Közzétéve: 2022.12.21.
Rendhagyó lesz a mai Kormányinfó, ugyanis a hivatalos bejelentés szerint Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke is válaszol majd a szelektáltan beengedett újságírók kérdéseire. Az alábbiakban összegyűjtöttem tíz olyan, számomra fontos kérdést, amelyek érdemi válaszokra, de tisztázásra, esetleg kormányzati lépésekre várnak. Remélem a sajtó munkatársai legalább részben érinteni fogják ezeket az ügyeket is, és így talán válaszokat is kaphatok, azt ugyanis sajnos az elmúlt tizenkét év gyakorlatát ismerve nem várhatom, hogy a miniszterelnök vagy stábja bármilyen érdemi reakcióra méltatja majd az itt közzétett kérdéseimet.
- Miniszterelnök úr, Ön rendszeresen kiáll amellett, hogy mielőbb békére van szükség Ukrajnában. Ebben minden jóérzésű ember egyetért, az agressziónak és a véres háborúnak mielőbb véget kell vetni. Arról még nem nyilatkozott azonban, hogy ezt milyen módon lehet Ön szerint a leggyorsabban, vagy ha nem is azonnal, de biztos és hosszútávon fenntartható módon elérni. Egyetért Ön azzal, hogy az ukrajnai béke első alapfeltétele az kell legyen, hogy az agresszor Oroszország teljes egészében kivonja csapatait a független Ukrajna területéről és ehhez nem támaszt területi követeléseket?
2. Miniszterelnök úr, érez-e bármilyen személyes felelősséget abban, hogy az Ön kormányzásának idején, az Ön kormányával szemben indult el az Európai Unió történelmében először jogállamisági eljárás, amelynek a végén ráadásul a tagállamok többsége szankciók kivetése, vagyis Magyarországnak járó források befagyasztása mellett döntött? Ha Önnek nincs felelőssége ebben, úgy kit terhel ez a szégyen?
3. Miniszterelnök úr, valóban győzelemként értékelik a kormányban – ahogyan ez a propaganda kiadványokban és internetes posztokban olvasható -, hogy sikerült megállapodásra jutni az Európai Unióval, hiszen a támogatások folyósításához még huszonhét átfogó reformot végre kell hajtania a kormányzatnak, különben sokezer-milliárd forintot továbbra is visszatartanak az EU-ban? Ha ez a győzelem, akkor mit tartana vereségnek?
4. Miniszterelnök úr, pontosan mikorra várható az uniós partnerségi megállapodás aláírása Magyarországgal? Mi a csúszás oka, hiszen huszonnégy tagállam esetében ez már megtörtént?!
5. Miniszterelnök úr, felveszi a kormány a helyreállítási alap visszatérítendő, kedvezményes hitelrészét is, ahogyan erre korábban tettek már utalást? Ha igen, akkor milyen célok és milyen prioritások mentén tervezik ezt az összeget felhasználni? Milyen célok és konkrét projektek mentén kívánja a kormány felhasználni a RePowerEU forrásait az orosz fosszilis energiahordozóktól való függetlenedés érdekében, illetve milyen akcióterve van a kormánynak az egészségügyi ágazat fejlesztése érdekében lehívható EU4Health program forrásainak minél hatékonyabb elérése és felhasználása érdekében?
6. Miniszterelnök úr, Ön korábban azt mondta, hogy minden olyan szankciót támogat a kormánya, amelyben egyetértés van az Európai Unióban (minden ezzel ellentétes állítást “fake news”-nak nevezett), ehhez képest bár rendszeresen vétóval fenyegetett, minden szankciós csomagot végül elfogadott, annak ellenére, hogy az állami rádióban ezzel ellentétben azt nyilatkozta: semmilyen szankciót nem szavaztak meg. Egymással gyökeresen szembenálló állítások és tényszerű tettek. Mi az oka ennek a zavarodottságnak?
