EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (218.)

Standard

orbbbEnnyit a nemzeti szuverenitásról: a pillanat, amikor a Fidesz támogatott egy Sargentini-határozatot

Nehéz lehet fideszesnek lenni. Legalábbis egyenes gerinccel. A magukat nemzetinek valló kormánypártiak ugyanis szavakban mindig „nagy magyarok” és olyan könnyedén hazaárulóznak le bárkit, mintha csak „jó reggelt” kívánnának, de amikor a magyarság érdekeiért tettekben is mód lenne tenni valamit, akkor legtöbbször csak sunyi gyávaságra tellik tőlük. Sőt, amikor gyávaságukat magyarázzák, még hazudnak is. Ejnye, NER-lakájok!
Az Európai Parlament eheti plenáris ülésén szavazott a Ház a romániai jogállamiság csorbulása miatt készült – egyébként jobb- és baloldali frakciók által közösen jegyzett – határozati javaslatról. A dokumentum kiemeli, hogy a korrupció mértéke egyre súlyosabb, az igazságszolgáltatás függetlensége egyre jobban megkérdőjelezhető Romániában, de az EP rámutatott a civilek indokolatlan vegzálására és világosan rögzítette, hogy az európai értékrend fontos része a nemzeti kisebbségek jogainak védelme. A határozat nagy többséggel átment az Európai Parlamentben, a néppártiak közül alig tízen nyomtak csak nemet a javaslatra: közülük nyolc volt fideszes. Szájer József, ahogyan az máskor is lenni szokott a rázós kérdésekben, nagy bátran most sem nyomott gombot. A NER brüsszeli képviselői azzal magyarázták a határozat elutasítását, mondván szerintük ezzel az Unió beavatkozna egy tagállam szuverenitásába. Azt a zavarba ejtő tényt most tegyük félre, hogy ezek a fideszes EP-képviselők egy olyan programmal lettek az Európai Parlament tagjai, amelyben épp olyan uniós eszközöket szorgalmaztak, amelyekkel az értékek betartására lehet szorítani a tagállamokat; akár a tagállami szuverenitásuk csorbítása árán is. A súlyosabb tétel, hogy a fideszesek – nyilván a magyar kormány bűneiről szóló Sargentini-jelentés hazug kormányzati kommunikációja után – nem mernek hasonló jogállami kritikát támogatni bárki esetében. Ezzel azonban további két probléma van.
Egyfelől a határozat elutasításával elismerték, hogy szerintük nincs jogállami probléma Romániában, tehát a helyi magyarságot érő retorziók és megkülönböztető hátrányok miatt sem emelték fel, vagy fogják tudni ezután hitelesen felemelni a hangjukat. Különösen érdekes ebben az esetben az RMDSZ-s Sógor Csaba és az erdélyi politikában mozgó Tőkés László tartózkodó szavazata is. A másik probléma ráadásul, hogy a Fidesz hazudik, amikor szuverenitásról és elvi távolságtartásról beszél. Nem kicsit hazudik, hanem nagyon. Csak egyetlen példa: tavaly novemberben az EP a máltai jogállamiság helyzetéről fogadott el hasonló határozatot (amelynél jómagam a számtalan jogos megállapítás mellett szereplő néhány kifogásolható tétel miatt egyébként tartózkodtam), ebben a baloldali kormánnyal kapcsolatos kritikai megjegyzések szerepeltek. A Fidesz minden egyes európai képviselője megszavazta a dokumentumot, még a mindig „bátor” Szájer József is, ahogyan a román jogállamiság esetében már tartózkodó Sógor és Tőkés képviselők is. A legszebb az egészben, hogy a kompromisszumos javaslatot a Zöldek részéről Judith Sargentini jegyezte. Vagyis szó sincs itt elvi kérdésről, van olyan pillanat, amikor a Fidesznek sem a szuverenitás, sem Sargentini nem jelent problémát. Így állunk. Szégyelljétek magatokat hazug, kétkulacsos, álnemzeti NER-lakájok!
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. november 18.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (216.)

