EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (351.)

Standard

5feladatÖt feladat az ötödik Orbán-kormánynak

Holnap, azaz hétfőn választják meg immár ötödik alkalommal Orbán Viktort miniszterelnöknek. Ismét kétharmados, vagyis tulajdonképpen korlátlan hatalom birtokosaként foglalhatja majd el a kormányfői széket. Az elmúlt tizenkét évben láttuk, a bőrünkön éreztük, hogy mire használta ezt a felhatalmazást: egy olyan sajátos hibrid-rezsim kiépítésére, amely elsősorban saját hatalomgyakorlását, vagyon- és befolyásszerzését szolgálja. Kétségtelen, hogy az elmúlt tizenkét évben lezajlott rendszerkiépítésnek vannak olyan eredményei, amelyek a nemzet valódi érdekét szolgálják, ezek azonban egyáltalán nincsenek egyensúlyban azzal a figyelemmel és erőforrással, amely a klientúraépítésre, a szűk elit feltőkésítésére és a mindezt elfedni szándékozó propagandára ment el. Az elmúlt tizenkét év nem csupán a NER hibrid rezsimjét kiépítő időszak volt, hanem Magyarország történelmi lehetőségének bűnös elszalasztása is. Orbán Viktor olyan hatalommal és erőforrással rendelkezett az elmúlt időszakban, amelyet, ha nem a saját rendszere, hanem az egész nemzet szolgálatába állít, ma egy egészen más, egy – nemcsak szavakban, de a valóságban is – erősebb, fejlettebb, önállóbb és fenntarthatóbb országban élnénk. De, nem ezt tette.
Orbán Viktor hétfőn újabb négyéves kormányzati ciklusát kezdheti meg, ismét kétharmados, korlátlan hatalommal és lehetőséggel. A választók többsége minden ismert és eltakart bűn ellenére is úgy döntöttek: neki adnak felhatalmazást; ennek megértése és feldolgozása a mi feladatunk. Orbán feladata viszont, hogy legyen méltó erre a bizalomra és önös politikai játszmái mellett – vagy inkább helyett – a magyar társadalom legégetőbb ügyeire is érdemi válaszokat adjon. Nem csak szavakban, de tettekben is. A baloldal politikusaként, az Európai Parlament magyar szociáldemokrata képviselőjeként az alábbi öt pontot ajánlom az ötödik kormányfői esküje előtt álló Orbán Viktornak, egyfajta házi feladatként:

1. Késlekedés nélkül jusson kompromisszumra az Európai Unióval a Magyarországnak járó, de jelenleg befagyasztott források ügyében! Összességében közel 18ezer-milliárd forint sorsa van veszélyben, amely kizárólag az Orbán-kormány elmúlt évtizedes, az EU törvényeivel és értékeivel ellentétes lépései miatt vált elérhetetlenné a számunkra. Az ötödik Orbán-kormány kötelessége megfelelő garanciákat adni és kompromisszumokat kötni, a kivagyiság egy határon túl már nem kifizetődő, Magyarország most súlyos károkat szenved. Megfelelő és azonnali lépés legyen az Európai Ügyészséghez való csatlakozás, amellyel szemben a Fidesznek csak politikai, nem pedig elvi fenntartása lehet, hiszen az utolsó írott, így még mindig hatályos választási programjukban maguk is az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett érveltek.

2. A covid-járvány és a háború kettős feszítésében egyre erősödő gazdasági válság sokak számára ellehetetlenítette a méltó, alapvető életkörülményeket. Az infláció elszabadulása súlyos megélhetési válságot jelent a legsérülékenyebb társadalmi rétegeknek. A bevezetett hatósági árszabályozó intézkedések szükségesek voltak, de nem elégségesek és végképp nem fenntarthatóak. Az ötödik Orbán-kormány egyik első lépése kell legyen, hogy bevezeti az „alap kupont”, egyfajta élelmiszer-jegyet, amely szigorúan rászorultsági alapon biztosítja az alapvető élelmiszerekhez való ingyenes hozzáférést az inflációs válság idejére.

3. Az elmúlt tizenkét évben lehetősége lett volna a kormánynak, hogy egy valóban átfogó és eredményes energiahatékonysági programot hajtson végre Magyarországon. Elszalasztotta ezt a lehetőséget. Most, itt az idő – az orosz energiafüggőség szükséges legyűrése miatt különösen -, hogy jelentős uniós forrásokat fordítsunk kizárólag és célzottan a lakossági energiafelhasználás fenntarthatóságára. A Fidesz által bevezetett és működtetett rezsicsökkentés átmeneti könnyítést jelent a lakosság számára, annak terheit azonban az államnak továbbra is fizetnie kell, valódi költségcsökkentést pedig csakis az energiafelhasználás hatékonyságának növelésével lehet biztosítani. Ha úgy tetszik: „örök rezsicsökkentést” csak akkor tudunk elérni, ha minden lakó-, majd gazdasági és egyéb ingatlant is korszerűsítünk. Hosszú évekre és sokezer-milliárd forint befektetésre van ehhez szükség, de a következő négy évben hazánk számára rendelkezésre álló uniós forrásokból az első ütemek máris megvalósíthatóak.

4. Tarthatatlan, hogy a magyar társadalom számára legfontosabb pilléreket jelentő ágazatokban dolgozók még mindig nem kapják meg a nekik kijáró valódi megbecsülést. A magyar nemzet sorsa és hosszútávú boldogulása a rendvédelemben, az egészségügyben és az oktatásban dolgozó emberek kezében van. Ők garantálják a biztonságunkat, az egészségünket és gyermekeink jövőjét – éppen ezért vitán felül kell álljon egy olyan jelentős, ágazati minimálbér-rendszer kiépítése, amely átlagon felüli juttatásokkal biztosítja az érintettek megélhetését, méltó munkakörülményeit, életpályáját és megbecsülését. Első lépésként a kormány nyújtson be új nemzeti tervet az uniós helyreállítási alap felhasználásról Brüsszelnek és igényeljen benne megfelelő összeget az érintett ágazat dolgozóinak érdemi bérezéséhez és munkakörülményeinek javításához!

