Közzétéve: 2023.10.28.
Végre! – ezzel az egy szóval tudnám a legegyszerűbbenösszefoglalni a Magyarországnak járó uniós források kapcsán tapasztalt fordulatot: bennfentes forrásaim szerint ugyanis a Fidesz-kormány eddig megismert akadékoskodó hozzáállása az elmúlt hetekben élesen megváltozott és korábban érzékenyügyekben is (mint például a vagyonkezelő alapítványok kérdése) kompromisszumkésznek mutatta magát. Ez pedig végre érdemi teljesítésekhez és az uniós források tényleges feloldásához vezetnek – állítják brüsszeli kapcsolataim, hozzátéve: erre a magyar kormányfő és az Európai Bizottság elnöke épp ezekben az órákban foghat(ott) kezet egymással Brüsszelben. Fontos ugyanakkor, hogy Orbánék így sem számolatlanul és kontroll nélkül kaphatják majd meg az uniós forrásokat. Leegyszerűsítve: minden benyújtott számlát külön ellenőriznek majd és bármilyen jövőbeni probléma esetén – ha a meghozott reformok nem működnek például – azonnal újra szankcionálhatják a kifizetéseket.
Egyesek szerint a lengyel választások eredménye késztette újratervezésre a fideszes vezetést, de sokkal valószínűbb, hogy a gazdaság egyre romló teljesítménye, a kassza teljes kiüresedése vette rá Orbánékat arra, hogy feladják eleve értelmetlen és hazug „szabadságharcukat”. Örömhír tehát, hogy végre hozzájuthatunk a közös hazánknak járó uniós támogatásokhoz és jó hír, hogy a jogállamisági vita eredményeként a rezsim kénytelen volt visszavágni a NER egyes nyúlványait. Azzal ugyanakkor, hogy immár lezárulhatnak a jogállamisági eljárások, még egyáltalán nem mondhatjuk ki, hogy a narancsos rendszer immár hibátlan és minden fogaskerekében demokratikus módon működik. Mert nem így van. A jogállamisági eljárások lezárása nem teszi meg nem történté a jogállami bűnöket; sőt, éppen, hogy igazolják azokat. Azzal, hogy Orbánék végrehajtanak végül minden módosítást és reformot, valójában maguk ismerik el a jogállamisági dúlást, a korrupciót és visszaéléseket. A NER rendszerének teljes korrekciója és leváltása nem az Európai Unió dolga, hanem a miénk.
Politikai szemtanúként úgy tudom: a magyar fél hozzáállásában bekövetkezett változás eredményeként az igazságügyi reformot a következő hetekben az Európai Bizottság hivatalosan is teljesítettnek fogja kimondani, ezzel pedig nagyjából tizenhárom-milliárd eurónyi összeg válik elérhetővé. Fontos, hogy ez nem jelenti a teljes összeg azonnali kiutalását, ez ugyanis a támogatási időszak keretösszege, ugyanakkor az éves részleteket – ezek pontos mértéke még bizonytalan – a bizottsági döntés után már valóban lehívhatjuk. Korábban a Financial Times írt arról, hogy ezt az összeget az eddig vétózott ukrán támogatások megszavazásáért cserébe kaphatja meg a magyar kormány, azonban ez erősen félrevezető információ volt: bár Orbánék rutinszerűen próbálják különböző módokon zsarolni az Unió vezetőit, jelen esetben azonban erre nem volt szükség, hiszen az igazságügyi reform elfogadását követően a vétó elengedése nélkül is automatikusan megkapják a pénzt. Apró észrevétel: ezt hívják jogállami működésnek, nem az útszéli üzletelgetést. Fontos információ, hogy az igazságügyi reform elfogadásához kötött források része többek között a pedagógusok béremelése kapcsán vállalt uniós támogatás is, vagyis a bizottsági döntés után a kormánynak semmilyen további üres és hazug kifogása nem lehet azzal kapcsolatban, hogy miért nem teljesíti a tanárok bérrendezését. (Amelyet egyébként, ha valóban fontos lenne a Fidesznek az oktatás ügye, akkor saját forrásból már rég megtett volna; de tudjuk, hogy a késlekedés csupán az üres kasszáról és a bosszúról szól)
