EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (374.)

Standard

valaszokHa érdemi konzultációt akar a kormány, ezeket a kérdéseket is felteszi!

Ismét a jól bevált politikai recepthez nyúlik a kormány: nemzeti konzultációt hirdet az Oroszország elleni szankciókról. Nyilvánvaló a szándék – amit csak a vakhitűek nem látnak -, minél mélyebben beégetni a fideszes logika szerinti magyarázatot, vagyis, hogy minden rossz a „brüsszeli szankciók” miatt van. Azt akarják még jobban a tudatunkba vésni, hogy ha valaki nem tudja kifizetni a villanyszámláját, akkor Brüsszel a hibás; ha az óvodákban csak fél kiflit kapnak a gyerekek, akkor valójában Ursula von der Leyen eszi meg a másik felét; ha valakinek már a fél nyugdíját elviszi egy normál bevásárlás a piacon, akkor arról is csak az Európai Unió tehet. Ugyanaz a régi recept, amivel tizenkét éve dolgoznak: mindenki gonosz, mindenki hülye, mindenki hibás, csak ők nem. Ennek a műfajnak a legalja egyértelműen az volt, amikor azt próbálták elhitetni a magyarokkal, hogy azért nem érkeznek az uniós források, mert az Orbán-kormány ellenáll Brüsszel azon szándékának, hogy óvodás kisfiúkat operáltassanak át kislányokká
A mostani propaganda ennél kétségtelenül hihetőbb és hatásosabb is: az „elhibázott brüsszeli szankciók” miatt ugrott meg a rezsiköltség, azokról senki nem kérdezte meg az embereket és az oroszok sem térdeltek még le tőlük, úgyhogy az egésznek semmi értelme. Pedig több helyen is igencsak megbicsaklik ez a logika is. Erős átverés például pusztán a háborúra hivatkozni a rezsiköltségek elszabadítójaként, hiszen a benzinár-sapkát tavaly november elején vezették be, bizonyos élelmiszerek árának rögzítéséről pedig már idén januárban döntöttek. Ennek oka pedig nem lehetett a háború, hiszen az csak idén február végén kezdődött, vagyis az ársapkákat az orosz agressziótól és bármilyen későbbi szankciótól függetlenül kellett bevezetni, leginkább a Brüsszellel szembeni háború miatt erősen hullámzó euró-forint árfolyam és a vágtató infláció miatt. Már az alapállításuk is erős csúsztatás tehát, az pedig konkrét hazugság, hogy a „brüsszeli elit” a magyarokat kihagyva döntött a szankciókról, hiszen a magyar kormány képviselői – például Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Tanács ülésein – a hét szankciós csomag mindegyikét megszavazta. Darabra. Arról pedig ugyancsak érdemi vitát lehetne folytatni, hogy Putyinnak mennyire fájnak a szankciók: senki nem állítja, hogy a háború ne lenne negatív hatással az európai, így a magyar gazdaságra is, de tényszerű elemzések és a látható események is mind alátámasztják a szankciók hatásosságát. Különben Putyin miért kérné azok eltörlését az energiahordozókkal való zsarolása során?
Visszatérve a tervezett nemzeti konzultációra, egy dolgot mindenképpen szögezzünk le: amikor dokumentálhatóan gyermekek fagyoskodnak a magyar iskolákban, amikor egyre mélyülő megélhetési válság szorítja a magyar családokat, akkor sem sokszázmilliárdos mobilcéget nem szokás állami pénzből vásárolni, de tízmilliárdos propaganda-akcióknak sincs helye. Minden egyes forintnak a magyar embereknél van a helye, hogy a lehető legkönnyebben át tudják vészelni a következő hónapokat: ilyen időben milliárdokat elszórni tudhatóan célzott pártpolitikai akcióra, több mint embertelen. De, ha tántoríthatatlan lesz a kormányzat attól, hogy felesleges, hamis önigazolást szerezzen a brüsszeli háborújának folytatásához, legalább annyi tisztesség legyen majd bennük, hogy érdemi kérdéseket is feltesznek. Az Európai Parlament magyar képviselőjeként én például az alábbi kérdéseket javaslom a Fidesz-kormánynak, elvárva, hogy ezeket is felteszi a készülő konzultáció során. Ezek valódi kérdések, amelyekre valódi válaszokat kaphat a kormány. Feltéve, ha ez a célja.

1. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy már 7 szankciós csomagot is elfogadtak az Európai Unió tagállamainak kormányai, köztük a magyar is. Ezek között jelentős többségében nem az energiaellátást érintő korlátozások szerepelnek, hanem például orosz politikai vezetők és oligarchák utazásának korlátozása, európai bankszámláik befagyasztása, meghatározott termékek és eszközök export-import tilalma az orosz gazdaság működésének bénítása érdekében, tranzitáruk szállításának korlátozása, légiközlekedés betiltása, orosz és belarusz bankok működésének elnehezítése, az Orosz Nemzeti Központi Bank tartalékainak befagyasztása vagy például az orosz propaganda-média elnémítása. A Fidesz-kormány szerint az összes szankciót vissza kell vonni még az év végéig. Egyesek véleménye szerint ez kizárólag Putyin és gazdasági érdekkörének érdekét szolgálná. Ön mivel ért egyet?

2. A Fidesz álláspontja szerint a brüsszeli szankciók hibásak, azok kialakításáról pedig egyedül a „brüsszeli elit” döntött. Tény, hogy a magyar kormány több szankciós csomag esetében is vétót ígért, ha a saját álláspontja nem érvényesül: a hatodik szankciós csomag esetében például a Fidesz-kormány azért kardoskodott – egyébként eredményesen -, hogy a Putyin fontos szövetségesének számító Kirill pátriárka személyét levegyék az uniós szankciós listáról. Egyesek szerint a magyar kormány nem hatékonyan és nem feltétlenül csak és kizárólag a magyar emberek érdekét szem előtt tartva tárgyalt az uniós szankciókról. Ön egyetért azzal, hogy ha a kormány szerint a brüsszeli szankciók elhibázottak, azzal a Fidesz valójában a saját döntéseit támadja?

3. A kormány nemzeti konzultációjának célja az energiaválság kapcsán kikérni a magyar emberek véleményét. Magyarországon jelenleg huszonhét százalékos áfakulcs terheli a villanyáramot és a gáz árát is, a jelentősen megemelkedett árak pedig jelentősen nagyobb bevételt is jelentenek a kormánynak, vagyis minél többe kerül az energia, annál többet kaszál rajta az állam a magas áfakulcsnak köszönhetően. Egyesek szerint ideje lenne lecsökkenteni – más európai országok gyakorlatát követve – a villany- és a gáz áfakulcsát öt százalékra, esetleg nullára. Egyetért ezzel a kezdeményezéssel vagy Ön inkább fizeti tovább a rekordmagas áfatartalmat a kormánynak?

4. A Fidesz-kormány korábbi bejelentése szerint hosszútávú gázszerződést kötöttek Oroszországgal, amely „megvédi a magyar fogyasztókat a gázáremeléstől”. Ehhez képest a gáz ára mégis a hétszeresére emelkedik. Egyesek szerint a kormány hazudott az olcsó gázról és ezen is csak nyerészkednek. Ön mit gondol?