5. Magyarország mindig büszke volt elismert tudósaira, innovatív feltalálóira, úttörő személyiségeire. Az elmúlt években azonban az oktatási rendszerünk minősége és eredményessége lefelé csúszik: a nemzeti alaptanterv erőszakos átalakítása, az oktatás-irányítás értelmetlen központosítása, a pedagógusok növekvő terhei és alacsony javadalmazása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Kárpát-medence szellemi erőforrása egyre csak apad. Új, forradalmi szemlélettel kell nem a múlt elvárásainak, hanem a jelen kihívásainak és jövő céljainak megfeleltetni a magyar oktatási rendszert! Az életre kell nevelni a gyermekeinket, nem pedig egy pártos kultúra beszűkülő elképzeléseinek. Hagyományaink és szellemi tradíciónk aktív megőrzése mellett innovatív új tananyagok, tárgyak és eszközök bevezetésével teljesen új szemlélet szükséges az oktatásban ahhoz, hogy gyermekeink versenyképesek legyenek – a világ változik, nekünk is változnunk kell hozzá. Az új Orbán-kormánynak – amely bár a közoktatást vállaltan nem prioritásként fogja kezelni – a szakmai szervezetek és az innovatív civilek bevonásával párbeszédet kell kezdenie egy végrehajtható és szükséges oktatási reformról.

Nekem, a baloldal értékeit követő szociáldemokrata politikusként alapvetés, hogy ezek a javaslatok célt és eredményt érjenek. Ha az ötödik Orbán-kormány erre nyitottságot mutat, akkor felelősen és a nemzet valós érdekeinek megfelelően cselekszik. Ha a következő éveket is pusztán hatalmi játékokra és politikai szerencsejátékra használja fel, akkor újabb éveket pazarol el mindannyiunk, de legfőképp a gyermekeink életéből.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázötvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. május 15.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (350.)

Standard

vaslevEurópa Nap: a Fidesz politikusai olvassanak Fidesz-programot!

Tizennyolc évvel ezelőtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz, vagyis, ha úgy tetszik immár felnőtté, nagykorúvá váltunk az európai közösségben. A jelenlegi kormányzat ezt vállaltan nem ünnepként kezeli, a május 9-i Európa Napot is kényszeresen letudja, megtűri csupán. Pedig minden kutatás megerősíti, hogy a magyar társadalom egy erősen EU-párti nemzet, amely érti, ismeri és élvezi az Unió nyújtotta előnyöket.
Mondhatnánk, hogy a Fidesz viszonyulása az Európai Unióhoz már akkor megpecsételődött, amikor Orbán Viktor dafke nem volt hajlandó együtt utazni a Medgyessy-Kovács páros által vezetett állami delegációval Athénba (egy nappal később, külön utazva érkezett meg), ahol 2003-ban aláírták hazánk csatlakozását. De arra is kevesen emlékeznek már, hogy amikor 2004-ben a magyar Országgyűlés formálisan is szavazott az EU-hoz való csatlakozásról, akkor a Fidesz padsoraiban két hiányzó volt: Orbán Viktor és Áder János. Nekik akkor ennél fontosabb dolguk akadt és nem mentek be a törvényhozás épületébe. Itt jegyezném meg: milyen érdekes, hogy Orbán a 13. havi nyugdíj bevezetésénél sem nyomott gombot, amikor a 2000-es évek elején azt a szocialista kormány a Ház elé terjesztette, most pedig annak „visszaadásával” kampányol. De a Fidesz ezzel együtt nem volt mindig bigott ellensége az európai közösségnek és az európai értékeknek, sőt, kifejezett EU-párti politikát folytattak és követeltek meg néhány évvel ezelőtt még – persze, mindezt a hatalomra jutásuk és a mostani illiberális rendszer kiépítése előtt. Végtelen elszomorító, hogy a jelenlegi kormánypártok teljesen szembe fordultak korábbi hitvallásukkal és vállalásaikkal, pedig az utolsó írásos választási programjukban („Igen, Magyarország többre képes!” – 2009) még olyan állításokat tettek, amelyeket, ha ma is követnének és megvalósítanának, egy egészen más, egy európai, de legalábbis egy európaibb országban élhetnénk.
Szomorú, de talán már le is tagadják, hogy ebben a programban még azért kardoskodtak, hogy „egy erős, értékeiben, identitásában magabiztos, elveiből nem engedő, kibúvókat nem ismerő uniót” teremtsenek, amely tovább lép a politikai integráció irányába. Most, amikor heves agressziótól sem mentes vitát folytatnak Brüsszellel a jogállamiság és az európai értékek betartatása kapcsán, meglehetősen sajátos olvasni, hogy a Fidesz nemrég még azt írta hitvallásában: „sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben (…) jogkövető, hiteles tagállammá kell végre válnunk, törekvéseinket az unió mindenki által osztott alapelveihez és céljaihoz kell igazítanunk (…) a magyar demokráciának, jelenlegi állapotában, óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését.” Sőt, még azt is világossá tették, hogy álláspontjuk szerint közös értékeink és elveink érvényre juttatását „nem lehet mérlegelés tárgyává tenni” és „fel kell ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse”. Hozzátették azt is: ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, „de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” Ehhez képest most szabadságharcról beszélnek, majd bíróságon támadják meg a jogállamisági eljárások elindítását, ahelyett, hogy egyszerűen helyreállítanák a jogállamot.
Azt, hogy az elmúlt években a hatalom miként mérgezte meg és fordította el a Fideszt az európai közösségtől és annak értékeitől, a legjobban talán az Európai Ügyészséghez való viszonyulás mutatja. Most a kormánypártok azt állítják: a nemzeti szuverenitást csorbítja az intézmény, az ahhoz történő csatlakozás pedig az alkotmánnyal is ellentétes. Utóbbi azért rossz érvelés, mert a kétharmados hatalom naponta kész és képes módosítani az alaptörvényt, ha úgy akarja. Ami pedig a nemzeti szuverenitást illeti, a Fidesz gránitszilárdságú elveibe az Európai Ügyészség még bizonyíthatóan nem ütközött néhány évvel ezelőtt. Sőt, a már hivatkozott programban az szerepel, hogy “a Fidesz támogatja (…) az Európai Ügyészség felállítását, hatáskörének bővítését az unió pénzügyeit sértő bűncselekményeken túl más súlyos, több tagállamot érintő bűncselekményekre is.” Mondhatnánk persze, hogy az idők változnak, a politikai pártok értékei és elvei néha elhajolnak, de itt jóval többről van szó. Egy olyan európai értékrendről, amely mellett Magyarország tizennyolc évvel ezelőtt kiállt és amelyet a magáénak akart. A Fidesz pedig ezt sérti meg minden egyes nap és teszi ezt saját korábbi hitvallásával is. Azzal pedig, hogy nem csatlakozik például az Európai Ügyészség intézményéhez, konkrétan veszélyezteti a hazánknak járó uniós források mielőbbi lehívását. Most, amikor Európa Napját ünnepeljük, arra kérem a fideszes politikusokat, hogy olvassák el a 2009-es programjukat és gondolkodjanak el az ott olvasható vállalásokon. Nem a világ és az értékrend változott, hanem ők. És nem pozitív irányba.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Háromszázötvenedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. május 8.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (349.)

