Válaszcikk Szájer Józsefnek – amit a Magyar Idők nem kívánt közölni

Standard

magyaridokSzájer József európai parlamenti képviselő karácsony előtt hosszú cikket közölt a Magyar Idők hasábjain az európai közösség jövőjéről, benne a néppárti jobboldal feladatairól. Mivel az írás szerintem számos politikai csúsztatást tartalmazott, ráadásul egy demokráciában helye van a vitának és az ellentétes vélemények nyilvános ütköztetésének, küldtem a Magyar Idők szerkesztőségének egy válaszcikket, kérve annak valamilyen formájú publikálását. Orbán Viktor kedvenc napilapjának szerkesztői azonban megtagadták a válaszcikk közlését. Ezt természetesen a sajtószabadság részeként tudomásul veszem, az indoklásuk azonban olyannyira szánalmas volt, hogy gurgulázva nevettem rajta. Megosztom Önökkel is, így évvége felé különösen szórakoztató. A Magyar Idők rovatvezetője szerint a nekik küldött (és alább mindenki számára olvasható) írás nem vitacikk, mert „csak saját aktuálpolitikai paneljeimet puffogtatom benne”, az általam jegyzett publicisztika „híján van az intellektuális érvelés képességének”, ráadásul a „hangneme is igencsak agresszív”. Ez utóbbi megjegyzés Bayer Zsolt munkaadójától különösen komikus. „Ez így nem fog menni. Legalábbis nem nálunk.” – zárta sorait a Magyar Idők szerkesztője. Hát így. Tulajdonképpen még örülök is a döntésüknek, mert visszaigazolták mindazt, amiről a válaszcikkem szólt. Akit érdekel, hogy mit írtam (volna) Szájer Józsefnek a Magyar Idők hasábjain, alább elolvashatja a teljes, „panelpuffogtatással” és agresszivitással teli”, „intellektuális érvelés nélküli” szöveget. 🙂

Hallgass az eszedre, Magyarország!
Válaszcikk Szájer József „Nézzenek a füstfüggöny mögé” című írására