Standard

9883„Magyarország népe elég vérrel adózott”

Nincs olyan önkényes, elnyomó hatalom, amely idővel ne bukna meg. Nincs olyan manipulatív hatalmi gépezet, amely bár örökéletűnek gondolja magát, mégis ha eljön a pillanat, ne csuklana rapid mód össze, mint egy marionett. És nincs olyan apátia, amelyet egy balsors által régen tépett nemzet ne tudna idővel lerázni magáról. Jöjjön bármi.
Hatvankét évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, hogy leverje a magyarok forradalmát és megdöntse az akkori illiberális, keleti autokrácia blokkjából kilépni szándékozó Nagy Imre vezette kormányt. A Vörös Hadsereg lánctalpainak és lövegeinek nyomai még hatvan év után is jelen vannak, ha nem is fizikai, de lelki sebeket hagyva minden családban. Mindenkinek van valamilyen személyes története, személyes vagy rokoni kötődése az 56-os őszi napok eseményeihez. Fiatalok tízezrei menekültek Nyugatra, családi kötelékek szakadtak meg hosszú évtizedekre, személyes sorsok nyomorodtak meg örökre. November 4-én soha el nem évülő erőszakot követtek el Magyarországon és a magyar nemzeten. Sorstragédiánk világos mementóként kell, hogy figyelmeztessen mindannyiunkat arra: történelmünkre nem csak emlékezni kell, de tudnunk kell tanulni is belőle.
Hatvankét évvel ezelőtt ezen a napon Nagy Imre a jugoszláv konzulátusra menekült, Mindszenty bíboros pedig az amerikai nagykövetségre. Az Országgyűlésben egyedül Bibó István maradt, aki államminiszterként kiáltványt intézett a nemzethez. Ebben többek között így fogalmazott: „Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.” Igen, jól olvassák: a mai kormány által támadott ENSZ és a mai kormány logikája alapján ezek szerint hazaárulóként hozzájuk forduló Bibó. Tudjuk, hogy a világ és a nyugati nagyhatalmak milyen távolságtartó együttérzéssel követték a forradalom leverését. Miként tűrték a szovjet agressziót és miként támogatták ugyanakkor a Nyugatra menekült honfitársaink tömegeit, majd miként támogatták az – ugyan évtizedekkel későbbi, de mégis friss levegőt hozó – rendszerváltást és a demokratikus berendezkedés kiépítését. Hatvankét évvel ezelőtt azt akartuk, hogy egy szabad, fejlődő, európai ország legyen Magyarország. Azt akartuk, hogy ne a szovjet blokk, hanem egy védelmet biztosító nyugatos közösség részesei legyünk. ’56 hőseinek bizonyosan tartozunk annyival, hogy most nem hagyjuk széttaposni és állami propagandával legyengíteni azt a nagyhatalmi szövetséget, amelyhez mindig is tartozni akartunk.
Kétszáztizenhatodik alkalommal kongatom a figyelmeztető harangokat. Teszem ezt ma is, nemzetünk gyásznapján. Mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. november 4.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (215.)

Standard

zaszloCsak egy erős Európában erős a nemzeti kisebbségek védelme

Van abban valami egészen groteszk, ahogy a Fidesz csak akkor hivatkozik európai jogszabályokra, európai normákra, ha az számára fontos, egyébként képes gond nélkül átgázolni minden erkölcsi és törvényes határon. Amikor a saját érdekében igyekszik felülkerekedni, akkor az európai intézményekre hivatkozik, amikor kicsit is ellentétes az oligarchikus érdekeivel, máris negligálja ugyanazokat az intézményeket. Az pedig különösen gyalázatos, hogy közben nem veszi észre: azzal, hogy folyamatosan gyengíti az európai közösséget, valójában a magyar nemzetnek árt a legtöbbet, nem pedig holmi zavaros világösszeesküvés ördögpatás vezetőinek. Ha Európa erős, akkor meg tudja védeni magát és vele együtt nemzeti kisebbségeit, benne az európai határon túlra szorult európai polgárok jogait.
Az Uniónak minden eszközzel támogatnia kell a kárpátaljai magyarság jogainak védelmét és fel kell lépnie az Ukrajnában zajló jogsértésekkel szemben. Minden ezt szorgalmazó kezdeményezést magyar hazafiként és EP-képviselőként csak támogatni tudok, ezért írtam alá az elsők között például a kisebbségi jogok védelmét támogató Minority SafePack nevű kezdeményezést is. A Fidesz európai parlamenti képviselői jogosan szólították fel legutóbb az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot arra, hogy a brüsszeli intézmények tegyenek mielőbb érdemi lépéseket a kárpátaljai magyarok érdekében. Jogosan utaltak arra is, hogy az ukránoknak figyelembe kell venniük a Velencei Bizottság állásfoglalását az oktatási törvénnyel kapcsolatban. A kárpátaljai magyarság érdekében azonban egy dolgot világos kell látni. A Fidesz politikusai súlyos bűnt követnek el, amikor a fentebb hivatkozott európai intézményeket gyengítik azzal, hogy – a magyarországi jogsértések kritikájára adott primitív válaszként – valamiféle „komolyan nem vehető”, a „nemzetállamokra rontó bevándorláspárti szervezeteknek” minősítik őket. A Fidesz a Velencei Bizottság véleményének figyelembe vételét követeli a kárpátaljai magyarok érdekében, miközben ugyanezen Velencei Bizottságot, amely a CEU-t elüldöző felsőoktatási törvény kapcsán figyelmeztetést fogalmazott meg, máris „soros-ügynökök gyülekezetének” nevezték. Ha kinyitották a populista hazugságok szelencéjét, ne csodálkozzanak, ha mások is merítenek belőle.
Nem kérdés, hogy a magyar emberek érdekeit mindig és mindenhol a leghatározottabban kell képviselni. Furkós bottal azonban nem lehet sebészeti pontosságú eredményt elérni, csak roncsolni. A Fidesz EP-képviselői jobban teszik tehát, ha először a saját kormányukat győzik meg arról, hogy hagyják abba a közpénzmilliárdokból folytatott Európa-ellenes ámokfutást és a magyar emberek érdekében térjenek vissza egy józan, határozott, de bölcs érdekérvényesítéshez. Különben csak ártani tudnak. Hosszútávon mindenképpen.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizenötödik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. október 28.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (214.)

