Közzétéve: 2023.09.17.
NITcsak, ki beszél?!
Kifejezetten szürreális találkozóm volt a héten az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén: az úgynevezett Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) egyik képviselője keresett meg, hogy támogassam az általuk kezdeményezett petíciót, amely azt követeli az európai döntéshozóktól, hogy ne zárják el az Erasmus+ hazánknak járó forrásait, vagyis ne zárják ki a magyar diákokat és kutatókat a nemzetközi csereprogramokból. Először még csak csodálkoztam, hogy a NIT miért nem inkább a Fidesz-kormányhoz fordul azt követelve, hogy hajtsa végre mielőbb a szükséges módosításokat az Erasmus-források elérése érdekében, de amikor kiderült, hogy a NIT hozzám bekopogtató képviselője épp most kezdi gyakornoki képzését a Fidesz-KDNP egyik EP-képviselője mellett, már világosabb lett a kép. De, kezdjük az elején!
„Öt perc alatt csatát nyertünk Brüsszelben” – ezt még Navracsics Tibor mondta néhány hónapja, miután először tárgyalt az Európai Bizottsággal az „Erasmus+” és a „Horizont Európa” források sorsáról. A magyar kormány képviselője azt remélte, hogy – miként fogalmazott – csak egy egyszerű félreértésről van szó, amit hamar korrigálni lehet. Hát, nem arról volt szó, az Orbán-kormány pedig láthatóan nem igyekezett és most sem igyekszik korrigálni a helyzetet. Leegyszerűsítve: az alapítványi modellváltásra kényszerített egyetemek esetében, alapvetően a kuratóriumi tagok kiválasztási módja és összeférhetetlenségi problémái miatt az Európai Bizottság egyelőre visszatartja a diákok nemzetközi csereprogramjait finanszírozó (Erasmus+) és a kutatói programok (Horizont Európa) megvalósítását lehetővé tevő uniós forrásokat. A brüsszeli testület ideje korán elég világosan közölte, hogy milyen konkrét problémákat lát például a fideszes politikusok élethosszig tartó kuratóriumi kinevezésében, az Orbán-kormány viszont addig kekeckedett és próbálta meg okosba’ megoldani a helyzetet, amíg szépen lassan kifutottunk az időből. Bár az érintett diákok és kutatók száma továbbra sem ismert pontosan – ezügyben épp nemrég írtam az Európai Bizottságnak -, de egyes közlemények szerint legalább 4500 magyar egyetemista és hasonló számú kutatási projekt eshet el a támogatási lehetőségtől, köszönhetően annak, hogy a Fidesz-kormány nem hajtotta még végre a kért módosításokat; sőt, eddig kifejezetten csak húzta az időt.
A botrányos ügy miatt számos aktív diák- és civilszervezet jelezte a kormány felé tiltakozását. Az olykor kifejezetten konformista hangot használó HÖOK már óvatosabb volt: bár „nyomatékosan” arra kérték a döntéshozókat, hogy legyen mielőbb megállapodás az Európai Bizottság és a kormány között, azt igyekeztek leszögezni, hogy bár az alapítványi modellváltással kapcsolatban „van helye kritikának”, ugyanakkor ennek a vitának nem lehet tárgya egyes „szolgáltatások hozzáférése”. Személy szerint kifejezetten dühös vagyok, amiért oda jutottunk, hogy sokezer magyar hallgatót és kutatót foszthatnak meg nemzetközi programoktól, és nekem is határozott elvárásom, hogy mielőbb megoldás legyen a vitatott részletekről. Ugyanakkor azt is pontosan tudom, hogy a megoldás kulcsa egyedül az Orbán-kormány kezében van. A Fidesz tilosban parkolta le az autóját és most csodálkozik, hogy kerékbilincset kapott. Teljesen abszurd azt elvárni, hogy vegyék le a bilincset, dobják ki a büntetőcsekket, de az autó továbbra is maradhasson a tilosban, mert nekünk így kényelmesebb és különben is mi így szoktunk parkolni, Brüsszel meg tehet egy szívességet. Agyrém. Ha a kormány betartja a szabályokat és végrehajtja a kért módosításokat, akkor minden megoldódik. Ilyen egyszerű.