Standard

eselyvasMájus 1: esélyt kell adnunk a közös hazának!

Amióta bemutattam a szociáldemokrata közösségünk teljes újjászületését szorgalmazó, radikális és mély átalakulást végrehajtani akaró elképzelésemet, megszámlálhatatlanul sok telefonhívást, emailt, ismerősöktől és ismeretlenektől érkező üzenetet kaptam. A szükséges és javító kritika mellett elsöprő többségük egyetértő volt, a sorokból pedig gyakran jól kiolvashatóvá vált az a terhet elengedő és felszabadító érzet, amelynek lényege ez volt: „de jó, hogy valaki végre ki meri mondani, ezt így nem lehet tovább csinálni”. Rendkívül inspiráló és erőt adó az a támogatás, amelyet érzek az „esélyteremtő” program alapvetései mögött, amelynek részleteit nyilván közösen kell kidolgoznunk, közösen kell elfogadnunk, mert csak közösen tudjuk sikerre vinni. Nincs semmi kőbe vésve, de határozottan hiszek abban, hogy teljes újjászületésre van szükség ahhoz, hogy az MSZP-nek ne csak múltja, de jövője is legyen – ezért javaslom, hogy a mély tartalmi és szerkezeti átalakulás végén nevezzük át a pártot „Esély – Magyar Szociáldemokraták Pártközössége” névre, a megfelelő külső megújulással együtt.
Azért „Esély”-nek, mert ebben a kifejezésben minden benne van, amely egy valódi, hiteles szociáldemokrata közösséget képes megjeleníteni. Az „esély” nem a gyengeség halmaza, éppen, hogy ellenkezőleg: az erőé. Az tud csak esélyt teremteni, aki elég erős és elszánt hozzá. Azért „esély”, mert mi nem egy erőszakos, előre elrendelt téziseket áterőltető, hanem egy nyitott és szociálisan érzékeny, a másik tiszteletére és annak esélyteremtő támogatására épülő közösség vagyunk. Azért „esély”, mert mi őszinték vagyunk és nem akarunk, nem ígérünk többet vagy mást annál, mint amire valóban szükség van és mint, ami valóban megteremthető. Azért „esély”, mert esélyt akarunk adni a nyugdíjasoknak a méltó időskorhoz. Mert esélyt akarunk adni a fiataloknak az ingyenes diplomára, az első saját otthonra. Mert esélyt akarunk adni az egészségügyben, a rendvédelemben, a közszférában dolgozóknak a valódi megbecsülésre, a helytállásukhoz valóban méltó fizetésre. Mert esélyt akarunk adni a bérből és fizetésből élőknek a válságokkal szemben ellenálló, nyugodt és kiszámítható életre, amelyet mindannyian megérdemelnek. És azért esély, mert saját közösségünknek is egy esélyt akarunk adni ahhoz, hogy ezeket a céljainkat sikerre vigyük.
Orbán Viktor nemrég azt mondta: „előbb erőnk kell legyen, aztán igazunk.” Ez egy illiberális, antidemokratikus embertől tulajdonképpen érthető megközelítés. Mi, az „esélyesek” azonban pontosan fordítva gondoljuk. Tudjuk, hogy igazunk van, és most azon akarunk hosszan és tudatosan dolgozni, hogy legyen elég erőnk is érvényt szerezni neki. Ehhez nemcsak egy aktív és konkrét célok mentén politizáló pártra, de a pártot körülvevő civil hálózatra, közösségre is szükség van. Első lépésként a mai napon – a munka ünnepén – elindítjuk azt az internetes platformot, ahol bárki jelentkezni tud az Esély közösség építésére. Az eselykozosseg.hu weboldalon bárki regisztrálhat, aki akár civilként, akár szocialista párttagként részt akar venni a magyar szociáldemokrácia újjászületésében és például helyi Esély Körök kialakításában. Ez csak az első lépés egy hosszú úton, de mielőbb el kell indulunk a közös hazánk érdekében. Én teszem a dolgom.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem most saját közösségem, saját pártom érdekében. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. május 1.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (348.)