Standard

sargentiniplakatIgaz beszéd a Sargentini-jelentésről

Néhány napja vitára hívtam a nagykőrösi fideszes önkormányzat vezetését és a helyi kormánypárti vezetőket a Sargentini-jelentés kapcsán. A Pest megyei településen ugyanis egy olyan elutasító határozatot fogadtak el az európai dokumentum ellenében, amely egyértelműen mutatja: fogalmuk sincs arról, hogy miről is szólt a jelentés. A nagykőrösi fideszesektől párbeszéd helyett végül csak vagdalkozásra, hazaárulózásra és személyeskedésre futotta. Ezért az alábbiakban velük és mindenki mással is összefoglalóan újra megosztom, hogy mit is tartalmaz valójában a Sargentini-jelentés. Tanulságos:
1. Az Orbán-kormány korlátozta az Alkotmánybíróság jogköreit. Politikai számítás szerint módosította a választókerületek határait, közpénzből finanszírozott állami propaganda-kampánnyal segítette a kormánypártokat.
2. Az Orbán-kormány felszámolta az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét. Kifogásolhatóvá vált a bírák kinevezésének gyakorlata, a bírói kar egy jelentős részének kényszernyugdíjazása pedig ellentétes volt az uniós elvekkel és jogszabályokkal.
3. Az Orbán-kormány évei alatt volt a legtöbb OLAF-eljárás Magyarországon. Legutóbb súlyos visszaélések gyanúját állapították meg olyan uniós közbeszerzéseknél is, amelyekben a miniszterelnök veje volt érintett; ez utóbbi ügyben a Polt-féle ügyészség meglehetősen lassan nyomoz.
4. Az Orbán-kormány által elfogadott új nemzetbiztonsági jogszabályok lehetővé tették bármilyen kommunikáció tömeges lehallgatását, a magánélet védelmét nem garantálják.
5. Az Orbán-kormánynak köszönhetően érdemben sérült a médiapluralizmus és a sajtószabadság; a médiatulajdon koncentrációja és az öncenzúra súlyos problémákat vet fel.
6. Az Orbán-kormány felsőoktatási törvénye ellentétes a tudományos élet szabadságával, az oktatáshoz való joggal és a vállalkozás szabadságával.
7. Az Orbán-kormány diszkriminatív módon bánt bizonyos vallási közösségekkel, egyházként való elismerésükhöz túlzott és önkényes kritériumokat írt elő a számukra.
8. Az Orbán-kormány indokolatlanul korlátozza bizonyos civilszervezetek működését és kormánykritikus munkáját.
9. Az Orbán-kormány évek óta nem ratifikálja a nők elleni erőszakkal szemben fellépő isztambuli egyezményt és nem erősíti a nők jogait, társadalmi szerepét.
10. Az Orbán-kormány idején az antiszemita beszédet elítélő nyilatkozatok ellenére visszatérő probléma az antiszemitizmus, a gyűlöletbeszéd, a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlölet, a roma társadalom szegregációja.
11. Az Orbán-kormány gyakorlatát vizsgáló Emberi Jogi Bizottság szerint rendkívül aggasztó állapotok uralkodnak bizonyos menekült-befogadó központokban. A menedékkérők jogait nem minden esetben garantálják a magyar hatóságok.
12. Az Orbán-kormány alternatív megoldás biztosítása nélkül végeztet kényszer-kilakoltatásokat és a nemzetközi emberi joggal összeegyeztethetetlen módon törvényileg bünteti a hajléktalanságot. A Fidesz csorbította a dolgozók sztrájkhoz való jogát, a munkanélkülieknek járó szociális juttatások rekord-alacsonyak.
+1. A Sargentini-jelentéshez négy parlamenti szakbizottság (alkotmányügyi, kulturális és oktatási, költségvetés-ellenőrzési és nőjogi) is különvéleményt nyújtott be: mindegyik a 7-es cikkelyes eljárás megindítását javasolta és szigorú fellépést az európai értékekkel ellentétben politizáló Orbán-kormánnyal szemben. A dokumentumhoz közel háromszáz módosító javaslat érkezett, az eredeti szöveget épp a konzervatív néppárt és a jobboldali Öt Csillag mozgalom képviselői formálták még keményebbé. A jelentést az Európai Parlament kétharmados többsége fogadta el, így többek között szociáldemokrata, zöld, liberális és keresztény-konzervatív néppárti képviselők sokasága.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizennegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. október 21.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (213.)

