EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (239.)

Standard

orvtechLegalább a veszélyhelyzet idején fizessék ki időben a kórházak számláit!

Mindenre van és lesz elég pénz, felülről nyitott kasszával dolgozunk – ezeket mondta Orbán Viktor miniszterelnök a koronavírus megfékezésével és gazdasági hatásainak csökkentésével kapcsolatban. Ez egyfelől jó hír, hiszen a kormány ezek szerint végre érdemi forrásokat szán az egészségügy működtetésére, a rendszer megerősítésére, a szükségletek maradéktalan kielégítésére. Kár, hogy ennek felismeréséhez egy halálos világjárványra volt szükség. Rossz hír azonban, hogy az Orbán-kormány hozzáállása az egészségügyi kiadásokhoz korábban ennek éppen az ellenkezője volt és félő, hogy a nagy szavak mögött most is csak részben húzódnak meg valódi tettek.
Tudjuk, hogy a kórházakat fenntartó állam tavaly több mint 70milliárd forinttal tartozott a beszállító cégeknek, amelyek között nem csak kapzsinak beállított multik, de magyar tulajdonú kis cégek is vannak. A kintlévőségek mértéke és folyamatos növekedése már a betegellátást veszélyeztette. A koronavírus előtt az Orbán-kormány még – mint valami olcsó maffia – alkudozásba kezdett a beszállító cégekkel és fenyegető hangulatú tárgyalásokon azt ajánlotta nekik: ha elengedik a követelésük 20 százalékát, akkor a fennmaradó részt kifizetik nekik. Ez a fajta hozzáállás és zsaroló stílus megengedhetetlen, különösen egy kormányzati szereplőtől. Európai szakmai forrásokból ráadásul úgy tudom, hogy az idei évben máris több mint 20milliárdos újabb adósságot halmoztak fel a kórházak a beszállítók felé, ez az összeg pedig napról napra tovább nő. Ez a súlyos járvány helyzet idején különösen tarthatatlan és vállalhatatlan!
Az egészségügyi intézményrendszer finanszírozásában és a struktúrájában a szükséges változások a mai napig nem történtek meg; a kormányzat ezzel kapcsolatos, lendületesnek látszó elképzeléseiből nem valósult meg azóta sem semmi. Az adósság-spirál és a rendszer elsorvasztása megmaradt. Természetesen nem várható el, hogy egy ilyen súlyos egészségügyi krízis közepén oldja meg a kormány azt, amire tíz év alatt sem volt képes; bizonyos lépések azonban elengedhetetlenek a teljes összeomlás elkerülése érdekében.
Felszólítom a kormányt: haladéktalanul teremtse meg annak garanciáit, hogy a kórházak képesek legyenek az orvosi és egészségügyi eszközszámláikat – minimálisan a járványveszély idején – azonnal, soron kívül kifizetni! A kormány biztosítsa ennek mindenkori fedezetét! Felszólítom a kormányt arra is: biztosítsa a megfelelő jogi garanciákkal, hogy a járványhelyzet elmúltával se lehessen 30 napnál hosszabb tényleges fizetési határidő az állami fenntartású egészségügyi intézményeknél, ezzel is elkerülve, hogy további adósságspirálba szoruljanak! Fontos tény, hogy az egészségügy szervezése és finanszírozása kizárólagos tagállami hatáskör, vagyis a nemzeti kormányok kizárólagos felelőssége. Az Orbán-kormány tehát, amely rendszerint függetlenségre és a tagállami hatáskörök tiszteletben tartására hivatkozik, most saját magával kerül szembe az omladozó egészségügyi rendszer képében. A Fidesznek lehetősége, felhatalmazása és – ha igaz, amit mondanak – korlátlan forrása is van ahhoz, hogy rendezni lehessen a kórházi finanszírozás, a kórházi adósságrendezés régóta sürgető kérdését. Lássuk hát!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharminckilencedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. március 29.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (238.)

Standard

natiojegyIdeje lenne belátni: pökhendi nacionalizmussal nem bekkeljük ki a következő éveket