Standard

kétarc„Esély” – javaslat az MSZP újjászületésére

Magunkon kell kezdeni a változást és a változtatást ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a változást akarók tömegeihez, hogy sikeresebben és hitelesebben tudjuk képviselni saját választóinkat. Fiatal kamaszként léptem be az MSZP tagjai közé, amelyet ma is életem egyik legfontosabb közösségének tartok; amelytől sokat kaptam és amelynek reményeim szerint legalább ugyanennyit vissza is tudtam adni az elmúlt évek során. Elszánt hazafi és elkötelezett szociáldemokrata vagyok – ma is tárcámban hordok egy 40’-es évekbeli MSZDP-párttagkönyvet; egy számomra ismeretlen, veterán ’szocdem’ végakarata volt, hogy hozzám kerüljön. A könnyem is kicsordult, mikor átadták.
Vannak pillanatok az életben, amikor meg kell állni és őszintén számot vetni. Egyenes, ha kell fájdalmas őszinteséggel. A negyedik kétharmados Fidesz-győzelem egyértelművé tette mindannyiunk számára, hogy nem jobban és erősebben kell küzdenünk az igazunkért, hanem egészen másképp. A „cölöpöket” meghagyva, de az alapokig vissza kell bontani az építményt. Az MSZP szombati választmányi ülésén egy konkrét javaslatot tártam párttársaim elé, amely álláspontom szerint megfelelő kiindulópont, kezdeti kapaszkodó lehet a közösségünk újjászületéséhez. Mert őszintének kell lennünk: immár nem apró javításokra, hanem teljes átalakításra van szükség. El kell fogadnunk, hogy az MSZP brandje avíttá vált, megkopott, az elmúlt évtizedek alatt elhasználódott. Az értékeink és érdemeink szilárdan megmaradtak, ezek világos és egyértelmű útmutatást is adnak, ahhoz azonban, hogy a szociáldemokrata közösségünk megerősödjön és érdemben befolyásolni tudja a közéletet – teljesen új alapokon kell megkezdenünk az építkezést. Fel kell vállalnunk bizonyos tabuk, így például a harminchárom éves brandhez való ragaszkodás vagy a nagypárti működési reflexek elengedését. A valóságra és a jelenre kell reagálnunk, hogy a jövőt tervezni tudjuk. Ki kell tudni mondani, hogy elhervadt a szegfű, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a kaspóval együtt kell kidobni: inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni és egy új virágot elültetni. Esélyt kell adnunk a változásra, esélyt a közös hazának és esélyt az igazságosabb társadalom megteremtésének. Esélyt a százharminckét éves múltra visszatekintő magyar szociáldemokrácia reneszánszának.
Azt javasoltam, hogy a Magyar Szocialista Párt a jövőben alakuljon át egy olyan szociáldemokrata közösséggé, amely már új nevében is hordozza az értékválasztást és mindazt, amit a választóin keresztül Magyarországnak biztosítani akar: esélyt. Legyen az új közösségünk neve „Esély”, amely kis, hálózatba kapcsolódó helyi közösségein keresztül nemcsak viszi, de hozza is az üzeneteket és a politikai elvárásokat. Olyan aktív közösségként látom a pártom jövőjét, amely konkrét ügyek és kézzel fogható vállalások mentén képviseli a választóit: így például a négynapos munkahét bevezetéséről szóló vita felvállalásával, a rákos megbetegedések felismerése és gyorsabb, hatékonyabb kezelése érdekében követelt nemzeti stratégia kidolgozásával, vagy épp az Unió támogatásain keresztül az energetikai beruházásokkal véghezvihető „örökös rezsicsökkentés” követelésével. Nincs mire várni, nincs kire várni, most jött el a pillanat a fordulatra. A következő hetekben folytatom a már megkezdett országjárásomat és további javaslatokat, javító észrevételeket, támogatókat gyűjtök az általam felvázolt elképzeléshez, a közösségünk újjászületéséhez. Azért kérünk egy esélyt, mert mindenkinek adni akarunk belőle.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem most saját közösségem, saját pártom érdekében. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. április 24.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (347.)

Standard

csereFelelős egészségügyi minisztert a következő kormányba!

Jelentős átalakításokat ígért a következő kormányában Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy az ország előtt álló legfontosabb kihívásoknak és feladatoknak kell majd megfeleltetni a kabinet új szerkezetét és személyi összetételét. Ellenzéki politikusként – különösen az elmúlt évtized illiberális kormányzását látva – természetesen van némi aggodalmam a valós kihívások pontos felismerését és az arra adott személyi válaszokat illetően, de ameddig Orbán elő nem áll az új kormányzati programjával, adjuk meg az esélyét annak, hogy akár jól is dönthet.
Egyetlen dolgot azonban hatgyermekes édesapaként, ellenzéki politikusként és az Európai Parlament közegészségügyi bizottságának tagjaként mindenképpen ki kell emelnem: olyan egyszerűen nem képzelhető el, hogy az egészségügy a jövőben nem – pontosabban sem – rendelkezik majd tisztességes és felelős, leginkább külön önálló tárcát vezető miniszterrel. A covid-járvány, a globális egészségügyi fenyegetések, az átalakuló és szorosabb kooperációt kiépítő európai egészségügyi rendszerek, a magyarországi ellátórendszer eltagadhatatlan lemaradása, az egészségügyben dolgozók körülményeinek kötelező javítása, a már-már nemzetbiztonsági kockázatot jelentő várólisták, a magyar emberek egybehangzó és lesújtó véleménye csak néhány azon érvek közül, amelyek felelős önálló minisztériumot és annak vezetésére alkalmas, felelős minisztert követelnek meg az egészségügyben.
Kásler Miklóst tisztelem orvos-professzorként és emberként, de határozottan megvetem politikusként és miniszterként. Elképzelhetetlen, hogy továbbra is ő irányítsa az egészségügy működtetését. Mert politikusként egyértelműen megbukott ebben a feladatban. Kétharmados felhatalmazással a háta mögött sem volt képes megnyugtatóan rendezni az egészségügyben dolgozók munka- és életkörülményeit, elvtelen kompromisszumokra kényszerítette a kizsigerelt szakembereket, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az általa – ráadásul orvosként kiemelten – képviselt ágazat megkapja a neki járó figyelmet és a kormányzat végre érdemben növelje (a jelenleg az uniós átlag alatt lévő) állami finanszírozás mértékét. Cserbenhagyta az adósságban fulladozó kórházakat, hidegen hagyta az üresen álló háziorvosi praxisok egyre növekvő száma, hagyta, hogy az ágazati reformot kiszervezzék alóla és egy másik tárca végezze el ennek szakmai feladatát. Kásler Miklós legnagyobb politikusi bűne ezzel együtt mégiscsak az, hogy asszisztált a kormányzati arrogancia és törvénytelenség tobzódásához. Az illetékes állami adatvédelmi hatóság elmarasztalása ellenére sem volt hajlandó közérdekű adatokat kiadni, minden lehetséges pitiáner és aljas eszközzel gátolták, sőt most is gátolják a nyilvánosságra tartozó információk megismerését. Kásler tudatosan vagy tudatlanul (döntsék el melyik nagyobb baj) lényegében asszisztált ahhoz, hogy bizonyos fideszes politikusok és érdekköreik konkrétan milliárdokat nyerészkedjenek a rekordhalálozással járó covid-járvány eszközbeszerzésein. De ő az a miniszter is, aki ráadásul onkológusként, a mai napig megtagadja a kormányzat által állítólagosan elkészített nemzeti rákellenes stratégia megismerését. Pedig azért próbáltam meg több alkalommal is kikérni ezt a dokumentumot, hogy EP-képviselőként segíteni tudjak összehangolni annak céljait az európai rákellenes stratégia kereteivel és eszközeivel. Az Európai Egészségügyi Unió programjának egyik kezdeményezőjeként számos alkalommal tettem javaslatokat az egészségügyi kormányzatnak, de minduntalan csak pökhendiség volt a válasz.
Nem kérdés, hogy az egészségügyi terület az egyik prioritás kell végre legyen a következő időszakban. Ezért egyfajta nemzeti minimum kell legyen az önálló egészségügyi tárca létrehozása, élén egy hatékony, kooperatív, tisztességes szakemberrel. Kásler Miklós ennek már csak részben felel meg. Ideje van tehát a cserének.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem még, ameddig szükség van rá. Mert esélyt kell adni a közös hazának.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. április 17.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (346.)