Igaza van Szájer Józsefnek. Igaza van, amikor legutóbb ezen a hasábokon arról írt: Európa a diktatúrák lerázása után kiépítette a demokráciát és a jogállamot, ma pedig „mégis bajban van”. Helyes megállapítás, a következtetés és az indoklás azonban egyszerre félrevezető és hamis. A Fidesz európai parlamenti képviselője ugyanis miközben ismét csak helyesen állapítja meg, hogy az európai projekt súlyos bizalomválságban szenved, az Unió recsegő és sokszor döntésképtelennek tűnő intézményrendszere eltávolodott az európai polgároktól, aközben ennek okaként elfelejti felsorolni saját személyes és pártjának, illetve kormányának felelősségét. A kép ugyanis ezzel együtt teljes. Amikor arról beszél, hogy megcsappant az „európai közös cselekvés hatékonysága”, vagy hogy a tagállami kormányfők találkozóján „a közös szekér egyre sűrűbben megakadva megy csak”, álságosan elhallgatja – vagy ha úgy tetszik füstfüggöny mögé rejti – a tényt, miszerint éppenséggel Orbán Viktor és a vírusként terjedő illiberalizmusának követői azok, akik rendre botot dugnak a küllők közé. Majd álszent módon visszamutogatnak: lám, az Unió megint béna. Önök azok Szájer úr, akik megakasztják a közös szekeret, akik blokkolják a közös haladást és az együttműködést. Önök azok, akik nemzeti máz mögé bújva lassítják a megoldásokat. Igen, abban tökéletesen igaza van, hogy az Európai Unió működési mechanizmusa és reagálási képessége (például az Önök által propagandisztikusan hevített menekültkrízis esetében) minimum javításra érett. Az viszont nemcsak, hogy hazugság, de az Ön cikkében felvázolt pozitív jövőkép elérésével még ellentétes is, ha határozott, de bölcs reformjavaslatok helyett plakát-szabadságharcot vívunk a saját közösségünk ellen. Az Európai Unió a közös béke projektje. A kiszámítható fejlődés és gyarapodás projektje. Szájer úr, Ön egy okos és felkészült európai politikus. Pontosan tudja, hogy az a „Brüsszelezés”, amelyet a kormánya folytat, nem csak hogy végtelenül hazug, de minden egyes elemében visszafordíthatatlanul rombolja azt az európai tudatot, amelyet Ön éppen némi lemondással hiányol a „füstfüggöny” mögött.
Szájer úr, Ön azt írja, hogy az európai vívmányok megőrzése érdekében a nemzetek közötti együttműködésnek új erőre kell kapnia. „Nagy változásra van szükség. Semmi sem maradhat a régiben” – írta. Igaza van. Nem is fog minden a régiben maradni. Pontosan tudja, látja, hogy az Unió épp egy radikális átalakulás előtt áll. Ennek a folyamatnak pedig – és ezt vagy jótékony feledékenységből vagy ártó hazugságból, de nem teszi hozzá – a magyar kormány nem kíván sem részese, sem alakítója lenni. Az európai közösség épp teljes gőzzel robog a kétsebességes modell megvalósulása felé: nemsokára haladó mag/euró-országokra és hátramaradó perifériás államokra szakadunk. Teljesen legitim és húsbavágó kérdés, hogy Magyarország merre menjen: legyen részese a szorosabb együttműködést vállaló, mélyebben integrált nyugati országok körének, vagy maradjon a politikai végeken és több önállósággal ugyan, de kevesebb támogatással és gazdasági biztonsággal együtt próbálja továbbra is az illiberális utat járni. Számomra, radikális európai demokratának nem kérdés, hogy a szorosabb integráció, a mélyebb európai együttműködés az egyedül vállalható, különösen az Ön pártja és kormánya által megmutatott „illiberális demokrácia” helyett. És ezzel bizonyosan nem vagyok egyedül. De, Önök mégsem erről a kérdésről, ráadásul nem határozott és bölcs érdekérvényesítés mentén tárgyalnak az európai partnerekkel és saját választóikkal, hanem miközben „lehitlerezik” az Európai Parlament korábbi elnökét (nem is értem, hogy Ön ezt hogyan tudta szó nélkül hagyni), aközben goebbelsi módszerekre hasonlító propaganda-kampányt folytatnak. A Macron-tervről kellene beszélnünk, nem pedig az álkonzultációs ívekre festett formában nem létező „Soros-tervről”. Előbbi ugyanis – és tudom, hogy ezzel Ön is pontosan tisztában van – jelentősebb hatással lesz hazánk jövőjére, mint a plakát-rémálmok.