Bennfentes brüsszeli forrásaim szerint a Fidesz-kormány olyan korábban akadékoskodva húzott és halasztott témákban is kompromisszumra törekszik már, mint például a kondícionalitási eljárás részeként tárgyalt vagyonnyilatkozatok ügye, az Integritási Hatóság jogköreinek további bővítése vagy épp a vagyonkezelő alapítványok kapcsán felvetett problémák. Ez utóbbiak kapcsán például a Fidesz eddig folyamatosan kekeckedett és teljesen értelmetlen részletkérdésekben hátráltatta a megoldást, de ezeket a hírek szerint most elengedte és maradéktalanul végrehajtja a Bizottság által támasztott kéréseket, így például a kuratóriumba kinevezett személyekhez köthető határidők módosítását. A jogállamisági mechanizmus során három operatív programban mintegy 6,3 milliárd eurót blokkol jelenleg az Európai Bizottság, de tudomásom szerint a fenti kérdésekben is – köszönhetően a Fidesz visszavonulásának – már megállapodás közelébe jutottak a felek. Vagyis, bár végső fórumként a pénzügyminiszterek Tanácsa szavaz majd az elindított eljárás megszüntetéséről és ehhez még idő kell, de hamarosan itt is pecsét kerül a vita végére és feloldják a zár alatt lévő összegeket. Ehhez tartozik az is, hogy a harmadik pénzügyi csomag, amelyet részben vagy egészben zároltak a jogállamisági problémák miatt, tulajdonképpen az igazságügyi reform és a kondícionalitási eljárás lezárásával szinte automatikusan szintén feloldódik majd. Az úgynevezett helyreállítási alap pénzeinek kifizetését 27 szupermérföldkőhöz kötötték az Unióban: ebből 2 technikai kérdés, 4 az igazságügyi reformot jelenti, további 21 pedig alapvetően a kondícionalitási eljárásban támasztott feltételek teljesítésével (lásd: alapítványi kuratóriumok összetétele) szintén kipipálható. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a kormány valóban kész kompromisszumokat kötni, ahogy halljuk a brüsszeli folyosókon, akkor szinte minden zár alá vett forrás – továbbra is fennmaradó érdemi kontroll mellett – a közeljövőben végre tényleg elérhetővé válik.
A jogállamisághoz kötődő eljárásoknak sok tanulsága van. Az Európai Unió intézményei korábban nem voltak felkészülve arra, hogy egyes tagállamok felrúgják, sőt megtiporják azokat a szabályokat, amelyeket a csatlakozáskor még magukra is érvényesnek fogadtak el. A zsaroló-ügyeskedő orbáni mutatványok ezért sokáig sikeresek voltak, most viszont – későn, de még talán időben – az EU is megrázta magát és nem hagyta, hogy tovább feszítsék a közösséget a renitensek. Nem kérdés, hogy a magyar jogállamiság az Unió eljárásainak lezárulta után sem tekinthető sérülésmentesnek és probléma nélkül működőnek. Nem kérdés, hogy a NER kegyeltjei ezután is dézsmálni fogják az uniós közpénzeket, de az állami koordinációval működtetett pénzszívattyú már nem marad kontroll nélkül. Értem és megértem az EP négy frakciójának legutóbbi kiállását amellett, hogy Magyarország továbbra sem kapjon addig uniós pénzt, amíg az elvégzett reformok hatása nem bizonyosodik be hosszabb távon. Azt gondolom azonban:ha a kormány valóban teljesíti az elvárásokat, akkor épp a jogállam és az európai értékek tisztelete miatt az EU-nak is teljesítenie kell a vállalásait. Az természetesen elengedhetetlenül fontos, hogy ha a meghozott reformok végül nem úgy működnek, eldeformálják őket, visszalépnek belőlük, esetleg újabb jogállami visszaélések történnek, akkor a szankciók újra életbe lépjenek. Ez fontos, hogy marad a kontroll; sőt, kiszélesedik. Mert, miként a Fidesz európai programja is tartalmazza az alapvetést: „közös értékeink éselveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni (…) fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékekképviseletére és az alapelvek betartására késztesse.”
Az Orbán-kormány bűnös rendszerét nem az európai közösség, nem az Európai Unió fogja leváltani. Jogos és szükséges, szigorú jogi alapokon nyugvó korrekcióra rákényszerítheti, ezt most meg is tette. Hogy elégséges és megfelelően transzparens volt a folyamat? Szerintem nem. Korrekcióból többet, átláthatóságból pedig még annál is többet vártam volna. De most legyünk elégedettek azzal, hogy végre hozzájuthat a magyar gazdaság az uniós támogatásokhoz, a magyar jogállamiság helyzete pedig a kiindulóponthoz képest mindenképpen javult. Rendszert váltani és demokratikus, igazságos új államot építeni a mi feladatunk.
A cikk megjelent az Index.hu oldalán 2023.10.27.-én