EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (267.)

Standard

jegyzetcover8Mi szociális Európát akarunk, a Fidesz még Európát sem!

Világos utat rajzolt fel az MSZP tegnapi tisztújító kongresszusa azzal kapcsolatban, hogy milyen Köztársaságot képzel el és milyen igazságos, szolidáris, szabad és zöld Magyarországot ajánl a polgároknak. Hiteles és jó csapat állt össze ennek képviseletére, amely – bizonyos vagyok benne, hogy – kellő motorja és erősítője lesz a kormányváltáshoz elengedhetetlen ellenzéki együttműködésnek. A párt európai parlamenti képviselőjeként számomra különösen fontos volt, hogy a kongresszus által elfogadott állásfoglalásban jelentős hangsúlyt kapott az európai közösséghez való viszonyunk, az Európai Unió jogos kritikája mellett az európai értékek és az Unió melletti határozott kiállás. Az MSZP álláspontja és ajánlata tehát világos és egyértelmű: egy szociális Európai Uniót akarunk!
Az európai egységes piacnak csak akkor vannak esélyei a dinamikusan fejlődő globális versenytársakkal szemben, ha erősödnek az EU föderális elemei. A tagállamok gazdaságpolitikájának jelenlegi „összehangolását” szerintünk a közös gazdaságpolitikának kell felváltania. Ezért támogatjuk a költségvetési- és bankuniót, valamint az adójogszabályok harmonizálását a káros adóverseny mérséklése érdekében. Az MSZP egyik stratégiai célja, hogy Magyarország mielőbb csatlakozzon a megreformált euró-övezethez, és már most rögzítse a forint árfolyamát az euróhoz. Az MSZP támogat minden olyan megoldást, amely közelebb hozza az Európai Uniót az emberekhez azzal, hogy a támogatások mind nagyobb része közvetlenül jut el az önkormányzatokhoz, civilszervezetekhez és vállalkozásokhoz. Támogatjuk a jogállami mechanizmust és az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, az uniós források felhasználásának ellenőrzése ugyanis nem Magyarország, hanem annak jelenlegi korrupt politikai vezetői ellen irányul. Ugyanakkor fontos, hogy síkra szállunk az EU reformjáért is annak érdekében, hogy jobban érvényesüljenek a munkavállalói jogok, megszűnjön Európában a szegénység, valamint a természet kizsákmányolása. Azt valljuk, hogy Európának szociális piacgazdaságot kell építenie! Ennek fontos eleme lehet az európai minimálbér, amelyet valamennyi tagállamban egységes szabályok alapján állapítanának meg. A biztonságos megélhetést segítő időskor érdekében szükség van az európai minimál-nyugdíj szabályainak megalkotására is. Az MSZP egyik sikertörténete az Európai Egészségügyi Unió várható létrehozása, amelyben aktív kezdeményező szerepet vállaltam Brüsszelben: már nemcsak az S&D-frakció, de az Európai Parlament többsége és most már az Európai Bizottság elnöke is az átfogó reform-elképzelés mellett áll.
Az Európai Unió legfontosabb pillére a béke és a fejlődés, az egymásnak feszülésből és feszítésből csak a háború(skodás)ba vezet az út, abból pedig láttunk már eleget az elmúlt évtizedekben. Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy Magyarország az EU tagjaként is megőrizte nemzeti identitását, kulturális értékeit, egyúttal érdemben gazdagította Európa civilizációs örökségét is. Az MSZP európai víziója tehát világos és pontos. Szemben a jelenlegi kormánypárttal, amely nemhogy szociális Európát nem akar, de valójában Európát sem. Kelet felé kacsintgatva azt mondják: „erős nemzetállamok laza szövetségére” van csak szükség, nem pedig a föderálisabb irányra. Azt persze elfelejtik hozzátenni az álnemzeti nagyképűségtől elvakulva, hogy mi legyen majd például az erős román nemzetállammal, amely – a fideszeshez hasonlóan – visszautasítja majd, hogy beleszóljanak a dolgaiba. Hiszen miért ne tehetné, ha ez az alapelv. A Fidesz egy olyan Európát akar, ahol neki mindent szabad (lopni, csalni, hazudni, megfélemlíteni, eltaposni), mindenki más pedig „adja meg a kijáró tiszteletet”. Ezt a pozíciót az utcai gyermekgalerik frusztrált vezetői szokták felvenni, amíg fel nem nőnek, vagy el nem porolja őket a házmester. Ideje felnőni, ideje korszakot váltani. Az MSZP készen áll, hogy ennek részese legyen.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatvannegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. szeptember 20.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (263.)