5. Paks jelenleg is képes ellátni az egész lakosságot árammal, nagyjából 12 forintos kilowatt-óránkénti áron, ehhez képest az állam az itt megtermelt villamos energiát kilowattóránként 462 forintért értékesíti az önkormányzatoknak, a magyar lakosságnak pedig átlagfogyasztás felett 70 forintért, ami sokszoros és indokolatlan emelés. Ön szerint miért nyerészkedik a fideszes állam a magyar embereken és a magyar önkormányzatokon? Egyesek szerint jelen helyzetben a 12 forintos áron kellene biztosítani mind a lakosságnak, mind az önkormányzatoknak a Pakson termelt elektromos áramot. Ön egyetért ezzel vagy szeretne továbbra is sokszoros és indokolatlan árat fizetni?

6. Egyesek szerint szociális válság idején elengedhetetlen a szociális problémák kiemelt módon történő kezelése. Egyetért-e azzal, hogy ingyenes legyen az energiaszolgáltatás visszakapcsolása azoknál a családoknál, ahol azt valamilyen okból már kikapcsolták, illetve, hogy vezessünk be kikapcsolási moratóriumot a válság idejére, amelyet a családokon túl a kis- és középvállalkozásokra, az önkormányzatokra és a civilszervezetekre is kiterjesztenénk?

7. Rekord mértékben és gyorsan növekednek az élelmiszerek árai Magyarországon, a kenyér például hatvanhat százalékkal lett drágább egy hónap alatt, ilyen mértékű emelkedést pedig sehol máshol nem regisztráltak Európában. Egy korábbi javaslat szerint havi húszezer forintos „Esély-kupon” élelmiszertámogatást kell biztosítani a szociálisan rászorulóknak, elsősorban az egyszülős családoknak, az alacsony nyugdíjban részesülő nyugdíjasoknak, a súlyos fogyatékossággal élőknek, illetve a szociális segélyből élőknek. Ön egyetért azzal, hogy az államnak valós és kézzel fogható segítséget kell nyújtania a megélhetési válságban?

Ezek valódi kérdések, amelyekre valódi válaszok adhatóak. Önök szerint ezeket is felteszik majd a konzultációs íveken? Költői kérdés.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhetvennegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. szeptember 25.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (373.)

Standard

allitsukBefagyott források: minden eurócent veszteség a Fidesz felelőssége!

Döntést hozott ma az Európai Bizottság a magyarországi jogállamisággal és a hazánknak járó források befagyasztásával kapcsolatban, ezzel egy fontos szakasz végére került pont az európai közösség ellen folytatott értelmetlen orbáni harcban. Több mint 3000 milliárd forintnyi forrás befagyasztására tettek javaslatot, ez az operatív programok támogatásának több mint fele. Soha ilyenre nem volt példa az Európai Unió történetében, hogy hivatalosan is pénzügyi szankciókat javasoljon a Bizottság egy tagállammal szemben annak jogállami hiányosságai miatt. A Fidesz miniszterelnöke és rezsimje szégyent hozott közös hazánkra azzal, hogy Magyarország az első, amely ebben a formában, ennek az eljárásnak és ennek a szankciónak elszenvedője lehet. Ez kizárólag a Fidesz felelőssége.
A kormánypárt folyamatosan azt hangoztatja a megélhetési válság közepén, hogy a „háborús infláció” az oka a hullámzó euró-forint árfolyamnak, a lakhatási és a rezsiköltségek elszabadulásának. Tény, hogy a putyini agresszió érdemi negatív hatással van a pénzpiaci folyamatokra, de Magyarország gazdasági krízise jóval korábban kezdődött és nem az oroszok háborúja, hanem Orbánék brüsszeli háborúja miatt mélyül. Az Európai Bizottság döntése után világossá vált, hogy az Orbán-kormány elmúlt évekbeli dúlása miatt súlyos forrásvesztéssel számolhat Magyarország, vagyis a közös hazánknak járó támogatások egy jelentős része végleg befagyhat. Azzal, hogy a Bizottság konkrét határidőt szabott a magyar kormány vállalásainak teljesítésére, de egyelőre ezek esetében sem tett ígéretet az eljárás teljes lezárása, azt tették világossá: már nem hisznek Orbánék pávatáncának és hiteltelen ígérgetéseinek. Vagy valós és eredményes lépéseket tesznek az állami szintű korrupció ellen az uniós közpénzek védelmében, vagy immár bizonyosan ezermilliárdoktól esik el az ország. Ez csak és kizárólag a Fidesz felelőssége.
Orbán Viktor a minap unalmasnak és nevetségesnek nevezte az Európai Parlament eheti plenáris ülésén elfogadott jelentést, amely a jelenlegi kormány jogállamiság ellen tett bűneit rögzíti. Ez már nem vicc, miniszterelnök úr! Az Önök pénzéhes maffiaállama miatt családok, önkormányzatok, kisvállalkozások, civil szervezetek, tisztes magyar polgárok eshetnek el a nekik járó uniós támogatástól. Lehet, hogy Önnek ez is nevetséges, miniszterelnök úr, de minden egyes eurócentért, amit az Önök rablókormányzása miatt elveszít az ország, vállalniuk kell a felelősséget! Éveken át azzal kampányoltak, hogy meg kell állítani Brüsszelt. Gratulálok, sikerült.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhetvenharmadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. szeptember 18.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (372.)

Standard

hazaSzámonkérni az Orbán-rendszer bűneit: hazaárulás vagy hazafias tett?!

„Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben.” Ezért a mondatért most sokan hazaárulónak neveznek a kormánypárti táborban, holott ez a Fidesz máig hatályos európai programjának egyik idézete. Ráadásul pontos és igaz. De folytatom, egy újabb idézet ugyanebből a fideszes, európai pártprogramból: „a magyar demokráciának (…) óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését.” A közösen vallott értékek és alapelvek érvényesüléséről szóló bekezdésben pedig így ír a jelenlegi kormánypárt: „A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni (…) Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” Igen, jól olvassák. Sokat idézem ezt a fideszes programot (Igen, Magyarország többre képes! – 2009), hiszen tökéletesen bizonyítja, hogy a Fidesz jelenlegi, kormányzati álláspontja mennyire álszent, az EU-ellenes, életveszélyes retorikája pedig milyen bődületes hazugságokra épül. Rá kell mutatni, fel kell hívni a nyilvánosság figyelmét minden esetben arra: milyen aljas átverés és tudatos félrevezetés áldozatai folyamatosan.
A Fidesz rendszeresen és tudatosan húzza maga elé az egész magyar nemzetet, mintha kormányzati felhatalmazásuk alapján csak és kizárólag ők képviselhetnék (és képviselhetik) a magyarok érdekeit, vagyis aki nem az általuk kijelölt politikát követi, az elárulja a nemzetet, a magyar érdekei ellen cselekszik, egyszerű „hazaáruló”. Ez az érvelés nem csupán otromba hazugság, de aljas méreg is, amelynek hatása generációk sebeit okozza. Maradjunk a fideszes szóhasználatnál: mi a hazaárulás és mi a hazafias tett ezen elvek alapján? Hazaáruló volt Orbán Viktor, amikor ellenzéki vezetőként 2006-ban a Néppárt strasbourgi frakcióülésén a hazánknak járó uniós támogatás megvonására szólított fel? Hazafias tett a mindenkori hatalom bűneire a nemzet érdekében rámutatni? Hazaárulás vagy hazafias cselekedet kiállni azért, hogy a Magyarországnak járó pénz ne fehér galléros gengszterek, hanem a magyar családok javát szolgálja? Az a magyar érdek, hogy az uniós források kontrollálatlanul tűnhessenek el kormányközeli zsebekben, vagy hogy tisztességesen legyenek felhasználva minden magyar életének jobbítására? Szerintem egyszerűek a válaszok, a fideszes logika azonban mégis összekeveri Magyarországot a NER-rel, a magyar emberek érdekeit a rendszer érdekeivel. Szerintem nem ugyanaz a kettő. Nagyon nem.
Mindez azért aktuális ismét, mert jövő héten az Európai Parlament strasbourgi ülésének napirendjén szerepel a magyarországi jogállamiság helyzetéről, az Unió alapértékeinek megsértéséről szóló jelentés. Nem öröm kimondani: már sokadik alkalommal. Ez a mostani dokumentum tulajdonképpen a legutóbbi, úgynevezett Sargentini-jelentés óta eltelt időszak fejleményeit, vagy épp romlását rögzíti. És bizony, arra a megállapításra jut, hogy a magyarországi demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatban továbbra is komoly aggályok vannak az aktuális kormányzat lépései miatt, a helyzet pedig alapvetően csak romlott az elmúlt években. A Fidesz és látható kisebbségben lévő, EU-ellenes támogatói szerint a jelentés „a föderalista európai politikai pártok újabb kísérlete arra, hogy ideológiai okokból támadják Magyarországot és kereszténydemokrata, konzervatív kormányát.” Már előre borítékolom, hogy jövő héten nem érdemi vita, tartalmi érvelés és a konkrét vádpontokra adott konkrét magyarázatok lesznek az ügyben, hanem a szokásos, buta propaganda kormányoldalról: mondván, aki ezt a jelentést támogatja, az a magyar emberek ellen cselekszik, esetleg – ahogy már hallottuk egyes fideszes EP-képviselőktől – azok egyenesen „gyűlölik a hazájukat”. Vérfagyasztóan aljas szint.
Én nem tartom a Fideszt és annak vezetőit hazaárulónak. Nem fogok ilyet mondani rájuk, ennél engem tisztességesebben neveltek. Azt tudom és állítom, hogy a jelenlegi hatalom irányítói az elmúlt években tudatosan és aljas szándéktól vezérelve építették le a demokráciát Magyarországon, hogy annak vagyonát, értékeit, forrásait a saját személyes gazdagodásukra fordíthassák. Az én értékrendem szerint ez közös nemzetünk meglopása, közös országunk megkárosítása. Ennek kimondása, bizonyítása és szembesítése a bűnösökkel pedig az én értékrendem szerint hazafias kötelesség. Én nem a NER érdekeit képviselem magyarként az Európai Parlamentben, hanem a rám feladatot és tisztséget bíró magyar emberek százezreit. Aki ezt kétségbe vonja, az nem csak aljas, de végtelenül nevetséges is.
A Fidesz hatályos európai programjából vett idézettel kezdtem, azzal is zárom mai nyílt levelemet. Az akkor még ellenzékben lévő párt írásos vállalásaiban ez szerepel: „(…) Jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk, törekvéseinket az unió mindenki által osztott alapelveihez és céljaihoz kell igazítanunk.” Nos, épp ezt kéri számon a jövő héten sokadik alkalommal a többszázmillió európai polgár által demokratikus megválasztott Európai Parlament. A Fidesz egyik elvi alapon tett vállalását. Nem többet és nem kevesebbet. Ehhez tartsa mindenki magát.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhetvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. szeptember 11.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (371.)

Standard

energiaÚjabb fideszes átverés: a kormány alig költene lakáskorszerűsítésre az uniós forrásokból!

Tizenkét éve kormányoz a Fidesz, méghozzá olyan felhatalmazással, amely történelmi lehetőséget adott a döntéshozók számára: tulajdonképpen bármit megtehettek és megtehetnek ezzel az országgal. Meg is tettek. De nem a magyar polgárok hosszú távú érdekeit, valamint az ország felzárkóztatását és gazdasági fenntarthatóságát tartották elsődlegesen szem előtt – nem vitatom, hogy voltak pozitív és építő lépések is, de állítom, hogy – inkább saját maguk és haveri köreik, a NER-elit végtelen megzsírosodása volt számukra a lényeg. A jogállam lebontása és a kritikus hangok elnyomása sem ideológiai vagy diktatúra-fétis miatt szükséges, hanem hogy minél jobban leplezni és magyarázni lehessen a közvagyon teljeskörű lenyúlását. Mindez azért fontos és szomorú is egyben, mert tizenkét év korlátlan hatalommal akár valódi és hosszútávú pozitív változásokat is elérhettek volna. Ha számukra tényleg Magyarország az első. De, nem az volt.
Vegyük példaként az energiatakarékosságot jelentő otthonfelújításokat. A kormányváltás után, 2010-ben a Fidesz azt vállalta: az uniós források átcsoportosításával 2011 januárjától évi 100 ezer lakás komplex felújításával korszerűsítési programot indítanak, ezt idővel évi 200 ezerre bővítik. Három év múlva panelfelújítási programot is hirdettek, ennek célja nem kevesebb volt, mint, hogy 2014-2020 között további, mintegy 380 ezer panellakás felújítását végezzék el. A 2015-ben meghirdetett „Nemzeti Épületenergetikai Stratégia” pedig összesen mintegy 700 ezer lakás felújítását ígérte 2020-ig, de valójában egyik felsorolt vállalás sem valósult meg, vagy legalábbis csak töredékében. Másra ment a pénz, volt ennél nekik fontosabb is. A Fidesz-kormány hozzáállását a kérdéshez tökéletesen mutatja, hogy a panelprogram végül tulajdonképpen újra sem indult, a 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklus során érkező forrásokból lakásfelújításra vissza nem térítendő támogatást pedig a vállalásaikkal szemben nem is allokáltak végül. Összefoglalva tehát, ha a kormány az elmúlt években teljesítette volna, amit nagy propagandával és nemzeti mázzal leöntve vállalt, akkor mára nagyjából 1,1 millió lakás komplex felújítása megtörtént volna és ezek az otthonok most jóval több védelmet nyújtanának lakóiknak a magas energiaárakkal szemben.
Ehhez képest jogos kérdés, hogy a Fidesz-kormány a jogállami problémák miatt jelenleg még visszatartott uniós támogatásokból mennyit és hogyan kíván költeni például energiatakarékosságot jelentő otthonfelújításokra. Hiába a fideszes duma és a megtévesztő propaganda, a valóság az, hogy hatásfokát tekintve szinte alig valamit. Az úgynevezett helyreállítási alapból 160 milliárd forintot, a Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Operatív Program Pluszból (KEHOP) pedig összesen mintegy 774 milliárdot; utóbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy mindez a következő hét évben elnyújtva értendő. Tanulságos, hogy a hozzávetőlegesen 934 milliárd forintos eszközkeretben továbbra sem szerepel egy általános, a háztartások széles köre számára elérhető, kedvezményes konstrukció mentén kidolgozott, átfogó épület energiahatékonysági program. Az Európai Bizottság számára eljuttatott – és eddig megismert – kormányzati dokumentumokból az derült ki, hogy a Fidesz-kormány mindössze „27ezer darab jobb energiahatékonyságú lakóingatlan létesítését” tervezi és ezeket is csupán 2029-ig történő teljesítéssel. Csak, hogy legyen összehasonlításunk: abból az összegből, amit a kormány most a Vodafone megvásárlására költ el az Önök pénzéből, nagyjából 100 ezer család házát lehetne teljes körűen korszerűsíteni. Vagyis majdnem négyszer annyit, mint amennyit a kormány a következő hét évben vállal összesen.
Hozzá kell tenni persze, hogy a tervekben szerepel többek között lakossági napelem-program finanszírozása is, de ettől még riasztó tény: a kormány nem dolgozott ki egy olyan átfogó energiahatékonysági programot, amely a lakóépületek teljeskörű szigetelését, a nyílászárók cseréjét, új, energiahatékony technológiák beépítését (például hőszivattyú) tenné lehetővé és támogatná. Az általunk szorgalmazott „esély az örök rezsicsökkentésre” program nem azt jelenti, hogy kormányzati rendeletekkel – egyébként fenntarthatatlan módon – mesterségesen alacsonyan tartjuk az energiaárakat, hanem támogatott beruházásokkal elérjük a minél takarékosabb és fenntarthatóbb energiafelhasználást. A kormány feladata cselekedni és nem csak önfényező közösségi posztokat gyártani. Ha a Fidesznek valóban Magyarország az első, akkor nem csak annak már meggazdagodott, kiváltságos elitjéről, hanem minden magyarról egyaránt gondoskodik. Várjuk, hogy a kormány végre nyilvánosságra hozza az Európai Unió felé tett vállalásait; hogy az ország valódi problémáinak megfelelő módon változtassa meg az uniós pénzek felhasználásáról szóló terveit, és hogy tizenkét év gőgös harácsolás után végre kezdjen el az emberek mindennapi gondjaira megoldásokat biztosítani. Mi, az igazi baloldal képviselői ezt tennénk.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhetvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. szeptember 4.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (370.)