A koronavírus globális terjedése és az azt övező pánik sok tekintetben válaszút elé állítja az újkori társadalmainkat, beleértve mikroközösségeinket, de szélesebb politikai- és gazdasági szövetségeinket, így az Európai Uniót is. A fideszes holdudvar gumigerincű különítményének Európa-ellenes rigmusai már menetrendszerűen megérkeztek, a bármilyen eléjük rakott hangszeren játszani képes kórus az Unió szétesését vizionálja; sőt, drukkol neki. Pedig épp a mostani járványhelyzet mutatja meg, hogy mennyi valóságalapja volt a Brüsszel-ellenes plakátizmozásnak (semmi!), és mennyit ér a kuruckodó kivagyiság egy olyan fenyegetéssel szemben, amely nem ismer sem embert, sem Istent, de még drótkerítést vagy kétharmadot sem. Aki a vírus határokon átívelő pusztítása után is kizárólag körbezárt nemzetállamokban látja a jövőt, az vagy egy gazember vagy fogalma sincs az emberiség eddigi történelméről. Régi mániám felhívni arra mindenki figyelmét, hogy míg a patriotizmus nagyszerű és támogatandó ideológia, a pökhendi nacionalizmus azonban leginkább csak azoknak áll jól, akik mögött kontinensnyi ország, időzónákon átívelő nagyságú gázmezők, de legalábbis egy szemmel látható méretű hadsereg áll. A bicepszméregető magatartás csak addig kifizetődő, amíg kisebb bicepszűekkel kekeckedik az ember.  Azok pedig hamar elfogynak.
Mindezt csak azért teszem megint az asztalra, mert a koronavírus tökéletesen rámutat a jelenkori társadalmi- és politikai berendezkedésünk hiányosságaira, de legalábbis valódi kihívásaira. Amire sajnos a magyar kormányzati ideológiai tábor egyelőre a lehető legrosszabb választ látszik megadni. A közpénzből kitartott NER-kompatibilis megmondóemberek ugyanis (és legyünk korrektek: ez sajnos nem csak magyar illiberális sajátosság) épp a nacionalista betokosodás felé mozdulnak el, ahelyett hogy a még mélyebb együttműködések egyetlen megoldása felé nyitnának. Tökéletesen látszik, hogy jelenkorunkat és generációnk életét a globális járvány(ok) mellett a klímaváltozás, a migráció és a mindezeket szorosan követő gazdasági válságok uralják és fogják még uralni. Egyik sem oldható meg pusztán tagállami szinten, egyiket sem lehet falak mögé bújva kibekkelni, amíg elmúlik. Ha a világunk nem a szolidáris együttműködést választja, akkor rövid időn belül bizonyosan meg fog szűnni abban a formában, ahogyan most ismerjük.
Az Európai Unió a béke projektje. Annak betonba öntése, hogy egységesek vagyunk a különbözőségünkben, együttműködünk mindannyiunk előnyére, a konfliktusainkat pedig kerekasztaloknál vitatjuk meg, nem pedig világháborús lövészárkokban. Az EU, mint intézmény – az eddig ismeretlen helyzetre adott olykor lassú és következetlen válaszaival együtt – jól vizsgázik, a mechanizmusok beindultak, a mentőcsomagok sorra jönnek le a futószalagról, vagyis a kormány által rühellt „Brüsszel” teszi a dolgát. Az Európai Unió, mint közösség azonban már kevésbé jól vizsgázik, mutatja azokat a lázas tüneteket, amelyeket a koronavírus mellett az illiberálishoz hasonló kórokozók okoznak. Széthúzás, látszatszolidaritás, egymásra mutogatás és ebben a helyzetben különösen szánalmas EU-ellenes hangok. Pont ez az időszak bizonyítja, hogy mélyebb integráció kell bizonyos területeken, így például az egészségügy szervezésében. Az ellátórendszereink kapacitása, felkészültsége és minősége ugyanis súlyos különbözőségeket mutat. Az EU építménye pedig nem lehet egy olyan jenga-torony, amelyből tagállami nagyképűség, felkészületlenség vagy épp hanyagság miatt kieshetnek egyes tartóelemek és a megborult egyensúly akár az egész építményt maga alá boríthatja. Meg kell erősíteni az alapokat, ezt pedig csak szorosabb integrációval tudjuk megtenni. Az izraeli sztárfilozófus – az Orbán Viktor által is nagy kedvvel olvasott – Yuval Noah Harari szerint súlyos kérdésekben kell választanunk majd a koronavírus levonulása után: a totalitárius megfigyelés és a polgári szabadságjogok megerősítése között, illetve a nacionalista bezárkózás és a globális szolidaritás között kell majd választanunk. Nem kérdés, hogy én utóbbiakra szavazok. Az Európai Unió messze nem tökéletes, de olyan, mint a demokrácia: egyelőre nem találtunk fel jobbat nála. Aki pedig a gyengítésén dolgozik, hanyatlását ünnepli, vagy a megszűnését akarja, az egyértelműen háborús pusztulásba hajt mindannyiunkat. A járványhelyzet is arra tanít tehát, hogy pökhendi nacionalizmus helyett tisztességes patriotizmus kell, a globális fenyegetésekkel szemben pedig globális összefogásra van szükség. Nincs más út, olvassanak ki bármit is a Karmelita üveggömbjéből.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharmincnyolcadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
    
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. március 22.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (237.)