Standard

jegyzetcover8A Fidesz fű alatt tovább asszisztál a vállalhatatlan haverjainak

Tudjuk jól Orbán Viktortól, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit tesz; de azért ez mégiscsak erős. A Fidesz vezérkar ugyanis miközben a nyilvánosság előtt igyekszik európai arcot mutatni, sutyiban azért tovább csencsel és asszisztál azoknak a haverjaiknak, akik vállalhatatlanságuk miatt kiiratkoztak az európai szalonból. Mindez nem holmi magyarosan ügyeskedő pávatánc, hanem elvtelen üzletelés és veszélyes szövetkezés azokkal, akik a birodalom sötét oldalán állnak. Erről pedig jó, ha mindannyian legalább tudomással bírunk.
Legutóbb a Politico adta hírül és kevesen vették észre, hogy a Fidesz EP-delegációjának vezetője, Deutsch Tamás a néppárti közösség egyik legutóbbi ülésén a nyilvánosság előtt védte meg például az Orbán Viktorral jó barátságban lévő – szintén néppárti – bolgár miniszterelnököt, Bojko Boriszovot, mondván az Európai Néppártnak kollektíven kellene kiállnia a pártcsaládhoz tartozó kormányfő mellett az őt ért támadásokkal szemben. Nos, ez a „támadás” annyit jelent, hogy számos EP-képviselő szolidaritást nyilvánított a bolgár ellenzék mellett, amely sokadik hónapja tüntet Boriszov ellen, a hatalmon lévőket maffiakapcsolattal, a korrupcióval szembeni reform megakadályozásával és a szólásszabadság elnyomásával vádolva. Az alapvetően békés demonstrációk során legutóbb több civil is megsérült a karhatalom fellépése miatt. A Fidesz számára azonban mindez nem számít, a Boriszovval meglévő emberi és vélhetően üzleti viszony nekik bőven megéri, hogy szembemenjenek az európai értékekkel és elvárásokkal. Lelkük rajta. De nem ez volt az egyetlen fű alatti lépés, a magyar kormány ugyanis a mai napig nem ítélte el hivatalosan, egyértelműen és világosan a belorusz rezsimet és a hatalmi erőszakot. Igaz ugyan, hogy az Unióban megszavazták a Lukasenkával szembeni lehetséges szankciókat, de közben a pult alatt mindent elkövetnek, hogy kedvezzenek neki. És higgyék el, ez tényleg nem valami rafinált többkulacsos játék, amelynek a végén a magyarok szokás szerint előbb lépnek ki a forgóajtón, minthogy bemennek. Ez puszta pénzsóvár elvtelenség. Amikor Orbán Viktor a V4-ek lublini találkozóján a belorusz kapcsolatokról beszélt, akkor persze gyorsan bebújt az ezügyben karcos véleményt képviselő lengyelek szoknyája mögé, de onnan kikukucskálva már inkább azt tartotta fontosnak, hogy a Lukasenkával meglévő gazdasági kapcsolatokat ápolni és fejleszteni kell. Hogy közben vélhetően csalással maradt hatalmon a belorusz vezér, az ellenzékieket pedig hol megverik, hol állami csuklyások rabolják el és viszik Isten tudja hova, az Orbánnak ezek szerint vajmi keveset számít. Csak a pénz. Az legyen rendben, a többi mehet a szőnyeg alá. Nincs az a diktatúra, amelyiknek nem hajtunk fejet, ha megfizetik. Szomorú ez. Mert rövid ideig-óráig talán még hoz is némi hasznot – a haveri köröknek persze -, de hogy ezzel a magatartással hosszú távon teljesen elszigetelődünk az európai közösségben és végül visszafordíthatatlanul az európai szalonon kívül találjuk magunkat, az kétségbevonhatatlan. Orbán legnagyobb tévedése nem is ez, hanem hogy azt hiszi, ezek az újdonsült barátai majd befogadják a körbe és megvédik, amikor szükség lesz rá. Pedig úgy fogják adott esetben arrébb pöckölni, mint a szotyihéjat szokták a felcsúti VIP-páholyban.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatvanharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. szeptember 13.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (262.)

Standard

jegyzetcover8Orbánék zsarolása a teljes magyar nemzet tisztességét ássa alá!