Standard

vitaVolt egyszer egy Tranzit

Csak betegség, vagy valamilyen tényleg halaszthatatlan ügy miatt szoktam visszalépni bármilyen vitától; aki ismer, az pontosan tudja, hogy kifejezetten kedvelem, sőt keresem azokat a helyzeteket, amikor ütköztetni lehet az érveket és elképzeléseket. Már amikor persze ütköztetni lehet, mert az elmúlt tizenkét év azért nem arról lett ismert, hogy a kormányzati fősodortól eltérő véleményeket nyitott fülekkel hallgatják, ne adj Isten még meg is fontolják. Évek óta visszajáró vendég vagyok a fideszes „gondolat-expónak” nevezett Tranzit-fesztiválon, amikor hívnak – és rendszerint hívnak -, akkor örömmel megyek. Tizennyolc évesen léptem be az MSZP-be és fiatal mozgalmárként töltöttem el ifjú koromat; a mostani Fidesz/NER-elit második generációs nagymenőit is szép emlékű fesztiválokról ismerem még, ahol kellemes fröccsök fölött vitattuk meg az élet nagy dolgait, mint harcos BIT-es az akkor még radikális liberálisokkal. Nem feltétlenül gondoltuk ugyanazt a jövőről, nem feltétlenül ugyanarra vagy nem ugyanolyan sebességgel tekertük volna a hajó kormányát, ha már akkor engedték volna nekünk az öregek, de legalább volt szándék és vágy arra, hogy megértsük a másikat. Hogy tanuljunk abból, amit a másik gondol. Bennem most is ez munkál mindannyiszor fideszes közeg hív vitára: nyitottsággal megérteni a kormánypárti igazságot és minél hatékonyabban érvelni a sajátom mellett. Ha nem is barátság, de kortársi ismeretség szövődött sokakkal, így számomra még inkább csalódás látni, hogy miként szorította gőgös-görcsös figurává néhány régi, kedvelt vitapartneremet az évtizednyi, korlátlan hatalom.
A Tranzit az elmúlt években számomra mindig az a fórum volt, ahol tudtam: harcosan rivális, de nem vadhajtások szintű ellenséges területre érkezem, ahol mindig van idő és lehetőség – akár a színpadon kívül – néhány érdemi és mélységi véleménycserére hazánk dolgairól. A Tranzit számomra mindig az a fórum volt, ahol a kormánypártokat vállaltan támogató, de a világot tágabb értelemben is érteni akaró fiatalokkal a politikai barikádok tetején ülve is lehetett beszélni, vitatkozni, kikacsintani az egyre szűkebb nyilvánosság kereteiből és akár önkritikus mondatokkal értékelni egyik vagy másik oldal teljesítményét. Ez a nyitottság sajnos az elmúlt években elveszett. Nemrég a Fidesz-Magyar Polgári Párt irányait – például az Európa-politikáját – még olyan személyek határozták meg, mint Martonyi János, a kormányban pedig több akadémikus és kevesebb kaszinótulajdonos ült, a miniszter-helyettesek pedig nemcsak azért nem posztolták ki a kondérban főzött ebédjüket a közösségi oldalaikra, mert akkor még nem volt instagram. A 2009-es Fidesszel is komoly vitáim voltak és lennének most is természetesen, de például az az európai program, amelyet az akkori EP-választásra letettek, a mai Európa-ellenes kormánypolitikához képest egy olyan européer, progresszív vállalásgyűjtemény, amelynek tartalmáért manapság hazaárulózás és klaviatúra általi kivégzés jár. Kimerem jelenteni, hogyha a 2009-es Fidesz vezetné most az országot, nem lennének befagyva a hazánknak járó források.
Részben a Tranzit közege is követte mára sajnos a Fidesz betokosodását és egyre jobban beszűkülő, elitista tudatállapotát. Míg egykor valódi vitákra hívtak minket, érvek és gondolatok valódi ütköztetésére, ma leginkább azért, hogy a NER gladiátorainak triumfálásáról, önizgazoló videóbetéteket és idézeteket posztolhassanak a fideszes facebook-osztagok. Mert ez kell az ország kormánypárti felének: ha már kenyér nincs, vagy csak drágán, legalább a „komcsinak elkentük a száját jól”. Deutsch Tamással sokszor vitáztunk már a nyilvánosság előtt: régebben érdemi szellemi csörték voltak, ma már egyre inkább csak szellemtelen, gőgös személyeskedések ezek a beszélgetések. A dolog azért elszomorító, mert így tényleg csak egyre mélyebbre ássuk azt rohadt árkot az ország két oldala között, holott – különösen a hamarosan ránk szakadó szociális katasztrófa idején – őszinte párbeszédre, bizonyos ügyekben nemzeti minimumokra, de legalábbis érdemi véleménycserére lenne szükség. Nem kiegyezésről, vagy bűnös kooperációról beszélek, hanem józan és felelős politikáról, amely nem csak a saját bigott álláspontját tekinti elfogadhatónak. Aki folyton csak a gyűlöletet tudja szítani, elfelejti, hogy ez a gyűlölet bármilyen szikrától könnyen ellene is fordulhat. Deutsch kolléga a tegnapi vitán többek között azért esett nekem meglehetősen stílustalanul, mert a hazánkat az Európai Unióba elvezető Horn Gyulát – sok magyar nagyság mellett – példaképnek tekintem. Deutsch képviselő talán nem olvasta Orbán Viktor miniszterelnök méltató levelét, amelyet még Horn nyolcvanadik születésnapjára küldött. Ebben többek között ez szerepel: „Elsősorban mindannyian magyarok vagyunk, a nemzet boldogulásáért cselekszünk saját hitünk és legjobb tudásunk szerint, ezért mindig több az, ami bennünket összeköt, mint ami szétválaszt.” Valahogy így, Tamás.
A Tranzitra pedig természetesen a jövőben is örömmel elmegyek, de bízom abban, hogy visszatalál ahhoz a régi közegéhez, amelyben valódi „gondolat-expóként” cseréltek gazdát a gondolatok és nem válik a NER egyik utolsó butikszerű kirakatává, amelyben kizárólag ugyanazt a gondolatot lehet kapni, amit a központi gyárból leküldenek. Tudják, mint az a szovjet borotva-automata, amiről Deutsch kolléga mesélte el kedvenc, minden alkalommal ellőtt viccét.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhetvenedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. augusztus 28.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (369.)