Standard

indyRendületlenül-díj: elismerés a külhoni magyarok közösségépítőinek

„Magyarnak lenni nehéz, de nem reménytelen” – fogalmazott egyszer Molnár Gábor író és kalandos sorsú világutazó. Sok minden benne van ebben az egyetlen mondatban: az állandó küzdelmünk, a folyamatos útkeresésünk és a soha el nem múló hazaszeretetünk egyaránt. Bizony nem mindig könnyű magyarnak lenni, de a rendre elénk gördített akadályok ellenére is mindig büszkén és kihúzott háttal viseljük sorsunkat. Van abban valami sorsszerű, hogy a mai napon adtuk volna át az általam alapított Rendületlenül-díj első elismerését, a koronavírus-járvány miatti korlátozások azonban lehetetlenné tették, hogy kollégáim személyesen vigyék el azt jogos tulajdonosának. Egyelőre tehát csak szimbolikusan tudom átnyújtani ezt a díjat, de annál nagyobb megbecsüléssel.
A Rendületlenül-díj első kitüntetettje Ildikó Mair, aki kereken negyed évszázada szervezi, építi és erősíti a skóciai magyarok közösségét. Őszinte hittel szolgálja a helyi kolóniát, ápolja hagyományainkat és erősíti kapcsolatainkat. Neki köszönhető például, hogy Kossuth Lajos skóciai látogatását emléktábla őrzi Dunfermline városában, ahogyan elhivatott kutató- és terjesztőmunkája miatt tudnak ma már többet skótok és magyarok a közös történelmi kapcsolatainkról is. Ildikó Mair hosszú évek óta végzett önzetlen közösségi munkája inspirált arra, hogy az Európai Parlament magyar tagjaként egy olyan díjat alapítsak, amely nemcsak, hogy elismeri, de – ezután minden évben – példaként állítja a hozzá hasonló, a külhoni közösségeinket rendületlen hittel és elszántsággal építő honfitársainkat. Megtiszteltetés számomra, hogy a Rendületlenül-díj első elismerését Ildikó Mairnek adhatjuk át; még akkor is, ha ezt nem a skóciai magyarok mai, edinburghi összejövetelén, hanem a koronavírus miatt fizikailag csak egy későbbi időpontban tehetjük meg.
Magyarságunk soha el nem múló érték és soha meg nem kérdőjelezhető mérték. Hazafinak lenni annyit tesz, mint erősebbre, vastagabbra fonni a köteléket, nem pedig kirekesztő módon gyengíteni azt. Az idei nemzeti ünnepünk mindenképpen emlékezetes marad, számomra az első Rendületlenül-díj átadása miatt különösen az.
   
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. március 15.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (236.)

Standard

jegyzetcoverkkHányszor hagyják még cserben a nőket a Fidesz EP-képviselői?

Miközben a mai napon egy szál virággal, apró kedvességgel köszöntjük fel a hölgyeket a nemzetközi nőnapon, fontos emlékeztetni mindannyiunkat: ez a nap a történelmi baloldal egyenjogúságért való küzdelmének nagy ünnepe is, eredete ugyanis a munkásmozgalmi, jogvédő és jogérvényesítő kiállásból ered. Mindez azért is fontos, mert ha valaki komolyan gondolja a hölgyek tiszteletét, akkor a kirakati gesztusok helyett valódi cselekedetekkel bizonyítja ezt. Utóbbiból pedig a jelenlegi kormányzat képviselői egyelőre elégtelenre vizsgáznak. Miközben itthon fideszes parlamenti képviselők és közjogi méltóságok deklarálják, hogy a családon belüli erőszak legjobb ellenszere, ha a nők inkább szülnek vitatkozás helyett, a közéleti viták során pedig a legsuttyóbb beszólásokat is megengedik maguknak, addig a Fidesz európai parlamenti képviselői sorozatosan cserben hagyják a nőket a brüsszeli döntéshozatalok során. Ráadásul utóbbiról szeretnek csendben, fű alatt sunyítani.
Nem először tehát, de félek, hogy nem utoljára kell rámutatnom arra: a Fidesz EP-képviselői az elmúlt időszakban számos alkalommal szavaztak le olyan jelentéseket és javaslatokat az Európai Parlamentben, amelyek erősítették volna a nők, a családanyák helyzetét. Tartózkodtak például annál az Arena-jelentésnél, amely a nők szegénységének és társadalmi kirekesztettségének problémáival foglalkozott. Tartózkodtak annál a Kuneva-jelentésnél is, amely a súlyosan kiszolgáltatott női háztartási alkalmazottak ügyével foglalkozott. Tartózkodtak annál a Honeyball-jelentésnél, amely a menedékkérő nők speciális helyzetén javított volna. Tartózkodtak annál a Tanácsi határozatnál is, amely sürgette a nők elleni erőszakkal szembeni tagországi fellépést. De tartózkodtak az ENSZ nőjogi jelentésével kapcsolatos parlamenti szavazáson is, pedig tehettek volna a nemek közötti bérszakadék csökkentéséért, illetve a vidéken élő nők infrastrukturális, ellátórendszeri és gyermekgondozási hátrányainak csökkentéséért.
Csak bízni tudok abban, hogy a jövőben a Fidesz nem csak szavakban és közpénzből forgatott marketing-videókban fog a nők jogai mellett kiállni, de érdemben tesznek is érte. A kormánypárti EP-delegáció tagjai a mai nőnap alkalmából legjobban talán azt teszik, ha bocsánatot kérnek hölgy politikustársaiktól és minden nőtől, amiért az elmúlt időszakban érdekeikkel és jogaikkal szemben cselekedtek az uniós színtéren.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharminchatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. március 8.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (235.)