Standard

akkoramirkoÖnnek mennyit ér meg a közmédia?

Ha Ön ezt a szöveget olvassa, akkor nagy valószínűség szerint nem a közmédia híradásaiból tájékozódik: ezt a közleményt, illetve nyílt levelet ugyanis az állami pénzből eltartott közszolgálati hírügynökség nem fogja feldolgozni, sőt, még a normál kiadását is meg fogja tagadni. A sokmilliárd forint közpénzből fizetett állami hírügynökség ugyanis rendre letiltja azokat a nyilatkozatokat, amelyek kritizálják a közmédia működését vagy finanszírozását, szerintük ugyanis a kritika sérti az intézmény jóhírnevét. Ezért inkább a közszolgálatiság jegyében – tisztességes cáfolat vagy ellenvélemény helyett – egyszerűen elhallgatnak, eltitkolnak, elzárnak minden olyan nyilatkozatot, amely rámutat a hiányosságaikra. Ez pedig tökéletesen ellentétes mindazzal, amivel az adófizetők megbízták őket, és amelyre a törvény is kötelezi őket. Legyen világos: a közmédia esetében nem egy kereskedelmi, a piacon és a piacból működő magánvállalkozásról van szó, hanem a magyar adófizetők pénzéből eltartott, a működését és feladatát törvény által szabályozott szervezetről. Éppen ezért minden tisztességes adófizető jogosan teheti fel a kérdést magának: mennyit ér meg neki az a közmédia, amely bizonyítható módon a kormánypárti propaganda aktív kiszolgálója, adott esetben álhírek tudatos vagy tudatlan terjesztője, ellenzéki nyilatkozatok blokkolója? Megér Önöknek évi 92 milliárd forintot? Ennyit kap ugyanis a közmédia jövőre; 12 milliárddal többet, mint idén. Hogy legyen viszonyítási alapjuk: ez az összeg hatvanezer átlagnyugdíjas egyéves bevételének felel meg, ezt az összeget egy ápolónő 38ezer év alatt keresi meg, de ebből a pénzből több mint 15 éven át érdemben rendezni lehetne az otthonápolási díj tisztességes és általános megemelését is. Ehelyett kapunk érte egy feladatát igazolható módon nem teljesítő, ellenben a kormánypártok propaganda-hadjáratához feltartott kezekkel asszisztáló közmédiát. Megér ez Önöknek ennyit? Önök fizetik! A közmédia munkásai, bemondói, hírszerkesztői, híradósai mind az Önök alkalmazottai! És tudják, nem is az a leginkább vérlázító, hogy az állami hírügynökség rendre késlelteti és deklaráltan alulkezeli a kormánykritikus megszólalásokat vagy, hogy egyes tárcavezetők tájékoztatói esetén már átveszik a minisztériumok sajtóosztályainak feladatát. Nem is az a legvérlázítóbb, hogy – mint arra az Index legutóbbi videójában tűpontosan rámutatott – a közszolgálati híradó esti műsorában több mint százszor hangzanak el a kormánypropaganda-szótárnak megfelelő „migráns”, „Brüsszel”, „Soros” és „betelepítés” kifejezések. Ez nem közszolgálat, hanem közgyalázat. Az igazán vérlázító azonban mégiscsak az, hogy miközben a fóti gyermekotthonban egy ellenzéki politikus kiállására van szükség ahhoz, hogy megjavítsák a fűtést, hogy a közkórházakba vécépapír-automatákat kell felállítani, hogy lassan többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint közúti balesetekben, addig a feladatát egyébként el nem látó közmédiára közel százmilliárd forintot égetünk el. Biztos vagyok benne, hogy ennek a pénznek jobb helye is lenne.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. október 14.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (212.)

