldátuma. A kétsebességes Unió vélhetően a közös valuta mentén válik majd szét, ezért szorgalmazzuk az euróról és annak magyarországi bevezethetőségéről a mielőbbi széleskörű és nyilvános vita megtartását.
Európa konzervatív, néppárti vezetői láthatóan zsákutcába kormányozták az Uniót, ezért az európai baloldalnak büszkén és hangosan fel kell vállalnia: nincs több kiegyezés és háttéralku, ideje a teljes paradigmaváltásnak! Megalkuvás nélkül érvényt kell szereznünk annak az elvárásnak, hogy az Európai Unió által rendelkezésére bocsátott fejlesztési források minél nagyobb hányadát az emberi erőforrás fejlesztésére kell fordítani. Az Uniónak új prioritást kell kijelölnie a forráselosztásban: ideje befektetni az emberbe! Megalkuvás nélkül biztosítani kell annak lehetőségét, hogy minden dolgozni képes és dolgozni akaró polgár munkalehetőséghez jusson. Az európai társadalmi modell megőrzésének garanciája, ha ösztönözzük a munkaerő-mobilitást, de fékezzük a gazdasági kényszerkivándorlást; ha célzott forráselosztással biztosítjuk a fenntartható munkahely-teremtés, átképzés garanciális alapjait. A magas ifjúsági munkanélküliség csökkenti az Unió társadalmi kohézióját és gazdasági versenyképességét. Az európai közösségnek a következő években első és kiemelt feladata kell legyen a munkanélküliség felszámolása. Megfelelő szociális biztonság és gyarapodás nélkül csak sérülékeny és jogai csorbítását könnyebben eltűrő társadalom marad.
Európa egyik legfeszítőbb kérdése a harmadik országból érkező bevándorlás és az ebből fakadó szociális és társadalmi feszültség. Nem kell félnünk kimondani, hogy a nyugati világ másod- és harmadgenerációs bevándorlóinak teljes és általános integrációja nem sikerült, ezért a folyamatok mélységi kiértékelése elengedhetetlen. A befogadó, multikulturális világ ugyanakkor nem mondott csődöt: a probléma gyökerét leginkább az adhatja, hogy valójában meg sem valósítottuk. Valós párbeszédre, valós együttműködésre van szükség az európai muszlim közösségekkel, amelyeknek határozottan megvan a kötelessége és felelőssége is a fizikai fenyegetést jelentő radikalizmus kiszűrésében, elítélésében és a közösségükből való kiemelésében. Az iszlám fanatizmus ugyanakkor nem mosható össze a menekültkrízissel. Az általánosító gyűlölet csak további gyűlöletet szül, a gyűlölet pedig fizikai erőszakot és visszafordíthatatlan békétlenséget. Aki az Európát jelentős kihívások elé állító menekülthullám és az Európát megsebző terrorizmus közé egyenlőségjelet tesz, az a terroristák stratégiáját erősíti. A fenyegető radikalizmust minél egységesebb fellépéssel, összevont titkosszolgálati eszközökkel és infrastruktúrával, az Europol jogosítványainak kibővítésével és megerősítésével lehet hatékonyan megakadályozni; az egyre feszítőbb menekülthullámot pedig egységes európai határőrizeti rendszerrel, a schengeni határok összehangolt kontrolljával, a frontországok anyagi és humánerőforrással történő megerősítésével lehet érdemben kezelni. Tény, hogy Európa elöregedik, a tömegesen érkező bevándorlók pedig bizonyos számban és szervezettségben az európai közösség előnyét szolgálhatják. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a befogadásnak van ugyan határa, a szolidaritásnak viszont nincs.
Az Unió egyik legfontosabb politikai vívmányát, a schengeni határokat, a szabad humán- és árumozgás lehetőségét minden eszközzel meg kell tudni védeni és fenn kell tudni tartani. Ez elsődleges prioritás.