Standard

jegyzetcovercoronaSoros helyett a koronavírust kellene a plakátokra rakni!

Eddig nem aggódtam különösebben, de most, hogy Orbán Viktor azt mondta a korona-vírus kapcsán a közmédiában, hogy „bízzunk meg benne”, kicsit elkezdtem izgulni. Félreértés ne essék, a korona-vírus járvány kapcsán komoly dologról van szó, amelyet én sem akarok felelőtlenül elviccelni, de mindent érdemes józanul és megfontoltan kezelni. Éppen ezért hiányolom a propagandában és kommunikációban eddig professzionális rutint felmutató Fidesz-kormányzat higgadt és tudatos tájékoztató kampányait, amely egyszerre nyugtatja a kedélyeket és egyszerre biztosít megfelelő tájékoztatást. Egyelőre a közvélemény több információt és részletet ismerhet meg a közösségi médiában és a hírcsatornákon, mint a kabinet sűrített kormányinfóin.
Fontos mindenkinek tisztában lennie azzal, hogy az egészségügy szervezése tagállami, vagyis kormányzati hatáskör. Bízzunk benne, hogy nem lesz szükség tömeges karanténokra, sokezer ember rapid ellátására, mert félő, hogy erre a legyengített magyar egészségügyi rendszer sem technikai, sem humánerőforrást illetően nincs megfelelően felkészülve, pontosabban felkészítve. Egy ehhez hasonló vészhelyzetben pontosan ki fog derülni, hogy milyen az egészségügyi rendszerünk valós állapota, milyen az egészségügy kormányzati irányításának felkészültsége és világosan ki fog derülni az is, amiről régóta beszélek: ideje legalább minimális standardok szintjén egységesíteni az egészségügyi rendszereket Európában és nem tisztán a tagállami kormányok kezében hagyni annak finanszírozását és szervezését.
Ugyanilyen fontos lenne, ha a propaganda-kormány végre nem kreált, hanem valós ellenségek ellen folytatná a harcait: ideje lenne például megfelelően tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy az egészségügyi kockázatok mellett milyen rendkívül súlyos gazdasági károkat fogunk mindannyian elszenvedni a korona-vírus és az azt övező pánik miatt. A tőzsdék már most zuhannak, komplett iparágak remegnek bele a lezárásokba és szigorításokba, a globális gazdaság miatt pedig dominószerűen fognak összedőlni a most még gránitszilárdságúnak tűnő piacok. Elvárható lenne a kormánytól, hogy sürgős intézkedéseket tegyen a már meglévő és a még tudhatóan súlyos mértékben növekvő károk kivédése, de legalábbis enyhítése érdekében. Kezdhetné például azzal, hogy a közpénzből fizetett médiájában és plakáthelyein tisztességes, korrekt és felelős tájékoztatást nyújt az állampolgároknak arról, hogy mi vár rájuk a következő időszakban. A vírusok és gazdasági problémák ellen ugyanis nem használ sem az állami fakenews, sem a kerítés.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharmincötödik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
    
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. február 30.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (234.)