Standard

flag-143157_1280Újabb százezreket rekesztett ki a Fidesz a magyar nemzetből

Nem ismerek annál gusztustalanabb politikai kétszínűséget, mint amelyet a Fidesz mutat és amelyben minden nap csak egyre mélyebbre süllyed. Mérhetetlenül undorító, ahogyan önmagukat hamis módon nemzetinek vallják, miközben saját nemzettársaik ellen uszítanak. Hogyan is képesek a magyarság nemzeti egységéről papolni, miközben bárkit képesek kirekeszteni közös nemzetünkből? Volt már a történelemben példa hasonlóan álnemzeti, erőszakos politikai erőre; egyik sem hozott sem békét, sem fejlődést.
A Fidesz nem először beszél a második világháborús fajvédelem szlogenjeihez hasonló keretben, nem először vállalják fel, hogy nem akarnak „tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között”. Orbán Viktor miniszterelnök viszont a minap olyasmire vetemedett, amelyre magyar kormányfő korábban soha: sok százezer magyar embert rekesztett ki saját nemzetéből. A felújított Budai Vigadó átadásán elhangzott beszédében egész pontosan azt mondta, “az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz”. Ezzel többek között kitagadott a magyarság hősei közül például kilenc aradi vértanút; akikre épp tegnap emlékezett az egész ország. Knezić Károly, Damjanich János, Aulich Lajos, Lähner György, Pöltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Lázár Vilmos – ők azok a német, osztrák, örmény, szerb, horvát származású honvédtisztek, akiket 1849. október 6-án az 1848-49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt kivégeztek. És ők azok, akik Orbán Viktor szerint nem részei a magyarságért küzdő hazafiaknak.
Ahogyan a Fidesz felfogása szerint nem magyar ember sok százezer fiatal sem, akik – legtöbb esetben épp az orbáni politika posványa miatt – külföldre mentek és akiknek a gyermekei, unokái sajnálatos módon nagy valószínűség szerint sok esetben nem is Magyarországon fognak felnőni és saját családot alapítani. A Fidesz kormányzása óta több mint 80ezer gyermek született külföldön magyar szülőtől, vagyis ennyi külföldön született gyermek magyar anyakönyvezését kérték. Havonta tehát átlagosan ezer magyar gyermek születik az országhatáron kívül, vagyis minden hatodik magyar gyermek külföldön látja meg a napvilágot. Róluk miért mond le a magyar kormányfő? Miért rekeszti ki az itthon maradt skype-nagyszülőket is a magyar nemzetből? Hogyan vetemedhet arra egy magát nemzetinek mondó döntéshozó, hogy nem építi nemzetét, hanem tömegeket tagad ki belőle? Mi ez, ha nem gyomorforgató kétszínűség? Az, hogy a Fidesz meglopja saját országát és a magyar embereknek járó forrásokból urizál, több mint felháborító. Az, hogy a Fidesz vezetői megmérgezik a magyar nemzetet, olyan történelmi bűn, ami miatt bizonyosan a pokolra jutnak. Feltéve, hogy legalább a kereszténységük valódi.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizenkettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. október 7.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (211.)

Standard

 Ilyen sem volt még: a Fidesz már a kritikus EP-képviselőket is elhallgattatja?