Standard

utolskorUniós források: látni akarjuk a kormány levelezését Brüsszellel!

Utolsó körhöz érkezett az orbáni zsugázás, holnap éjfélkor ugyanis lejár az egyhónapos határidő a jogállami feltételrendszer keretében kelt legutóbbi brüsszeli levél megválaszolására. Ez az utolsó kérdezz-felelek, nincs tovább magyarázkodás és egyezkedés. Ha a Fidesz-kormány nem tudja most sem meggyőzni az Európai Bizottságot arról, hogy megfelelő jogállami garanciákat képes adni, akkor bizony most már konkrét pénzügyi szankciók következnek. Ez pedig valós és húsbavágó forrásvesztéssel járhat, ami kizárólag és egyértelműen a Fidesz-kormány felelőssége. Ha egyetlen eurócenttel is kevesebbet kap Magyarország az Orbán-rendszer bűnös tevékenysége miatt, mint amennyi járna, azért csak és kizárólag a NER felépítői, működtetői és haszonélvezői tehetők majd felelőssé. Így vagy úgy.
A régóta húzódó folyamat végére az Európai Bizottság április végén kezdte el feltenni a pontot, amikor írásban tájékoztatta a magyar kormányt az uniós költségvetést a jogállami visszaélésektől megvédeni hivatott mechanizmus elindításáról. Az első levélváltást követően az EU már nem csupán azt tette egyértelművé, hogy súlyos probléma van a magyar közbeszerzési rendszert jellemző rendszerszintű hiányosságokkal, az átfogó korrupcióellenes keret hiányával vagy a nyomozóhatóságok függetlenségének – fogalmazzunk finoman – korlátozottságával, de azt is feketén-fehéren megírta a Fidesz-kormánynak: konkrétan mely uniós források lesznek azok, amelyekre keresztet vethet a magyar kabinet, ha érdemben nem változtat a működésén. Az Orbán-kabinet a szokásos EU-ellenes propagandán túl érdemben sokat nem tett: a nagy előrelépésként bejelentett kormányzati vállalások valójában vajmi kevesek egy érdemi kompromisszumhoz. Az egyszereplős közbeszerzések arányának jelentős csökkentése régóta elengedhetetlen lépés (teszem hozzá, ezzel maguk ismerték el, hogy eddig szinte csak a haveri-rokoni körnek voltak kirakati módon kiírva a pályázatok), az igazságügyi tárca által belengetett „anti-korrupciós munkacsoport” létrehozása kapcsán viszont olyan hangos volt a nevetés Brüsszelben, hogy még a Holdról is hallatszott.
Tény, hogy a jelenlegi gazdasági és szociális helyzetben egyetlen egy elvesztett eurócent is komolyan hiányozni fog a magyar költségvetésből. A magyar kormány tehát egyetlen centet sem veszíthet el a saját, konok tolvajtempója miatt; ha mégis bármilyen forrásvesztést kell elszenvednie az országnak, azért kizárólag a fideszes gőg és a fideszes közpénzrablás tehető felelőssé. Nyilvánvaló, hogy ha valamilyen szankció éri majd hazánkat a kormány miatt, akkor a propaganda gépezet teljes erővel az Európai Uniót, a baloldalt, esetleg a nemváltoztató óvodásokat fogja majd bűnösként felmutatni. Előre szólunk: otromba hazugság-cunami következik. A Fidesz akkor jár el egyedül tisztességesen és hitelesen, ha nyilvánosságra hozza az Európai Bizottság által küldött leveleket, az abban szereplő pontos elvárásokat és kritériumokat, valamint a kormány részéről mindezekre megírt válaszokat. Most ugyanis a magyar emberek csak az egyezkedő-vitázó felek szűk nyilatkozataiból értesülhetnek bármiről is, holott épp az ő bőrükre megy a játék. Ami valójában már egyáltalán nem játék, nem egy olyan zsugaparti, ahol a magyar kormányfőnek úgyis mindig kijön a jó lapjárás. Ismételten arra kérem tehát a kormányt, hogy haladéktalanul tegye hozzáférhetővé az Európai Bizottsággal folytatott levelezését, kezdve például azzal a válaszlevéllel, amelyet remélhetőleg hétfő éjfélig elküldtek, vagy elküldenek Brüsszelnek. Derüljön ki, hogy a magyar kormány mit vállalt, mit nem vállalt, miben engedett és miben nem tágított a jogállamiság és az uniós források védelme kapcsán felmerült európai elvárások közül. Ha magabiztos az igazában és nincs semmi rejtegetni valója a Fidesznek, akkor ezt haladéktalanul megteszi. Ha nem így lesz, akkor egyetlen szavukat sem szabad majd elhinni, amit az uniós támogatások felfüggesztése vagy elvesztése kapcsán mondanak. Novák Katalin államfő azt mondta augusztus 20-i beszédében, hogy az Európai Unióval való „együttműködésünk előfeltétele, hogy ne zsaroljanak bennünket se a minket megillető pénzzel, se a magyarok által elutasított ideológiákkal”. Szerintem pedig az Unióvaló való együttműködésünk előfeltétele, hogy a Fidesz-kormány ne lopjon. Ilyen egyszerű. Szent István volt az, aki felismerte, hogy a magyarság sorsát a Nyugathoz kell kötni. Azok, akik most Európa ellen hergelnek, épp Magyarország fővédőszentje ellenében cselekednek.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhatvankilencedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. augusztus 21.