Standard

kopA jogállamiság tarkón lövése után mára eljutottunk az alkotmányos terrorig

Napra pontosan négy évvel ezelőtt történt, hogy kopasz verőlegények fizikailag megakadályozták Nyakó Istvánt abban, hogy az MSZP nevében népszavazási kérdést nyújtson be a vasárnapi boltzár ügyében. Annyi bicskanyitogató esemény történt azóta, hogy ez a jelenet sokakban már nyilván megkopott, pedig intő jel kell, hogy maradjon, hiszen ez az eset világosan és egyértelműen bebizonyította: a Fidesz semmitől sem riad vissza, minden eszközt megengedhetőnek tart és nem fél átlépni semmilyen törvényi vagy erkölcsi Rubikon-t. Pedig ez a Nemzeti Választási Irodánál történt botrány sem volt előzmény nélküli. A Fidesz alig egy esztendővel a hatalomra jutása után máris berúgta az ajtót és világossá tette: magasról tesznek jogszabályra, erkölcsre és szokásjogra. Apróság volt, de mindent előrevetített, amikor 2011-ben azzal kezdték gőgös megtorló hadműveleteiket, hogy nemes egyszerűséggel beszántották a földrajzinév-bizottságot, miután szakmai érvek mentén nem értettek egyet a Ferihegyi Repülőtér nevének átnevezésével. Erőből átvitték, aki ellenszegült, lefejezték. Bumm. Ugyanezt láttuk később kiteljesedni a Népszabadság hazug indokokra felépített, végtelenül undorító módon végrehajtott kivégzésénél, de a másik végletként ugyanezt látjuk most például a fóti gyermekvárosban is, ahol a NER-től való félelem és túlkompenzálás miatt a porcelángerincű intézményvezetés képes megbüntetni egy speciális nevelési igényű fiút, mert egy internetre feltöltött dalban tiltakozott a gyermekváros bezárása és az oligarcha-kormány ellen. Azért emlékeztetem minderre Önöket és azért hívom vissza emlékeik közé a Nyakó Istvánról és a vele szemben felsorakozó fideszes bérkopaszokról készült képeket, mert nem léphetünk túl egyik gaztetten sem. Az, amikor az MSZP bátran és következetesen kiállt az emberek akarata mellett, a narancsos hatalom pedig utolsó eszközként verőembereket küldött azért, hogy fizikailag megakadályozzon valakit – jelen esetben Nyakó István barátomat – alkotmányos jogai gyakorlásában, az a magyar jogállamiság tarkón lövésével volt egyenértékű. Tudom, a jogállamiság ügye ebben a formában keveseket érint meg, a plakátokra felírt gyűlölet-propaganda ennél (tragikus, de) jóval több érzelmet vált ki a magyar polgárokból, a négy évvel ezelőtti esemény azonban fontos figyelmeztetés kell, hogy legyen mindannyiunknak. Különösen most, amikor a Fidesz-kormány állami finanszírozású álkonzultációban kéri ki az emberek véleményét arról, hogy tetszik-e nekik egy jogerős bírósági ítélet tartalma vagy sem. A Fidesz nem mást üzen ezzel, mint hogy a jogbiztonság ezennel hivatalosan is véget ért Magyarországon, a független bíróságok döntését az államhatalom csak akkor veszi figyelembe, ha épp úgy akarja. Hölgyeim és Uraim, ez az elvetemült lépés az álkonzultációban hivatkozott bírósági ítélet témájától és tartalmától teljesen független, a demokratikus berendezkedést érintő elvi kérdés. Állítom, hogy ahol államilag küldött verőemberek akadályozzák meg az alkotmányos joggyakorlást és ahol az ügyben érintett intézmény (Nemzeti Választási Iroda) gyáván félrenéző elnöke a mai napig hivatalban maradhat, ott már nincs jogbiztonság. Ott viszont, ahol jogerős bírósági ítéletek kapcsán maga a kormány szervez állami pénzen ellenkampányt és próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, ott kérem „alkotmányos terror” van. Ez pedig nem játék. Üssék fel a történelemkönyveket és nézzék meg hova juttatta az érintett nemzeteket az ehhez hasonló fasisztoid államépítkezés. A Duće persze mindig megbukott a végén, de addig fájdalmas, súlyos károkat hátrahagyó, felperzselt és véres út vezetett.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharmincnegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. február 23.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (233.)

Standard

eurHazaárulás vagy hazafias tett az uniós forrásokat a jogállamisághoz kötni?