„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk!” – hangoztatta Orbán Viktor legutóbb az Európai Parlamentben, amikor a Sargentini-jelentés megállapításaival szemben próbálta megvédeni a Fidesz-kormányt. Szavait már akkor nevetés és zúgolódás követte, hiszen miniszterelnököt ennél nagyobbat hazudni már régen hallottak az európai falak; talán soha. Emlékszünk, még 2011-ben azzal kezdte gőgös megtorló hadműveleteit a Fidesz, hogy nemes egyszerűséggel beszántotta a földrajzinév-bizottságot, miután szakmai érvek mentén nem értettek egyet a Ferihegyi Repülőtér nevének átnevezésével. A repteret azóta Liszt Ferencnek hívják, bizottság meg nincs. Kész, passz. De emlékszünk a kirúgott, megfélemlített közszolgákra, újságírókra, a kirekesztett közéleti szereplőkre, a meghurcolt adóhivatali szakemberekre, vagy épp a Népszabadságra, amelyet erőszakkal bezárattak és elhallgattattak. Az utolsó csepp az urizáló Rogán család esküvői helikopterezésének leleplezése volt. De alig telt el pár nap a sajtószabadság és médiapluralizmus mellett kiálló Sargentini-jelentés elfogadása óta, a narancsuralmi rendszer máris beszántotta egy – tőle egyébként nem távol álló – szakpolitikai folyóirat szerkesztőségét is, mert a legfrissebb lapszámban kritizálni merték őfelsége kormányzását. Ezzel a húzással egyszersmind tökéletesen igazolták a Sargentini-jelentést és bizonyították szánalmas és gyáva pitiánerségüket.
De tudják még ezt is fokozni. Szerdán kerül az Országgyűlés elé a Fidesz-kormány bűneit felsoroló EP-dokumentumra adott fideszes válaszként egy elutasító kormányhatározat, amely a bólogató narancsbábuk többségének köszönhetően nyilván elfogadásra is kerül majd. Európai parlamenti képviselőként azonban jómagam nem szólhatok hozzá az „anti-Sargentini javaslat” vitájához, mert a Fidesz úgy döntött: ez nem Uniós napirendi téma. Értik? Az Európai Parlamentben elfogadott határozat kapcsán kialakítandó állásfoglalás a kormánypártok szerint nem uniós téma. A fideszes lakájmédia már azon ki volt akadva, hogy Orbán a Sargentini-vitában „csak” ugyanannyi felszólalási időt (7 percet) kapott, mint a jelentéstevő maga. Most pedig egyetlen egy percet sem akarnak adni annak, aki valódi hazafiként Orbán fejére olvasta az igazságot Strasbourgban. Ez legalább olyan nevetséges, mintha egy igazolt hírhamisítót neveznének ki a közmédia élére. Várjunk! De hisz ez is épp ezen a héten történt meg…!
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. szeptember 30.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (210.)

Standard

370722_orban_viktor_focizikSokmilliárd eurót bukik Magyarország az orbáni rezsim miatt

Önnek mennyit ér meg a Fidesz országlása? Ezt a kérdést mindenki tegye fel magának: elfogult ellenzéki, bizonytalan politikakerülő és hithű kormánypárti egyaránt. Orbán Viktor rendszerének fennmaradása ugyanis súlyos eurómilliárdoktól foszt, illetve foszthat meg mindannyiunkat. És ezúttal nem azokra a milliárdokra gondolok, amelyek megkérdőjelezhető közbeszerzések útján nem a magyar embereknél, hanem a kormányfői rokonságnál vagy a fideszes baráti körnél landoltak. A miniszterelnök ugyanis – hiába próbálja szánalmas lakájmédiájával ennek ellenkezőjét felfesteni – egy sarokba szorított ember lett Európában. Soha nem volt az Unió erős embere, de most már papírja is van arról, hogy egy megbélyegzett kormány pozícióvesztett figurája. Az európai közösség jelentős többsége egyértelműen kinyilvánította, hogy Orbán rendszere korrupt, demokráciafelfogása nem európai, kormányzati gyakorlata és oligarchikus építkezése pedig ellentétes minden közös értékünkkel. Hogy ő is értse: sárgalapos renitensként a következő meccseken nem kerül a kezdőbe, de annak is örülhet, ha tét nélküli edzésen kifuthat még a pályára és lesz, aki esetleg passzolgat vele.
A következő hónapokban tárgyalják végig a tagállami vezetők, hogy az új hétéves költségvetési ciklusban ki mennyi uniós támogatásra lesz jogosult. Orbán egyelőre csak annyit tudott mondani, hogy az Európai Bizottság által előzetesen javasolt keretszámokat nem tudja elfogadni. Ez a szokásos fideszes-orbános kuruckodó módszer. Pökhendien az asztalra pöckölni a megrágott szotyihéjat és várni, hogy mi történik. Az a helyzet, hogy ez most kevés lesz. Lehet, hogy a fideszes családok kamrájába már bespájzoltak az ínségesebb időkre, de nem néhány oligarcha és saját lábon álló rokon megélhetéséről van szó, hanem közös hazánk következő éveiről.
Günther Oettinger, az Európai Bizottság költségvetési tervezésért felelős néppárti (!) taga már belengette, hogy akár a támogatási pénzek utolsó eurócentjét is megvonhatják azoktól a kormányoktól, ahol súlyos jogállami problémákat látnak. Olyanokat például, amelyeket a Sargentini-jelentés rögzített. Az európai testület egy másik tagja pedig korábban arra tett utalást, hogy azon kormányok, amelyek elutasítják az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, nem feltétlenül számíthatnak bőséges forrásokra a jövőben. Mondjuk ki: Európa megunta, hogy a Fidesz meglopja a közösséget. Az európai polgárok többségének – ne felejtsük, az Orbánékkal szemben fellépő Európai Parlamenti képviselők mögött tucatnyi tagállam sok tízmillió választója áll – elege lett a szabályokat felrúgó, a közösség vagyonát megdézsmáló Fidesz-kormányból. Narancskompatibilis hasonlattal élve: attól, hogy már az első osztályban játszunk és nem a „megye kettőben”, még nem kell lefeküdni a liga többi csapatának, de a szabályok itt is világosak; ha valaki páros lábbal csúszik be, ha kezezik vagy lesen van, befújják a büntetőt. A Fidesz alól kicsúszott a talaj, a kérdés csak az: megér-e nekünk néhány további eurómilliárdot, hogy háborítatlanul tovább uralkodhassanak rajtunk?!
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáztizedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. szeptember 23.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (209.)