 

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (368.)

Standard

fuggoKiderült: hazugság volt az orosz energiafüggőség kapcsán tett fideszes ígéret!

„Nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja (…) Bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik” – sokat idézett mondatok Orbán Viktortól, azonban kevesen figyelték az elmúlt évtizednyi békeidőben az orosz energiafüggőséggel kapcsolatos ígéreteit és vállalásait, pedig azok is igencsak korszakosak voltak. Utóbbi azért kifejezetten érdekes, mert a jelenlegi válságos helyzetben – amikor a Fidesz hazug módon mindenért az Európai Uniót teszi felelőssé és a tetteinket korlátozó orosz energiakitettségünkre hivatkozik – kiderül, hogy minden szavuk végül be nem tartott, vagy egyszerűen elspórolt, elfelejtett vállalás, leegyszerűsítve nettó hazugság volt.
A Fidesz máig hatályos, utolsó írott választási programjában (Igen, Magyarország többre képes – 2009) még kiemelt fejezetet kapott az energia kérdése, rögzítik is, hogy „hazánkban különösen sürgető feladat az egyoldalú orosz beszállítói függőség enyhítése”. Az ekkor még ellenzékben lévő Fidesz ostorozza is az akkori kormányt, amiért szerinte nem tesz meg mindent az orosz energiakitettség csökkentése érdekében. Sőt, olyan – ma már a Fidesz szájából el nem hangzó – mondat is olvasható az írott anyagban, miszerint: közös európai energiapolitikára van szükség, miután „Oroszország, mint a fő energiaellátó, sikeresen osztja meg az európai országokat; a döntések javát továbbra is a tagállamok hozzák egyenként, háttérbe szorítva az egységes közösségi fellépés kívánalmát.” Ez utóbbi mondatért manapság a hazaáruló jelzőt kapná meg az illető, de minimum a „brüsszelita libsi” stigmát ragasztanák rá. Ugyancsak ebben a fideszes programban olvasható, hogy fel kell számolni a „megújuló energiaforrások elterjedését gátló jogi akadályokat” és meg kell erősíteni az ezen célt szolgáló hazai, pénzügyi támogatásokat. Ehhez képest tudjuk, hogy kormányra kerülve a Fidesz nem ezt tette, hanem „klímahisztit” emlegetve például törvényileg betiltotta a szélerőművek telepítését és megnehezíti többek között a lakossági napelem-használatot is.
De nem ez az egyetlen, amikor a Fidesz hazudott – legyünk megértőek: füllentve túlzott – a választóknak az orosz energiafüggőség felszámolásáról. Orbán Viktor alig négy évvel ezelőtt egy közös szerb-magyar kormányülés után beszélt a magyar energiapolitikai prioritásokról és több nemzetközi beruházásra hivatkozva már 2022-re azt ígérte: „az orosz gázmonopóliumnak Magyarországon egyszer és mindenkorra vége van.” Hát, nem így lett. Nagyon nem. A Fidesz kormány némi mentségére legyen mondva: az Orbán által hivatkozott és belengetett tervek közül volt olyan stratégiailag fontos, amelynek teljes megvalósulása végül nem a magyar kormányon múlott, ezzel együtt határozottan kijelenthető: Orbánék rosszul számoltak, nem vették komolyan saját ígéreteiket, sőt – például a Krím agresszív annektálása után is – indokolatlan béklyót jelentő megállapodásokat kötöttek az oroszokkal.
Magyarország úgynevezett energiamixe jelenleg igencsak egyoldalú: jelentős többségében gázra és olajra épül, a megújuló zöld energiaforrások alig haladják meg a tizenegy százalékot. Sőt, a statisztikai adatokból egyértelmű, hogy 2010 óta a Fidesz még csak nem is törekedett ennek az aránynak a megváltoztatására: 2010 és 2019 között megközelítőleg a duplájára (17,7 millió köbméter) nőtt az Oroszországból hazánkba érkező import-földgáz mennyisége. Ha az elmúlt tizenkét évben a Fidesz arra használja fel a történelmi lehetőségét és szinte kontroll nélküli hatalmát, hogy megvalósítsa azt, amit 2009-ben még ellenzékben vállalt, akkor ma egész máshol tartanánk. Ha az elmúlt tizenkét év az ország immunrendszerének valódi megerősítéséről és nem csupán néhány kivételezett barát és rokon vastagon mért meggazdagodásáról szólt volna, akkor válságállóbb lenne a hazánk. De a Fidesz tulajdonképpen érdemben semmit nem tett az elmúlt időszakban azért, hogy – ahogyan követelte – mielőbb megszűnjön a kitettségünk Oroszország felé. Sőt, ígérete és vállalása ellenére Orbán még szorosabbra fűzte a köteléket, amely most mindannyiunk nyakán ott szorul. A világ változik, a válságok egy részét pedig nem is lehet előre jelezni; éppen ezért semmibe nem kerülne, ha a Fidesz vezetői néha tisztelnék annyira a magyar polgárokat, hogy őszinték velük. És megkövetik őket, ha hibáztak, ha tévedtek vagy ha hazudtak nekik. Úgy látszik a pökhendi gőg levetkőzése még a negyedik kétharmad után is luxus.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhatvannyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. augusztus 14.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (367.)

Standard

euflagNépszavazást kezdeményezek az uniós tagságunk megerősítéséről!