Esküszöm, nem értem a fideszeseket. Tényleg rezzenéstelen arccal képesek kiállni és a jogállamisági mechanizmus ellen érvelni, amögött holmi hisztériát, a nemzetközi tőke magyarellenes háborúját, meg békaemberek összeesküvését sejtetni. Ha csak kényszerből hazudnak, akkor pusztán a lelkiismeretükkel kell elszámolni, de ha még el is hiszik, amit ilyenkor mondanak, akkor érdemes lenne felütni az aranyoldalakat és szakembert keresni. A Fidesz épp ezzel az indulati csapkodással ismeri el, hogy tényleg ledózerolták a jogállami rendszert Magyarországon. Csak a tolvaj szokta szemébe húzni a sapkát, ha rendőrt lát; csak a puskázó diák kezd izzadni, ha asztalához közelít a tanár. Akinek tiszta a lelkiismerete, nincs oka félni semmitől.
Orbán és a Fidesz azért nem akar jogállamisági kritériumokat, mert minél mélyebbre akarják ásni az autokratikus rendszerük alapjait, mert folytatni akarják a rendszerszintű korrupciót, a bicskanyitogató pökhendiséggel vegyített nemzetrombolást. Az európai közösség pedig végre megelégelni látszik, hogy az adófizetői pénzek a Fidesz vezérkar oligarcháinál, udvartartásánál, rokonságánál és hozzájuk köthető off-shore számlákon landolnak. Ebben a klubban nem illik szotyihéjat köpködni a szőnyegre, majd panaszkodni a rendetlenségre. Orbán pedig ezt teszi évek óta, tulajdonképpen büntetlenül. Zsebre dugott kézzel kiskakaskodik a szalonban, majd teszkós szatyorba söpri a pogácsát a svédasztalról, végül kikéri magának, hogy megsértik a nemzeti szuverenitásában, amikor visszakérik tőle az eltett étkészletet. Hiszen az jár neki. Ugyanez zajlik most, Orbán újból zsarolni próbálja az európai közösséget: saját személyes szempontjai szerint egyébként kiváló időzítéssel és eszközzel, az ország és a magyar nemzet, sőt az Európai Unió egésze szempontjából viszont mérhetetlenül felelőtlenül. Orbán, aki legutóbb még önmagát győztesként ünnepelve tért haza Brüsszelből – de akkor ezek szerint ez is kamu volt szokás szerint -, most újból beakasztja a kuruc pásztorbotot az uniós küllők közé. Diplomáciai források erősítették meg, hogy a magyar kormány tényleg belengette: kétharmaddal elbuktatja a magyar Országgyűlés szavazásánál a koronavírus és az azt övező gazdasági válság miatt kiizzadott újjáépítési csomagot, ha létrejön a jogállami mechanizmus a források kifizetésénél. Egy szóval: ha nem hagyják őket lopni, akkor senki másnak se jusson pénz a közösen felvett hitelből. A járvány miatt térdre rogyott országok meg tehetnek egy szívességet. ’Magyarok vagyunk, nekünk senki nem dirigál, hinnye!’ A Fidesz hiába mondta korábban, hogy épp a bajba került déli államokkal való szolidaritás jegyében támogatni fogják a közös, uniós hitelfelvételt (tegyük hozzá: azért hazánknak is jól jön majd a pénz), de ezek szerint a fideszes szolidaritás megint csak addig terjed, amíg a mi piti érdekeinket kiszolgálják.
Lássunk tisztán: Orbán egy rutinos gengszter, jó időben szorítja oda a fegyvert az Unió halántékához, az európai tárgyalófelek pedig nem is veszik blöffnek a fideszes zsarolást. A NER nyilván úgy van vele, hogy már azzal is beljebb vannak, ha megállapodás híján automatikusan marad az előző évi költségvetés, vagy Brüsszel enged keveset az elvi szorításból; kisebb lopás, kisebb pénz, de annak is van helye a feneketlen étvágyú rendszerben. A hazárdjáték akár – nekik legalábbis – kifizetődő is lehet, de megint tudnunk és látnunk kell: az, amit Orbán és a Fidesz művel a magyar nemzet és Magyarország mögé bújva, mérhetetlen károkat okoz hosszú távon a hazának. A kormányfő tíz éve arról beszél, hogy több tiszteletet akar kiharcolni a magyaroknak, ehhez képest tíz éve nem tesz mást, mint bűntetteivel a teljes magyar nemzet megbecsülését, hitelét és tisztességét ássa alá. Rongyos eurócentekért képesek kivezetni, sőt kivezettetni mindannyiunkat az európai szalonból. Lehet, hogy az újjáépítési csomag támogatásaira türelmetlenül váró olaszok és spanyolok, vagy a fukar hollandok és a dominanciájukat őrző németek is találnak majd valami alkuképes megoldást az orbáni feszítésre, de jó lenne végre megtanulni, hogy a határozott és jó érdekérvényesítő államférfi nem egyenlő az útszéli zsarolóval. Előbbi hazafi, utóbbi börtöntöltelék.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatvankettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. szeptember 6.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (261.)

Standard

jegyzetcover8Nem ciki pártpropagandistának lenni, csak letagadni gáz!