Standard

mininumNemzeti minimum: önálló oktatási és egészségügyi minisztériumot!

Jóval nyitottabb és konszolidációra hajló hangot ütött meg a választások utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor. A Fidesz miniszterelnökének elmúlt tizenkét éves uralkodása – mert szolgálatnak aligha nevezhető – súlyos tapasztalásokat és kérdőjeleket hagyott bennünk ahhoz, hogy ezt hitelesnek és komolynak vegyük; a negyedik kétharmados felhatalmazás után azonban kényszerűen és kötelezően más szemszögből is meg kell vizsgálnunk bizonyos közéleti kérdéseket. Az nem kérdés, hogy az igazságtalanság, az esélytelenség és a korrupció szükségszerű felszámolásában (így például az Európai Ügyészséghez való azonnali csatlakozásban) továbbra sem fogunk egyetérteni a kormányzattal, ebben továbbra is kérlelhetetlen ellenfelei leszünk a rezsimnek. Az Európai Parlament illetékes szakbizottságainak tagjaként – a magyar érdekek képviseletében – számos alkalommal tettem konkrét javaslatokat a kormányzat asztalára az elmúlt években, amelyekre azonban csak pökhendi elutasítás volt a válasz. Amennyiben az újonnan felálló kabinet valóban kész bármilyen változtatásra – amely kizárólag hatalmi pozícióból lehetséges -, akkor ennek bizonyítására az alábbi javaslatot teszem az ellenzéki oldal EP-képviselőjeként:
Nem kérdés, hogy a magyar nemzet elsöprő érdeke az oktatás és az egészségügy helyzetének rendezése, tudatos építése és megerősítése. Az elmúlt időszakban sokat vádoltak bennünket – a választási eredmény óta még oly dölyfős módon is – azzal, hogy nem értjük az országot, hogy nem értjük a valós problémákat, amely vélemények részben bizonyosan jogosak. Azonban az is bizonyosan téves, sőt a magyar nemzetet önbecsapó hazugság a kormányoldalon azt állítani: az egészségügy és az oktatás kezelése, irányítása az elmúlt tizenkét év sikertörténete. Mert nem az. Nagyon nem. Az egészségügyi szektorra Magyarország az uniós átlag alatt fordít a költségvetésből (ne feledjük, a covid-járványban lakosságarányosan rekordszámban haltak meg nálunk az emberek, miközben a kormánypárt egyes szereplői milliárdokat nyerészkedtek rajta), az oktatás színvonala pedig nemzetközi képesség-felmérések alapján egyértelműen kimutatható, hogy zuhanórepülésben van. Ideje a kormányzatnak is belátni, hogy tizenkét évnyi teljhatalmú lehetőséggel és felelőséggel ez bizony súlyos kudarc, amellyel szemben kötelességük lépni. Azt javaslom tehát: legyen nemzeti minimum, hogy az oktatást és az egészségügyet valódi prioritásként kezeljük!
Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke azt mondta: jelentős átalakításokat fog végrehajtani a kormányzati struktúrában, az előttünk álló feladatoknak megfelelően. Hazánk hosszútávú érdekében egyszerűen nem látni mást, mint ennek a két területnek – szemben az elmúlt tizenkét év dúlásával és pökhendi arroganciájával –, vagyis az egészségügy és az oktatás kiemelt és konszolidált megemelését. Ha valóban Magyarország az első, akkor a magyarok oktatása és egészségügye az első. Elvárható tehát, hogy a nemzeti minimumok megteremtése érdekében az újonnan felálló kormányban önálló és felelős tárca – élükön szolgálni és nem uralkodni akaró vezetőkkel – koordinálja ezt a két területet: még válsághelyzetben is megnövelve a szektorokra költött állami költségvetést, azonnali hatállyal – kivétel nélkül – rendezve az oktatásban és az egészségügyben dolgozók bérhelyzetét, befogadva a tanár- és diák érdekvédelmi mozgalmak szakmai javaslatait és csatlakozva az Európai Egészségügyi Unió koncepciójának minél szélesebb körű megvalósításához. Ha a Fidesz valóban az ország fejlődése és békéje érdekében akar cselekedni, ezeket a kérdéseket prioritásként kezelik. Az Európai Parlament szakbizottságainak magyar tagjaként én továbbra is megteszem majd javaslataimat, meglátjuk az európai színtéren lehet-e bizonyos esélyteremtő ügyekben akárcsak közös szakmai munkára bírni a „kollégákat”. Meglátjuk, hogy megint csak szövegelés volt-e a nemzeti elkötelezettség, vagy végre valódi tettek is párosulnak a történelmi felelősséghez.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat és teszem még, ameddig szükség van rá. Mert esélyt kell adni a közös hazának.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. április 10.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (345.)

Standard

stoporbHolnap egy másik Magyarországra ébredünk!