Soha ilyen komoly és valódi veszély nem fenyegette még Magyarország uniós tagságát, mint most, amikor világos és egyértelmű lett, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormány képtelen teljeskörű kompromisszumra jutni az Európai Bizottsággal és a hazánknak járó források egy részét bizonyosan elveszítjük. Miután a jogállamisági eljárás végén a kormány bűnei miatt nyilvánvalóan megbüntetik Magyarországot, a Fidesz propaganda-gépezete bizonyosan teljes gőzerővel az Európai Uniót fogja hazug mód vádolni és hazug mód felelőssé tenni a családok megélhetési válságáért. Orbánt és rendszerét eddig sem az értékek, hanem kizárólag az uniós pénzek tartották az európai közösségben, vagyis, ha a pénzcsap elzáródik, nem lesz, ami az Unióban tartsa a rezsim vezetőit. Az általuk hozott hatályos szabályok szerint ráadásul a nép egyetértő szavazata nélkül, saját maguk dönthetnek erről. Mindezek miatt egyértelmű, hogy radikális lépésre van szükség: népszavazáson, de minimum egy, a jelenlegi kormány kezét megkötő törvényben meg kell erősítenünk hazánk uniós tagságát!
A következő napokban ennek megfelelően hivatalosan is be fogom nyújtani az illetékes választási bizottságnak azt a jogászokkal egyeztetett kérdést, miszerint „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?” A hatályos szabályoknak és a célnak egyaránt megfelelő kérdés. Ha politikai nyomásra elkaszálják, újból és újból, másként megfogalmazva be fogom nyújtani. Miután hazánk európai közösséghez való tartozása sorsdöntő közös ügyünk, ezért biztos vagyok benne, hogy minden Európa-párti politikai és civil mozgalom egyetértően csatlakozni fog a kezdeményezésemhez. Az MSZP parlamenti frakciója ezzel párhuzamosan be fogja nyújtani azt a törvényjavaslatot, amelyet a népszavazási kezdeményezés akar kikényszeríteni a magyar választók akaratának megfelelően. Amennyiben a Fidesz parlamenti többsége nem fogja ezt is lesöpörni és semmibe venni – ahogyan tette azt egy korábbi, napirendre sem engedett ellenzéki alkotmánymódosító javaslattal -, úgy nem lesz szükség a referendumra. De, ha a Fidesz elzárkózik attól, hogy hosszútávon és egyértelműen megerősítsük az értelmezhető alternatíva nélküli európai uniós tagságunkat, akkor mindent el fogunk követni azért, hogy mozgósítsuk Magyarország európai többségét és népszavazáson akadályozzuk meg, hogy a Fidesz képes legyen kivezetni minket az Unióból.
Ennek szándéka ugyanis aligha áll messze a jelenlegi hatalomtól. Orbán korábban már egyértelművé tette, hogy számára az „Unión kívül is van élet”, sőt, az európai közösséghez való alapvető hozzáállását mutatja, hogy Áder Jánossal közösen a Fidesz képviselői közül egyedüliként ők ketten nem vettek részt az Országgyűlés ünnepi ülésén, amikor 2004-ben a magyar csatlakozás elfogadásáról szóló törvényről szavaztak a képviselők. Fontosabb dolguk volt. Az elmúlt időszakban számos Fidesz-vezető tette egyértelművé, hogy ma már az EU-csatlakozás ellen voksolna, de legalábbis megfontolná a kilépés lehetőségét. Már a Fidesz mérsékeltebb vonalához sorolt Varga Mihály pénzügyminiszter is EU-ellenes hangon szólalt meg legutóbb, amikor azt mondta: „ha a brüsszeli támadások az értékválasztás miatt folyamatosak lesznek”, akkor az uniós tagságunk „új nézőpontot kaphat”. Annak ellenére, hogy Fricz Tamás semmilyen tekintetben nem tekinthető fajsúlyos gondolkodónak, mégis miután a Fidesz-kormány által jelentős közpénzzel támogatott és influenszernek szánt Alapjogokért Központ munkatársa, figyelemreméltó, hogy egyik legutóbbi cikkében egészen odáig ment: eljött az ideje annak, hogy „most már komolyan vegyük fontolóra esetleges kilépésünket a (…) birodalmi tüneteket mutató” államszövetségből.
Jövőre lesz kereken húsz éve, hogy Magyarország polgárai szavaztak az EU-hoz való csatlakozásról. Akkor 83 százalékos arányban, több mint hárommillió ember szavazatával döntöttünk az európai közösséghez való tartozásról. Minden felmérés azt mutatja, hogy a magyar emberek többsége – annak ellenére is, hogy a Fidesz támogatói közül ma már minden ötödik (!) kilépnie az EU-ból – még mindig és egyre jobban bízik az Unióban, sokkal jobban, mint saját kormányukban. Orbán Viktor és a Fidesz a szabadságharcos pávatánc végét járja, az elmúlt években tényleg elmentek a falig, de ott nem kézfogás várta őket (ahogy Orbán remélte Tusványoson), hanem egy kemény betonfal. A Fidesz máig hatályos európai programja így fogalmaz: „Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben.” Európa védi az értékeit, mi pedig megvédjük az európai Magyarországot. Ha kell, népszavazással!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhatvanhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. augusztus 7.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (363.)

Standard

cserejátékosEljött az idő, hogy a Fidesz új kormányfőt jelöljön az ország élére!

Orbán Viktor tehertétellé vált. Az elmúlt időszak világosan és egyértelműen megmutatta, hogy a jelenlegi kormányfő képtelen békét teremteni és megállapodásra jutni az Európai Unióval. Több mint tizenöt hónapja nincs megállapodás a Magyarországnak járó, több mint hatezer-milliárd forintnyi helyreállítási forrásról, a jogállamisági eljárások élesedése miatt pedig valós veszélybe került a következő évek uniós költségvetéséből nekünk járó további tizenháromezer-milliárd forintnyi támogatás is. Az már bizonyos, hogy a Fidesz-kormány elmúlt évtizedes dúlása és Európa-ellenes harca miatt valamennyi összeget zárolni fog az Unió, csak az a kérdés, hogy mennyit és milyen hosszan. A kormány ezzel pontosan tisztában van, hiszen Brüsszel tételesen tájékoztatta erről a tárgyalások során, a Fidesz csak a magyar nyilvánosság előtt titkolja ezt az információt. Egyetlen elveszített eurócent is súlyos veszteség Magyarország számára, különösen akkor, ha ennek oka tulajdonképpen egyetlen személy, illetve ennek a személynek a zsákutcába szorult politikája. Minden egyes Magyarországnak járó uniós támogatás azonnal megmenthető és lehívható lenne, ha a kormány végre megállapodásra jutna az Európai Unióval: megadná a szükséges garanciákat és vállalásokat, felhagyna az állami szintű korrupcióval és helyreállítaná az európai normák szerinti jogállamiságot.
A Fidesz jelenlegi kormányfője által az elmúlt évtizedben megvalósított vízió a pénzbőségre és a kreált ellenségekkel való riogatásra, illetve azok kirakati legyőzésére épült. A covid-járvány, a klímaválság, az ezek mentén erősödő globális gazdasági krízis, majd a negatív hatásokat felerősítő orosz agresszió azonban kártyavárként roppantja össze a Fidesz felépítményét; sajnos vele együtt a magyar családok létbiztonságát is. Tizenkét év kétharmados felhatalmazásának eredménye egy megzsírosodott és tévesen elbizakodott, gőgös fideszes elit, valamint egy legyengített immunrendszerű ország, amely szinte védtelenül térdel le a globális válságok előtt. Ha Orbán Viktor képes lenne valódi fordulatot végrehajtani, valódi kompromisszumot kötni és békét teremteni maga körül, akkor enyhülnének az egész ország terhei. De így, az autokratikus hatalom mámorának és pénzügyi spiráljának a fogságában továbbra is túszul tartja az országot, benne saját politikai közösségét is. A Fidesznek ideje belátnia, hogy Orbánnal egyszerűen nem fog menni. És ez már nem játék.
Sokan joggal vitatják a legutóbbi választás tisztaságát – még az EBESZ jelentése is -, az eredményét azonban felesleges kétségbe vonni: a Fidesz adja a parlament többségét és a miniszterelnököt. Ezért a Fidesz közösségének a feladata és felelőssége biztosítani a kormány, illetve a kormányfő mögötti többséget. Tudható és érezhető, hogy a Fideszben is egyre inkább tisztában vannak vele: Orbánnal elkerülhetetlen lesz a csattanás; nem állunk meg a falnál, hanem egyre biztosabban felkenődünk rá. Nemcsak a kormány, hanem mi magyarok is, mindannyian. Orbán kétségtelenül nagy zsugás, akinek a legtöbbször bejön a lapjárás, de most nem lehet a szerencséjében bízni; ha nem akarjuk, hogy az egész ország lássa súlyos és visszafordíthatatlan kárát a további hazárdjátéknak, akkor ideje csatárt cserélni. Van ilyen. A csapatkapitányt is leszokták hozni, ha elfáradt, vagy ha más felállásra van szükség, ha más kell legyen a játék. Maga Orbán mondta, hogy nincs már neki olyan sok hátra a politikában. Egészen pontosan úgy fogalmazott: „Én már ki vagyok fizetve. Minden nap, amit magas polcon töltök, az már csak ráadás.” Ez a nyilatkozat több mint tíz éve hangzott el, vagyis tisztességesen kapott már a ráadásból is. Biztosan van olyan személy a Fideszben – tudjuk, látjuk, hogy vannak erre régen készülők -, aki képesnek érzi magát a feladatra, aki képes lehet békét teremteni Európával, aki legalább bizonyos kérdésekben valódi nemzeti egységre törekedne itthon és aki képes lehet átvezetni hazánkat a válságon. Orbán Viktor erre egyszerűen nem képes, mára egyértelműen tehertétellé vált. A Fidesz felelőssége, hogy meddig hagyja még az ország sorsát kockára tenni csak azért, hogy tovább maradjon a „magas polcon”. A kormánypártok szeretik hangoztatni, hogy a haza mindenekelőtt. Egyetértek. És nem csak plakátra felírva.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhatvanharmadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. július 31.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (362.)