Orbánék kétségtelenül egyik legravaszabb húzása az volt, hogy amint tudtak rátenyereltek az állami hírügynökségre, ingyenessé tették az MTI immár kontrollált és általuk befolyásolt híreit, leuralták a nyilvánosságot és gombamód szaporították azokat a kamu-, illetve részkamu intézeteket, amelyek minden esetben az ő álláspontjukat szajkózzák a nyilvánosságban. Mindenki látta már azokat az egyenöltönyös „szakértőket” és „elemzőket”, akik a kormánysajtóban robotikusan mondják a központilag kiadott paneleket. Ne legyen tévedés, ők egytől egyig fizetett pártpropagandisták. Nincs ebben semmi ciki egyébként, pártpropagandistának lenni teljesen legitim állás (a közpénzből való finanszírozása azért felvet kérdéseket), csak az a végtelenül szánalmas, amikor ezt megpróbálják eltagadni. Bevallom, nem is értem az olyan – magukat nem kormányszolgának tartó – médiumokat, amelyek kritika nélkül szólaltatják meg rendszeresen a hír- és elemző anyagaiban például Deák Dánielt, aki egy szintén állami pénzekkel kitömött kormányközeli intézet komoly elemzőjének igyekszik mutatni magát, de a fideszes narratíva kizárólagos és remegve igyekvő felmondása végtelenül komolytalanná teszi.
Hasonló a helyzet a szintén ügyes névválasztással Alapjogokért Központnak hívott propagandaintézettel. Önmagában megmosolyogtató, hogy csak a kormányzat által megtiport emberi alapjogokért nem sikerült kiállniuk egyetlen alkalommal sem az elmúlt időszakban, igaz, nem is rejtik túl nagy véka alá helyzetüket: vállalt céljuk „ellenpólust” képezni a napjainkban az „élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.” Szeretném még egyszer leszögezni, hogy pártpropagandistának lenni nem ciki, megpróbálni független és objektív szakembernek mutatkozni közben viszont már annál szánalmasabb. Ez igaz jelen esetben is. Az Alapjogokért Központ manapság azzal vetette észre magát, hogy egy általa szervezett, erősen fideszes „magánrendezvény” (ejtsd: kerti party egy kastélyban) után a fél kormány házikaranténba került; a koronavírust hordozóknak természetesen ezúton is gyors felépülést kívánunk. De nem csak emiatt tökéletes példa a „független intézet”, amely vaskos közpénzekből működik: a Fidesz pártalapítványától és az MNB egyik alapítványától is milliókat kaptak. A közpénzben fürdő cég vezetője az a Szánthó Miklós, aki a KDNP ifjúsági szervezetének volt tagja, de a sajtóhírek szerint képviselte már a Fidelitas-t is az Európai Néppárt ifjúsági tagozatában. Jelenleg egyébként nem mellesleg az állami segítséggel összetákolt, több száz újságot és egyéb médiumot kontrolláló fideszes médiagólem vezetője. A központ stratégiai igazgatója az a Kovács István, aki a Fidesz EP-listáján szerepelt még tavaly és pont lecsúszott a mandátumszerzésről. Törcsi Péter kutatási igazgató pedig a hírek szerint rendkívül szerencsésen alapít céget, 2018-ban ahogy elindította saját tanácsadó vállalkozását, máris milliós megrendelést kapott a Miniszterelnökségtől és a Fidesz országgyűlési frakciójától. De a központ vezetői között szerepel Panyi Miklós igazgató-helyettes is, aki szemérmesen csak annyit ír magáról a honlapon, hogy az Európai Parlament „néppárti frakciójának magyar sajtótanácsadója” volt, ami lefordítva annyit jelent, hogy a fideszes EP-képviselők sajtótitkáraként dolgozott. A cég vezető elemzői közül többen nemrég még a Miniszterelnökség és a kormánypropagandával foglalkozó Miniszterelnöki Kabinetirodán dolgoztak, a kormánymédiában rendszeresen szereplő Párkányi Eszter elemző pedig nem is olyan rég még a Fidelitas szóvivőjeként tartott sajtótájékoztatókat. És még mielőtt az – épp Kovács Istvánék Megafon-projektje által kiképzett – kormánypárti kommentkommandó kifent klaviatúrával rám ugrana: nincs ezzel semmi gond. Képzett, világlátott emberek dolgoznak ennél a kormányközeli intézetnél. Pontosabban ennél az intézetnél is. A baj azzal van, hogy adófizetői pénzzel tömik ki ezeket a propaganda-vállalkozásokat (vagy, ahogy a kormányzati sajtó írná „álcivileket”), az általuk közvetített elemzéseket, kijelentéseket, állításokat pedig néhányan komolyan veszik és nem a Fidesz-kormány újracsomagolt álláspontjaként kezelik. Orbánék jól működő, profi megmondó-hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. Ha ezt látjuk, tudjuk és ennek megfelelő komolysággal viszonyulunk a szereplőihez, akkor hajlíthatják bárhogy a valóságot, az mindig utat fog törni magának.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatvanegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. augusztus 30.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (260.)

Standard

jegyzetcover7A magyar egészségügy nemzetbiztonsági kockázattá vált!

Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt, már miniszterelnökként azt mondta: „azt, hogy milyen lelkülete van egy országnak, az mutatja meg, hogy mennyire törődik, milyen színvonalon törődik, mennyire tartja fontosnak polgárai sorsát.” A jelenlegi kormányzat ehhez képest deklaráltan harmadrangú területként kezeli az egészségügyet és vele a magyar polgárok egészségét, sorsát. Egy valóban nemzeti kormánytól elvárható lenne, hogy az egészségügyet nemzeti ügyként kezelje és ne csak szavakban, de tettekben is tegyen érte. Miközben Orbán Viktor arról szónokol az állami médiában, hogy a magyar egészségügyi rendszer „Európában a legjobban teljesítők közé tartozik”, a magyar valóság közben több mint riasztó. Az Eurostat és az OECD adatai alapján Magyarország az EU halállistájának egyik vezetője. Kimondani is hátborzongató, de egy magyarországi kisváros lakosságával megegyező, sokezer ember életét lehetett volna megmenteni az elmúlt években, ha jobb lenne a magyar egészségügy. Hazánk nemcsak a kezelhető/gyógyítható halálozás kapcsán teljesít tragikusan (az EU-tagországok utolsói között végeztünk, csak Románia, Lettország, Bulgária és Litvánia produkált rosszabb adatokat), de a megelőzhető halálesetek számában már egyenesen mi vagyunk a legrosszabbak. Nálunk regisztrálták a legtöbb ilyen halálesetet, az EU átlag kétszeresét. Ezek azok a halálozások, amelyek megelőző- és szűrőprogramokkal, életmódváltással elkerülhetőek lennének. A statisztikai adatokból jól látszik, hogy ha az egészségügyi rendszerünk olyan színvonalú lenne, mint Ausztriában, akkor az ottani hasonló adatok arányait figyelembe véve Magyarországon tízezerrel kevesebb ember halt volna meg. Ennyit számít, hogy az ember a határ melyik oldalán él.
Ki kell jelentenünk, hogy a magyar egészségügy helyzete nemzetbiztonsági kockázat lett! Azonnali és radikális lépések kellenek az egészségügyben, hogy megfordítsuk a romló statisztikát és mind több emberéletet tudjunk megmenteni az értelmetlen és megelőzhető haláltól. A mai napon ezért levélben kértem tájékoztatást Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkártól a kormány stratégiai elképzeléseiről, ahogyan arról is: mire és milyen formában akarják elkölteni a következő hétéves európai költségvetés egészségügyre szánt forrásait. Ugyancsak választ várok a kormány képviselőjétől arra: mikor kívánják végrehajtani azt az ágazati stressz-tesztet, amely megmutatná az egészségügyi rendszer hibáit, fekete foltjait és alapot biztosítana az alapvető és átfogó minőségi kritériumok megteremtéséhez. Emlékezetes, hogy az Európai Parlament még július elején fogadta el azt a stratégiai koncepciót, amely az uniós közegészségügy javítását és megerősítését szolgálja. Ennek egyik fontos pillére volt annak az „Európai Egészségügyi Uniónak” a koncepciója – benne a stressz-teszt szorgalmazásával -, amelynek kidolgozásában aktív szerepet vállaltam. Rendkívül meglepne, ha a kormányzat nem akarná végigcsinálni ezt a minden szempontból hasznos stressz-tesztet, hiszen a javaslatot a Fidesz EP-képviselői is – igaz, csak az előzetes aknamunkájuk csődje után – megszavazták és támogatták, vagyis elvben tükrözi a kormányzat álláspontját is. Számomra az egészségügy helyzete nemzeti ügy, amely elsődleges prioritást kell, hogy élvezzen. A magát nemzetinek mondó kormány is lassan bizonyíthatná, hogy neki Magyarország nem csak plakátokon az első.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatvanadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. augusztus 23.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (259.)