Kimondani is sok, de tény, hogy immár nyolc éve írom minden vasárnap azokat a nyílt leveleket, amelyekben az Orbán-rezsim bűneire hívom fel a figyelmet és amelyekben jelzem: addig kongatom a harangokat, ameddig szükség van rá. Az elmúlt években volt mire felhívni a figyelmet, a fideszes dúlás minden héten kijelölte a témát. Ma véget vethetünk ennek a tizenkét éves rémálomnak, véget vethetünk az orbáni bűnöknek. Lehet, hogy holnaptól már nem lesz okom tovább kongatni a harangokat; lehet, hogy ez az utolsó levél a sorban.
Nyolc évvel ezelőtt azért ragadtam klaviatúrát, mert Orbán Viktor a tusnádfürdői beszédében – megrészegülve a frissen megszerzett újabb kétharmados győzelemtől – meghirdette az azóta rabló testet öltött „illiberális államot”. A Fidesz miniszterelnöke ekkor üzent hadat a számukra kellemetlen civilszervezeteknek (egyébként orosz mintát követve „külföldi ügynöknek” bélyegezve őket), ekkor érvelt a bankszektor többségének „magyar kézbe” kerülése mellett (azt felejtette el csak hozzátenni, hogy magyar kéz alatt Mészáros Lőrincet, vagyis saját magukat értik), de ebben a beszédben köszönte meg először a határon túli magyaroknak azt is, hogy a szavazataikkal lett kétharmados többsége a Fidesznek. Azóta már azt is látjuk, hogy ezeket a határon túli levélvoksokat hogyan gyűjtik be és hogyan manipulálnak velük.
A legfontosabb mérföldkő azonban mégis csak az volt, hogy Orbán ekkor hirdette meg a teljes elfordulást az európai közösségtől és olyan „sztárok” követésére szólított fel, mint például Oroszország. Meghirdette az „illiberális demokrácia” kiépítését Magyarországon, amely orosz mintát követve fojtotta el később a civil társadalmat, szorította sarokba a másként gondolkodókat, hajtotta teljesen saját kontrollja alá a nyilvánosságot és rabolta szét a közvagyont, a hazánknak járó uniós forrásokat. Az azóta eltelt időben a mű elkészült, a maffiaállam kiépült, a saját maguk által kreált ellenségképekkel szembeni kamuharcok pedig kellő cirkuszt adtak a népnek. Amivel Orbánék nem számoltak: az az ellenzék – lassan, de biztosan kialakult – szövetségkötése és egyesülése, valamint azok a globális kihívások, amelyeket nem lehetett propaganda látvány-kormányzással kezelni. A covid-járványban rekordszám elvesztett magyar élet (és ne feledjük, hogy még a halálos járvány közepén is csak az undorító nyerészkedésen járt az eszük), majd most a véres agressziót kezdeményező Putyin fojtogató ölelésében való pánikszerű vergődés mind bizonyította: ennyi, elég volt az illiberális tébolyból, ideje visszafordulni a békét, biztonságot és fejlődést jelentő európai közösség felé!
A mai szavazás után, holnap reggel egészen biztosan egy új Magyarországra ébredünk. Az illiberális Fidesz ezt a választást ugyanis már elvesztette. Az elmúlt tizenkét év pökhendi arroganciája, nemzetmegosztása, gyűlöletkeltése és aljas rablása megváltoztatta ezt az országot, a magyarok többsége pedig nem kér ebből. Ezt ők is tudják, ők is érzik; ezért idegesek. Az is igaz, hogy hosszú évek kellenek még, amíg társadalmunk a pólusain keresztül az utolsó cseppig kipréseli magából azt a nemzetgyilkos mérget, amelyet belénk pumpáltak a megosztó hazugságokkal, a családtagokat egymásnak fordító gyűlöletkeltéssel. De a mindenki Magyarországában, ahol a „nemzet” nem csak egy szót jelent egy bekeretezett és kötelezően falra tűzött kiáltványban, hanem minden magyar közösségét, erre is lesz gyógymód. Orbán annak idején azzal zárta a tusnádfürdői beszédét, hogy „könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.” Hát, kedves Viktor, a te időd éppen most jár le. Korábban senki által nem birtokolt lehetőséget kaptál arra, hogy ebből az országból egy felvilágosult, szabad, fejlődő és európai országot építs. De csak saját magadra gondoltál. Arra a felcsúti fiatalemberre, aki mindenáron valaki akart lenni, kitörni onnan és abból, ahonnan jön. Hivatali időd nem szolgálat volt, hanem uralkodás. A történelem pedig úgy fog rád emlékezni, mint akinek ragyogó fiatalemberként páratlan lehetőséget adott, de aki mindezt nemzetépítés helyett aprópénzre váltotta és stadiont épített belőle a felcsúti háza végébe.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenötödik alkalommal kongatom a harangokat és teszem még, ameddig szükség van rá. Talán ma utoljára.

Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. április 3.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (342.)

Standard

putinyvízumMiért kapott fideszes aranyvízumot az orosz hírszerzés vezetőjének családja?!

Több mint egy hete küldtem levelet az Orbán-kormány érintett minisztériumainak, a kormányfőnek és a kormányszóvivőnek, de egyikük sem volt képes eddig válaszolni arra a nagyon egyszerű kérdésre: miért kapott fideszes aranyvízumot a putyini orosz kormányzat külföldi hírszerzésért felelős vezetőjének rokonsága. Pedig ez nemcsak egyszerű, de jelen helyzetünkben annál égetőbb kérdés is. Milyen összefonódások és a mostani helyzetben milyen súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő együttműködések vannak még Putyin belső körei és a magyar kormányzat között? Magyarország békéjének és biztonságának garantálásához ezt mielőbb tisztázni kell! Elég volt a Fidesz sunnyogásából! Követelem, hogy adjanak ezügyben mielőbb részletes tájékoztatást!
Az orosz agresszió következményeként az Európai Unió számos szankciót fogadott már el a tagállami vezetőkkel közösen, így a magyar kormány egyetértésével és támogatásával. Többek között magas rangú orosz vezetők vízumtilalommal és vagyon-befagyasztással történő szankcionálását is. Ezen vezetők között szerepel például Szergej Nariskin, az orosz duma elnöke, aki 2016 óta a Külföldi Hírszerző Szolgálat irányítója is egyben. Tudható, hogy Nariskin – aki egyébként az évek óta tartó ukrán válság kezdete óta az unió “feketelistáján” szerepel – részese, sőt aktív irányítója a mostani orosz katonai agressziónak, illetve az azt övező dezinformációs és egyéb titkosszolgálati műveleteknek. Korábban számos híradás szólt arról, hogy Szergej Nariskin rokonai (fia, Andrej, valamint menye és unokái) bevásároltak a Fidesz-kormány által meghirdetett letelepedési kötvényekből, az úgynevezett “arany-vízumokból” és ennek köszönhetően magyar, vagyis uniós iratokhoz jutottak. A magyar bevándorlási hivatal korábban elismerte, hogy Andrej Nariskin az ügyfelük volt, az ügy részletei azonban továbbra is tisztázatlanok.
A Fidesz-kormánynak azonnal érdemi válaszokat kell adnia arra, hogy miért nem vizsgálták eddig felül azokat a korábban – a letelepedési kötvényprogram keretében – kiadott dokumentumokat, amelyeket a jelenlegi, háborús agresszor orosz vezetéshez köthető személyek kaptak! A Fidesz-kormánynak azonnal választ kell adnia arra, hogy a közös uniós szankciós politika részeként mikor fogja visszavonni vagy felfüggeszteni ezeket az engedélyeket! A Fidesz-kormánynak azonnal választ kell adnia arra, hogy pontosan hány olyan személy van, akik bármilyen módon köthetőek a jelenlegi orosz állami vezetéshez és “ügyfelei” voltak a magyar kormány letelepedési programjának! A Fidesz-kormánynak azonnal választ kell adnia arra, hogy felmerül-e bármilyen nemzetbiztonsági kockázat annak következtében, hogy az orosz katonai agressziót irányító egyik állami vezető közeli rokonsága “ügyfele” volt a magyar kormány letelepedési kötvényprogramjának! De nem pusztán a letelepedési kötvényprogramban kiadott aranyvízumok ügyében köteles a magyar kormány elszámolni a nyilvánosság felé, hanem arra is válaszolnia kell: miért nem függeszti fel a budapesti székhelyű, (kémtevékenységgel is összefüggésbe hozott) orosz érdekeltségű Nemzetközi Befektetési Bank vezetőinek és munkatársainak – eredetileg is teljességgel indokolhatatlan módon biztosított – teljeskörű diplomáciai mentességét?!
Orbán Viktor és a Fidesz nemzeti szuverenitásról és függetlenségről, az Európai Unióval szembeni nemzeti érdekképviseletről beszél, miközben egyetlen rendelkezésére álló eszközzel sem hajlandó fellépni az orosz agresszorokkal szemben; sőt, titkon szövetkezik, együttműködik velük és kiskapukat nyit számukra. Felmerül a kérdés, hogy amikor Brüsszel megállításáról beszél, akkor ki diktálja Orbán mondatait? Mert a magyar emberek biztosan nem. Ez, különösen a jelen helyzetben, teljességgel vállalhatatlan és életveszélyes! Elég volt Orbán és a Fidesz sunyi, putyinista üzleteléséből! Válaszoljanak a kérdésekre és tisztázzák magukat! Ha tudják.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenkettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. március 27.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (341.)