Standard

rezsiKomoly pénzeket nyerészkedik a kormány a rezsiszámlák áfatartalmán!

Tizenkét év folyamatos, korlátlan hatalom birtokában igazán nem lenne akkora luxus már a kormánytól, ha őszinte lenne, de legalábbis, ha nem vezetné meg tudatos hazugságokkal a magyar nyilvánosságot. Miközben a Fidesz rendre a magyar emberekről, a magyar családokról és az ő megvédésükről, képviseletükről beszél, aközben a hátuk mögött rendszerint elárulja, becsapja és átveri őket. Így teszi ezt most a rezsicsökkentés csökkentése esetében is, amikor (közpénzből) fizetett hirdetésekben harsogja, hogy még a jelenlegi szorult helyzetben is megvédik a rezsicsökkentést – ami azonban tényszerűen nem igaz. Nemcsak azért, mert a lakosság döntő része hamarosan saját zsebén érzi majd meg, hogy egyszerűen átverték a választások előtti hazug propaganda-szólamokkal, de azért is hazugság, mert a kormány jóval többet tehetne a magyar fogyasztókért, ha nem akarna még ebben a helyzetben is nyerészkedni rajtuk. Mert ezt teszi. Nem is kicsit.
Teljesen világos és nyilvánvaló, hogy a Fidesz-kormány komoly pénzszűkében van az uniós források befagyasztása miatt; amit persze továbbra sem hajlandó egyszerűen és könnyen feloldani a jogállamiság reparálásával és például az Európai Ügyészséghez való csatlakozással. Ha ezt megtenné, jóval könnyebb lenne minden magyar élete, de ehhez alapjaiban kellene megtagadniuk és megváltoztatniuk az államilag koordinált korrupcióra épülő rendszerüket. Ebben a pénzszűkében láthatóan minden egyes forintot igyekeznek megfogni: na persze, nem az oligarchákon és strómanokon, hiszen ők megint kimaradnak minden extra közteherviselésből. Alig vette észre valaki, de szép sunyiban a rezsicsökkentésen is nyerészkedni próbálnak, hogy minél több bevételük legyen: hiába adott ugyanis az Európai Unió lehetőséget a tagállamoknak az energia esetében is kedvezményes adókulcs bevezetésére, ezzel egyedül a magyar kormány nem hajlandó élni. Igen, jól értik: Brüsszel, amely ellen továbbra is háborút folytatunk és amely a kormány szerint minden rossz valódi oka, lehetővé tette az energiahordozók áfatartalmának minimálisra csökkentését, de ezt a Fidesz szépen elsunnyogja, így jelenleg nálunk van a legnagyobb adóteher a rezsin. Sőt, kapaszkodjanak: a duplájára, illetve hétszeresére növekvő áram-, valamint gáz-ár tulajdonképpen még jól is jön a kormánynak, hiszen a rekordméretű áfa a rekordméretű áron jóval több bevételt jelent, mint korábban.
Csak, hogy tisztába tegyünk egy fontos időrendiséget is: Orbán Viktor jelenlétével az Európai Unió állam- és kormányfőinek Tanácsa már a tavaly októberi brüsszeli csúcstalálkozón – vagyis majd fél évvel Ukrajna véres lerohanása előtt – fontos napirendként tárgyalta az elszabaduló energiaárak elleni kormányzati fellépések támogatását, ez vezetett végül odáig, hogy áprilisban új, kedvezményes áfakulcs-megállapítási szabadságot vezettek be. Vagyis, ismét ki kell emelni: tudatos és egyértelmű hazugság a kormányzat részéről a jelenlegi infláció és energiaár-robbanás kizárólagos okozójaként az orosz agressziót beállítani. Természetes erősítő hatása van a konfliktusnak és geopolitikai következményeinek, de a magyarországi gazdasági helyzet, a vágtató infláció, a gyenge és hullámzó forintárfolyam azonban alapvetően és eredendően mind a magyar kormány elhibázott és érzéketlen gazdaságpolitikájának következménye és mint így: a Fidesz kizárólagos felelőssége.
Ami pedig a rezsiköltségek áfatartalmát és az Unió által biztosított kedvezményes kulcs nyújtotta lehetőségeket illeti: egyedül a Fidesz-kormány tartja mesterségesen rekordmagas mértékben az energia áfatartalmát. Horvátországban felére csökkentették, Romániában, Spanyolországban és Lengyelországban levitték öt százalékra, Belgiumban 21 százalékról lecsökkentették 6 százalékra, Hollandiában 9 százalékra, de még a leggazdagabb európai kisállamnak számító Luxemburgban is kevesebb adótartalom van a rezsin, mindössze 14 százalék; pedig náluk nyolcszázezer forint a minimálbér. Ha ennyire kell az adóbevétel a Fidesznek, vajon miért nem a válság ellenére is milliárdos osztalékokat kiosztó oligarcha-vállalkozásaikat szorongatják meg? Miért mindig a legvédtelenebb társadalmi rétegeken nyerészkednek? Ha egy csepp tisztesség szorult még a kormányzati vezetőkbe, akkor azonnali hatállyal eltörlik, de legalábbis 5 százalékra csökkentik a gáz- és az áram áfatartalmát. Az EU erre lehetőséget ad, nem tudják „Brüsszelre” fogni. Rendeleti kormányzás zajlik, kétharmados parlamenti többséggel, vagyis bármit megtehetnek, amit akarnak. Ha akarják.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázhatvankettedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. július 24.