Ne siessenek a válasszal, mert messze nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik! Sőt, a jobboldali véleményhuszárokat és kormányzati kommunikációs inasokat is óvom attól, hogy zsigerből a hazaárulással tegyék egyenlővé a Magyarországnak járó források visszatartását, hiszen Orbán Viktor 2006-ban (akkor még ellenzéki pártvezetőként) maga követelte ugyanezt a néppárti frakció előtt szónokolva. Lassan tehát a testtel és óvatosan a minősítésekkel, mert hamar saját vezérükre hullhat vissza. A kérdést pedig nem véletlenül teszem fel, hiszen jelenleg is zajlik a következő hétéves uniós költségvetés előkészítése. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács új elnöke, a belga Charles Michel a napokban egy olyan új javaslattal állt elő, amely ugyan egy fokkal előnyösebb Magyarország számára: a kohéziós források borítékja például vastagabb lehet a korábban javasoltnál, de így is komoly veszteségeket szenvedünk el a NER politikája miatt. Orbán Viktor annak persze részben örülhet, hogy az uniós kifizetéseket az EiT elnöke úgy kötné a jogállamiság tiszteletben tartásához, hogy nem a források blokkolásának feloldásához, hanem eleve a kifizetések felfüggesztésének elrendeléséhez kellene minősített többség a Tanácsban. Az állam- és kormányfők most csütörtökön ülnek össze Brüsszelben, hogy többek között erről is tárgyaljanak.
Szeretném világossá tenni, hogy nem fogok megszavazni olyan hétéves költségvetést, amely kibúvót ad a renitens kormányoknak; amely megtűri és hagyja, hogy például a fideszes oligarcha-kormány szétlopja és saját céljaira fordítsa a magyar embereknek járó uniós forrásokat. Egyelőre sikerrel megküzdöttünk azért, hogy az eredeti költségvetési javaslattól eltérő módon jóval több – bár személyes véleményem szerint még így sem elégséges – fejlesztési forrás jusson, például Magyarország számára. Ebben az Európai Parlament progresszív többsége – a szociáldemokraták, a néppártiak, a zöldek és a liberálisok – közösen léptek fel, világossá téve az Európai Tanács vezetője felé: abszolút többségünkkel meg fogjuk vétózni a büdzsét, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, így például a kohéziós források érdemi növelése. A jogállamisági kritérium és az azzal kapcsolatos mechanizmus szintén elengedhetetlen, hiszen rendszerszintű az európai értékek fenyegetése és az uniós források ellopása. Nekem a magyar emberek érdekeit kell képviselnem, ezért meg kell védenem minden egyes eurocentet, amely nem a magyar emberek életének javítását szolgálja, hanem a Fidesz családi maffiájának kasszájában köt ki. Olyan mechanizmusokat kell, hogy találjon az Unió, amely a korrupt kormányzatokat megkerülve, közvetlenül biztosít forrásokat. A Fidesz hiába vagdalkozik a jogállamisági kitétel ellen, nagyon egyszerű a probléma megoldása: tessék visszatérni a tisztesség talajára, betartani a jogállami normákat és beszüntetni a rendszerszintű állami korrupciót. A Fidesz legjobban tenné, ha haladéktalanul csatlakozna az Európai Ügyészség intézményéhez, ezzel is bizonyítva elhivatottságát az átláthatóság és az uniós közpénzek tisztességes felhasználása iránt. Ilyen egyszerű. Mi a Fidesz helyett is megküzdünk a Magyarországnak járó források növeléséért, az viszont egyedül a Fideszen múlik, hogy ezek lehívását blokkolni fogják-e a jövőben. Nekem nincs és nem is lehet más lehetőségem, mint a rendelkezésemre álló eszközökkel biztosítani, hogy a magyar embereknek járó fejlesztési források ne tűnjenek el útközben a kormányzati közpénzszivattyúban.
A címben szereplő kérdésre tehát a válasz csak egy lehet. Az uniós források kifizetésének esetleges felfüggesztése nem hazaárulás, sokkal inkább hazafias tett, hiszen ezzel megakadályozható, hogy a magyar embereknek járó közpénz egy korrupt állami maffiaszervezet kezébe kerüljön. Egy tisztességes és józan világban épp az merítené ki a hazaárulás fogalmát, ha a haza javát szolgáló támogatásokat tudatosan ellopják. Óvatosan tehát a szavakkal! Főleg azoknak, akik visszaélve hatalmi pozíciójukkal évek óta könyékig túrnak a közösség vagyonában.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharmincharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
    
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. február 16.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (232.)

Standard

maffiaEgészségügy: maffiamódszerek helyett kiszámítható finanszírozást!