Standard

jegyzetcover6Miről tárgyalt Lukasenka és Orbán valójában?

Egyre élesebb a helyzet Belaruszban, a demonstrációk nyomán már több mint hétezer embert vettek őrizetbe, közöttük hetven újságírót. A belarusz diktátor, Lukasenka már Putyin segítségét várja, de a demokratikus ellenzék mögött is „külföldi beavatkozást”, külföldi összeesküvést sejt. Milyen ismerős retorika, nem? Az Európai Unió álláspontja egyértelmű a vélhetően elcsalt belarusz választás kapcsán: Ursula von der Leyen bizottsági elnök is súlyos szankciók kiszabását szorgalmazta, de az uniós külügyminiszterek is egységesek a szigorításokat illetően; diplomáciai források szerint egyedül a magyar kormány húzódozik egyelőre. A Fidesz láthatóan zavarban van a belarusz terror ügyében, a kormány illetékese egyelőre csak annyit közölt: „olyan EU-s döntésekre van szükség, amelyek nem lehetetlenítik el Fehéroroszország és az EU kapcsolatépítését.” A magát kereszténydemokratának mondó Hollik István pedig egészen odáig jutott, hogy azzal ütötte el a belarusz ellenzékiek megveretéséről szóló újságírói kérdést, miszerint „ahogy mi sem szeretjük, hogy beleszólnak a mi dolgainkba, úgy mi is tiszteletben tartjuk a többi ország szuverenitását.” Egészen vérfagyasztó ez a cinizmus és gyávaság, Hollik úr nyilván nem látta azokat a felvételeket, amelyek a belarusz tüntetéseken készültek és ahol – például – az egyik rendőrségi jármű konkrétan áthajt egy egyébként békés, menekülő demonstrálón. Az Európai Néppárt ifjúsági szervezete is közleményben ítélte el az erőszakot és – nem fogják kitalálni – csak két olyan tagszervezetük volt, amelyik a hírek szerint nem írta alá a dokumentumot: a Fidelitas és a KDNP ifjúsági szervezete.
Orbánék nyilvánvalóan nem politikai, hanem valamilyen más, sötét közös érdek miatt védik a belarusz diktátort és erőszakos rezsimjét. Emlékezetes, hogy idén júniusban a magyar kormányfő Minszkben járt, ahol kölcsönösen udvaroltak egymásnak Lukasenka diktátorral. Orbán kijelentette, hogy “a két nép és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk”. Lukasenka pedig erre rácsatlakozva kijelentette: Magyarország a legközelebbi partnerük az EU-ban, mert “mindenki másnál jobban megért bennünket”. Egészen nyilvánvaló, hogy nem pusztán a belarusz atomenergiai megoldások vizsgálata, vagy épp a belarusz baromfiágazat modernizációjának magyar kapcsolódási lehetőségei miatt legitimálta jelenlétével Orbán a belarusz rezsimet. Ennél jóval sötétebb biznisz húzódik a háttérben. Ennek ismerete pedig nemzetbiztonsági érdek, ezért arra szólítottam fel a mai napon a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a két vezető közötti tárgyalások jegyzőkönyvét, emlékeztetőit; derüljön ki, hogy mit üzletel Orbán a belarusz diktátorral. Elég az orosz rulettből, tisztán kell látnunk a Fidesz minszki játékával kapcsolatban!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenkilencedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. augusztus 16.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (258.)

Standard

jegyzetcover5A magyar emberek eurót akarnak!