Standard

oltoputyFel kell mondani a debreceni oltóanyaggyár orosz szerződéseit!

Alig néhány nappal a gyilkos orosz katonai agresszió megindítása előtt Orbán Viktor ismét ellátogatott Moszkvába és bár a vizitet egyfajta békemissziónak nevezte, valójában ezen a téren – mint látjuk – semmit sem sikerült elérnie és épp az azóta bekövetkezett egyoldalú orosz agresszió miatt a tárgyalás után megfogalmazott gazdasági megállapodások, együttműködések sorsa is érdemben megkérdőjeleződtek. Az egyik ilyen bejelentés Orbán és szövetségese, Vlagyimir Putyin moszkvai tájékoztatóján az volt, hogy Oroszország az épülő debreceni oltóanyaggyár rendelkezésére bocsájtja a SzputnyikV vakcina gyártási technológiáját, így hamarosan megkezdődhet a hajdúsági tömeggyártása is az orosz oltóanyagnak. Orbán olyannyira lelkes volt ezzel kapcsolatban, hogy az állami rádióban ezt követően arról áradozott: a Szputnyikra olyan nagy a kereslet a világban, hogy az oroszok már ki sem tudják elégíteni a megrendeléseket, ezért a debreceni gyártósor üzleti befektetésnek sem utolsó.
Az igazság valójában az, hogy miután az oroszok a megfelelő dokumentáció beadásának hiányában nem voltak képesek megszerezni az európai engedélyt a SzputnyikV oltóanyagra, ezért a vakcina iránti kereslet egyáltalán nem volt eddig sem kiugró; elég csak arra emlékeztetni, hogy még a magyar kormány sem rendelt belőle utánpótlást az eredeti szállítmányon felül, mivel az európai vakcinák tömeges kínálata mellett a magyarok egyáltalán nem kértek belőle. A putyini agresszió elrendelése Ukrajnában, az orosz háborús beavatkozás eszkalálódása és a nyugati szankciók egyre bővülő sora pedig azóta csak rontottak ezen a helyzeten: különösebb jóstehetség és elemzői rutin nélkül kijelenthető, hogy az európai engedéllyel nem rendelkező, a Putyin fémjelezte orosz állam által kínált vakcinára ezután még annyira sem lesz kereslet, sőt, valójában égetni fogja a markát annak, aki a kezében tartja. A magyar kormány a lehető legjobban azt tenné, ha az európai szankciókkal összhangban felmondaná az orosz oltóanyagra vonatkozó együttműködést a Putyin vezette kormánnyal és az épülő debreceni oltóanyaggyár kapacitásait az EMA által engedélyezett, nyugati típusú vakcinák gyártására rendezné be. Semmi nem indokolja ezt a fajta bigott ragaszkodást az orosz oltóanyaghoz, illetve annak magyarországi gyártásához és általunk történő forgalmazásához, csakis egyetlen indoka lehet: a Fidesz felsővezetőinek magánbiznisze a projektben. Ez a beruházás és vakcinagyártási szerződés az oroszokkal ebben a helyzetben kizárólag azoknak előnyös, akik szügyig érdekeltek a bizniszben. És ne tévedjük: a Fidesz már bizonyította, hogy a sok tízezer magyar ember életét követelő járványon is képes gerinctelenül nyerészkedni: emlékezetes, ahogy a kormánypárt egyik fővárosi prominense milliárdokat szakított covid-tesztek állami leszállításán, hogy a bevétel kiszivattyúzása után „eladja” a kiüresített céget egy borsodi zsákfaluba bejelentett tinédzsernek. Kizárt, hogy ez utóbbi bizniszből a Fidesz egyes vezetői nem részesültek, de legalábbis ne tudtak volna róla, hiszen kormányzati hátszél nélkül ennek a fideszes politikusnak a cége nem kaphatta volna meg az állami beszerzésre vonatkozó milliárdos megrendelést. Éppen ezért gyanús a hajdúsági vakcinagyár-projekt is.
A debreceni oltóanyaggyárat ugyanis nemcsak Putyin sötét árnyéka lengi körül, de a mutyi szaga is. Azt már tudjuk, hogy közpénzmilliárdokat csoportosítottak át az intézmény létrehozására, amelynek végső számlája valahol 50milliárd felett várható. Korábban közérdekű adatigénylést nyújtottam be a kormányzat több minisztériumához annak érdekében, hogy megismerhessük a beruházás részleteit, a finanszírozás pontos hátterét (felhasználnak-e például a létrehozásához uniós pénzt, illetve milyen intézményi kontroll mellett fog működni a gyár), de arról is tájékoztatást vártam, hogy pontosan mit tartalmaznak a kínai és orosz partnerekkel a vakcinák gyártásáról megkötött szerződések. A legtöbb minisztérium eltolta magától az ügyet, az illetékes innovációs tárca pedig azt közölte, hogy az általam kért információk minősített adatok, így azok nem tartoznak a nyilvánosságra. Tipikus fideszes sunyiság.
Követelem a kormánytól, hogy azonnal mondja fel az orosz állammal kötött szerződését a SzputnyikV vakcinák gyártásával kapcsolatban! Követelem a kormánytól, hogy a Debrecenbe tervezett gyártókapacitást az Európai Gyógyszerügynökség engedélyével rendelkező vakcinák előállítására használják! Követelem a kormánytól, hogy a nemzeti oltóanyaggyár beruházásával kapcsolatban hagyják abba az indokolatlan és korrupciógyanús titkolózást: hozzák nyilvánosságra a beruházás dokumentumait és az eddig megkötött szerződéseket, számoljanak el a projektre eddig elköltött közpénzzel! Ha az Orbán-kormány számára valóban fontos a béke és az európai közösség egysége, akkor felülvizsgálja ezeket a szerződéseket és a józan észnek engedve a lehető leggyorsabban felmondja a megállapodásokat.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. március 20.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (340.)