Azt mondják, ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, ha úgy totyog, mint egy kacsa, akkor bizony az egy kacsa. Nos, ha egy kormányzati érdekkör úgy lopja szét a közpénzt, ahogy egy maffiaszerű galeri szokta, és ha úgy zsarol, mint ahogy a maffiafilmekben látni, akkor ez a jól behatárolható kör bizony könnyen jellemezhető maffiaként. Őszintén, tényleg mintha valami elnagyolt hollywoodi filmben lennénk, a normális valóságtól ugyanis merőben távol áll az a stílus, ahogy a Fidesz-kormány például a kórházak adósságairól tárgyal a pénzük után futó beszállítókkal. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy a kormány egy olyan – szicíliai keresztapáktól megszokott – ajánlatot tett az érintett cégeknek, hogy amennyiben készek lemondani a tőkekövetelésük 20 százalékáról, akkor azonnal megkapják a fennmaradó 80 százalékot. Tudjuk, hogy a pénzügyi tárcánál ezekben a napokban is zajlanak a tárgyalások: a legalább 100millió forintos lejárt követeléssel rendelkező cégek képviselőit hívják be és próbálnak alkudozni velük. Már önmagában abszurd, ahogy az állam egy meglévő tartozásról sunyi módon és fenyegetően alkudozik, de tűrhetetlen, hogy közben a nem-fizetéssel kis magyar cégeket is tönkretesznek. Arról már nem is beszélve, hogy uniós versenyjogi kérdéseket is felvet, ahogy a kormány „csak” százmilliós követelés feletti cégeknek tesz ilyen sötét ajánlatokat. Az, ahogyan a Fidesz ezügyben viselkedik, tökéletesen leírja az egészségügy helyzetét és állami működtetését Magyarországon. Az Orbán-kormány hiába birtokol tíz éve (!) minden jogi és politikai eszközt, egyszerűen nem volt képes rendezni ezt a spirális helyzetet. Pontosabban, nem is akarta. Tény, hogy Magyarország mind abszolút értékben, mind a GDP százalékában kifejezve jóval kevesebbet költ az egészségügyre, mint az uniós átlag. Ráadásul az egészségügyi kiadásoknak alig több mint kétharmadát finanszírozza csak az állam, így a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások szintje az uniós átlag duplája. Tény, hogy a Fidesz központosította az egészségügy irányítását és szervezését: a helyzet tarthatatlanságáért tehát kizárólag a kormány a felelős, nem pedig valami sorosista-marslakó-balliberális összeesküvés. Tény, hogy a magyar egészségügyi rendszer krónikusan alulfinanszírozott, a kormány pedig még a beszállítók felé fennálló 70milliárdos – jogos – tartozás miatt is inkább maffiastílusban alkudozik. Legyen világos, csak összehasonlításképpen: ez a 70milliárdos összeg kevesebb, mint amennyit eddig a kormány közpénzből hazug propaganda-kampányokra költött és alig több, mint amennyi közpénz az államkassza helyett TAO-támogatásként az elmúlt években a Felcsúti Fociakadémia számláján landolt.
Ha a magyar kormány továbbra is harmadrangú területként kezeli az egészségügyet és nem tekinti nemzeti prioritásnak a megfelelő finanszírozás biztosítását sem, úgy kénytelen lesz majd megtenni az általam kezdeményezett „Európai Egészségügyi Minimum Szolgáltatás” javasolt keretei szerint. Határozottan állítom, hogy minden európai, így minden magyar embernek joga van a minőségi, betegbiztonságot és betegméltóságot garantáló egészségügyi ellátáshoz. Felszólítom tehát a kormányt, hogy mielőbb rendezze a kórházi beszállítók felé fennálló állami tartozást; ne alkudozzon a multikkal és ne tegyen tönkre sokszáz magyar kis- és közepes vállalkozást! Ha szükséges, akkor például a közmédia 92milliárdos éves költségvetéséből nyugodtan elvonható ez a kérdéses 70millárd, a fennmaradó összeg is bőven elég ugyanis a közmédia silány minőségének és hazugsággyárának fenntartásához. Még sok is.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharminckettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. február 9.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (231.)

Standard

orbisalvimarechalOrbán végképp beállt a világ újfasisztái közé  

Nem először hivatkozom arra, hogy az orbáni illiberális állam jelentős átfedéseket mutat a fasiszta rendszerekkel, most azonban épp a magyar miniszterelnök igazolja vissza ennek a jellemzésnek a pontosságát. Fontos, hogy még mielőtt a hivatásos és önkéntes hőbörgők nekem esnek, tisztázzunk valamit: a fasizmus nem egyenlő a nácizmussal. Sajnálatos módon a magyar közbeszédben ez a két fogalom jelentős mértékben összemosódott, pedig az átfedések és ideológiai összekapcsolódások mellett is érdemi különbség van a kettő között. Mindkét rendszer törekszik a totalitárius berendezkedésre, de a nácizmus ehhez egyik alapkőként a fajelméletet használta, amelyre bár a fasiszták is mutattak némi nyitottságot, mégsem ez jelenti államelméletük gyökerét. A fasisztoid rendszerek ismérvének a putyinista berendezkedés ugyanúgy megfeleltethető, mint az orbáni illiberalizmus. Umberto Eco olasz író és filozófus értekezéseiből tudjuk, hogy a fasizmus a nacionalista autoriter rezsimek gyűjtőneve. Eco világosan és tömören összefoglalta a fasiszta rendszerek lényegét is: a hagyománykultuszra épül, beemeli a vallást a nemzeti politikába, megbélyegzi az egyet nem értést, hazaárulónak/idegenszívűnek minősíti az ellenzéket és kisajátítja a nemzet fogalmát, félelmeket generál elsősorban az idegengyűlöletre építve, a többség akaratára hivatkozva söpör le minden ellenérvet, elveti a parlamentarizmust, torzítja és felnagyítva használja a külső- és belső ellenség képét, folyamatosan hangsúlyozza férfias jellegét, míg a nők szerepét a családra redukálja, illetve egyszerre populista és elitista, élén egyetlen Vezérrel. Nincs olyan tétele ennek a leírásnak, amely ne felelne meg a nemzeti együttműködés rendszerének. A Fidesz támogatói természetesen gondolhatják azt, hogy ez mind rendben van és számukra ez a rendszer tökéletesen megfelelő így, letagadni azonban, hogy a NER egy virtigli fasisztoid rendszer, egyértelmű és világos hazugság. Már csak azért is, mert Orbán Viktor épp a következő napokban saját maga igazolja mindezt. Ő lesz annak a római konferenciának az egyik „sztárja”, amely az ’Isten, Nemzet, Becsület’ címet viseli és amely a nemzeti konzervativizmus lehetőségeit vitatja majd meg két napon át. Orbán mellett olyan újfasiszta politikusok szólalnak itt fel, mint a szélsőségesen EU-ellenes és vállaltan Putyin-rajongó olasz Matteo Salvini, vagy a szintén vállaltan EU-ellenes francia LePen-család egyik legfiatalabb reménysége, Marion Maréchal. De az esemény egy másik kiemelt szereplője is egyértelmű értékválasztást mutat: Orbán mellett felszólal a Benito Mussolini szellemi örökségét nyíltan vállaló Fratelli d’Italia/Olaszország Fivérei párt elnöke, Giorgia Meloni is. Apró adalék, hogy utóbbi, nyíltan újfasiszta párt képviselői abban az EP-frakcióban ülnek, amely tárt karokkal várja a Fideszt és amelynek a Deutsch Tamás vezette EP-delegáció tagjai is bizonyosan részesei lesznek a Néppártból való távozásukat követően.
Mindezek után azt teljesen felesleges tagadni, hogy Orbán Viktor nyílt közösséget vállal a világ újfasisztáival és maga is egy fasiszta politikai rendszert épített ki Magyarországon. Csak az a kérdés, hogy ez hova vezet és milyen károkat okoz a magyar nemzetnek, amely egyszer már – a nácizmus és a sztálinizmus szörnyű szellemiségével együtt – ledobta magáról ezt az ideológiát és elzavarta elvtelen főpapjait. Csak remélni lehet, hogy a NER vége nem olyan lesz, mint amilyen ezeknek a rendszereknek a sajátja: sokkszerű háború.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharmincegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. február 2.

