Közzétéve: 2015.06.08.
Albert Enikő (Brüsszel) – Magyar Nemzet, 2015. június 8.
A Föld lakosságának több mint hatvan százalékát, hatvanöt országot érintene az új kínai Selyemút ambiciózus terve, amely gyorsvasutakkal, új kikötőkkel és bővülő kapcsolatokkal minden eddiginél nagyobb kereskedelmi hálózatot teremtene. De vajon jó ez Európának?
Egykor birodalmak felvirágoztatásában, technológiai megoldások és a kulturális értékek földrészek közötti elterjesztésében játszott felbecsülhetetlen szerepet. Az ókori Kínából a Han-dinasztia idején indult kereskedelmi úthálózat legfontosabb terméke a selyem volt, de az évszázadok során számos luxuscikk cserélt gazdát Ázsia, Afrika és Európa között. A Selyemút neve ma is jól cseng, nem véletlen, hogy Kína újból elővette, sőt külpolitikájának meghatározó elemévé tette. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök 2013-ban kazahsztáni útján hirdette meg az új Selyemút gazdasági övezet és a XXI. századi tengeri Selyemút elnevezésű kezdeményezést.
A fejlett kelet-kínai régióból Közép-Ázsián, Iránon, Irakon, Szírián keresztül a Boszporusznál Európába érkező útvonal Bulgárián, Románián, Németországon és Hollandián át vezetne, és lekanyarodna Olaszországba. Az ókori Selyemút egyik középkori csomópontjában, Velencében találkozna a tengeri Selyemúttal, amely innen és a görög Pireusz kikötőjéből a Vörös-tengeren át Afrika szarva mellett vezetne az Indiai-óceánon keresztül vissza Délkelet-Kínába.
Újra időszerű
Ambiciózus terv, de mi van mögötte? Attól függ, kit kérdezünk róla. A hivatalos kínai álláspont szerint a mai konfliktusokkal terhelt nemzetközi környezetben újra időszerű a Selyemút szellemisége: az érintett országok gazdaságának összehangolása, a regionális együttműködés, a béke és fejlődés. Az Európai Parlament kínai kapcsolatokért felelős küldöttségének tagja, Ujhelyi István (MSZP) szerint a terv az úgynevezett „kínai álomból” fakad, amelynek lényege egy stabil, fejlett és békés világ. Márpedig a kínai gazdasági mutatókat tekintve van ok a bizakodásra, az új Selyemút terveire tavaly létrehozott alap negyvenmilliárd dollárral indul, a beruházások másik pillére, az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank pedig százmilliárd dolláros pénzeszközzel bír. A tervek szerint a program megvalósításának első szakaszát főként az infrastrukturális fejlesztések, gyorsvasúthálózat, tengeri kikötők építése jelentené. De szó van az energiaellátás kölcsönös biztosításától kezdve az autógyártás, az elektronikai és mezőgazdasági termékek kereskedelméről, sőt az oktatás, a tudomány, a kutatás legújabb eredményeinek összehangolásáról is.
Felvetődik a kérdés, hogy kínai termékek még nagyobb hulláma borítja el Európát. Anna Katharina Stahl, a brugge-i College of Europe EU–Kína Kutatóközpontjának elemzője szerint ettől nem kell tartani. Úgy véli, az elmúlt években inkább kölcsönös függőség és a kereskedelmi kapcsolatok egymást kiegészítő volta jellemzi az uniós és kínai gazdasági kapcsolatokat; épp ezért az új Selyemút inkább egy nagy lehetőség az európai tagállamok számára, hiszen növelhetik kereskedelmi kapcsolatainkat és ezáltal versenyképességünket.
Vannak azonban európai elemzők, akik fenntartással fogadják a kínai kezdeményezést. Ők arra hívják fel a figyelmet, nem véletlen Kína érdeklődése Európa és Ázsia iránt, az Egyesült Államok által tárgyalt szabad kereskedelmi egyezmények korában az ázsiai ország igyekszik minél jelentősebb külpolitikai és gazdasági befolyásra szert tenni. Egyes szakértők egyenesen kínai Marshall-tervről és egy új szuperhatalom születéséről beszélnek. De az EU is óvatosan közelít a tervekhez: bár megkeresésünkre az Európai Külügyi Szolgálat hangsúlyozta, az Európai Unió erősíteni kívánja kapcsolatait az új Selyemút jegyében Kínával, emlékeztetett arra, Kína infrastrukturális tervei több ponton ütköznek a transzeurópai közlekedésfejlesztési tervekkel. A College of Europe kutatói arra is felhívták a figyelmet, nem lehet véletlen, hogy Kína külön tárgyal az unió tagállamaival, ez ugyanis gyöngíti az EU mint egységes politikai erő tárgyalási pozícióját. A kelet-közép-európai országok mindenesetre a jelek szerint nagy lehetőséghez juthatnak a kínai tervekkel: különösen igaz ez a nyugat-balkáni régióban, ahol joggal érezhetik úgy, az EU magukra hagyta őket. Belgrádban például tavaly adták át a kínai beruházással megépült 1,5 kilométeres Duna hidat, illetve egyre konkrétabbak a Belgrád– Budapest gyorsvasút tervei is.
forrás: mno.hu