Emlékeznek még, hogy mit mondott Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt még ellenzéki vezetőként? A „gyengébb forint gyengébb államot jelent, gyenge forintot pedig csak gyenge emberek akarhatnak”. Sőt, azt is kijelentette, hogy a forint árfolyamának tudatos leértékelése egyszerű lopás, mert „ellopják vele a pénzt az emberek zsebéből” azzal, hogy a fizetésüket leértékelik. Nos, amikor a Fidesz átvette a hatalmat 2010-ben, az euró árfolyama kevéssel haladta meg a 280 forintot, manapság pedig – amikor állítólag mi vagyunk minden fejlődés és növekedés motorja – történelmi magaslatokban van az árfolyam, már 350 körül kell fizetni egyetlen euróért. A forint tudatos gyengítése miatt az infláció is óriási, minden importunk drágult, így mindenkinek többet kell fizetnie a kasszáknál. Orbán korábbi mondatait visszaidézve: a jelenlegi hatalom mindannyiunkat meglop, amikor a forint leértékelésével jelentős összeget vesz ki a zsebünkből.
A Fidesz két dologra szokott rendszeresen és szívesen hivatkozni: a közép-kelet-európai régiós országok helyzetére és gyakorlatára, valamint a magyar emberek – így vagy úgy – kikért véleményére. Nos, ha a régiónkat nézzük, az éllovas szerepünkből kezdünk igencsak hátramaradni: a szlovákok és a szlovének után immár Bulgária és Horvátország is bejelentette, hogy még idén csatlakoznak az euró előszobájának tekintett ERM2-höz, és 2023-ban bevezetik a közös valutát. Ami pedig az emberek véleményét illeti – amit Orbánék saját állításuk szerint egyfajta iránytűként követnek -, szintén világos utat jelöl ki. A Népszava felkérésére a Publicus Intézet végzett legutóbb reprezentatív felmérést, amely szerint a lakosság több mint 51 százaléka akar magyar eurót és csak 37 százalék utasítja el azt, a többiek bizonytalanok vagy nincs véleményük. Nem meglepő, hogy az elutasítók között elsősorban azok a kormánypárti szavazók vannak, akik a Fidesz Európa-, és Unió-ellenes politikáját is kérdés nélkül támogatják.
Az eurócsatlakozás az uniós szerződések egyik vállalt pontja, vagyis kötelességünk teljesíteni. Vitás kérdés lehet, hogy a magyar gazdaság készen áll-e az első lépésekre (a forintinfláció például messze van még az elvárttól), valamint, hogy mikor a legjobb csatlakoznunk, de a szándéknak ettől függetlenül egyértelműen látszania kell. Illetve kellene. Ehhez képest a magyar kormány még csak megfigyelői státuszt sem kér az eurózóna országok tárgyalóasztalánál, pedig ezzel kötelezettség nem, fontos információ és lehetőség annál több jár. Végtelenül szomorú, hogy a magyar kormány a közös valuta kérdését is arrogánsan, lekezelően és pusztán a kormánypárt érdekkörének személyes gazdagodási igénye szerint kezeli. A Fidesz szakembereinek vállalnia kellene az érdemi és tartalmi vitát ezzel kapcsolatban és egyértelművé tenni a magyar emberek számára, hogy mit és miért gondol erről az államhatalom. Az pedig a minimális elvárás, hogy a kormány mielőbb tegyen asztalra egy menetrendet, amely legalább céldátumot megjelöl az euró bevezetése kapcsán. Ennek hiányában ugyanis csak azt bizonyítják, hogy a gazdaságunk mégsem áll olyan betonbiztos alapokon, mint azt a házi propaganda állítja, a forinttal pedig tényleg folyamatosan a magyar emberek kárára hazardíroznak.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. augusztus 9.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (257.)

Standard

jegyzetcover2334Stressz-tesztet és minőségi kritériumokat a magyar egészségügyben!