Standard

putyinistállóOrbánnak szakítania kell Putyin politikai maffiájával!

Erős szekunder szégyenérzet fogta el az embert, amikor az egyik hírportál videójában látta az újságírók kérdéseitől zavarba jövő fideszes nagyságokat és kisszerű figurákat, miként próbáltak ők is pávatáncolni és egyrészt-másrészt mondatokkal elhatárolódni Putyintól, egyúttal megtagadni az elmúlt tizenkét év sajátos Kreml-barátságát. Nehezen ment nekik, hiszen eddig arra trenírozták magukat és követőiket is: Putyin szép, Putyin jó, Putyin a barátunk. Hát, nem. Nagyon nem.
A Fidesz azonban egyelőre csak mézes-mázas szavakban és plakátokra írt mondatokban harcos békepárti és az orosz agresszorral szembeni közös európai fellépés aktív részese, amikor ugyanis tettekre kerülne sor, már fülüket-farkukat behúzzák a fideszesek. Értem én, nehéz egyszerre megfelelni az illiberális maffia elvárásának és az egyszerű emberi, erkölcsi követelményeknek. Ha Orbán Viktor valóban komolyan gondolná, hogy némi moszkvai kitérő után újra visszatalált az európai értékekhez és az Unió egységéhez, akkor kézzel fogható, hiteles döntésekkel is igazolná ezt. Kezdhetné az orosz „kémbank” diplomáciai mentességének felfüggesztésével, a Roszatommal kötött együttműködések befagyasztásával, vagy a Kreml felsővezetőihez köthető személyek – így például az ukrán háború irányításában résztvevő hírszerzési vezető Szergej Nariskin családtagjai által kapott – letelepedési kötvények felülvizsgálatával. De kezdhetné valami egyszerűbbel is európai elkötelezettségének bizonyítását Orbán. Például azzal, hogy a Fidesz elnökeként megszakít minden formális és informális kapcsolatot azokkal a politikai erőkkel, amelyek nem csupán felszínes, de hivatalos formában is együttműködnek Putyin oroszországi pártjával. Ideje lenne például nyilvánosan kimondania Orbán Viktornak, hogy a Fidesz vezetőjeként megszakítja a baráti és politikai kapcsolatokat Matteo Salvinivel és az általa vezetett Északi Ligával, amely 2017-ben konkrét, formális együttműködési megállapodást írt alá Putyinékkal Moszkvában. A Fidesz világosan és egyértelműen szakíthatna Marine Le Pennel és az általa vezetett Nemzeti Tömörülés párttal is, hiszen korábban Le Penék konkrét pénzügyi támogatást kaptak Putyinéktól (ahogyan rendkívül szokatlan módon most épp a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB adott tízmillió eurós kölcsönt nekik kampányra), de olyan szoros baráti szálak kötötték a Kremlhöz a francia pártot, hogy Le Penék egyik EP-képviselője például gyakornokként foglalkoztatta Brüsszelben Putyin szóvivőjének a lányát. Orbán nyilvánosan rendezhetné a Fidesz viszonyát az osztrák Szabadságpárthoz (FPÖ) is, amelynek korábbi elnökét, a botránya miatt lemondani kényszerült Heinz-Christian Strachét annak idején még látványos keretek között fogadta és mutatta be fontos politikai szövetségeseként. Nos, habár az FPÖ (Strache bukása óta) nem hosszabbította meg hivatalos együttműködését Putyin pártjával, de Strache idejében még fontos része volt az Egységes Oroszország párttal kötött keretmegállapodás. Aki egyszer a putyini politikai maffia része lesz, az nem szabadul egyszerűen.
Hiába próbálja magáról lerázni Orbán és a Fidesz az elmúlt tizenkét év túlzott Putyin-barátságát és összefonódását a Kreml által finanszírozott és nyilvánvalóan nagyrészben általa irányított európai szélsőjobboldali politikai szereplőkkel, ezt szavakkal és pávatáncos mozdulatokkal már nem lehetséges. Ha Orbán és a Fidesz valóban Európához akar tartozni és az európai értékek védelmezőjeként akar fellépni, akkor érdemi lépéseket kell tennie az orosz agresszorral szemben, a Fideszt pedig látványos és egyértelmű módon leválasztani azokról a politikai szereplőkről, amelyek Putyin sötét árnyékában működnek. Orbán az elmúlt hónapokban egy szélsőjobboldali, EU-szkeptikus új pártkoalíciót akart összehozni többek között a fent említett szereplőkkel, de terve egyelőre meghiúsult. Most itt az ideje, hogy végleg a fiókba tegye ezt a tervét és világosan szakítson eddigi szövetségeseivel. Ha nem teszi meg, azzal megerősíti, hogy továbbra is a háborút indító Putyin politikai maffiarendszeréhez tartozik és nincs is szándékában kilépni onnan. Ilyen egyszerű.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2022. március 13.