Standard

kokardaViktor, nem adjuk a magyarságunk!

Orbán Viktor és a neki asszisztáló Fidesz-vezetők legnagyobb és talán soha el nem évülő bűne, hogy végletesen megosztották a nemzetet. Fel sem fogják talán, hogy a magyar társadalom szétszakítása és egymásnak ugrasztása – bár rövidtávon nekik jövedelmező lehet – hosszú távon feloldhatatlannak látszó, generációkon átívelő sebeket okozott. Hogy nevezheti magát nemzetinek egy kormány, amelyik erőszakosan kizárja honfitársait a nemzet fogalmából? Hogy képes a nemzet összetartásáról és egybeforrasztásáról beszélni, miközben nemhogy tűri, de egyenesen uszítja támogatóit a vele szemben kritikusok lehazaárulózására, a magyarságból való kiátkozására? Csak egy gyáva kormány, egy végtelenül gyáva közösség vezetése tesz ilyet. Amelynek érvei már elfogytak, átmeneti megmenekülését pedig az állandó védekezés és támadás kettősében, a folyamatos harcban találja csak meg. Végtelen paradoxon, hogy Orbán Viktor és környezete a nemzet nagyságáról és szolgálatáról beszél, eközben nemhogy maga akarja megmondani ki magyar és ki nem az, de a rovásírásos-keresztény jelképek mögé bújva nemes egyszerűséggel meglopja saját nemzetét.
Igen, Orbán Viktor szereti a hazáját. Olyannyira, hogy a nevére akarja iratni, amit csak tud belőle.
Miniszterelnök úr! Túl sokáig tűrtük szótlanul, hogy Önök erőszakosan elveszik magyarságunkat és kétségbe vonják hazaszeretetünket. Hogy kisajátítják nemzeti jelképeinket, elvitatják patrióta szándékainkat. Nemhogy joga nincs hozzá, de a magyaroknak járó uniós források gerinctelen megcsapolása után minimális erkölcsi alapja sincs ehhez. Amikor a Professzorok Batthyányi Köre és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület kezdeményezésére Önök pártpolitikai jelképpé tették a kokárdát, olyan útra tértek, amelyre egy valóban nemzeti érzelmű közösség soha nem tévedne. Megbecstelenítették az egyik legfontosabb, a szabadság és a demokrácia nemzeti jelképét. Rideg polgárháborút szítottak közös nemzetünk tagjai között, legyengítve ezzel a teljes magyarságot. Most, amikor az európai közösség országokon, pártcsaládokon és politikai ideológiákon átívelő világos többséggel elítélte az Ön bűneit és védőernyőt emelt a magyar emberek feje fölé, ideje, hogy szimbolikusan visszavegyük Öntől ezt a nemzeti jelképet és visszaadjuk a kokárdát jogos tulajdonosainak: minden magyar embernek.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázkilencedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. szeptember 16.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (208.)