Orbán Viktor miniszterelnök a szokásos, állami rádióinterjújában azt mondta: „a magyar egészségügy Európában a legjobban teljesítők közé tartozik.” A kormányfő vélhetően napszúrást kapott a balatoni nyaralása idején, hiszen a magyar polgárok, akik mindennap megtapasztalják a magyar valóságot, egészen más körülményekkel és tapasztalatokkal találkoznak. Még a miniszterelnök „jobbkeze”, Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank legfrissebb versenyképességi jelentése is erősen kritikus volt az egészségügy helyzetével kapcsolatban, kiemelve többek között, hogy az elkerülhető halálozási arány Magyarországon a duplája az uniós átlagnak, de a visegrádi országokkal történő összehasonlításban is tragikusan szerepelünk ezen a területen. Mi sem bizonyítja még jobban, hogy Orbán önfényező állítása merő hazugság, mint hogy maga a kormány rendelt meg nemrég közel háromszázmillió forintért egy átfogó reformtanulmányt az egészségügyi rendszer átalakítására. Az egészségügy irányításában és szervezésében meglévő világos és egyértelmű kormányzati káoszt jól mutatja, hogy a neves külföldi céget nem Kásler Miklós és az EMMI bízta meg a munka elvégzésével, hanem Pintér Sándor belügyminiszter. Elvárom a magyar kormánytól, hogy az egészségügyi rendszer átalakítása a lehető legnagyobb átláthatóság és a lehető legszélesebb szakmai egyeztetések mentén történjen meg. Ezért elvárom a kormánytól, hogy az augusztus 7.-ig, vagyis jövő hét péntekig elkészülő tanulmányt minél előbb hozzák majd nyilvánosságra, az érintett szakmai szervezetekkel pedig érdemben vitassák meg annak megállapításait, mielőtt döntéseket hoznak.
Az Európai Parlament néhány héttel ezelőtt elfogadott egy átfogó közegészségügyi stratégiát, amely az uniós egészségügyi rendszerek javítását és megerősítését szolgálja. Ennek az átfogó anyagnak az egyik fontos pillére volt annak az „Európai Egészségügyi Uniónak” a koncepciója, amelynek kidolgozásában aktív szerepet vállaltam. Ez a parlamenti állásfoglalás többek között kimondta, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkinek joga van a modern és mindenre kiterjedő egészségügyi ellátáshoz, ezért érdemben foglalkozni kell például az egészségügyi dolgozók elvándorlásával és az ezzel járó egyensúlytalansággal. Ugyancsak ez a parlamenti dokumentum, az Európai Egészségügyi Unió koncepciója szólította fel az uniós tagállamokat arra, hogy sürgősen végezzenek stressz-teszteket egészségügyi rendszereiken a gyenge pontok azonosítására. Ehhez kapcsolódóan pedig felszólítottuk az Európai Bizottságot, hogy a tesztek eredményei alapján tegyen javaslatot a minőségi egészségügyi ellátás minimum-követelményeiről szóló irányelvre, garantálva a betegek biztonságát és az egészségügyi dolgozók tisztességes munkakörülményeit. Az Orbán-kormány nyilván nem ellenzi az Európai Egészségügyi Unió koncepcióját, hiszen – bár először igyekeztek megfúrni a javaslatot, végül – minden fideszes európai parlamenti képviselő támogatóan, azaz egyetértően szavazott az állásfoglalásról. Erre hivatkozva szólítom fel a kormányt, hogy aktívan támogassa az Európai Egészségügyi Unió megvalósítását és legyen az első olyan tagállami kormány, amely elvégzi saját egészségügyi rendszerén a javasolt stressz-tesztet. Ha Orbán állításának megfelelően Európa legjobban teljesítő egészségügyi rendszerével rendelkezünk, akkor nincs mitől tartaniuk. Ha pedig a Fideszt valóban érdekli az emberek egészsége, jóléte és élete, akkor ugyancsak támogatja ezt a vizsgálatot, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy a magyar emberek jobb, biztonságosabb, minőségibb ellátást kapjanak. Mert minden magyar megérdemli az európai szintű ellátást!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. augusztus 2.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (256.)

Standard

jegyzetcover2333Schmitt Pál hamarosan nekirongyol a Fidesz-kormánynak?!

Legalábbis nem tehet mást, ha az egykori államfő és volt fideszes EP-képviselő ragaszkodik az elveihez és vállalásaihoz. Rég nem hallottunk Schmitt Pál felől, de a médiaszabadság újabb kormányzati amputációja után nyilvánvalóan ki fog állni és hevesen neki fog rongyolni a hatalomnak. Schmitt Pál volt ugyanis néhány évvel ezelőtt EP-képviselőként az Európai Néppárt felelőse a média pluralizmusáról és koncentrációjáról készült európai parlamenti jelentésnek, amely azt vizsgálta, mennyire érvényesül a média sokszínűsége az Európai Unió tagállamaiban. Igen, jól olvassák, Schmitt Pál fideszes EP-képviselő volt felelős ezért a fontos, 2008-as parlamenti dokumentumért. A médiamogul Berlusconi vezette Olaszországot konkrétan is megnevező határozatot akkor a Néppárt emiatt végül nem támogatta, de a témafelelős Schmitt Pál maga mondta el a vitában, hogy „a média sokszínűsége az Európai Néppárt számára kiemelten fontos terület”, ezért az Európai Bizottságnak kiemelt módon kell foglalkoznia a médiapluralizmussal és meg kell vizsgálnia, hogy „milyen uniós vagy tagállami intézkedéseket szükséges meghozni a sokszínűség érvényesülése érdekében.” Sőt, a Fidesz máig hatályos 2009-es EP-programja (azóta ugyanis újat nem tettek le az asztalra, csak azt mondták: ’folytatjuk’) is kiemelten foglalkozik ezzel a témával, ugyancsak Schmittre hivatkozva. A többszáz oldalas program – amelyet a fenti fotón Schmitt biblikusan ölel magához – egyértelműen rögzíti, hogy a Fidesz „meggyőződése szerint a független sajtó a demokrácia egyik legfontosabb intézménye, a vélemények sokszínűségének biztosítása pedig a demokratikus kormányok kötelessége.” A Fidesz EP-delegációja még azt is hangsúlyozta, hogy a közszolgálati médiának kiemelkedő szerepe van „az elfogulatlan és független tájékoztatásban, valamint a magas erkölcsi és minőségi elvárásoknak is megfelelő műsorok készítése terén.” Azóta jól tudjuk, hogy mi történt: a Fidesz uralma alatt a közmédia végtelenül elkorcsosult, a szabad sajtó- és véleménynyilvánítás pedig nem hogy sérült, de inkább szabályosan félholtra verték.
Az azóta állami segítséggel és kontrollal létrehozott fideszes médiaholding példátlan a demokratikus európai világban, a narancsos bolsevik tempó nemcsak a versenyjoggal, de a tiltott állami finanszírozás elvével is gyökeresen ellentétes; hogy az etikai és erkölcsi akadályokat már fel se hozzuk. A Fidesz EP-képviselői persze azóta betűről betűre megtagadták saját vállalásaikat és hagyták cserben választóikat. Számukra a médiapluralizmus és véleményszabadság is csak addig terjed, amíg fel lehet írni egy plakátra és hivatkozni lehet rá az általuk finanszírozott álsajtóban. De, amikor tehettek is volna érte, már csakis ellene léptek: legutóbb annak a Spinelli-jelentésnek az elfogadásakor tartózkodtak sunyi módon, amely biztonságos jogi környezetet szorgalmazott az újságírók számára, erősíteni kívánta a tömegtájékoztatás sokszínűségét és szabadságát, valamint erősítette volna a közszolgáltatók és oknyomozó újságírók független munkavégzését is”. Szavakban a fideszesek mindig bátrak, tettekben már kevésbé. Vajon Schmitt Pál egykori témafelelősként bátor lesz, vagy néma kiszolgáló marad? Felemeli a szavát és megismétli, amit nemrég még képviselt? Hagyjuk, sajnos, tudom a választ.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. július 26.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (255.)