EP-KÉPVISELŐI NYÍLTLEVÉL-SOROZAT MAGYARORSZÁG POLGÁRAIHOZ (230.)

Standard

jegyzetcove22rMiniszter asszony, ideje lenne beszélnie a sajátjaival!

Varga Judit igazságügyi miniszter legutóbb látványosnak és emberinek szánt kisfilmben jelentette be, hogy milyen jogi lépéseket tesz, illetve milyen felülvizsgálatokat kezdeményez a nők és gyermekek kiemelt védelme érdekében. Azt gondolhatnánk, hogy mindezt komolyan is mondja, hiszen pár napja a szakminiszterek tanácsában is a kiemelt uniós védelem szükségességéről beszélt. Nos, érdemes lenne ezek szerint Miniszter asszonynak mielőbb beszélnie a Fidesz EP-képviselőivel is, akikkel egykori brüsszeli asszisztensként bizonyosan továbbra is szoros kapcsolatot ápol. A kormánypártok európai politikusai ugyanis az elmúlt időszakban hiába tehettek volna számos esetben például a nők jogaiért és védelméért, rendre épp ennek ellenkezőjeként cselekedtek. A narancsos delegáció tartózkodott például a McAvan-Šuica jelentés tárgyalásakor, amely többek között a lányok és nők testi, illetve lelki épségének biztosítása, a gazdasági és szociális jogok, illetve a lányok és nők szerepvállalásának előmozdítása, hangjuk és részvételük erősítése mellett foglalt állást. Tartózkodtak annál az Arena-jelentésnél is, amely a nők szegénységének és társadalmi kirekesztettségének problémáival foglalkozott. Tartózkodtak annál a Kuneva-jelentésnél, amely a súlyosan kiszolgáltatott női háztartási alkalmazottak ügyével foglalkozott. Tartózkodtak annál a Tanácsi határozatnál is, amely sürgette a nők elleni erőszakkal szembeni tagországi fellépést. De tartózkodtak az ENSZ nőjogi jelentésével kapcsolatos parlamenti szavazáson is, pedig tehettek volna a nemek közötti bérszakadék csökkentéséért, illetve a vidéken élő nők infrastrukturális, ellátórendszeri és gyermekgondozási hátrányainak csökkentéséért. Végtelenül szomorú, hogy miközben Orbán Viktor „átfogó egyezséget” akar kötni a magyar nőkkel és otthon a „családbarát kormányt” hirdetik minden felületen, addig a fideszes EP-képviselők szép csendben rendre a családanyák és nők ellen szavaznak Brüsszelben.
Tisztelt Miniszter asszony, ideje lenne elbeszélgetnie a sajátjaival! Minden kis imázsfilm, minden mosolygó arcokkal telerakott plakát, minden szó hiteltelen ezzel kapcsolatban mindaddig, amíg az érdemi cselekvés sunyi tartózkodás marad csupán. Rendkívül sajnálatos, hogy még Ön sem támogatja a nők elleni erőszakkal szemben fellépő isztambuli egyezmény mielőbbi ratifikálását, de legalább annyit megtehetne a nők és a családanyák érdekében, hogy meggyőzi a fideszes EP-képviselőket és tanácsadóikat: a nőkért és ne a nők ellen szavazzanak a jövőben az Európai Parlamentben. Higgye el, már ez is nagy eredmény lenne. És még kisfilm sem kell hozzá.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázharmincadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
2020. január 26.