Standard

34367428_2151658734851376_1161015190087532544_nBűzös agymosás helyett néhány tény a Sargentini-jelentésről

„Hazugsággyűjtemény, fércmű, Soros György által diktált magyarellenes bosszúhadjárat” – nagyjából így foglalható össze a kormánypártok és az állami pénzen kitartott lakájmédiájuk egybites kommunikációja a Judith Sargentini által jegyzett EP-jelentésről. Nehéz elmenni amellett, hogy milyen végtelenül undorító, a holland képviselőt női- és emberi mivoltában meggyalázó hadjáratot indítottak el a NER legbűzösebb bugyraiból a jobboldali – önmagukat egyébként kereszténydemokratának mondó – narancsos megmondóemberek és kommenthuszárok, de most ezt tegyük félre; minősítse őket a minősíthetetlenség.
A jövő héten az Európai Parlament plenáris ülése elé kerülő, a magyar jogállamiságot vizsgáló jelentés kapcsán fontos leszögeznünk néhány tételt, mielőtt teljesen elveszünk a kormánypropaganda habzó hazugságcunamijában. Akiknek még számítanak a tények, jó, ha tudják a következőket: amikor az Európai Parlament és az európai közösség a magyarországi jogtiprásokat, a demokratikus intézményrendszer leépítését és az állami szintű korrupciót kéri számon, akkor éppen, hogy a magyar állampolgárokat védi a Fidesz hatalmi gátlástalanságával szemben. Még Orbánék is tudják ezt, hiszen hatályos európai programjukban feketén-fehéren ez olvasható: „A Fidesznek meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse. Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.” Tény, hogy a Sargentini-jelentéshez az Európai Parlament több – egyébként jobboldali vezetésű – szakbizottsága adott be különvéleményt, mindegyik kivétel nélkül súlyos jogtiprásokat állapított meg és figyelmeztetett a kormány legfelsőbb szintjéig érő korrupció miatt. Sőt, az eredeti szöveget épp jobboldali, a Fidesz által szövetségesnek tartott politikai erők módosítójavaslatai tették még súlyosabb hangvételűvé.
A Fidesz szócsövei és kommentbajnokai vagy nem olvasták a jelentést, vagy tudatosan hazudnak róla. Azok, akik vették a fáradtságot és megismerték a szöveget, pontosan tudják, hogy nem holmi „migráns-hívogató”, sorosista fecniről van szó, hanem a magyar jogállamiságot lebontó Fidesz-kormány bűntetteinek tényszerű felsorolásáról. Nem is tudnak vele vitatkozni, csak vagdalkozni, hazaárulózni és fenyegetni. A jelentés pontos hivatkozásokkal rögzíti például, hogy az „alkotmányos reform” eredményeként indokolatlanul korlátozták az Alkotmánybíróság jogköreit, a kormány intézkedései miatt a magyar igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága nem garantálható. Tényszerű, hogy a választások során az ellenséges és megfélemlítő kampányretorika korlátozott teret hagyott a lényegi vita számára, és csökkentette a szavazók arra való képességét, hogy tájékozott döntést hozzanak. Tényszerű, hogy a kormány túlzott mértékben költött a kormánykoalíció kampányüzenetét felerősítő hirdetésekre. Tényszerű, hogy a Fidesz-kormány alatt a közbeszerzések több mint egyharmadában olyan eljárások után ítélik oda a pénzeket, amelyekre egyetlen pályázat érkezik csak. Vitathatatlan tény a jelentésben, hogy a 2013 és 2017 közötti időszak vonatkozásában az Unión belül Magyarország kapcsán volt a legmagasabb az OLAF strukturális alapokkal és mezőgazdasággal kapcsolatos pénzügyi ajánlásainak százalékos aránya. Tény, hogy az Unió csalás elleni hivatala olyan milliárdos, súlyos visszaélésre derített fényt, amelyben a miniszterelnök családja is érintett. De tényszerű a jelentés például abban is, hogy a médiapiacon a tulajdonviszonyok átpolitizáltsága a korlátozó jogi kerettel párosulva „dermesztő hatást gyakorol” a szerkesztői szabadságra, akadályozva ezzel a szavazók hozzáférését a sokszínű információhoz; a Médiatanács és a Médiahatóság pedig nem rendelkezik kellő függetlenséggel feladatai ellátásához. Vitathatatlanul mutat rá a dokumentum arra is, hogy a magyar kormány évek óta nem engedi a családon belüli erőszak ellen fellépő isztambuli egyezmény ratifikálását. Ahogy arra is, hogy a Fidesz gyakorlata sérti az Európai Szociális Chartát, nem garantálják a sztrájkjogot, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata pedig még mindig az uniós átlag felett van. Ezekre a Fidesznek és a kormánymédiában mutogatott zsebelemzőinek nincsenek válaszai, mert nem is lehetnek. Érvelés vagy vita helyett tehát marad nekik a hazaárulózás, a fröcsögés, a végtelenül szánalmas hazudozás. Épp a habzó szájak és az alpári dühtől duzzadó nyaki ütőerek mutatják: hova jutottunk a Fidesz uralkodása alatt. Most épp a falig.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. szeptember 9.