Azt is írta Szájer úr, hogy a néppárti vezetők egyre jobban visszaszorultak Európában, ez is az oka annak, hogy az európai projekt megrekedt. Azt hittem rosszul olvasom, amikor ezekhez a sorokhoz értem. Ez ugyanis az illiberális „alternatív valóságépítés” egyik tankönyvi példája. Homo politicusként pontosan értem, hogy a hazai nyilvánosságban az ilyen kijelentések átcsúsznak a közéleti ellenőrzőpontokon, az állami és a fideszes média pedig még szívesen rá is tesz egy lapáttal, hiszen olyan jól passzol az „állítsuk meg Brüsszelt” kirakósba. De Ön is tudja Szájer úr, hogy ez is csak hazugság. Ön az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselője, a legnagyobb parlamenti frakció elnökségének vezető tagja. Ön is pontosan tudja, hogy az Európai Parlamentet az Önök pártcsaládjába tartozó, néppárti Antonio Tajani vezeti. Ön is pontosan tudja, hogy az Európai Bizottságot az Önök pártcsaládjába tartozó, néppárti Jean-Claude Juncker vezeti. Akinek a megválasztásáért még az Ön képviselőtársa, Deutsch Tamás lelkesen kampányolt is egy papírmasé bábuval a Hősök terén. Ön is pontosan tudja, hogy az Európai Tanács elnöke az Önök pártcsaládjába tartozó, néppárti Donald Tusk. Ön is pontosan tudja, hogy az egyik legbefolyásosabb tagállam kancellárja, Angela Merkel szintén az Önök pártcsaládjához, a néppárthoz tartozik. Amikor Brüsszeleznek a plakátokon, amikor az „európai vezetőket” szidják (sok esetben jogosan) például ezeken a hasábokon, akkor egyszerűen hazudnak. Elhazudják, hogy a saját párttársaikról van szó, akikkel egyébként kedélyesen paroláznak a kongresszusokon és váltanak baráti öleléseket a zárt ajtók mögött. Szájer úr, Ön egy okos ember. Miért nézi a magyar embereket hülyének?
Azt is írta, hogy a magyar modell sikere utat mutat mindenkinek, szemben például az euró-válsággal megküzdeni és a fontos ügyekben erőt mutatni képtelen Unióval. Csak egy pillanatra emlékeztetném arra, hogy a Fidesz máig hatályos európai parlamenti választási programjában (amelyet javarészt nyilván Ön írt) az euróról, mint „oltalomról” írnak, sőt, bevezetését a „nemzeti önbecsülés szempontjából is fontos” kötelezettségnek nevezik. Most azonban tiltakoznak ellene, mert az Önök által elutasított mélyebben integrált működés alapja.  De mondok ennél érdekesebbet is. Szintén a Fidesz vállalásai közt szerepel, hogy az EU-nak rá kell vennie a tagállamokat a normakövetésre és nem lehet vonakodni attól, hogy „ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk”. Ellenzékből nyilván minden másképp látszik, de tessék nekem megmondani: ha akkor így gondolták, most miért is nem tartják be az európai normákat és miért kiáltanak azonnal nemzeti szuverenitásért, amikor valaki ezt számon kéri Önöktől? Szájer úr, ez épp az a kettős mérce, amit oly sokszor és oly hangosan kikérnek maguknak. És ezt Ön pontosan tudja. Értem, hogy ez a fajta kommunikáció azért szükséges most, mert – néppárti szavazatokkal – elindult a kormány politikája miatt a 7-es cikkelyes eljárás, amire korábban nem volt példa. Ettől még ez a kommunikáció hazug és álságos.
Azt szorgalmazta cikkében, hogy – ahogyan az a néppárt logójában és a Fidesz korábbi választási szlogenjében is szerepel – az emberek kövessék a szívüket. Helyes, az érzelmi töltet mindig fontos. Annyit tennék hozzá, hogy jó lenne végre nemcsak a szívünkre, de az eszünkre is hallgatni! Az a fajta naciopopulizmus, amelyet ráerőszakolnak Magyarországra, a történelemben eddig csak fájdalmat, könnyeket és sötétséget hozott. Felelőtlenség elhitetni egy nemzettel, hogy mindent meg lehet oldani izomból. Hogy nem kell az együttműködés, a kompromisszumra képesség, mert a kuruckodás, a „megoldjuk okosba” stílus mindig kifizetődő. Nem az. Csakis addig működik a nemzeti érdekre hivatkozó nacionalista bicepszmutogatás, amíg nem jön szembe egy nagyobb bicepszű nemzeti érdek. És jól pofán nem csap. Nem kell kicsinek lenni és helyes a szlogen: merjünk nagyok lenni! De merjünk okosak is lenni, Szájer úr! Önök egyelőre épp falnak vezetik az országot és bármennyire is azt hirdetik, ez nem bátorság. Sokkal inkább a viccbéli vak ló esete.
Jean Monnet, az EU egyik alapító atyja szerint „az európai gyökerek olyan mélyek, hogy az európai eszme minden válságot, forradalmat túl fog élni”. Vallom, hogy igaza van. Önök most épp az európai eszme ellen dolgoznak. De az európai eszme Önöket is túl fogja élni. Velünk vagy nélkülünk, de túl fogja élni. Ha Magyarország az eszére is hallgat, ez előbb lesz, mint utóbb. Még időben.

dr. Ujhelyi István

a szerző szociáldemokrata európai parlamenti képviselő, a Radikális Európai Demokraták mozgalmának alapítója