Éppen ezért volt teljesen meglepő a Nemzeti Ifjúsági Tanács megkeresése az ügyben. Tudni kell, hogy a NIT lenne hazánkban az ifjúság egyik fontos érdekképviseleti és jogérvényesítő szervezete, ugyanakkor – számos valóban értékes program mellett – legtöbbször csak a kormányzati politikát igazolják vissza, belesimuló jelenlétükkel pedig hitelesítik a fideszes bábkonzultációkat. Az oktatás átfogóan súlyos helyzetét illetően, például a pedagógusokkal szemben megfogalmazott bosszútörvény kapcsán, vagy a diákok ellehetetlenítése és hatósági megfélemlítése ügyében alig, vagy egyáltalán nem hallottam a NIT hangját. Most viszont a Nemzeti Ifjúsági Tanács – néhány csatlakozó szervezettel és kétezer összegyűjtött aláírással – az Európai Parlament petíciós bizottságához fordult, hogy kiálljon a modellváltó egyetemek hallgatói mellett és az uniós korlátozások mielőbbi eltörlését követelje. (Még egyszer rögzítem: jómagam is azt várom, hogy mielőbb megoldás legyen az ügyben és egyetlen magyar diák vagy kutató lehetőségei se sérüljenek! Ebben tehát egyetértünk!) A NIT petíciója szerint az uniós döntéshozók sérelmet okoznak a magyar hallgatóknak, ezért a meghozott döntésüket haladéktalanul módosítani kell. „Az intézkedések nem segítik a fiatalok európai projekthez való kapcsolódásának erősítését, és aláássák az EU és a fiatalok közötti hidat” – írják a kapcsolódó dokumentumban. Nem az Orbán-kormány ássa alá tehát azt a hidat, hanem az EU maga; értem. A NIT egyébként ebben a beadványban úgy jellemzi saját magát, mint az az ernyőszervezet, amely „a fiatalok élethelyzetének javításáért, problémáik kezeléséért, érdekeik kifejezésének és érvényre juttatásának szerepét tölti be.” Szép szavak. Valahogy mégsem láttam őket egyetlen érdemi alkalommal sem kiállni a kormánnyal szemben, a magyar fiatalok élethelyzetéért, problémáik kezeléséért. Sőt, a NIT például még csak szakmai véleményt sem adott be azokhoz az uniós pénzekről szóló kormányzati tervekhez, amelyek többek között a pedagógus-béremelést tartalmazták, vagy oktatási fejlesztésekről szóltak. Ez persze, mondhatnánk, teljesen normális, hiszen amúgy is megszámlálhatatlan kirakat-szervezet van a NER-ben, amely valaminek mutatja és mondja magát, közben semmi más célja nincs, mint megtámasztani a fideszes államhatalmat. Lelkük rajta.
Közéleti karrieremet jelentősen meghatározza az az időszak, amelyet még fiatal kezdő politikusként, a baloldali ifjúsági szervezetek létrehozásával és sikeres működtetésével töltöttem. Az MSZP fiatal tagjaként az egyik szervezője és résztvevője voltam annak idején a saját kormányom által bevezetni akart tandíj ellenes hallgatói demonstrációknak. Fel sem merült bennem, hogy ne ez lenne a dolgom a generációm hangadó érdekképviselőjeként. A mindenkori fiatal generációért való felelősség és elhivatottság ma is iránytű az életemben; nem véletlen, hogy többek között nekem köszönhető a fiatalok ingyenes európai vonatbérlet-programjának elindítása. Mindezt azért rögzítem csak, mert nehezen tudom indulat nélkül megállni, amikor egy fontos társadalmi ügyet (értsd: a fiatalság valódi érdekképviseletét) ellátni hivatott szervezet nevében nettó kormányzati propaganda zajlik. Amikor a NIT képviselője a héten felkeresett Strasbourgban, hogy az Európai Bizottságnál követelőző petíciójukat támogassam, épp az Egységes Diákfront két vezetője ült az irodámban. Nos, ők valóban a diákok érdekeit képviselik, nem félnek kiállni magukért és társaikért, pedagógusaikért. Ehhez képest a NIT képviselője azzal védekezett saját kiállásuk hiánya miatt, hogy ők „nem akarnak egy politikai vitában állást foglalni”. Miközben épp azért jött, hogy egy „politikai vitában” állást foglaló, a kormány által megtett és az egész konfliktus alapját képező lépésekről és a valódi megegyezés irányába tett kormányzati lépések hiányáról egy szót sem ejtő petíciójukhoz tőlem támogatást kérjen. Kritikusan, határozottan, már-már indulatosan jeleztem neki: minden rendelkezésemre álló eszközzel azon vagyok, hogy az Erasmus+ és a Horizont források ne vesszenek el a magyarok számára és egyetlen hallgatót vagy kutatós se érjen hátrány. Ehhez azonban nem „Brüsszelt” támadó kirakati akciókra van szükség, hanem határozott érdekérvényesítésre, elsősorban a probléma forrását jelentő magyar kormánnyal szemben. Ezt pedig, ezek szerint a NIT helyett is mások, többek között mi végezzük el. Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Ifjúsági Tanács hozzám bejelentkező fiatal képviselője a napokban kezdi szakmai gyakornokságát a Fidesz-KDNP egyik EP-képviselőjénél, még teljesebb lett a kép. Lehet, hogy a NIT nem akart „állást foglalni” a politikai vitában, de a magyar ifjúság helyett ebben a kérdésben mégiscsak sikerült a NER hűbéresi támogatását választania. Legalább tudjuk.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszázhuszonötödik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a közös hazának.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő / az Esély Közösség alapítója
2023. szeptember 17.