Standard

jegyzetcover2A Nemzeti Semmibevétel Rendszere

Menczer Tamás a köz alkalmazottja. A választópolgárok adójából fizetett és nekik felelős munkavállaló. Az a dolga, hogy a magyar polgárokat szolgálja, függetlenül attól, hogy azok az általa – immár párttagsággal is büszkén támogatott – politikai szervezetre adták-e a voksukat vagy sem. (Ha csak a Fidesz szavazóit kellene szolgálnia, akkor nyilván a Fidesz állná a fizetését és a juttatásait is) Menczer Tamás ráadásul „tájékoztatásért” felelős államtitkár a külügyi és külgazdasági tárcánál, vagyis nemcsak, hogy közpénzből fizetett alkalmazott, de a munkaköri leírása szerint épp a tájékoztatásért fizetik a magyar emberek adójából. Minimálisan is elvárható lenne tehát tőle, hogy a pártos gáncsoskodás mellett (amely egyébként egy bizonyos szintig még bele is fér a politikai versengésbe) konkrét és tisztességes tájékoztatást adjon azokban a kérdésekben, amelyekkel megkeresik őt. Menczer Tamást azonban láthatóan beszippantotta a narancsos mátrix és rendre csak pökhendi hatalmi arroganciára futja tőle, pedig ennél bizonyára jóval többre képes.
A NER-lovagok semmit nem tanulnak és egyre magasabb lóra kapaszkodnak fel. Az, hogy politikai ellenfeleiket semmibe veszik, még lehet a politikai szkander része, de hogy a magyar választókat köpik arcon a pökhendiségükkel, az már tényleg gyalázatos. Miért írom mindezt? Mert a napokban ismét tájékoztatást kértem a kormánytól, rövid levelemben részletes és korrekt információkat kértem arról, hogy a Pénzügyminisztérium által legutóbb közölt 450 milliárd forintot (amelyet a koronavírus elleni védekezésre fordítottak) pontosan milyen eszközökre költöttük, milyen mennyiségben és honnan vásároltunk, illetve van-e köztük olyan, amely nem kizárólag a járvány elleni védekezésre szolgál, hanem mondjuk a közegészségügyi rendszer hosszú távú megerősítését is segítheti. Nem bonyolult kérdés, ráadásul jogos is: tudni kell, hogy az adófizetők pénzét pontosan mire és miként költötték el. Az államnak kötelessége mindennel megfelelően és érdemben elszámolnia, nincs ebben semmi különös. Ehhez képest a Menczer államtitkár által küldött válaszban nemhogy adatok vagy számok, de jószerivel egy tisztességes mondat nem szerepelt: csak baloldalizás, vádaskodás, terelés. Nem is értem, hogy a kormányzat – és „tájékoztatásért” felelős államtitkára – miért titkolódzik, mire ez a hisztérikus csapkodás válasz helyett. Épp ettől válik az egész végtelenül gyanússá, hogy egy normális, hétköznapi kérdésre pánikszerű hörgéssel és arroganciával reagálnak. Menczer Tamás és főnökei ezek szerint még mindig azt hiszik, hogy a közpénz nem a magyar emberek pénze, hanem az övék, ami felett szabadon rendelkeznek, aki pedig rákérdez az elköltésére, az „akadályozza a védekezést”, de minimum egy hígmagyar hazaáruló.
Lehet ezt így csinálni, fiúk. Csak semmi értelme. Tévedésben vagytok: a pökhendiség és az emberek lenézése nem holmi felsőbbrendűséggel indokolható kurucos bátorság, hanem szégyelleni való primitívség. A zsebre dugott kézzel való közlekedés sem politikusi macsóság, hanem szimplán bunkó viselkedés. A közpénz pedig a köz pénze, nem a ti zsebpénzetek. Ha nem vagytok hajlandóak elszámolni vele – talán azért, mert takargattok valamit – akkor rákényszerítünk titeket arra, hogy megtegyétek. Előbb közérdekű adatigényléssel, majd ha kell, bíróság előtt kiperelve. A mai napon meg is teszem a szükséges lépéseket.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenötödik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. július 19.