A magyar nemzetpolitikában nemzeti koalícióra van szükség. Teremtsük meg a nemzeti minimumot a határon túliak érdekképviseletében! A magyarsághoz való tartozás vállalás és nem származás kérdése: magyar az, aki magát annak vallja. Magyarország köteles minden alkotmányos eszközzel segíteni a külhoni magyarok boldogulását, nemzeti és nyelvi önazonosságuk megerősítését, az egyetemes magyar nemzet erősítését. Alapvető célunk, hogy minden magyar a szülőföldjén boldogulhasson, a helyi magyar közösségek döntsenek saját sorsukról, saját jövőjükről. A magyar belpolitikának nincs helye a határainkon túl! A magyar állampolgárság egyoldalú, könnyített megadásának elvét támogatjuk, de álláspontunk szerint a magyar közösségek autonómiatörekvéseit mindez alapvetően gátolja, jelenlegi rendszerében pedig számos, nem kívánt visszaélésre ad lehetőséget. Valljuk, hogy a magyar nemzet valódi egysége is csak egy erős Európában teremthető meg.
Hazánk egy euro-atlanti, védelmi és gazdasági szövetség részese. Ez jelent számunkra fejlődést és fizikai védelmet. Éppen ezért szövetségi politikánk is egyértelmű: hazánk az uniós- és NATO-tagországok szövetségese. Mi, szociáldemokraták a minél mélyebb és minél szélesebb integrációt képviseljük: ezért támogatjuk Ukrajna európai törekvéseit és Szerbia – majd idővel a többi balkáni állam – minél előbbi uniós csatlakozását. A Kelet-Közép-Európai országok a következő időszakban geopolitikailag kulcsfontosságú helyzetben lesznek: hidat képezhetnek az Unió és az európai közösségben még teljes jogú tagsággal nem rendelkező, de határozottan Európába igyekvő országok között; szervezhetik azok együttműködését. Egy ilyen új, regionális szövetség mediátor szerepet tölthet be Európa és Ázsia között is, beleértve a helyenként agresszorként fellépő Oroszország és a világban egyre érdemibb befolyással bíró gazdasági nagyhatalom, Kína irányába.
A szuverén nemzetállamok egyedül nem képesek sem saját társadalmi és gazdasági fejlődésük, sem saját fizikai védelmük biztosítására. Magyarország jelenleg csak egy erős és egységes Európában van biztonságban. Újra kell gondolni az Unió kereteit, de a módosítás során nem fejthető vissza az eddigi szövetség. Ma nem egy formális Európai Egyesült Államokra van szükség, de a mostaninál egy jóval mélyebben integrált, hatékonyabb és szigorúbb együttműködésre szorított szövetségre, amely képes megvédeni magát – akár saját tagországainak, az európai értékeket megtagadó, puccsista ámokfutásával szemben is.
Több Európa kell, hatékonyabb európai intézményrendszerrel. Az európai baloldal támogatja a közös Európai Ügyészség felállítását, mert így egyetlen tagállami politikai elit sem palástolhatná törvénytelenségeit a befolyásuk alá hajtott vádhatóságokkal. Az európai baloldal támogatja a mind szorosabb és összehangoltabb pénzügypolitikát, mert ez kiszámíthatóságot és koherenciát teremt, egyúttal megakadályozza, hogy bármely tagállam kormányfője saját megalomániája kiélésére fordítsa a közös forrásokat. Az európai baloldal támogatja a közös európai hadsereg felállítását, mert társadalmunk és szűkebb közösségeink biztonságát a változó geopolitikai térben csak egy egységes és gyorsreagálású haderő képes hosszútávon garantálni.
Európában válság van. De ezt a válságot a populista szólamok ellenére sem Európa okozza. Hanem éppen, hogy Európa hiánya. A kétségtelenül reformra érett európai intézményrendszerek működésképtelenségére való szüntelen hivatkozás a felelősség hazug és gyáva áthárítását, valamint a problémák eszkalálását jelenti. Valójában ugyanis éppen a tagállami miniszterelnökökből és döntéshozókból álló Európai Tanács akasztja meg rendre a közösség kiérlelt döntéseit: az egységes biztonságpolitikától egészen a roaming-díjak mielőbbi kivezetéséig.
Magyar nemzetünk mindig Európa felé tartott. Most, hogy végre otthon vagyunk, történelmi tévedés lenne visszafordulni.
Budapest, 2015. november 22.