7. Miniszterelnök úr, hogyan oldható fel az a jelentős ellentmondás, amely Dömötör Csaba miniszter-helyettes nekem küldött válaszlevelében szereplő kijelentés és a kormányzat által közpénz-milliárdokból fizetett plakátkampány állítása között feszül? Míg a “bombás plakátok” szerint ugyanis a “brüsszeli szankciók tönkretesznek minket”, addig az Ön miniszter-helyettese azt állítja, hogy “a miniszterelnök mentességet harcolt ki Magyarország számára azon szankciók alól, amelyek gazdasági károkat okozhatnak.” Ez az ellentmondás még az Önök által rendszerszinten hajlított valóságban is igen jelentős. Ki hazudik az ügyben?
8. Miniszterelnök úr, a Fidesz utolsó írásos és e-tekintetben máig hatályos választási programját 2009-ben készítették az Európai Parlamenti választásokra. Ebben számos polgári, konzervatív vállalás szerepel, amelyeket azonban azóta teljességgel figyelmen kívül hagytak, sőt azokkal gyökeresen ellentétes módon cselekedtek. Az “Igen, Magyarország többre képes!” címet viselő dolgozatban többek között ez olvasható: “Meggyőződésünk, hogy Magyarország energiapolitikai célkitűzései nem értelmezhetőek csupán saját országhatárainkon belül. Hazánknak, mint az Európai Unió egyik legkiszolgáltatottabb államának elsődleges érdeke, hogy a kiszolgáltatottságot csak fokozó, hosszú távon káros egyéni különalkuk helyett a formálódó közös uniós energiapolitika keretében keressen megoldást energiabiztonságára (…) Oroszország, mint a fő energiaellátó, sikeresen osztja meg az európai országokat; a döntések javát továbbra is a tagállamok hozzák egyenként, háttérbe szorítva az egységes közösségi fellépés kívánalmát.” Mi változott Önben és a Fideszben, amitől a korábbi vállalásaikhoz képest teljesen ellentétes lépéseket és vállalásokat tesznek ezzel kapcsolatban?
9. Miniszterelnök úr, mi az Ön kormányának álláspontja az új ukrán kisebbségi törvénnyel kapcsolatban, amely felülírja azt a korábbi, Magyarország részéről jogosan támadott és kifogásolt nyelvtörvényt, amely eddig korlátozta az Ukrajnában élő magyarok nyelvhasználati jogát?! Mint ismeretes, az új törvény alapján a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van a nemzetiségi nyelvhasználatra, a közösség kulturális identitásának a megőrzésére. Ennek a fontos és általunk régóta követelt változtatásnak az elérése után továbbra is tervezi-e blokkolni a magyar kormány az ukrán fél bármilyen szintű felvételét, vagy akárcsak jelenlétét bizonyos politikai vagy katonai szövetségi formációkban?
10. Miniszterelnök úr, hogyan kíván a magyar kormány részt venni a részben általam kezdeményezett Európai Egészségügyi Unió minél szélesebb megvalósításában? Egyetért-e Ön azzal – amit egyébként több különböző Európai Parlamenti állásfoglalás részeként a Fidesz képviselői is megszavaztak -, hogy létre kell hozni egy olyan kötelező minőségi kritériumrendszert, amely elősegíti a tagállami közegészségügyi ellátórendszerek közötti jelentős különbségek mielőbbi csökkentését, ezáltal biztosítva, hogy bizonyos alapellátási szinten egy magyar betegnek is legalább ugyanolyan minőségű és eredményességű egészségügyi közszolgáltatás jusson Magyarországon, mint mondjuk egy német állampolgárnak Berlinben. Egyetért-e Ön azzal, hogy ennek a rendszernek a kialakításához mielőbb át kell világítani a tagállamok közegészségügyi ellátórendszereit, hogy a fehér foltok ismeretében kialakíthassuk a kötelező szintű minőségi kritériumokat? Mikor kívánja ezt a “stressz-tesztet” végrehajtani a magyar kormány?
Aki lehetőséget kap rá, kérem tegye fel a kormányfőnek ezeket a kérdéseket. A magyar emberek megérdemlik a válaszokat.
Ujhelyi István
európai parlamenti képviselő
az Esély Közösség alapítója
2022.12.21.